Hogyan Tovább

ÉBRESZTŐ, ÉLETREVALÓK! FÖLSÉGES MAGYAR NEMZET!
HOGYAN TOVÁBB – MAGYAR NEMZET – A KÁRPÁT-HAZÁBAN?!
HOVÁ S MERRE, NAGYVILÁG NÉPEI?!
(kísérlet „tigrislovaglásra”; 2016. 05. 11.; LHAttila)

„A kollektív őrület bolygója a Föld.” (Kecskeméti Lajos /mérnök, feltaláló/), ezért
„Vissza a magyar útra!” (Bognár József /történész/) – ez a Túlélés járható útja!

Erdélyi magyar festőművész fűzöld tónusú képe az „Ösvény” címet viseli. A szemlélő ellenvetésére –  miszerint ez csak egy magas „fűcsík” az egyenletesen símára „lenyírt” (?), hullámzó talajt fedő mezőben –  azonnal érkezik a művész válasza: 'Ez bizony egy ösvény, az „Ősi Tudás” ösvénye. Azért veri föl a magas fű, mert mi elfelejtettünk járni rajta. Mindenütt máshol letiporjuk a tájat, mindenfelé ténfergünk, csak éppen ősi tudásunk ösvényét kerüljük…' Mit énekel nekünk napjaink divatos művésze? „Új lesz a törvény, a régi lesz az új törvény, az égi lesz az új törvény” –  fogalmazza meg dalban egy bölcs közgazda lényeglátását: „Nem újulnunk kell, hanem visszarégiesülnünk, visszatérnünk a régi, bevált mintákhoz.”

Itt az ideje, hogy újra járni kezdjünk a művészeink és bölcseink által kijelölt úton, visszatérjünk „Ősműveltség”-ünkhöz, így önálló, mélyenszántó, hagyománytisztelő s ÉLET-központú gondolkodásmódunkhoz. Ma hamis, hazug világban élünk, ahol megtévesztésünk több síkon, hosszú évszázadok óta folyik; a megtévesztett nemzedékek széles tömegei immár képtelenek tisztán látni a sokszoros ködösítés homályában. Ösztöneink eltompultak; már alapértékek és -ismeretek is hiányoznak.

Úgy mondják nekünk, az anyag az élet alapja, pedig őseink jól tudták, hogy a Szentnégyesség az emberi élet alapja: Isten, test, lélek, szellem – együtt.  A négy alkotóelem bármelyikének elhagyása csonka és hiányos világképet eredményez. Hamis, hazug alapról indítva gondolataink végeredménye is távol esik a valóságtól; tévúton járunk. Márpedig földi életünket a napról-napra megélt Valóság keretei szabják meg, a Természet Törvényei által vezérelve, születésünktől halálunkig.

Ma már mindenkinek tudnia kell: a tudományos kutatási eredmények szerint a Világegyetemben 4% anyag van (a testinek a megjelenési formája), 96% anyagtalan (a lelkinek és a szelleminek az otthona). Egész mai életünk, gondolkodásunk hamis alapokon nyugszik, hiszen miért csak az anyagi léttel foglalkozunk, szinte minden időnkben? Miért hallgatják el előlünk, hogy az anyag (test) pusztuló, mulandó, míg az anyagtalan (lélek, szellem) múlhatatlan, örök? Miért erőltetik a fizikai jellegű, a 4%-ra vonatkozó szemléletet, miközben agyonhallgatják a metafizikai jellegű, a további 96%-ot is magában foglaló, teljes értékű világkép fontosságát? Azért, mert a megtévesztés a lételemük; mert mi így  vagyunk elbutíthatók, leigázhatók, rabláncon tarthatók, kifoszthatók, elpusztíthatók…

2012 decemberében új csillagászati világkorszak kezdődött, ami másféle magatartást vár el az Embertől. Helyzetünket döntéskényszer jellemzi. Mégpedig határidős kényszer, mert – képletesen szólva – körmünkre ég a kezünkben tartott „gyufa”, mely a túlélési esélyeinket testesíti meg. Ráadásul e döntés kettős jelentőségű: amikor ÉRTÉKREND-váltást és kapcsolódó RENDSZER-váltást hajtunk végre, akkor egyrészt leszállunk a gyorsulva pusztulást jelentő „csúszdáról” és emelkedő pályára állunk, másrészt hétköznapi tevékenységeink „emberi formátumba” kerülnek: elhagyjuk a munka kényszer-világát és átállunk az önmegvalósítás értelmes, örömet jelentő tevékenységeire. Ennek előfeltételei:

Föl kell számolnunk hazánkban a több évszázados tőkés társadalmi-gazdasági-elosztási rendszert, annak minden önsorsrontó, Földanya-pusztító, ÉLET-pusztító, természetellenes (!) jellegével együtt, hiszen a magyarság is – e modell követése okán – több évszázada pusztul. Át kell állnunk egy emberséges világra, emberhez méltó Életre; vissza kell állnunk az ezt megalapozó természetes, szakrális rendre, a Szent Korona ÉRTÉKrendre, az ÉLET-óvó természetes gazdasági rendre. Ehhez elengedhetetlen: állampolgári alapon járó alapellátás, illetve alapjövedelem az általános biztonságérzet megteremtéséért – szükség esetén az államilag biztosított munkaterületeken végzendő, szabadon választható, valamilyen csekély, de társadalmilag hasznos tevékenység fejében (Tervhivatal kell!). A – matematikailag és államelméletileg bizonyítottan – amúgy sem létező államadósság pedig kiiktatandó nemzeti közösségünk tehertételei közül. Saját pénzt kell kibocsátanunk, és – pl. svájci mintára (CHF és WIR) – kettős pénzrendszert (közpénzrendszert) kell bevezetnünk, az egyik pénznemet csak belföldi forgalomra. Ekkor mindenre bőven lesz fedezetünk. Gazdaságunk felépítési alapelve – Földanyánk iránti felelősséggel – a „biológiai” elszámolási rendszer legyen; a „legkisebb ökológiai lábnyom” elve érvényesüljön! El kell hagyni a szabad áru-, munkaerő- és tőkeáramlás fölös környezetkárosítással járó, hamis elvét és gyakorlatát; egyedül emberek – turisták – szabad mozgása kívánatos. László Ervin, jövőkutató polihisztor zsenink így fogalmaz: „Válaszút elé érkeztünk az emberiség fejlődésének történetében. (…) Az emberi világot kell átformálnunk, éspedig az alapokig. Eközben azt a rendszert kell stabilizálnunk és rugalmasabbá tennünk, amely megteremti az  ÉLET lehetőségét planétánkon. Az így átmentett természet keretei között összeomlás nélkül élhetjük meg a világváltást.” Félrevezetett embertömegek állnak szemben egy szabadságot hazudó, szabadosságig fajult, pusztuló és pusztító világpolitikával. Nem a politika, de az Élet küzdelmeit kell fölvállalni. Rá kell jönni, hogy a politika nem követi az Életet.  El kell vetnünk a bennünket nyomorító – bármily energiával reánk kényszerített – hamis életrendet; egész létünket kell újjászerveznünk az Élet, a Boldogság és a Szeretet jegyében. Tudnunk kell: MINDEN EGY, és a világunk: ÉLŐ VILÁGEGYETEM! Minden gondolatunk, beszédünk és cselekvésünk befolyásolja a közeli, távoli és kozmikus környezetünket – az úgynevezett „pillangó-hatás” révén. Meg kell végre tanulnunk – családi, nemzeti és világegyetem méretű közösségben egyaránt, egymás iránti felelősséggel – együtt élni. Ma már tudjuk: a láthatatlan „morfogenetikus háló” révén az információ – a fénysebességnél gyorsabban – egyidejűleg tud megjelenni az eseménytől bármekkora távolságban.

ISTEN  –  ÉLET  –  BOLDOGSÁG  –  SZERELEM / SZERETET  –  KOZMIKUS REND (azaz: SZER)  –  IGAZSÁG / EGÉSZSÉG  (hat ÉRTÉK, hat szint); ezek megközelítése pedig a tanulás/tanítás  (CSELEKVÉS); mindezek oksági kapcsolatok „mátrixában” kapcsolódnak egymáshoz, szerves egységben!

Ez az újra-felismert rend, a békés együttélés Isteni, Édeni rendje. Eme egységből egyetlen elem sem hiányozhat. A hat érték teljességének jegyében történő együttműködés átfogó ÉRTÉKREND ALAPÚ, ezért magasabb rendű, mintha csak egyes részeire irányulna bármilyen – családi, közösségi, politikai – együttműködés! Eme értékrend a Sacra Corona értékrendje, a nemes tartalmú élet lényegi rendje. Ezt kell jövendő életünk alapjának megtennünk; így indulhatunk el a „második, magasabb rendű emberré válás” – Konrad Lorenz által megsejtett és remélt – korszakába, ahol a 64 (jelenleg csak 20 aktív) DNS-kódunkból egyre több aktívvá válhat, épp a szeretet átélése által. A lelki „kapcsolónak” ugyanis két állása van: félelem és szeretet. Az előző blokkol, fejlődésképtelenné tesz, a második aktivál, és „bekapcsolja” a ma még szunnyadó DNS-kódokat. EZ A JÖVŐ! Ez tudja – az élettani alapokat megteremtve – növelni TUDATOSSÁGUNKAT, ezáltal emberibbé, tartalmasabbá téve egész életünket, itthon és később az egész Földön. Így majd minden egyes szervünk jobban, magasabb színvonalon működik! Ma már tudjuk: a TUDAT, annak FEJLŐDÉSE az emberi élet valódi tartalma, a TEST csak biztosítja ennek a tevékenységnek előfeltételeit. Ezt a régi magyarok – táltosaink és  aranyasszonyaink – pontosan tudták; ezt kell magunkban újra „fölébresztenünk”.

Ez a lényeg: a nyugati világ és a magyar világ két külön – egymással élesen szemben álló, összeegyeztethetetlen – értékrend. Ők jellemzően erősek és gazdagok akarnak lenni, hódításra törekednek pénzfegyverrel vagy lőfegyverrel; mi lényegileg boldogok és egészségesek akarunk lenni, erősek csak annyira, hogy vallott igazi, ősi értékeinket meg tudjuk védeni. Ők a „piac”-ra esküsznek, az állandó növekedéskényszer jegyében; mi viszont tudjuk, hogy egy behatárolt rendszerben határtalan növekedésre törekedni – eszement dolog, lassú öngyilkosság. A piac pedig nem szabályoz a magyar közösség (nemzet!) hagyományos, életközpontú értékrendje szerint. Így nincs keresnivalónk az EU-ban, se az EU értékrendjét védő NATO-ban.
Hihetetlen?! Igen. De tanuljunk a világhírű tudós, Bertrand Russell intelméből:
„Sok ember inkább meghalna, semhogy gondolkozzék. És valóban: úgy is tesznek.” Bár bennünket, magyarokat, magyar anyanyelvűeket is nagymértékben leszoktatott a háttérhatalom az önálló gondolkodásról, a kételkedésről, de inkább gondolkozzunk és maradjunk életben! Tudván tudjuk: saját ügyemben nekem személyesen kell döntenem, azt viszont csak saját mérlegelő gondolkodásom, saját értékrendem alapján tehetem. Magyar humor: „Nekem nagyon kell vigyáznom magamra, hiszen belőlem csak egy van. A többiekkel más a helyzet; ők többen vannak…”

„Aki az Édenről álmodozik, az a Minőségről álmodozik.  Egy parányi minőség is többet ér, mint végtelen sok mennyiség. A Minőség tehát hatalmas mennyiséget is jelenthet – a Jóból; jelenti magát a Mindent, a Valóságot, a Teljességet.” – írja Bíró Lajos. A minőség pedig elsősorban az anyagtalanban, a lélek és a szellem világában jelenik meg, csak másodsorban az anyagban; tudjuk: az emberi világban különbségek vannak, és mára időszerűvé vált ezek megjelenítése a társadalmi döntésekben is.

A demokráciában az ember csak NUMERUS / DARAB / ANYAG, ezért a demokrácia csonka emberfogalommal él: az egyén értékelésekor a test-lélek-szellem egység helyett csak a testet „méri”; a lélek és szellem megjelenítését kizárja. Épp ezért allokráciára van szükség, ahol az ember INDIVIDUUM / ÉRTELEM és LÉLEK is / ANYAGTALAN is! Így lehet figyelembe venni a TELJES EMBER-t, ez pedig emberi értékeken alapuló hierarchikus társadalmi berendezkedést igényel.

Pap Gábor művészettörténész azt is megalapozza, miért mi, magyar ajkúak vagyunk hivatottak (talán) elsőként érzékelni az új kort, a világ új helyzetét: „(…) Nagy érték a nyelvünk. Ha a világ egyáltalán emberi szinten akar tovább élni, akkor ezen a nyelven kell modelleznie a világműködést, másképp nagyon nehezen fog tudni megmaradni benne. (…) Azok a nyelvek, melyeken ma a világot irányítják, (…) szervetlen karakterűek, (…) magával az ÉLETtel nem tudnak sokat kezdeni. Csak a mindenkori eredményeivel. (…) A világot hitelesen csak ÁLLAPOT-szerűségében tudják megjeleníteni. (…) Nem tudnak a FOLYAMAT-szerűséggel mit kezdeni, helyette a változó állapotokat írja le nyelvük nagy részletességgel. (…) Ez (…) fontos dolog, mert az élet nem állapotszerűségek gyors egymásutánja, hanem folyamat //pl. nő, öl, stb; főnév/ige; van-volna, lesz-lenne azaz: 'lesz-ne' (nem létezne, mert a 'létezik-létezne' jelen idejű fogalom; a 'lenne' annyit jelent: a jövőben létezne!) – LHA//, és ha az nem tud megjelenni a nyelvi modellrendszerben, úgy a gondolkodásban sem tud megjelenni. A valódi teremtési folyamatok részekre, azaz szekvenciákká fognak széthullani, és ez rendkívül veszélyes tendencia, hiszen tudjuk, hogy a nyelvet nem lehet elszakítani a gondolkodástól. Téves képzetet alkot a világról, aki nem tanulja meg folyamatban és állapotban egyszerre és szintetikusan – a világ kétféle viselkedésmódját mintegy lebegtetve – érzékeltetni.”
Kodály Zoltán, jeles zeneszerzőnk és tudósunk pedig abban igazít el minket, mi a különbség magyar (ajkú) és magyar (minőségű) ember között: „Amint műveltnek nem lehet születni, úgy magyarnak se! Mindenki annyira művelt és magyar, amennyire meg tudta szerezni. Csak szerzett műveltség van, szerzett magyarság.”

„Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár repül ki. (…) Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a MAGYAROKAT, mert általuk nagy boldogság árad majd az EMBERISÉGRE” – ekképp jövendölt rólunk a néhai, 2002-ben szentté avatott Pio Atya //Padre Pio//, aki köztudomásúlag látnoki képességekkel rendelkezett. Indítsuk el hát a változást a fentiek jegyében!

Értsd meg és indulj, Magyar! Adj jó példát a világ népeinek az Élet vezetésében!


MELLÉKLET  FEJEZETEK:


I. ÉLET

II. TERMÉSZET

III. ÖRÖK KÖRFORGÁS – LETŰNÉS, VISSZATÉRÉS

IV. BÖLCSELET, VILÁGKÉP

V. NÉPIRTÁS

VI. IGAZSÁG

VII. KÖZÖSSÉG

VIII. MAGYAR

IX. GAZDASÁG

X. HALÁL CIVILIZÁCIÓ

XI. REND – ÁLLAMFORMA 

XII. MATEMATIKA


Idézetek – tömörítve-sűrítve:

(élet- s tudatigazító célú ismerettár, témakörök szerint; céljelölés: TISZTÁNLÁTÁS)

I. ÉLET


1./  Bevezető (lét-alapvetést /-doktrínát/ rögzítő) dolgozat

Mottók:

a./  „A valódi tudománynak soha nem kell az elismertségével takaróznia. Ha egy szakmai múlttal nem rendelkező illető egy jogos kérdést vet fel, nem rázhatjuk le annyival, hogy az orra alá dörgöljük képzetlenségét és tapasztalatlanságát. Ha így teszünk, azzal csak azt ismerjük el, hogy tanácstalanok vagyunk, és a hátunk közepére kívánjuk a kérdezőt.”

            (Orson Scott Card /író, 2005./; idézi:
            Jonathan Wells: Darwinizmus és intelligens tervezettség
            /Közérthetően egy forrongó tudományos vitáról/,
            Kornétás Kiadó, 2010., 249. oldal)


b./  „Sohasem állíthatja senki, hogy a természet megváltozott azért, hogy műveit az emberi véleményekhez idomítsa.”

                            (Galileo Galilei /csillagász/)


c./  „Kizárólag az olyan emberi társadalom ébreszt és érdemel általános elfogadást, melyet kozmikus elvek alapján igazgatnak és szabályoznak, és így nyilvánvalóan tükrözi a természet és a mennyek rendjét.”

                        (John Michell: Atlantisz öröksége)


1861-ben az Úr szavaival zárja Madách Imre a világirodalom egyik legnagyszerűbb színművét, „Az Ember Tragédiája” című drámai költeményt: „Mondottam ember: küzdj' és bízva bízzál!” Ezzel vége is a darabnak, nincs eligazítás, nincs miért…

Mindannyian tudjuk, hogy egy a létfenntartás ösztönének megfelelő tömör parancsot fogalmazott meg a kiváló magyar író, de a dráma elolvasása után szívünk megsúgja: nem csak erről, nem csupán ennyiről van szó.

Csoór nagyanyám – derék, apró parasztasszony – mindig arra intett bennünket, két fiúunokáját a nyári vakációk idején a Mátra-alján az 1950-es évek derekán: „Tanuljatok, gyermekeim, a tudást legalább soha nem vehetik el tőletek!” Már akkor ösztönösen sejtettük öcsémmel, hogy sokkal mélyebb valós tartalma van nagyanyánk aggódó intésének, mint amit a puszta szavak közvetlenül jelentenek…

153 évvel a legnagyobb magyar dráma első kiadása után, mérhetetlen tömegű új információ és tudományos eredmény felhalmozódása folyományaként ideje megvizsgálni, mit is üzen nekünk napjainkban Madách. Vajon helytálló-e ama sejtésünk, miszerint jóval több ráérzésszerű bölcsesség rejtezik az író hatszavas felszólításában, mint amit felületes értelmezéssel valaha is megérthetnénk. Reményünk: az új tudományos vívmányok köznapi ismerete jószerivel lehetővé teszi a XXI. század elején az isteni s a nagyanyai intés igaz tartalmainak feltárását…

Minden jel arra mutat, hogy a SZER-ETET (a kozmikus rend, a „szer”) követése által létrejövő kellemes életérzés a legszorosabb kapcsolatban áll az igazsággal, az igazság tartalmú/alapú renddel, az ennek fölismerését elősegítő tanulással, a széleskörű ismeretszerzéssel, a  tudással. Isten, aki „szóvivője” – az Anyatermészet, annak működési rendje – által „üzen” nekünk, boldogságra teremtette az egész Élővilágot, de különösen az Embert. A boldogság csak szeretet-alapú lehet, a valódi szeretet pedig igazság-alapúan működik („Caritas in veritate” – XVI. Benedek enciklikája). A valóság – és annak legbensőbb lényege, az igazság – megismerésének alapja pedig a tanulás: ésszel és szívvel. (A fentiek miatt a természetfilozófia az egyetlen valóság-alapú bölcselet; az összes többi csak spekuláció, „agycsiszolásos játék”. Ugyanez érvényes a természetjog és ellentét-párjai viszonyára. //Minden élőlény túlélési LEHETŐSÉG birtokában születik. Az élet JOGA akkor az övé, ha szülei vagy szerettei – az ő Közössége – követik a Természet törvényeit, és a túléléshez szükséges teljesítményt valamilyen formában „leteszik a Természet asztalára”. Egyszerű példával élve: akkor van joga bárkinek az asztalról kenyeret venni, ha valaki az ő köréből – a Természet rendje szerint – szántott, vetett, aratott, csépelt, őrölt és sütött. A teljesítmény, a Munka adja, teremti a Jogot. Ha nincs előzetesen elvégzett munka, alkotó tevékenység, akkor nem létezik általa megalapozott, így következményként, utólag jelentkező jog sem! A faültetés, faápolás a munka, a fa gyümölcse a jog.//)

ISTEN  –  ÉLET  –  BOLDOGSÁG  –  SZERETET/SZERELEM  –  REND  – IGAZSÁG/EGÉSZSÉG  (hat ÉRTÉK); ezek megközelítése pedig a tanulás/tanítás  (CSELEKVÉS); mindezek oksági kapcsolatok „mátrixában” kapcsolódnak egymáshoz, szerves egységben.

Eme egységből egyetlen elem sem hiányozhat. A hat érték teljességének jegyében történő együttműködés átfogó ÉRTÉKREND ALAPÚ, ezért magasabb rendű, mintha csak egyes részeire irányulna bármilyen – családi, kisközösségi, politikai – együttműködés! Ez az értékrend a „Sacra Corona” értékrendje, a nemes tartalmú élet lényegi rendje. A szerelem/szeretet lelkiállapot e világban betöltött szerepének és jelentőségének mélyebb megértését Luc Besson legendás művészfilmje /1997./ „Az ötödik elem” //föld, levegő, tűz, víz – a négy általánosan ismert elem – LHA// segítheti elő számunkra; a magyar nyelv már szóalakjai révén is eligazít. (Kozmikus küldött kimondott bölcselete a film elején: 'Az idő nem fontos; csak az élet számít.')

Ebből – a kapcsolatrendszerből – szervesen következik, hogy aki oktat és nevel, illetve tanul és épül: Istenhez közelít a szeretet jegyében (a szülő, a tanár, az oktató részéről: „gondoskodó szeretet”); aki elindul eme úton, az az isteni elrendeltetés, azaz a Világrend követése szerint jár el. Minél jobban mutat rá egy tanító a fentiek kapcsolatára és szerves egységére, annál magasabb szintű a tanítása – a cselekvésben megnyilvánuló szeretete – Isten szolgálatának jegyében. Hogyan is mondja Rabindranath Tagore, a világhírű indiai író-költő? „A 'nemes szolgálat' minden boldogság és jóérzés forrása-eredője.” Hogyan értékeli Andrásfalvi Bertalan egyetemi tanár e témakört? „A szeretet nem érzelem kérdése; A SZERETET – PARANCS.” Mint ahogyan a Kozmosz jobbá, „ISTENIBBÉ” tétele is általános érvényű, kozmikus parancs, ami az Élet Értelmét jelenti. Ennek megfelelően az ez irányú tanítás, művelődés is – szeretetteljes parancs, mégpedig az isteni rend szolgálata, a megismerés és megismertetés jegyében. (Gyűlölettel, netán utálattal nem lehet tanítani, legfeljebb is csak félretájékoztatni, félrenevelni…  Az pedig, hogy a gyermek, a fiatal ezt még nem érti, egészen természetes…)

Ami a figyelmes szemlélőnek bizonyára rögtön feltűnik: a fent jelzett hat érték mindegyike elementáris távolságban van attól, ami a pénz vagy a gazdaság kategóriájába tartozik; ezek mind eszmei és szívbéli – anyagtalan – értékek,
örök és romolhatatlan értékek, kívül esnek a Világegyetem mindössze 4%-át kitevő anyagi világon. (lásd: Richard Panek híres könyvét: „4% Univerzum”!) Aki pénzszerzésre, gazdagodásra törekszik, ritkán veszi észre, hogy eszköz elérésére tör. Szinte mindig elsikkad, hogy a megszerzett ESZKÖZZEL a négy – emberi „hatáskörbe” tartozó – anyagtalan érték (boldogság, szeretet/szerelem, rend, igazság/egészség) mint CÉL elérésén munkálkodik.  Mindezt fölismerni a XXI. század elején – Közép-Európában, adott történelmi tehertétellel – csak meglehetős nyitottsággal lehetséges. Elfogadni és a célt követni – ez már egy más kérdés.
Ez a legnagyobb kérdés, de főleg – mindenki számára – egy egész emberélettel megadandó válasz. Napjainkban, a XXI. század elején a családokban, az iskolákban, a tanműhelyekben, az egyetemeken szinte soha nem esik szó egyéni életünk avagy kisebb-nagyobb közösségeink életének értelméről, céljáról. Olyan ez, mintha valami láthatatlan hatalom „tiltólistára” tette volna az egész témakört. E témákban gyakorlatilag nincsenek tartalmas TV-programok, filmek, színdarabok; nincsenek kérdések, így hát válaszok sem születnek. Képletesen szólva, hajósvilágból vett hasonlattal: szinte mindent tudunk a másodlagos-harmadlagos dolgokról: tudjuk, hogy hajózunk (élünk); tudjuk, milyen a hajónk (a testünk); meglehetősen részletes képünk van arról, miképpen is akarjuk fölkészíteni hajónkat a nagy cirkálóútra (mesteri, esetleg egyetemi tanulmányok, zene, sport, stb.). Arról viszont szinte soha nem esik szó, hogy az egész hajóútnak mi a célja, értelme; hol van a „Kincses Sziget”, ahová el akarunk jutni életünkben, életünkkel, egyénileg is és közösségeink által is.

Nos, a fent jelzett hat anyagtalan érték jegyében élni és ezzel kiteljesíteni saját szintünkön az Isteni, „befejezetlen” Teremtést; ez egybevág a magyarság anyanyelvében és ősi népi kultúrájában, Hunor-Magor-féle – egymást segítő – életvitelében hordozott „Égi Üzenettel”. Itt viszont – a félreértések elkerülése  végett – azonnal rögzítenünk kell: amikor elmélkedésünkben az „Isten” szót használjuk, úgy teljes mértékig egyetemleges a fogalomjelölésünk. Arról a Legfelsőbb Erőről, Energiáról, Entitásról van szó, amely mindenek fölött áll, amely az Életet teremti és Boldogságot akar ezen Élet számára! Minden élőnek!

Ezt jelölték népünk őseinek Tudói – beavatottjai, aranyasszonyai és táltosai – Öregisten, Világügyelő, illetve Mindenható kifejezéssel (bármilyen szintű és rangú Teremtő is ez alá tartozik). Neki tett esküt Petőfi Sándor, aki Emberként egyetemes Világszabadságról álmodott és e célért szólt gyönyörűségesen, de akaratos-nyakas Magyarként verse refrénjét – igazi Őstudás birtokában – így fogalmazta meg: „A Magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.” (Petőfi tudta, eszével és szívével, hogy Isten – az ő Istene –  igazságos, jó Isten.) Ez a létező legmagasabb szint az egész emberiség bármely kori fogalomképzésében, bármilyen név alatt. Feljebb nincs! Itt nyilvánul meg a legérthetőbben „A Mindenség: Egy” újra felfedezett világszemlélete, bölcsessége. Ez az Isten/Világügyelő/Mindenható – minden anyagi és nem anyagi létezőnek forrása és ura. Az Ő nemes szolgálata egyben önmagunk és – látva-látatlanul létező – testvéreink, azaz embertársaink szolgálata, segítése a Boldogság és Szeretet felé vezető Isteni úton; olyan általános Értékrend  központú életvezetés és szerveződés, amely messze fölötte áll pl. az anyanyelv központú, sokkal szűkebb alapról induló életszemléletnek. Ez lehet – ha azonosulunk vele – a legszebb, legtartalmasabb és legnemzetibb életfeladat minden jó szándékú és jóra vágyó magyar (és más) ember(csoport) számára a Kárpát-hazában. Úgy legyen!

2014. december 11-én a fentiek szerint állt össze az a „kép”, ama „életigazító értékrend”, amely – hitem szerint – fölötte áll az eddig ismert politikai és erkölcsi, többnyire nagyon is ingatag lábakon álló elméleteknek, nézetrendszereknek, amelyek számomra mindig is erősen hiányosaknak tűntek. Viszont a fent taglalt hat tagú, hat szintű érték-, illetve eszmerendszer elementárisan eltér az ún. „jobboldali” vagy „baloldali” politikai eszméktől, a különféle vallási meggyőződésektől, kodifikált egyházi szövegektől, stb. Olyan szintű egységet mutat fel, amely – belső rendje következtében – eligazítást adhat az élet bármely területén, férfinak és nőnek, gyermeknek és felnőttnek egyaránt, bármely anyanyelvű honpolgárnak a Glóbusz bármelyik pontján, az eljövendő évek/évszázadok során, fenntartás nélkül. Hiszem, hogy eme értékrend állhatatos, mindennapi, a mindenkori jelenben megélt követése révén tehetjük sajátunkká az Élet, az egész élővilág tiszteletét, tehetünk szert a transzperszonális tudatosság (László Ervin) kifejlesztésére önMAGunkban, és ezáltal száműzhetjük majdani életünkből a múltunkat eddig megkeserítő általános megértés-hiányt és az ebből fakadó, történelmünket évezredeken át kísérő háborúkat. Így békés-boldog jövendőt teremthetünk. Tegyük!

    (Ludányi-Horváth Attila: Rend-Világrend I., kézirat; Gödöllő, 2014 vége)


2./      „Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
    Az ÉLET él és élni akar.”

        (Ady Endre: Intés az őrzőkhöz; 'A halottak élén' /1918./ c. ciklusból)


3./      

A./
    „Az Élet hálóját nem az Emberiség fonta,
    Mi csak egy szál vagyunk benne.
    Bármit teszünk a hálóval, azt magunkkal tesszük.
    Minden mindennel összetartozik.”

            (Chief Seattle /1780-1866./ Északnyugati Indián Főnök)
        

B./  „(…) A Gaia-elv a Földet érző lénynek írja le, aki egységet alkot minden organizmusával, mint egyetlen, tökéletesen összehangolt Élő rendszer. A Gaia-elvet először James Lovelock fogalmazta meg 1965-ben, miközben a Marson próbált meg élet nyomaira bukkanni; a Földet Élő Lénynek tekinti. Az elv alapján Gaiát bölcsen kellene gondozni, tudatosan élni, élhető megoldásokat találni a klímaváltozásra. //Ez// így került megfogalmazásra: 'Tiszteljük Élő Otthonunkként a Földet!' (…)”

        (Cary Ellis: A 21. századi Szuperember /Kvantum Életmód/;
        Angyali Menedék Kiadó, Budapest, 2015., 394. oldal)


4./  „(…) Az ÉLET alaptermészete az élet melletti elkötelezettség, az élet szépsége és öröme iránti érzés, a Szeretet átélése. Az élet továbbadása melletti elkötelezettség megnyilvánulása a szeretet kiáradásának törvénye. Az élő Nap nemcsak világító fényt és meleget sugároz, hanem az Élet szeretetének melegét is. (…) EGYETLEN ÉLETELV HATJA ÁT AZ EGÉSZ VILÁGOT. (…) Csodaszerű elgondolni, hogy az Élő Világegyetemben élünk. 

    Természet Anya és az Ember közötti kapcsolat olyan, mint az anya és magzata     kapcsolata:  ÉLŐLÉNYKÉNT  EGY  MAGASABB SZINTEN  ÉLŐ  LÉNY      VÉRKERINGÉSÉBEN  ÉLÜNK.  Ahogy az anya szervezete gondoskodik a     magzat jólétéről és fejlődéséről, úgy gondoskodik Természet Anya éltető lelki-    szellemi vérkeringése az emberiség életének fenntartásáról és fejlődéséről. (…)     Többszintű világban élünk. A Természet akaratából egymásba ágyazott     élőlények vagyunk: sejt, ember és Világegyetem. (…) Mikrokozmosz és     makrokozmosz vagyunk, egymásba ágyazva. (…)

Az élet alaptermészete, hogy az életet a lehető legmagasabb szintre emelje, fenn-tartsa, megtartsa és továbbvigye. Az élet alaptermészete az örökkévaló tökéletesség iránti vágy. (…)”

        (Grandpierre Attila: Héliosz /A Nap és az Élet új nézőpontból/
        Titokfejtő Könyvkiadó, 2015., 196-199 old.)


5./  „(…) A tények (…) arra mutatnak, hogy Földünk jelenleg mágneses pólusváltáson megy keresztül. Ennek során lecsökken majd a Föld mágneses terének erőssége, azaz több káros sugárzás éri planétánkat az űrből és Napunkról. (…) Az átmenet időszakában hatalmas löket űrből érkező energiában részesülünk.

Alekszej Dmitrijev orosz geofizikus és kollégája, Vlagyimir B. Baranov a Voyager űrhajó által gyűjtött adatok és újabb információk alapján úgy véli, hogy a naprendszer újabban az űr energiával telítettebb régiójába érkezett (…), felfokozva a napviharok hatását. (…)

A földi hatások közé tartozik a mágneses pólusváltás felgyorsulása, az ózonréteg függőleges és vízszintes eloszlásának változása, továbbá a szélsőséges időjárás mind gyakoribb és mind végzetesebb hatásai. (…) A bioszféra és az emberiség alkalmazkodása az új körülményekhez az  ÉLETSZEMLÉLET  gyökeres átformálódásához vezethet. Csupán környezetünk változásainak mélységes megértésével lesznek képesek úgy a politikusok, mint a honpolgárok egyensúlyt teremteni eme új planetofizikai folyamatok közepette.

A szerzők szerint az űr fokozott energetizáló hatása a földi rendszereket is feltölti és magas energiaszintre gerjeszti. Jelen helyzetben az emberiség rákényszerül, hogy alkalmazkodjék az új körülményekhez, annál is inkább, mert a jellemzett energetikai állapotok nem egyenletesen oszlanak meg planétánkon, és kaotikus összbenyomást kelthetnek. Az élőlények alkalmazkodóképessége a bioszféra új viszonyaihoz döntően meghatározza, mivé fejlődik a továbbiakban egy-egy faj, vélik az orosz geofizikusok. Ezek az 'evolúciós változások mindig többlet-erőfeszítést és nem kis kitartást igényelnek, legyen szó egyes szervezetekről vagy egész fajokról és populációkról' – jelentik ki. Ez az időszak tehát különösen jelentős űrbéli történetünkben. A nagy átmenet nem csupán az átlagembert érinti, hanem 'valamennyi szervezet életfolyamatait'. Az említett energetizált evolúciós ugrást az egyén, faj, planétánk és naprendszerünk egyaránt megérzi. Más szóval: nem csekély sokkhatásnak nézhetünk elébe. A szó szoros értelmében eddig soha nem látott mérvű kozmikus vihar közeleg.

Planétánkra hamarosan kritikus pillanatok várnak, amelyek jelentős társadalmi  változásokat indíthatnak el. A történelem tanúsága szerint ilyen léptékű ösztönzést mindössze ha háromszor-négyszer élt át eddig az emberiség. Ilyen átmenet volt a vadászó-gyűjtögető életmódot követő letelepedés és az ipari forradalom megjelenése, végül pedig a jelenlegi globális információs hálózat kiépülése. Ma újabb forradalmi változás előestéjén állunk. Ilyen pillanatokban a felszabaduló kaotikus energia egyszerre lehet romboló és félelmetes, de döbbenetesen kreatív is. Kérdés, hogy felkészülten fogadjuk-e?  Élvezzük ki e felejthetetlen pillanatokat! (…)”

            (Kingsley L. Dennis: Új tudatosság egy új világért;
            Édesvíz Kiadó, Budapest, 2012.; 71-73. oldal)


6./  „(…) Állandó jelleggel egyszerre több párhuzamos síkon zajlik az életünk; másodpercenként hat trillió biokémiai folyamat játszódik le testünkben, és mindegyik tud a másikról. Tehát: a szinkronicitás adja a történések harmóniáját! A történések kvantumfizika szintjén, anyagi szinten, lelki szinten és a kozmosz szintjén zajlanak, függetlenül attól, hogy elhisszük vagy nem, elfogadjuk vagy nem. A mi tudatunktól függetlenül zajlik az ÉLET, legfeljebb többet vagy kevesebbet tudunk belőle érzékelni. A vita a világszemléletek találkozása. (…)”

            (Kecskeméti Lajos: A kollektív őrület bolygója a Föld;
            magánkiadás, Budapest, 2014., 167. oldal)            


7./  „Axióma: az emberi lét első számú és legmagasabb rendű törvénye: az ÉLET fenntartásának és továbbadásának a parancsa, szüksége, kötelessége.”

    (Fekete Gyula: Véreim, magyar kannibálok! – Vádirat a jövő megrablásáról;
    Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1992.; 9. oldal)


8./      „Amikor fiatal voltam, azt hittem, hogy a pénz a legfontosabb az életben. 
    Most, hogy megöregedtem, tudom, hogy az ÉLET ennél sokkal fontosabb.”

                        (Oscar Wilde)


9./  „(…) Ha meggondoljuk, hogy a középkori európai források a magyarokat nevezik szkítának, és hogy Buddha japán neve 'Osakaszama' – vagyis 'Tiszteletreméltó Őszkíta Urasága' //Ezek szerint Osaka japán város alapítói szkíták (szakák) lehettek?! – a szerk.: LHA// – akkor nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy azon kívánatos pontot is behatároltuk, ahol a kreativitás megfelelő forrásának feltárását elkezdhetjük.

Ugyanis Enrico Fermi felesége, Laura az 'Illustrious Immigrants' c. írásában megállapítja: 'Magyarország 10 milliós lakosságával ugyanakkora hatást gyakorolt Amerika tudományos felemelkedésére 1930 és 1951 között, mint a 60 milliós Németország', míg a The New York Times 1998. március 20-án megjelent száma első oldalán a következő cím alatt jelent meg egy egész oldalas, többhasábos cikk Jane Perlez tollából: 'Magyarok kezenyoma az egész 20. századon'.

Ezen kreativitást pedig a 21. században kívánatos lenne a szellemi vonatkozások újabb lehetőségeinek feltárása érdekében hasznosítani. Más szóval ugyanakkor azt is lehetne mondani, hogy a történelem mélységeiben megbújó szellemi üzenet megértésével a jelen kilátástalan globális helyzet negatív előjele is pozitívvá lenne alakítható, hiszen a történelem mélyrétege egyfajta, már-már elfelejtett, ugyanakkor élet- és értékmentő értékrendet rejt.

Ennek feltárása érdekében íródott könyvem. (…)

Életbevágóan szükséges a kényes kérdések előbb-utóbbi fölvetése és tisztázása. Hiszen ahhoz, hogy az egyre inkább fenyegető globális krízisből eredményesen kilábalhasson az emberiség, nem csupán egy új típusú közelítésmód szükséges, hanem az egészről egy radikálisan új típusú koncepció megalkotása is elkerülhetetlen. 

(…) Talán azt is kijelenthetnénk, hogy ugyan a pénz fontos, viszont utódaink biztonságos jövőjének megteremtése érdekében szükségesnek tűnik felülemelkedni azon pénz- és haszonközpontúságon, amely oly sokszor meghatározza a jelen gyakorlatot, és az ÉRDEKEK rendszere helyett kívánatos lenne az ÉRTÉKEK rendszerének megteremtése. //!!!!! – a szerk.: LHA//

Enélkül ugyanis az emberiség új korszaka, vagyis ÉLETigenlő, felfelé ívelő szakasza megalkotásának lehetősége erősen megkérdőjelezhető. (…)”

    (Li Po-szo /északkínai-hun származású tudós; USA-ban, magyar feleséggel/:
    Szkíta örökség /Történelem és szellemiség/;
    Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 2008., 10-11. oldal)


10./    „(…) mikor a bús kor harsonája
    falakat dönt és lelket ingat,
    mikor felejtett, ősi szóra
    kell megtanítni fiainkat,
    mikor rémít a falvak csendje
    s elönt a semmi árja minket
    és szülni kell és nemzeni            //ÉLET!!! – a szerk.: LHA//
    s magunk képére kalapálni
    vánnyadt gyermekeinket! (…)

    Fáj a Földnek és fáj a Napnak
    s a Mindenségnek fáj dalom,
    de aki nem volt még magyar,
    nem tudja, mi a fájdalom!
    Vallom, hogy minden fegyver jogtalan,
    a szelíd Isten könnyezett s úgy tanította ezt,
    ám annak a kezében, kit fegyver szorongat,
    a fegyver megdicsőül és ragyogni kezd. (…)”

    „(…) Elindulok, mint egykor Csoma Sándor,
    hogy felkutassak minden magyart (…)
    
    Üljetek mellém!
    Ti ezután születők s ti porlócsontú ősök,         //a nemzet „IDŐFOLYAMA”!//   
    ti réghalott regősök, ti vértanuk, ti hősök
    üljetek mellém!
    Ülj ide, gyűlj ide, népem
    s hallgasd, amint énekelek, (…)
    Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön
    zsoltárod, mint a poklok tikkadt, kénköves szele
    s Európa fogja be fülét            //amely Trianonban lemészárolta a békés     s nyögjön a borzalomtól            Magor-Hunor szellemiséget a gyilkos     s őrüljön bele! (…)”            Káin-Ábel szellemiség jegyében//        
    
            (Dsida Jenő /„poeta angelicus”, Erdély szülötte/:
            Psalmus Hungaricus, IV. és VI. szakasz /1936. május 26-29./)


11./  „(…) Minden rendszernek és minden nemzetnek el kell pusztulni, amely csak az erőszak alkalmazásától való irtózás kegyes szólamait tudja szembeállítani a létére törő brutális erőszakkal. (…)”

            (Emery Reves: Demokratikus Kiáltvány;
            Káldor György Könyvkiadó, Budapest, 1947.; 37. oldal)

//Értsd: az ÉLETET – a létezés alaptörvénye – meg kell védeni! – a szerk.: LHA//


12./  „(…) Miért szép a magyar ember világátlagban is? Mert ezer évekig nem 'belterjesen' szaporodott! (…)

A húszévenkénti fejedelemválasztó SZALA gyűlésein megválasztották az elkövetkezendő húsz év legrátermettebb vezetőjét, s a fiatalok férfivá avatásán sikerrel megfelelteket szabadjára engedték a szkíta-nagyvilágban. (…) A beözönlő rokon-törzsbéli ifjak előtt a kapuk mindig nyitva álltak.

Ily módon a 'támadók' jelentős részben – benősülve – ott ragadtak, a többi pedig 'feleséget rabolva' hazatért. (Ámde, ha az ilyen alkalmakkor az ifjú ember bárkinek is kioltotta az életét, a többiek kímélet nélkül megölték).

A családok tetszés szerint költözhettek más és más rokon törzsekhez, más és más területekre (de ha valaki az élővizeket bárhol is elszennyezte, azt megölték).

S ha bárhol körbehordozták a véres kardot, akkor menni kellett. A 'veszélyben a haza' véres jelképe nem //csak// azt jelentette, hogy baj van! Hanem azt jelentette, hogy aki most nem markolja meg a fegyvert, azt a népe felkoncolja.

//Mert: az ÉLETET, saját fizikai-lelki-szellemi Énünket, anyagban és anyagtalanban megnyilvánuló Ön-azonosságunkat meg kell védeni, közösségi szinten, hosszú távlatban is. E szigorú – közismert – szabályrendszer/szokásjog elrettentésül szolgált minden túlkapással/mulasztással szemben, amely a kollektívumot, az életközösséget bármikor, bármerről is fenyegethette. Alapelv: aki egyszer a legsúlyosabban vét az Élet ellen, elpusztítása révén – jóllehet tudja, hogy mi a büntetése –, az máskor is hajlamos lehet ilyen magatartásra, tehát 'közveszélyes'. Ettől a veszélytől viszont, előrelátással, meg kell óvni a közösséget. Ez távol áll a bosszúra szomjas világnézettől; ez símán a közösségi élet óvása, előretekintő jelleggel. – LHA//

Hadba lépni kötelező volt, de felmentést kaptak a fiatal házasok; aki pedig nem érzett indíttatást a fegyveres küzdelemre, az elköltözhetett az Aranyasszony törzséhez kaszálni, terményt begyűjteni.

Bőven volt tehát lehetősége a magyar embernek (a Vízözön óta) a legváltozatosabb házasságokra, s a megfelelő vérfrissítő keveredésre is, melynek áldásos hatásaiból máig sok-sok 'belterjesen' szaporodó 'kiválasztott' nép nem részesülhet, s amelyből nem részesülhettek a 'nyugati kultúra' uralkodóházai. Valamennyi eldeformálódott fajta közös jellemzője azonban csupán egyetlen tényező: az Anyatermészet örök törvényeit a pénz (értéktelenségének) haszontalan hatalma alá próbálták rendelni, illetve ezt teszik máig is! (…)”

            (Szőke Lajos: Csillagösvényen /nyomtatott jegyzet/;
            2008 előtt; 'Magyar vagyok' c. fejezet, 110-111. oldal)


13./  „I.  A jövevényekről

Adj szállást a hajléktalannak, oltalmazd az oltalmad alá futót, fogadd be és tágíts helyet a jöttnek. Hagyd ÉLNI melletted szokása szerint, amíg nem vét a  JÓ SZOMSZÉDSÁG  TÖRVÉNYE  ellen.

Mikor vét? – kérdezed.

    Ha meglop, becsap,
    ha lompos, és portája férgek tanyájává válik,
    ha lármás,
    ha szóvá teszi a te szokásaidat, hitedet, nyelvedet,
    ha azt várja el, te tanuld meg az ő nyelvét,
    ha nevet ád saját szája íze szerint a helynek, 
    ahová befogadtatott.

Ha ugarra telepítetted és ott falut alapít, azt nevezheti tetszése szerint, de ha a te faludat kereszteli át, vesd ki ebrúdon! Mert így nem befogadott, hanem károdra honfoglaló.”

        (A bácsák tanítása – igék régi mesterek szájából – ;
        Máté Imre: Yotengrit 2.; a rábaközi tudók (sámánok) szellemi hagyatéka;
        Püski Kiadó, Budapest, 2005.; 159. oldal)


14./  „(…) A modern ember (…) kifordult önmagából, szembefordult szülőjével, a Természettel. A Homo Sapiens a Természet gyermeke. (…)  Az ember alapvetően természeti lény. És a legnagyobb fordulat, ami csak beállhat az emberiség életében, az lesz, amikor visszatalálunk természeti lény mivoltunkhoz. (…) Shakespeare azt írta: kizökkent az idő. Úgy tűnik, hogy évezredek óta a bajoknak nincs vége, és miközben csöbörből vödörbe jutunk, egyre rosszabb állapotokba kerülünk. (…) 

Úgy gondolom, hogy hamis csatatéren vívjuk az életünket. A társadalmi hatalmasságok által szabott keretek közé zsúfoljuk be és préseljük be az agyunkat, és ott akarunk saját sorsunkkal viaskodni. De így nem jutunk ki a csávából, mert a sorsunk nem ezen a hamis csatatéren zajlik. A mi sorsunk a természeti térfélen zajlik, (…) ott történik minden, ami lényeges. A Természet színterén. Azt gondolom, hogy az emberiség leghatalmasabb és legalapvetőbb forradalma nem az úgynevezett társadalmi forradalmakban fog megvalósulni. Az lesz majd a legnagyobb és felemelő fordulat, amikor természetilény-mivoltunkhoz, a Világegyetemhez térünk vissza, amikor  AZ  ÉGI  VILÁG  TÖRVÉNYEIRE  ÉPÍTJÜK  FÖLDI TÖRVÉNYEINKET. (…) Ha visszatérünk természetilény-mivoltunkhoz, az örök, felemelő világtörvényekhez, akkor fölszabadulunk a modern világ rabszolgasága alól. De ehhez merni kell érezni, merni kell igényt formálni a teljes életre, a szabad életre, a megalkuvás nélküli életre. (…) Ha ember akarsz lenni, ha ember akarsz maradni, rá kell találnod a Mindenségre. A Mindenség az a gyógyír, amely fölszabadít, és ami olyan hatóerőt ad az életednek, ami nélkül az élet végső értelme elvész. (…)

Az a tudomány, amelyre igazán szükségünk volna, az  ÉLET  TUDOMÁNYA. Tudnunk kell, miféle természeti jelenség az élet, ahhoz, hogy az élet valóságának, természet adta mivoltunknak megfelelően tudjuk alakítani személyes életünket. (…) E kérdések ma az igazán életbe vágó kérdések. Ezeket nem tanuljuk az iskolában, viszont annál égetőbben szükség van arra, hogy ezt a tudományt feltaláljuk, mely sokkal  FONTOSABB,  MINT  AZ  ÖSSZES  ANYAGI  TUDOMÁNY EGYÜTTVÉVE. (…) Ennek az új tudománynak a megszületéséről szeretnék most hírt adni. (…)

Az  ÉLETELV  – a természetes társadalom alaptörvénye (…) A Természet, a Világegyetem legfontosabb törvénye szerint arra kell törekednünk, legalábbis természet szerint, hogy a lehető legmagasabb és legmaradandóbb boldogságot a lehető legtovább elérjük és fenntartsuk.

Eszerint életünk nem esetleges, nem véletlenszerű – ahogy a fizikai világképben –, hanem egy sorsközösség, a kozmikus életközösség szerves része. Életünk az összes többi élettel és a Világegyetem életével – az életelv révén – szervesen összefügg. (…) VILÁGTÖRVÉNY, a kozmikus alkotóerő törvénye, hogy a legmagasabb boldogság elvét kövessük. Az is a kozmikus alkotóerő következménye, hogy megszülettünk. És nem véletlen, hanem a Természet akarata, hogy mi magyarnak születtünk. (…) Ha a Világegyetem végső lényegében : élő és értelmes lény – mert lényege a testi-lelki-szellemi 'egyháromság' –, akkor végső lényegében mindennek célja és értelme van, ami a Természettől ered, tehát magyar voltunknak is. (…) És ha magyar mivoltunkban a Természet akarata fejeződik ki, akkor mi mindannyian, magyarok, természet-adta, magyar sorsközösségben élünk egymással és az Éggel. Földi feladatunk az, hogy a magyar sorsközösséget hozzuk a lehető legmagasabb, legmaradandóbb boldogság állapotába. (…)

Ez az újonnan, újra fölfedezett égi tudomány alapvetően új távlatokat villant fel egyéni és közösségi életünk számára. A Világegyetem nem pusztán élettelen égitestek halmaza, és az életünk nem csupán egy átmeneti, meddő erőlködés, ami a halálunkkal végképp befejeződik, ami után olyan, mintha nem is lettünk volna. Ehelyett életünk olyan szárnyalás, amivel hozzáadunk valamit a Világegyetemhez, olyan érzéseket élünk át, amit nélkülünk a Világegyetem nem tudna átélni. Így valami olyan gazdagságot adunk hozzá a Világegyetemhez, , amit csak mi tudunk hozzáadni, remélhetően valami olyasmit, ami a Világegyetemet még jobban segíti a kozmikus boldogság kiteljesítésében.

A legnagyobb boldogság elve azt jelenti, hogy természet szerint minden magyar társa a többi magyarnak, minden magyar természet szerint segíti egymást, ez a mi élettörvényünk, vagyis az, hogy szárnyakat adjunk egymásnak. (…)”

//Vegyük észre: erről szól Szabó Dezső egész életszemlélete: „Minden magyar felelős minden magyarért.”. Ezt tanítja már gyermekeinknek-unokáinknak a „Magyar mondák könyve”: Hunor segíti Magyart – és fordítva; ez a jó testvériség titka. És erről elmélkedik Selye János a „Stressz distressz nélkül” című munkájában, amikor az „önzetlen önzés” fogalmát megalkotja (és ajánlja a nemzetközi kapcsolatok csodareceptjeként!), majd pedig később kidolgozza ún. „hálaérzet-filozófiáját” (jótéteményeinkkel gyűjtjük más emberek hálaérzetét…).  Ez az örök magyar szellemiség, épp az, amelyik harmonizál a Világegyetem, a Kozmosz működési rendjével. Ez az „Élet Értékrendje”, ide kell visszatérnünk egész életvezetésünkkel: termeléssel, elosztással, fogyasztással, álmodozással, tervezéssel, valamint alkotó cselekvéssel…  – a szerk.: LHA//

        (Grandpierre Attila: Az égi tudomány és a magyar társadalom jövője;
        „Égi Magyarország”; Püski Kiadó, Budapest, 2010.; 39-65. oldal)


15./  „(…) Ha akarjuk, kisétálhatunk a világból, és élhetünk, nem törődve azzal, összeomlik-e a kapitalista társadalom, mert nekünk akkor is lesz energiánk, vizünk, élelmiszerünk. (…)

Helytelen az a magyarországi gazdaságpolitika, ami csak a befektetőknek kedvez, visszaszorítja a helyi tulajdont, s így elszegényíti a közösséget.  Az autonóm településekre, az ökologikus építészetre nemcsak azért van szükség, hogy reagáljunk a klímaváltozásra, hanem azért is, hogy javuljon az emberek és a közösségek önfenntartó képessége. A klímaváltozást már nem fogjuk tudni elkerülni, s a túlélés érdekében is szükség van erre. Az energetikai, víz- és élelmiszer-önellátás lenne az igazi stratégiai cél bármely település számára. (…)

Hozzátehetném példaként Erdélyt is; a székelyek sokkal közelebb vannak az önellátáshoz, mint a magyarországi falvak. (…)

A globális gazdasági és klímaválság most rengeteg embert rádöbbentett arra, hogy ez így nem mehet tovább. Ha például valami miatt megszűnik az üzemanyag-szolgáltatás, napok alatt összeomlik az ellátási rendszer. (…) Vannak olyan megrendelőim, akik azzal az igénnyel jelentkeztek, hogy ki akarnak költözni a városból, vettek egy kis földet, tervezzek rá önellátó vagy közel önellátó tanyát. (…) Az emberek egy része rájött, hogy ki kell vonnia magát abból a szisztémából, amiben ma élünk, mert az a többség számára leépülés. (…)

Az autonóm ház (…) kicsit úgy néz ki, mint Nemo kapitány Nautilusa. Talán ijesztőnek tűnhet egy ilyen ház metszete, de ha belegondolunk, sokkal ijesztőbb egy városi lakás: különböző köldökzsinórokon lóg; az egyik végén egy atomerőmű van, a másik végén egy szibériai gázmező, a harmadik végén egy szeméttelep, a negyediken egy vízmű. Ha ezekből bármelyiket elvágjuk, a lakók ÉLETE ellehetetlenül.

Mi mindezt a szolgáltatást egy házba és udvarába gyömöszöltük. Egy alaposan hőszigetelt épületről van szó, amit bioszolár fűtés, vagyis biomasszakazán és napkollektor fűt, nagy puffertárolóval. Az áramot napelem és szélkerék adja, amelyek egy akkumulátort táplálnak, de akár a hálózathoz is kapcsolódhat a ház egy áramátalakító és egy oda-vissza mérő villanyóra segítségével. Ezenkívül az épület gyűjti az esővizet, van ciszterna, az ivóvíz pedig talajvízből, rétegvízből származik. (…) Tanulság, hogy a felújítás során összekovácsolódtak a lakók, például az új tetőteraszon tartott összejövetelekkel. Tehát szükség van közös terekre. (…) //Elgondolkodtató és megható az őslakók /navyk=omatikáják/ mélyen átélt közösségi élménye, ahogy azt az „AVATAR” c. zseniális kultuszfilm bemutatja, több jelenetben is, például a törzs lakhelyéül szolgáló óriásfa alsó „barlangjában”, avagy az „Ősök Fája” előtti ünnepélyes szertartások során… – a szerk.: LHA//

A járható középút az úgynevezett szelíd technológia, amire jó példa a komposztáló toalett vagy a nádgyökérzónás szennyvíztisztító, ahol a természet végzi el a munkát. (…) Van minta: tudjuk régről, akár a nagyszüleink és a dédszüleink korából, hogy az ember képes a Földdel együtt élni, és ezek az értékek még ma is élnek és működnek. Ám azok a változások, melyekre a világnak szüksége van, nem várhatóak a piacgazdaság önmozgásától, sem az államtól mint gyámtól. Csak a felelősséget érző emberektől és közösségektől. (…)”

            (Ertsey Attila /építész, kulturális kreatív/: Autonóm világok;
            Demokrata-riport, 2009. június 10.)


16./  „(…) Arra gondoltam, hogy tényleg felül kell vizsgálnunk a fejlődést. (…) De mi az, hogy 'fejlődés'? Valaki megmondta ezt? (…)

A másik szó, amin elgondolkoztam, az a 'versenyképesség'. Halljátok minden nap a rádióban, hogy versenyképesnek kell lenni. Nekem erre csak néhány kérdésem van. 
Az egyik az, hogy ki rendezi a versenyt? A másik: mi beneveztünk erre? Ha már benne vagyunk, ki nevezett be minket? Nekem versenyképes munkaerőnek kell lennem; de ki nevezett be engem? A harmadik az, hogy mi a tétje? A negyedik az, hogy minden versenyen van egy közönség. Ki a közönség? Az ötödik az, hogy minden versenyen a rendező valamiféle profitot csinál. Ezen a versenyen ki szedi be a profitot? (…) Tehát felül kell vizsgálni azt is, hogy tényleg versenyképesek akarunk-e lenni? De miért? (…)

A fejletlen országokban sokkal BOLDOGABB emberek élnek, sőt, az életnek van egy olyan íze, illata és izgalma, szépsége, amit valójában csak a 'fejlődés' zavar meg ott. Tehát ami rosszat az ember lát, az igazából a 'fejlődés'. És akkor minek ez a 'fejlődés'?

Arra gondoltam, hogy a jövő Magyarországán lehetőség lesz talán – ha sokan akarják – egy olyan országot építeni, amely nem akar versenyképes lenni. Senkivel. Miért? (…) Én nem akarok senkit legyőzni. Én a legjobbat csinálom, amit tudok. Nem érdekel a versenyképesség! (…) //Akárcsak az ősi maja indián kultúrában, a YUCATAN félszigeten, a békeidőkben folytatott labdajátékoknál. A vesztésre álló csapat kapitánya átkérte magához az ellenfél legjobb játékosát, és átadta a saját csapata leggyengébbjét. A felajánlott/kért cserét kötelező volt elfogadni. És a játékot mindig DÖNTETLEN állásnál hagyták abba!!! Nem volt se győztes, se vesztes – a mi fogalmaink szerint. Ők úgy élték meg e közösségi élményt, hogy mindannyian nyertek, senki nem veszített, így elkerülték a kudarcélményt. Hogyan is mondta Coubertain, az újkori olimpiai játékok atyja? „Nem a győzelem, hanem a részvétel fontos.” ENNYI! Életélmény, jóérzés, szó szerint: társas játék. – a szerk.: LHA//

Alapelv az, hogy nem akarunk fejlődést. Nem akarunk növekedést. Miért nem? Megmondom, miért. Mi lenne, ha a hegyek örökké növekednének? Mi lenne, ha a folyók örökké duzzadnának? Mi lenne, ha a fák öt százalék egészséges növekedést mutatnának évente? Tudjátok, hogy a gazdaságban egy 5%-os egészséges növekedés mit jelentene? (…) Én erre azt mondom: én tudok mutatni olyan helyeket, ahol nincsen 5%-os egészséges növekedés, de van egészséges természet, egészséges gyermekek, egészséges nők, egészséges férfiak, és egészséges élelem, egészséges élet. (…) //A mennyiségi gyarapodás egyúttal visszafejlődést, hanyatlást is jelenthet, pl. ha leromlott életesélyekkel, rossz egészségügyi paraméterekkel születik több gyermek, szemben a korábbi, igen jó egészségű, hibátlan érzékszervekkel, jó értelmi adottságokkal stb. rendelkező 'bébiállománnyal', még ha a korábbi létszám kisebb volt is…; a 'fejlődés' kifejezés magában foglalja a minőség emelkedését! – LHA//

Magyarországon (…) ha valaki a mezővárosi életformát szereti, mondjuk a régi települést (belső telek, külső telek, kaszáló), hát nyugodtan éljen úgy! Nincs meg az a stigma, az a megbélyegzés, hogy fejletlen. Miért fejletlen? Mi az, hogy fejlett, meg fejletlen? Fejlettebb, ha berohan a SPAR-ba este, meló után, aztán megveszi a félig rothadt húst? Fejlettebb, ha nem tud rendesen enni, fejlettebb, ha a kis lakásába hazamegy, és tudja, hogy még harminc évig kell tejelnie a kamatokat, és jövőre úgyis megemelik az egészet, aztán lehet, hogy ki lesz rúgva? Ez miért fejlett? Nem fejlett, hanem hülye.

Churchill mondta, hogy a kapitalizmus nem a legjobb, de nincs jobb. Sokat hazudott életében, erről híres volt, tudjuk, de ez az egyik legnagyobb hazugsága. Rengeteg törzsi életforma mutatja azt, hogy a törzsek boldogok. Én tanultam antropológiát, mentem törzsekhez is, kutattam, és mindig egyöntetűen közös volt minden közösségben: elégedett és boldog emberek. Csak egyetlen borzalom volt a szemükben: úgy érezték, hogy őket megeszik, lesöprik, letörik. Ez az egyetlen gondjuk volt. Egyébként ők maguk nagyon boldogan és nagyon jól éltek. (…)

Magyarország úgy nézne ki, hogy ha bejönne ide egy turista, rengeteg kis tanyát látna. (…) Lennének mezővárosok. (…) A mezőváros belsejében is van állattartás. (…) Ez egy csodálatos településforma, mert nincs zsúfoltság benne, amit a nagyváros jelent. Ősrégi településforma, az Irolka-folyónál is ilyet ástak ki Mongóliában, az hun volt; (…) de Kínában is találtak ilyen településformákat. Ez több tízezer évig működött, és jól.

Most mondok egy érdekeset. Lehet egy kapitalista település is. Csak fordítva működne. Ma 'természetvédelmi' terület van. (…) Én meg azt mondom, hogy ha valaki nagyon szereti a kapitalizmust, akkor állítsunk fel neki 'kapitalizmusvédelmi' területet! Ez egy egészen kis terület, ahol a toronyházak az égig nőhetnek, meg az árak is, vég nélkül lehet tőzsdézni és keresni, és kiélhetik magukat azok a honfitársaink, akiknek tényleg erre pörög az elméjük. (…) Kívül olyanokkal találkoznak, akik nem versenyeznek, nem fejlődnek, hanem szépen élnek: megtermelik a megélhetésüket, és semmiféle profitot nem termelnek. Egyébként vannak ilyen országok. Például Cipruson valaki nem veheti meg a görög nénike házát. Nem veheti meg, sőt, Kínában is van ilyen. (…) Teng apó elképzelése Kínáról az volt, hogy Kínának csak bizonyos területén lesz kapitalizmus, és meghagyja a régi, falusias Kínát körben. (…) Kínában az a katasztrófa, hogy Teng apó elképzelését valamiképp elsöpörték, és a kapitalizmus fejlődési területeit hirtelen kiterjesztették az egész országra. (…) Ez egyébként irtózatos hatással jár. Hiába mondják, hogy Kína a jövő erőközpontja, ez nem igaz; ők ebbe bele fognak roppanni. (…)

Magyarország //viszont// egy tökéletesen 'fejletlen', 'versenyképtelen' ország lenne, ahol senki senkivel nem versenyezne. Semmiféle 'fejlődés' nem lenne, de lenne tisztességes megélhetés, tisztességes élet, úgy, ahogyan az régen volt. (…) A magyar társadalomban (…) volt a nemesség és a parasztság. (…) A paraszt egyáltalán nem volt szolga egyébként. A középkori magyar jobbágynak nevezett paraszt 20% adót fizetett összesen. Aki közgazdász, tudhatja, hogy ez ma még álomnak is irreális. Volt a tized meg a kilenced. A nemes példát mutatott, és ő volt az, aki életét és vérét adta az országért. (…) És egy ilyen nemes viselkedésű nemes embernek fel kell tűnnie (…) Ilyen példaadóknak fel kell tűnniük minden területen ahhoz, hogy valami történjék. Ha nincs példaadó, nincs mihez viszonyítani! (…) Az ideális Magyarországon szép nagy helyi piacok lennének – nem bevásárlóközpontok meg szupermarketek – és oda hoznák be a kofák és parasztok az áruikat. (…)

Táplálkozás tekintetében vissza fogunk térni egy sokkal egészségesebb táplálkozáshoz, és vissza fogunk térni ahhoz a magyar étrendhez, amit még Misztótfalusi Kis Miklós nagyon részletesen leírt szakácskönyvében (Szakáts mesterségnek könyvetskéje, 1698). (…) Ma (…) egy népegészségügyi katasztrófa az étkezés, tehát rengeteg betegség és általános mérgezettség, rosszullét forrása. (…)

Minden valláson keresztülfut egy ARANYSZÁL. És ez a régi tanítók tanítása. Ezt találjuk meg a magyar jelképekben, a népművészetben; a magyar mesékben a tanítások tanítóktól vannak. Például a Fehérlófia egy tanító volt. E tanítások nagyon szorosan kapcsolódnak az ÉLET-formákhoz. //!!!!!!! – a szerk.: LHA// (…) A Tao-ban az van, és az összes ős-királyra ez igaz, hogy szertartással és ünnepekkel irányították az embereket, nem pedig törvényekkel és büntetésekkel. (…)

Ha ezeket a nagyon egyszerű dolgokat az emberek átgondolják és megvitatják, rájönnek arra, hogy a FEJLŐDÉS, a NÖVEKEDÉS, a VERSENYKÉPESSÉG a legnagyobb ILLÚZIÓK, ezek semmi jóra nem vezetnek. RÉMÁLOM az egész.”

        (Kovács Imre Barna: Egy turista Magyarországon;
        „Égi Magyarország”; Püski Kiadó, Budapest, 2010.; 23-37. oldal)


17./ „(…) Vakvágányra jutottunk fejlődésünkben, s merőben mellékhatásnak, szükséges rossznak könyveltük el mindazt a káros hatást, amelyet akaratlanul is előidéztünk. Amikor azután ezek fájdalmasan nyilvánvalóvá lettek, a technikához folyamodtunk a bajok kiküszöbölésére. Közben tovább terjeszkedtünk. Mesterségesen megnöveltük a talaj termékenységét, és olyan energiahordozókat aknáztunk ki, amelyekkel megbolygattuk a természet rendjét. Mindezek és hasonló lépések a stabilitás és haladás illúziójába ringattak bennünket, holott a valóságban éppenséggel aláásták létünk alapjait.

Több mint tanácsos ezért megmaradnunk a természet kebelében, s hozzáidomulnunk azokhoz a korlátokhoz és lehetőségekhez, amelyek nélkülözhetetlenek a bioszféra működőképességének és egyensúlyának megtartásához. MINDEZ  RADIKÁLIS, GLOBÁLIS  VÁLTÁST  TESZ  SZÜKSÉGESSÉ:  VILÁGVÁLTÁST.  A  JELEN VILÁG  URALKODÓ  STRUKTÚRÁINAK  STABILIZÁLÁSÁRA  ÉS ÁTMENTÉSÉRE  TETT  MINDEN  KÍSÉRLET  HALÁLRA  VAN  ÍTÉLVE.  A siker csak időleges lehet, s mindössze elhalaszthatja az elszámoltatás napját, amely ha elérkezik, csak annál drámaibb és talán traumatikusabb lesz. Kevés már, ha csupán véget vetünk a jelen rendszer keretei között megkezdett folyamatoknak: a népességnövekedésnek vagy a természeti kincsek kizsigerelésének, a természeti folyamatok növekvő tönkretételének. Politikai és üzleti vezetőink mégis roskadozó társadalmi és gazdasági rendünk felélesztésében és stabilizálásában gondolkodnak.

(…) Válaszút elé érkeztünk az emberiség fejlődésének történetében. (…) Az emberi világot kell átformálnunk, éspedig az alapokig. Eközben azt a rendszert kell stabilizálnunk és rugalmasabbá tennünk, amely megteremti az  ÉLET lehetőségét planétánkon. Az így átmentett természet keretei között összeomlás nélkül élhetjük meg a világváltást. (…)”

    (László Ervin: Előszó /Kingsley L. Dennis: Új tudatosság egy új világért c.     könyvéhez; Édesvíz Kiadó, Budapest, 2012.; 10-12. oldal/)


18./  „(…) Az atlantiszi kultúra – jelképe az Ember és a Föld harmonikus és gyümölcsöző együttélésének. Atlantisz elsüllyedése fenyegető figyelmeztetés e harmónia megbomlásának következményeire. (…) Mindennapi létfeltételeinket az általunk előidézett katasztrófák sűrűsödő hullámai fenyegetik, amit öncsalással esztétikai, technológiai és tudományos káprázatba rejtünk. (…) A racionalitás álarca mögé bújó szeretetlenség – az urbanisztika és a logisztika szövetsége – a városok halálát okozzák. (…) Az építészek lélekjelenléte és felelősségvállalása nélkülözhetetlen a válságból kivezető út megtalálásához. Az új Atlantisz az ember és a Föld lelki-szellemi egységének helyreállítása, amely a Földnek mint eleven lénynek, fizikai-lelki-szellemi szféráinak megismerésén és tiszteletbe vételén, és önmagunk belső békéjének megteremtésén alapul. (…) Minden építés romboló, életellenes tett, ha nem a Föld megvalósulásra törekvő erőit fejezi ki.  Az építész hivatása, hogy magasabb rendű törvények közvetítője legyen! Minden környezetalakító tevékenység hozzájárul a Föld egyensúlyának helyreállításához, ha a Föld látható és láthatatlan lényeinek élettereivel való szeretetteljes kommunikációból fakad. (…) Elég (legyen) a központosított elveknek alávetett, helyi érdekekkel szemben közömbös településpolitikából!

A nemzetközi, állami és önkormányzati szervezetek feladata az élet szolgálata. Mert az ÉLET SZENT! A környezetalakításban a helyi és közösségi érdekeknek kell érvényesülniük, amelyeket csak teljes elfogulatlansággal, múltat és jövőt egybelátó szemmel lehet áttekinteni. A környezet egészséges alakításához minden ember hozzájárulhat önmaga fölemelésével, az ÉLET iránti felelősség fölismerésével. (…)

Az emberek által cserbenhagyott, a szeretet hiányától sorvadó, a lelkiismeretlenül, sőt szándékosan mérgezett természet és a települések leépülését, életerőinek megbénítását csak az új tudatosság fékezheti meg, amely képes a régi Atlantisszal együtt alámerülni és az Új Atlantisszal kiemelkedni a mélységből. (…) Az új évezred építészetének kulcsa a kommunikáció az Ember és a Föld között, az ember és embertársai között, az ember és saját múltja, hagyományai, a város és a környezetét alkotó táj és elsősorban az ember és önmaga, az ember és az Isten által kezébe adott jövőbeli lehetőségei között.”

        (Gerle János-Szegő György: Új Atlantisz felé – manifesztum /2000/;
        az „Országépítő” 2013/4 számának melléklete; 46-47. oldal)

II. TERMÉSZET


19./  „(…) A hang képezi a forma és alak alapját. (…)

Ez a tudás egymaroknyi embernek a birtokában van, és azt titkolják a nyilvánosság előtt. (…) A kvantumfizika feltárta azt, amit a régi nagy mesterek tudtak. Az anyag nem létezik. (…) A lényeg: a Világegyetem szubsztanciája a Tudatosság. Ama elgondolás, hogy a világegyetem szubsztanciája az Anyag, egyúttal a Félelem és Kapzsiság kettősségét eredményezi, mert az emberek – csendes elkeseredésükben – igyekeznek minél több anyagot, tulajdontárgyat és vagyont felhalmozni.

Lényegében a Világegyetem szubsztanciája a  TUDATOSSÁG  –  épp ezért a VISELKEDÉS  az, ami számít! (…)

Valós tudatunk nem az agyunkban vagy a testünkben létezik. Az egymástól különálló testek illúziója, valamint a valódi származásunkkal kapcsolatos félrevezetések miatt alakult ki azonban az az elképzelés, hogy mindannyian egymástól függetlenül gondolkodunk. Ilyen téves információk alapján nem lehetne tudományosan megmagyarázni a telepátiát, látnoki képességeket, spirituális médiumokat és egyéb olyan jelenségeket, amelyek során fizikai kommunikációs eszközök nélkül továbbítanak egymásnak információkat források. Amikor azonban rájövünk, hogy a világegyetemben minden létező dolog között közös spirituális kötelék van, és hogy mindannyian egyetlen isteni intelligencia részei vagyunk, akkor nincsenek megmagyarázhatatlan jelenségek.

A létezésünkben érzékelhető legtöbb alap-építőelemen belül az „üres” anyagot az AKARAT formázhatja és alakíthatja. Ez azt jelenti, hogy a Tudatosság formázza a Valóságunkat. Sokak számára ez nehezen elfogadható, és ez teljesen érthető. (…)

Amikor a teljes agyat igénybe vevő holisztikus gondolkodásról a bal agyféltekés gondolkodásra erőltetik az embereket, annak legkárosabb hatása a feminin tulajdonság /=jelleg/ elfojtása. Minden férfinak és nőnek maszkulin és feminin tulajdonságai vannak egyaránt, és ennek semmi köze ahhoz, hogy az illető személy férfi-e vagy nő. Ezt mutatja a bal és jobb agyfélteke, a yin és yang, fekete és fehér, fény és sötétség, valamint a legtöbb kettősség. Mindkettő létfontosságú a spirituális és fizikai egészségünk szempontjából.

Tehát létezésünk olyan kézzelfoghatatlan részei, mint például az érzelmek, a TUDATOSSÁGUNK valóságának részei. (…) A harag pszichés zavart okoz. (…) Ahogyan a rádióban a zene egy kézzel nem fogható jel fizikai megnyilvánulása, érzelmünk megélése szintén egy kézzel nem fogható jel fizikai megnyilvánulása. Bebizonyosodott, hogy érzelmeinknek rezgésfrekvenciái vannak. Ráadásul csak két olyan érzelem van, amelyeket az emberek tapasztalnak:  FÉLELEM  és SZERETET. Minden más érzelem közvetlenül vagy közvetve ebből a két érzelemből származik.

A félelemnek hosszú /lapos/ és lassú frekvenciájú rezgése van, míg a szeretetnek rövid /magas/  és nagyon gyors frekvenciája van.

Azzal a céllal, hogy bizonyítsa, a létezés valódi alapját a rezgések jelentik, Hans Jenny kidolgozta az 1940-es években a hanghullámok keltette formák elméletét, és kimutatta, hogy amikor hangrezgések haladnak át egy anyagformán, akkor egy adott mintázat alakul ki. A frekvencia növelésével az anyag összetettebb mintázatot vesz fel. Pontosan ez történik jelenleg a Földünkkel és az emberiséggel!

DNS-struktúránkban 64 lehetséges aminosav kód van, amelyek négy elemből állnak, ezek: szén, oxigén, hidrogén és nitrogén. Logikailag mind a 64 kódot tudnunk kell aktiválni a DNS-struktúránkban, jelenleg mégis csak 20 aktív kódunk van. És ebből a 64 lehetséges kódból – úgy tűnik – eddig csak 20 kód lépett működésbe, a 20 aminosav. Van egy kapcsoló, amely ki- és bekapcsol ott, ahol ezek a kódolási helyek fekszenek. Ami pedig a ki- és bekapcsolást irányítja, az az ÉRZELEM. (…)

A FÉLELEM hosszú és lassú hulláma viszonylag kevés helyet érint ezen a DNS-en, így a félelemben élő egyén számára a rendelkezésre álló antennák száma korlátozott. Ugyanakkor a SZERETET mintázatában élő személy esetén (…) ez egy nagyobb frekvenciájú, rövidebb hullámhossz; sokkal több kódolható potenciális hely van a genetikai mintázat mentén.

Ez egy csodálatos információ; ez az első eset, hogy szoros, látható kapcsolatot fedeztünk fel az érzelmek és a genetika között. (…) A tudomány a fizikai és éteri – vagyis spirituális – világ között fennálló nagyon jelentős rést mostanra már áthidalta. Érzelmeink közvetlenül befolyásolják a DNS-ünk szerkezetét, amely közvetlenül alakítja a mindennapjainkban érzékelt fizikai világot.

Ron Sedgley, a kaliforniai Berkeley Egyetem kémia tanszékének vezetője kimutatta, hogy a DNS a sejtaktiválás antennájaként működik. Az elsődleges funkciója – amire tanítottak bennünket a DNS működésével kapcsolatban – az, hogy fotonokat, fényt és rezgéshangokat vesz és továbbít. Miért is? Sejtaktiváláshoz. Ez azt jelenti, hogy a DNS-spirál stimuláló szálait körbevevő vízmolekulák (…) felveszik a szeretet rezgéseinek spirituális energiáját, majd azokat a kvantumtérbe, a test fizikai anyagába küldik, ahol az megnyilvánul és lecsapódik. (…)

Nyisd ki a szemed, lásd az igazságot! Kezded most már látni, hogy miért olyan a világ, amilyen?! Nézz körbe magad körül, és mondd el, hogy mit látsz!?

Háborút, gyilkosságokat, éhezést, depressziót, materializmust, félelmet, gazdasági válságot, gyűlöletet, fajüldözést és még több háborút?!

Az „ILLUMINATI” mindezt tudja, és ezt a tudást használják fel ellenünk, hogy alacsonyabb rezgési frekvenciákon tartsanak minket, és így könnyebben irányítható rabszolgákká tegyenek bennünket. //!!!!! – a szerk.: LHA//

Ébredjetek már föl, és kezdjétek egymást szeretni! A SZERETET A KULCS.

Amikor szeretetben élsz, valójában magasabb frekvenciákon rezegsz, és így tudod emelni a TUDATOSSÁGODAT, így tudsz még több kódot aktiválni a DNS-szerkezetedben. A félelem, gyűlölet és negatív hozzáállás miatt van csak 20 kódunk aktiválva jelenleg a 64 lehetséges kód helyett.”

            (Ébredj, emberiség, mert vége az álomnak!
            Amit nem akarnak, hogy megtudja az emberiség!
            INTERNET-ről, fordította és feltöltötte: sevaster1; 25:53 perc)

//A fenti ismeretanyag a TERMÉSZET láthatatlan és anyagtalan részéről, annak működéséről szól. Úgy-e, most már érthető az a rengeteg félelemgerjesztő film (horror, thriller, krimi stb.), melyeket a főként nyugati óriáscégek terjesztenek, minden gátlás és korlát nélkül… Többek között ez is „emberiség elleni bűntett”, így elévülhetetlen… – a szerk.: LHA//


20./  „(…) Grazyna Fosar és Franz Bludorf kutatók szerint a DNS átalakítható, akár át is programozható szavak és frekvenciák segédletével. (…) Most, miután egyéni tudatunk kellő stabilitást ért el, létrehozhatunk egyfajta csoporttudatot, olyat, amely a DNS-ünkön keresztül fér hozzá az összes lehetséges információhoz. (…) A hiper-kommunikáció az új évezredben valami egészen újat hoz… a szoros kapcsolatban álló közösségekben szó sem lehet erőszakról. Megvan hát a lehetősége, hogy létrejöjjön az egész emberiség humánus tudata. (…)

A Mirdad könyve például arra figyelmeztet, hogy valamennyi gondolatunkat és cselekedetünket tükörként veri vissza energetikai környezetünk. Így ír erről a szerző, Mikhail Naimy: 'Úgy gondolkodjatok, mintha minden gondolatotok lángoló betűkkel volna az égre írva, ahol mindenki láthatja azokat. És ez valóban így is van. Úgy cselekedjetek, mintha minden tettetek a saját fejetekre szállna vissza. És ez valóban így is van.' (…)”

                (Kingsley L. Dennis: Új tudatosság egy új világért;
                Édesvíz Kiadó, Budapest; 144-145. és 161. oldal)


21./  „(…)  Az agresszivitás minden elképzelhető szinten – az egyénitől, mely a hétköznapok világában tenyészik, egészen a nemzetközi, államok közötti agresszióig – manapság tetőzik. (…) Ma az emberiség létkérdésévé vált, hogy megtanulja féken tartani ezt az agresszivitást. 

Ez roppant bonyolult feladat, de ezen múlik a túlélésünk.

Több mint harminc évvel ezelőtt jelent meg egy kiváló genetikus, Vlagyimir Pavlovics Efraimszon tanulmánya a Novij Mir folyóiratban 'Az altruizmus családfája' címmel, mely arról szól, hogy az emberi genomban ott lakozik egy különös 'altruizmus gén', amely nem az egyén, hanem a társadalom egészének a túléléséért felel //KÖZ-GAZDA – mint olyan – csakis így működhet. – a szerk.: LHA//. (…) Csak évtizedek múltán sikerült igazolni! (…) A szerző kivételesen mély igazságra tapint rá: az ÖNZÉS az egyén túlélését szolgálja, az ALTRUIZMUS a társadalomét. (…) //!!!!! – a szerk.: LHA//

Az emberiség – viselkedési reakciói szerint – három csoportra osztható: altruistákra, konformistákra és egoistákra. Arányuk minden társadalomban megközelítően azonos: 1:3:1. (…) A lemondás a személyes, csoportos, nemzeti önzésről, illetve az az altruizmus eszméjének bevezetése a személy, nemzet és állam szintjén növeli az emberiség túlélésének esélyét. Az Evolúció halad a maga útján és nem hagyja magát irányítani az embertől, de a 'Homo sapiens' faj túlélésére a közösség minden tagjának együttes erőfeszítést kell tennie: együttműködésre és a létező összes energia egyesítésére van szükség ahhoz, hogy a háború soha többé ne lehessen a konfliktusmegoldás eszköze, s hogy keressenek és találjanak új erőforrás-hasznosítási és megújítási módokat, továbbá létrehozzanak egy egyetemes közegészségügyi rendszert.

Az agresszivitás és a tudatlanság, ha egyesül, olyan erőt képvisel, amivel csakis az emberiség kollektív rációja, illetve azok az altruista gének szállhatnak szembe, melyek az evolúciós programokban fejlődtek ki, és amelyek az emberi történelem kezdeteitől a mai napig ott munkálnak a társadalom minden egyes szegmensében. Előfordulhat, hogy ezek az altruista gének emberi testet öltenek:lehetnek szentek, mint Assisi Szent Ferenc és Szárovi Szent Szeráfim, de megjelenhetnek közéleti szereplőként is, mint Mahatma Gandhi, vagy akár íróként, mint Lev Tolsztoj. (…)

A világot vesztébe viszi az agresszivitás és a tudatlanság, különösen akkor, ha ezen tulajdonságok hordozói országokat irányítanak. //!!!!! –  a szerk.: LHA//

Az emberiségnek kevés ideje maradt, nagy történelmi mértékkel mérve alig néhány perce, hogy 'frissítse' a TUDATÁT, és ebben az összemberi hőstettben minden eddig felsorolt csoportnak, illetve az itt és most élő emberek mindegyikének részt kell vennie.

Ha a világ nem számol le az agresszivitással és tudatlansággal, akkor a mi gyönyörű bolygónk nélkülünk folytathatja a létezését. A háborúk következtében kis híján kipusztult állatok és növények visszapótolják magukat, benövik a lerombolt városokat; lassan elenyésznek az emberi lét földi nyomai, az óceán tiszta vizében halak úszkálnak, a hegyek fölött madarak szállnak – csak éppen az a bizonyos egyetlen lény nem lesz jelen, aki ránézhet erre a szépségre, és kimondhatja: 'ISTENEM, milyen gyönyörű ez a mi világunk!' /K. P. fordítása/”

        (Ljudmila Ulickaja: TUDAT-frissítés; közli: Fordulópontok – 2015;
        kiadó: GEOMÉDIA ZRT., Budapest, 38-39. oldal)


22./  „(…) A 2012-es jövőkép; A 'jól időzített változás' ideje

Váltani kell: ez a világ nem fenntartható. De mennyi időnk van még hátra a váltásig?

Nem sok. Az értelmes változtatás lehetőségének az időszaka sokkal előbb lezárul, mint ahogy bárki is gondolná. Ennek két fő oka van. Egyrészt a jelenlegi trendek váratlan felerősödése, másrészt a figyelmen kívül hagyott kritikus visszacsatolások és a folyamatok közt kialakuló kereszthatások.

Váratlan felerősödés

A jelenlegi trendek meglepően gyorsan haladnak a visszafordíthatatlan állapotok felé. Következésképpen azt az időpontot, amikor a kritikus 'pont, ahonnan nincs visszaút', //gyengébbek kedvéért: „the point of no return” – a szerk.: LHA// elérkezik, korábbi becslésekkel ellentétben, már nem a század végére teszik, nem is a közepére, hanem az elkövetkező 20 évre, vagy egyes becslések szerint a következő 5-20 évre. (…)”

            (László Ervin: Új világkép /A tudatos változás kézikönyve/;
            Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2009., 55. oldal)


23./  „A természeti és a természetfölötti ugyanannak a valóságnak két különböző megnyilvánulása.”

            (Philip Yancey: Rejtjelek egy másik viágból;
            címoldal-aforizma; Harmat Kiadó, Budapest, 2008.)


24./  „(…) 13:20  TERMÉSZETES  Idő és a 12:60  MESTERSÉGES  Idő; Babilon városa a szervezett rendezetlenség mintája. Tollan ezzel szemben a kozmo-harmonikus rend őspéldánya. Mely időmérték szervezte Teotihuacánt? A várost (…) a 13:20-as mátrix (a Tzolkin) és a Hold meg a Nap járását követő naptárak kormányozták. (…) A babiloni világ (…) vezette be polgári 12 hónapos Julián-Gergely-naptárát, amelynek mértéke se nem szabályos, se nem természetes. (…) A 12 hónapos Hold- és polgári naptárak, valamint a 60 perces órák uralják a világot. Ezt jelöli a 12:60 frekvencia. 

Az Abszolútot képviselő Tollan mintájától a babiloni mintáig tartó folyamatban a rend a rendezetlenségig korcsosult. Ezt a modern ember a dolgos hetek szakadatlan láncolataként tapasztalja meg, amely egyenetlenségével örök elégedetlenséget szül. (…) A Gergely-naptár szolgáltatja minden bank ütemezésének alapját. (…) A Gergely-naptárban alig fedezhető föl a ciklikus vagy periodikus rend nyoma, (…) civilizációnkat ezért is jellemzi fejetlen zűrzavar. (…) A naptár időtérminta(!!!), amely az ember társadalmi szerepe és tevékenysége folyamatának ciklusait szabályozza különböző időperiódusokban. (…) A naptár a társadalom alapprogramja. Pszichikai mezőt gerjeszt a közösségi létet befolyásolva és irányítva. (…)

A Bali szigeti naptár szertartásokban élő, ritualizált társadalmat hoz létre. A Bali szigetihez hasonlóan a Tzolkin 13 Hold-hónapos naptára ugyancsak szinkronikus társadalmat épít, ciklikus rendje azonban pontosabban megfelel a kozmoszénak. (…) 

Szoláris lények, szoláris testvérek vagyunk. Mi vagyunk a Nap gyermekei. A Nap nemcsak a fény és a földi élet szerzője, a Tudatosság is belőle ered. (…)

    Az IDŐ TÖRVÉNYE felfedezésével válaszúthoz érkeztünk. A 12:60 jelzésű     pokol útján, vagy a 13:20 jelű utópia ösvényén indulunk tovább?

    A 12:60 frekvencián az embert az ÓRA és a PÉNZ irányítja. A tompító     napi robot itt a szellemi érdekek //értékek – LHA// fölé magasodik.

    A 13:20 frekvencia hullámhosszára hangolódott embereket a     TERMÉSZET irányítja. //A 13 és a 20 az ősi maja indián mitológia két szent     száma – a szerk.: LHA// A test minden újabb nappal frissebben ébred rá     negyedik dimenziós kozmikus gyökerére. Számára minden nap egy     világegyetem, amelyben a test és elme új virágokat bonthat. (…)”

    (Valum Votan/José Argüelles-Red Queen/Stephanie South: Az időtér könyve
    /Idő és társadalom: Az Új Föld látomása;
    A viszonylagos törekvése az abszolúthoz/;
    Kornétás Kiadó, Budapest, 2011., 9-164. oldal)
    //„Időtér” magyar értelmezésben: „TÉRIDŐ” – a szerk.: LHA//


25./  „(…) 'A Hetedik hullám 1755-ben kezdődött, és „sötét” egységet hozott az emberek tudatosságának. A Kilencedik hullám is közös tudatosságot hoz, de ez a „világosság” tudata. Jelentős párhuzamok vannak a két hullám között. Mindkettő egy óriási földrengéssel kezdődött: a Hetedik hullámnál Lisszabonban, a Kilencediknél pedig Japánban volt földrengés. (…) A Kilencedik hullám (…) már nem fogadja el azokat a rendszereket, amelyekben az emberek átengedték az uralmat a néhány évvel korábban megválasztott vezetőknek. A Lelkek mélyebb, szuverén szabadságra vágynak. A tudatosság Egység mezője nem fogadja el azt a gazdasági rendszert, ahol a nyomtatott pénz határozza meg, hogy milyen munkát végezhetnek az emberek… A Kilencedik hullám világforradalma mögötti erő az az isteni útmutatás, ami a közös tudatosságon keresztül irányít… Ezek az események és a hatalom eltörlése egy olyan kozmikus terv része, melyről a Maja Naptár Kilencedik hulláma részletesen beszámol.' (…)”

        (Carl Johan Calleman, Seattle, WA, USA:
        „A Maja Naptár Kilencedik Hulláma: Világ Egység Forradalom”;
        közli:     Cary Ellis: A 21. századi Szuperember /Kvantum Életmód/;
        Angyali Menedék Kiadó, Budapest, 2015., 394. oldal)


26./ „A holokauszt nem időtlen borzalom. (..) A mai nemzedéknek nincs köze hozzá.”

    (Hornyik Miklós egyik cikkéből – TV-adásban, a Hír TV-ben; 2014. 1. harmadév)


27./  „(…) Úgy gondolom, (…) hogy a lélek először is azt hozza mozgásba az emberben, amit én kollektív lelkiismeretnek nevezek, és ami tudattalan. Ez a kollektív lelkiismeret kapcsolja össze a csoportokat és a családokat. Ügyel arra, hogy senki se tűnjön el. Ez a csoport-lelkiismeret, amelynek mindenki egyaránt a részét alkotja, és amely fölérendelt irányítóként egy bizonyos cél felé tart. Ez a CÉL elsőként a CSOPORT FENNMARADÁSA. Épp ezért nem tűri el ez a lelkiismeret, hogy a csoportban bárkit kirekesszenek vagy elfelejtsenek.

Ez a lelkiismeret egyaránt magában foglalja mind az élőket, mind a holtakat. E lelkiismereten keresztül egyetlen egységgé kovácsolódik össze a halottak és az élők birodalma. Ezen a módon a halottak is hatást gyakorolnak az életünkre. Épp ezért torol meg a lelkiismeret minden vétséget, amelynek során a csoport egy tagját kirekesztik vagy elfelejtik. Mégpedig abban a formában torolja meg, hogy a család egy későbbi generációjából valakinek képviselnie kell ezt a kitaszítottat, hogy ismét visszaemlékezzenek rá, és visszakerüljön a család tudatába. (…) Van egy mező, amelyet Sheldrake morfogenetikus mezőnek nevez, és amelyben mi is benne élünk. Ez a mező megőrzi az emlékeket. Ez a morfogenetikus mező, amelyet Sheldrake először a biológiában ismert fel, megmutatja, hogy ha valami valahol kifejlődik, akkor az egy másik területen is megismétlődik, mert az információ raktározódik egy lelkiismeretben. A szervetlen világban is megmarad az új szerkezet információja (…) Ugyanez igaz a szokásokra is. (…) Talán ezzel az is megmagyarázható, hogy a családokban bizonyos sorsok megismétlődnek, mégpedig nem azért, mert egészen addig elérnének a konfliktusok szálai, hanem mert itt is ez a morfogenetikus mező fejti ki a hatását. 

Ám a morfogenetikus mező is vak, tehát csak ugyanazt képes megismételni. //Azaz TÜKÖR-ként viselkedik, működik; amit bevetítünk a morfogenetikus mezőbe, az tükröződik vissza reánk! Ezért például tilos visszaállítani itthon a halálbüntetést a bíróságok gyakorlatában, mert akkor reánk is a halál „tükröződik” vissza – „jövőprogramként” – a morfogenetikus mezőből! Erre pedig semmi szükségünk nincs. – a szerk.: LHA// Nem lehet kitörni belőle, hacsak nem sikerül létrehozni egy új, másfajta irányt, amely túlmutat az addigin. Ilyen irányt jelent az is, amit én a lélek mély mozgásának nevezek. Ez nem az addig tudott dolgokra épít; azzal a sokkal nagyobb erővel lép kapcsolatba, amelyet én itt nagy léleknek nevezek. //lásd: Kisfaludy György: A lélek zengése – a dinamikus hullámgeometria tükrében (!) – a szerk.: LHA// (…)

Amikor tehát nehéz helyzetekkel szembesülünk, nagyon sokat segít, ha búcsút veszünk az addigi gondolkodásmódunktól, és egy mélyebb síkon összpontosítunk – ezt nevezem az üres középpontnak –, és megbízunk a LÉLEK mozdulataiban, amelyek vezetnek bennünket. Minden, ami összefügg a hivatással, a léleknek ezekből a mély mozdulataiból származik, amelyek az emberi tervezés határain kívül játszódnak le. (…) //Ez is a TERMÉSZET rendjéhez tartozik; ezért kell pl. békés jövőt vizionálni; ugyan emlékezetünkben kell tartanunk pl. a Don-kanyarban elesett honfitársainkat, de tudnunk kell, hogy az egy „lezárt ügy”. Ha fölhánytorgatjuk, a tisztes megemlékezésen túl is, az akkor „ÖNSORSRONTÁS”, mind egyéni, mind pedig közösségi szinten! – a szerk.: LHA//

A haza elfogadása: Összeköttetésben állunk népünkkel és a hozzátartozó emberek sorsával. Nem lehet, és nem is szabad elmenekülni előle. Ez nagyon fontos. (…) Aki vállalja, hogy osztozik a népe sorsában, még ha nagyon nehéz is, békét talál a lelkében, és elegendő ereje lesz. (…)”

            (Bert Hellinger: A forrás nem kérdi, merre visz az útja;
            Bioenergetic Kiadó, Budapest, 2009.; 43-45. és 75. oldal)


28./  „(…) Felvetették, hogy a kvantumvákuum holografikus sajátságokkal is rendelkezik, azaz megőriz minden megtörtént eseményt, talán még a gondolati alakzatokat is. Képzeljünk el egy olyan óceánt, amely 'emlékezetébe vésné' felszínének valamennyi fodrozódását, rezdülését. Ez az újfajta felfogás azt állítja, hogy viselkedésünk és gondolataink otthagyják nyomukat a holografikus kvantumvákuumon. Korábban nem volt még rá példa, hogy a tudomány okát adta volna, miért van szükség helyes gondolatokra és tettekre, mégpedig kozmológiai keretek között. (…)”

                (Kingsley L. Dennis: Új tudatosság egy új világért;
                Édesvíz Kiadó, Budapest, 2012.; 131. oldal)


29./  „(…) A szabad akarat problémája azt a kérdést veti fel, hogy meddig a pontig vagyunk szabadok a döntéseinkben. Sokáig azt gondolták, hogy szabadon döntünk, de a tudományos felfedezések fokozatosan szűkítették ezt a szabadságunkat. Fölfedezték, hogy a döntéseink, noha szabadnak tűnnek, valójában számtalan tényező következményei. (…)

Bár a döntéseink szabadnak tűnnek, nem azok. Éppen ellenkezőleg: minden döntésünket olyan tényezők határozzák meg, amelyeknek a befolyásáról, az esetek többségében, egyáltalán nem is tudunk. (…)

Makrokozmoszi szempontból minden determinált. De az egyes emberek mikrokozmoszi szempontjából semmi nem tűnik determináltnak, hiszen senki nem tudja előre, mi fog történni. (…)

A szabad akarat a JELEN fogalma. (…) Tény, hogy nem tudjuk megváltoztatni azt, amit a múltban cselekedtünk. (…) Ez azt jelenti, hogy a múlt determinált. Ha pedig múlt és jövő együtt létezik – bár külön síkokon – akkor a jövő is determinált. (…)

A TÉR és az IDŐ ugyanannak az egységnek a két különböző megnyilvánulása, egy kicsit úgy, ahogy a jin és a jang, ezért Einstein bevezette a 'téridő' fogalmát. (…) Ahogy Lisszabon és New York egyaránt létezik, csak nem ugyanabban a TÉRBEN, ugyanúgy a múlt és a jövő is egyaránt létezik, csak nem ugyanabban az IDŐBEN. Lisszabonból nem látszik New York, ugyanúgy, ahogy a múltból nem látszik a jövő, bár mindkettő létezik. (…) Minden determinált. (…)

Ez (…) az az érv, amely (…) Isten létezésének bizonyítékává változtatta az antropikus elvet. //antropo- = ember-;  (görög) az emberre vonatkozó, vele kapcsolatos fogalmakat jelölő előtag – a szerk.: LHA// A világegyetem olyan ügyesen lett megteremtve, ami intelligenciára utal, és olyan pontossággal, ami szándékosságra utal. Esélye sincs annak, hogy létezésünk a véletlen műve legyen, egyszerűen azért, mert minden determinálva van a kezdetektől. (…)

        (J. R. dos Santos: Az isteni formula /Einstein utolsó üzenete/,
        Kossuth Kiadó, Budapest; 2006., 449-459. oldal)


30./  

A./  „(…) E munka (…) lényege és szerepe: a természet-társadalom-ember egymásra épülő komplex rendszer működési szerkezetének felvázolása, melyből kitűnik, hogy a TERMÉSZET MŰKÖDÉSI RENDJE modellértékű, és a maga nemében MAGASABB RENDŰ, mint az emberi társadalom működése. (…)”

    (Moser Miklós: Körforgások a természetben és a társadalomban; 18. oldal )
    Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium kiadása, Budapest, 1997.)


B./  „Soha nem engednék sehova magasabb házat építeni, mint amilyen magasra valaha is megnőhetnek a melléjük ültetett fák.”

                (Osztrák építész /XX. század/: ?!)


C./  „A táj mondja meg, hogy mit kell tenni, milyen legyen a kert. Nagyon fontos, hogy rálátás legyen a környezetre; legyen távlatosság…!”

            (Juan Brink /világhírű chilei kerttervező és -építő művész/
            természet-szemlélete; m1 TV, 2010. július 16.)


31./  Egy indián ül csendben az út szélén. Megáll mellette egy autó, és a kihajoló sofőr megkérdezi:

  – Te mit csinálsz itt?

  – Megvárom, hogy utolérjen a lelkem… – hangzik a válasz.

        (TV-riportban a tihanyi Rege Cukrászdáról, -ból; 2014. november 13.)


32./  „A csend a lélek oxigénje.”

                (TV-riportban hangzott el, 2015. márciusában)


33./  „Az igazság a lélek tápláléka.”

                (egy ismeretterjesztő rövidfilmből, 2016 márciusában)


34./  „A beszéd a lélek ruhája.”

                    (Seneca)


35./  „A tánc a lélek zenéje. Mindenkiben ott van, csak nem mindenki használja.”

    (Nők Lapja /hetilap, Budapest/, 2015., 23. szám, 51. oldal rejtvény-megfejtése)  


36./  „A cselekvés a lélek öröme.” //másképp: A lélek öröme a cselekvésben van.//

                    (Percy Bysshe Shelley)


37./  „A szerelem a lélek selyme.”

                    (Rabindranath Tagore /indiai író, költő, bölcselő/)


38./  „A szem a lélek tükre.”

                    (Magyar /és esetleg másféle is/ közmondás)


39./  „Az irodalom a lélek válasza a sorsra.”

            (Szerb Antal /1939./; 'Itt élned, halnod kell' c. fejezetet
            in: Nemzeti Olvasókönyv /közreadja: Lukácsy Sándor/;
            Gondolat Kiadó, Budapest, 1988.; 309. oldal)


40./  „A szeretet az összetartozás lélekadománya, amit adni kell és nem elvárni, ami nem a viszonzás érdekéből táplálkozik; a legrosszabb üzlet a világon, hiszen nem vár viszont-szolgáltatást. Ad és semmit sem vár el érte, csak a szeretett örömét.”

    (Kisfaludy György: A lélek zengése – a dinamikus hullámgeometria tükrében;
    az Universum Universitas Szabadegyetem jegyzete; Budapest, 1998.,139.oldal)


41./    „(…) Hát jól van – ezt is elviseljük.
    Mert falra hányt borsó ez is.
    Ál-tudósok kezén játék-kavics.
    Fent, a legfőbb Semmítőszékben
    Ül minden földi bíróság fölött
    Ama más néven ismert Petrovics.
    Mi legfőbb bíránk minden faji perben:
    A vér: semmi. A Lélek: a Minden.

        (Reményik Sándor: Petrovics ítél;
        R. S. Összes Verse I-II.; Polis Könyvkiadó – Kálvin 
        Kiadó – Luther Kiadó; Kolozsvár-Budapest, II. kötet, 105. oldal)

//A fenti 11 idézet nyomán belátható, hogy az anyagtalan LÉLEK-MŰKÖDÉS nélkül, nemes tartalmak nélkül, gyakorlatilag semmit sem érne életünk! – LHA// 


42./  „(…) Az örök KÖRFORGÁS révén fennálló és fejlődő TERMÉSZET harmonikus működését évmilliárdok óta a rendkívüli pontossággal működő szabályozókörök (önszabályozó, visszacsatolási mechanizmusok) összjátéka biztosítja. Az utóbbi évtizedekben derült ki, hogy a szabályozókörök működése az élő sejtig nyomon követhető, pl. magában a sejtben is több száz, egymásba átnyúló nagy és apró visszacsatoló kör van. (…)

E szintézis már régi törekvése a világ rendszerkutatóinak, de megfelelő  modellrendszer hiányában eddig még nem találták meg.

A szerző – anyagtudományi-technológiai konkrét modellrendszer birtokában – az ideális és reális struktúrák rendszertanát kutatva oldotta meg e kérdést. A szintéziselmélet segítségével a természet működési rendje felvázolható, helyzetünk lényege megérthető, és a kiút globális stratégiája megalapozható. (…)

A gyökeres változásokra már régen megérett az idő. (…) Ha a fiatalság (…) a szintézis-világkép birtokában, helyét és feladatait megismerve, alkotókészségét a felismert és elfogadott igazságok szervezett és tervszerű érvényesítésére fordíthatja, akkor érkezünk el a KONRAD LORENZ által megsejtett és remélt második, magasabb rendű emberré válás küszöbéhez…”

        (Moser Miklós: Körforgások a természetben és a társadalomban
        /Korunk világképének alapjai/; Budapest, 1998.; 61., 14. és 25. oldal;
        Kiadta: Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium)


43./  „Miután kimerítetted mindazt, amit az üzletből, a politikából, a mulatságokból és minden efféléből kaphattál – azt találod, hogy ezek egyikéből sem nyersz végső kielégülést és ezek mind mulandóak – mi marad hát? A TERMÉSZET.”

                    (Walt Whitman amerikai költő /1819-1892./)


44./  „(…) Másik paradigmára van szükségünk, amely a természetet nem 'az'-ként szemléli, nem élettelen mechanizmusként, nem csupán az ember által hasznosítható nyersanyagok puszta forrásaként, nem materiális valóságként – amely mentes minden hozzátartozó szellemi jelentőségtől – , hanem szakrális valóságként kezeli. (…)

Szellemünk – melyet némelyek a lélekkel kevernek össze – befolyásolja lelkünket, az pedig testünket. Totális létünk pedig teljes, teljesség, amit akkor valósítunk meg, ha egészségesek vagyunk kívül és belül egyaránt. (…)

    Nos, ugyanez az igazság vonatkozik a makrokozmoszra. (…) A      TERMÉSZET VALÓSÁGÁNAK  MINDEN  SZINTJE      ÖSSZEKAPCSOLÓDIK. És a természet nem egy halott valóság része,     melyben az élet balesetként bukkant fel. A természet egész, élő egész. Ez az az     igazság, amely néhányakat a Gaia-elmélet felvetéséhez vezetett. Azonban túl     az élet tartományán is, a természetet szellem jelenléte hatja át. Egy ilyetén     látásmód azonban nem egyszerűen költői kifejezés, hanem metafizikai és     kozmológiai tudományokon alapul, melyek valósak, vagyis megfelelnek a     valóság természetének és a dolgok természetének, a maguk totalitásában látva     azokat.  A természet szekuláris //„világi”// szemlélete egyszerűen nem     teljesen valós, és összetéveszti a 'természet valóságának egy részét' az     Egésszel. Ezért nem tudja megoldani végső értelemben a környezeti     válságot, amelyet elsősorban a valóság e csonka szemlélete okozott.(…)

A természet puszta léte, formái, törvényei és az általa felmutatott, minden részletében tükrözött Isteni Bölcsesség által emlékeztet bennünket a kozmoszban elfoglalt helyünkre. (…) A természet taníthat bennünket a Teremtés céljával és abban betöltött szerepünkkel kapcsolatban, s közvetetten segíthet szellemileg – jeleket biztosítva számunkra azon az ösvényen, amely valamennyi létező Eredetéhez vezet. A természet alázatra taníthat bennünket, amely hübriszünk leküzdésének eszköze, egy bűné, mely központi szerepet játszik a környezeti válság létrehozásában.

A modern tudományosság kezdetén, a legnagyobb alakjai közül néhány még úgy tekintett a tudományra, mint Isten Bölcsességének és a teremtett rendben található istenjelek tanulmányozásának egy módjára. (…)”

//hübrisz (görög): beképzeltség, önteltség, fölényeskedés, aránytévesztés  –  LHA//

(Seyyed Hossein Nasr: Néhány válasz a vallással és a környezettel kapcsolatban;
/Transcendent Philosophy…; London Academy of Iranian Studies; 2012. dec./:
Magyar Hüperion (A jobboldali értelmiség folyóirata; 2013. aug.-okt. 223-225. oldal)


45./  „Az ISTENSÉG nem doboltatja törvényeit kisbíróval, ezért senki fia nem mondhatja: így hangzik vagy úgy, ebben és ebben a kérdésben, az ÉG akarata.

Az ÉG azonban rendet, értelmet vitt a teremtésbe; ez a TERMÉSZET rendje. JÓ tehát, mi összhangban van a természettel, ROSSZ , mi azt semmibe veszi , megcsúfolja, sérti.”

    (A bácsák tanítása – igék régi mesterek szájából – ;
    közli: Máté Imre: Yotengrit 2 /A rábaközi tudók (sámánok) szellemi hagyatéka/
    Püski Kiadó, Budapest, 2005.; 158.)


46./  „2012. december 21-én, a téli napfordulón a Nap beemelkedik a Tejút galaxisunk központjában lévő sötét hasadékba, mely esemény minden 25800 évben egyszer következik be. (…) A maja hieroglifák e sötét hasadék közepét úgy írják le, mint 'lyukat az égen', kozmikus méhet, vagy 'fekete lyukat', melyen keresztül a máguskirályaik beléptek más dimenziókba, hozzáfértek a szent tudáshoz, vagy éppen a kozmosz roppant kiterjedéseit utazták be. 

2002 szeptemberében a csillagászok megerősítették egy hatalmas tömegű 'fekete lyuk' létezését a Tejút központjában.

(…) A maják felismerései azt a nézetet tolmácsolják számunkra, hogy amikor a napforduló délköre keresztezi ezt a vonalat //a galaktikus egyenlítőt – a szerk.: LHA//, (…) beköszönt egy új világkorszak, melynek hatásai a TUDAT átalakulásaként fognak megnyilvánulni.”

            (Daniel Pinchbeck: 2012 – A Tollaskígyó visszatér
            /Egy titokzatos civilizáció elképzelése közeljövőnkről/,
            Édesvíz Kiadó, Budapest, 2008.; 257-259. oldal)


47./  „(…) Több dél-amerikai indián hagyomány szerint ez a kvantumugrás a Homo sapiens sapienst Homo luminoussá formálja. Az ember ettől fogva felfogja a finomabb rezgéseket és a fényenergiát, amelyek a fizikai világ magasabb szintjeit alkotják. Megváltozva mind több életadó energia érzékelésére lesz alkalmas.

Hunbatz Men maja napszámláló nyíltan beszél népe rítusairól és arról, mennyiben szolgálják ezek az emberi képességek kibontakozását. 'A szertartások, amelyek Chichen Itzában //Yucatan félsziget, a klasszikus indián Maya Birodalom legnagyobb csillagászati-kulturális központja – a szerk.: LHA// jutottak tetőfokukra, az emberi DNS átprogramozását célozták, hogy az ember megtanuljon földi életében is szimbiózisban élni fénytestével, a naptesttel. //Lásd: Grandpierre Attila: Héliosz//

    A maja naptár szerint az utolsó 26.000 évben //ez egy 25625 éves időszak: a     Föld bolygó keringési ideje a Plejádok csillagkép Alcyone csillaga körül – a     szerk.: LHA// DNS-ünk megrongálódott, ezért fajunk visszafejlődött. E     GENETIKAI  HIBA  MIATT  HITTÜK  EL  AZT,  HOGY  MI  NEM      TARTOZUNK  ÖSSZE  AZ ISTENI ŐSFORRÁSSAL. Ez volt az ára     önazonosságunknak. Most azonban elérkezett az idő, hogy egyesüljünk az     isteni lényeggel.' (…)

Az ember már a mi életünkben megteheti a következő kvantumugrást. //!!!!!!! – a szerk.: LHA// Az ekkor megszerzett fizikai, érzelmi és szellemi jellemvonásokat azután tovább örökítjük gyermekeinkre, ők pedig a saját gyermekeikre. (…)

    Az epigenetika szerint a gondolatok (külső környezet) is befolyásolhatják a     sejtek viselkedését, amennyiben be- és kikapcsolhatják a géneket. (…) 
    A jelentős  KÜLSŐ  HATÁSOK  (GONDOLATALAKZATOK és KOZMIKUS     SUGARAK)  sokkal nagyobb hatással vannak sejtjeink szerkezetére, mint     eddig hittük. //!!!!! – a szerk.: LHA//

Mindez tökéletesen egybevág az új tudomány felismeréseivel az emberiség közös energetikai összefonódottságáról.

Biológiai szervezetekként lényegében sűrű szövésű energia(fény)mintákból állunk. Az emberből áradó sugárzást évezredek óta számon tartja az ezoterikus hagyomány (gondoljunk a szentek glóriájára). A lajkának nevezett dél-amerikai sámánok ősi tanításai arról szólnak, hogy a rezgések és a fény ezerféle fizikai alakzatba rendeződhetnek. Az emberi testet is ilyen fénylő mátrixnak, fénylő energiamezőnek //LEF – lighting energy field – a szerk.: LHA// gondolják el. Belőle nyilvánul meg az emberi test a maga szerkezetével és élettani folyamataival.

Alberto Villoldo írja The Four Insights című könyvében: 'Ez a fénylő energiamező hasonlóképpen hat az emberi szervezetre, ahogyan a mágneses tér elrendezi az üveglemezre helyezett vasreszeléket… Új ember születik ebből a fénylő mátrixból. 
A lajkák az évezredek során megtanulták, hogyan segítsenek a teremtő szellemnek a maga munkálkodásában, és hogyan férjenek hozzá a  FÉNY  BIOLÓGIAI TERVRAJZÁHOZ.  De elsajátították a betegségek gyógyítását is. Különleges élettani állapotokat hoztak létre, és a fényenergia változtatásával átformálták önnön sorsukat.'

Eszerint a LEF egyfajta szoftvernek tekinthető, amely utasításokat ad a DNS számára. Ezért képes az mutációra egyetlen nemzedéken belül. Anélkül, hogy jóslatokba bocsátkoznék, a bennszülöttek vénjei máris rengeteg információt tettek közzé az ember energetikai mátrixának átalakulásáról. (…)

Fokozott kozmikus sugárzás, (…) napviharok (…) egymást erősítő tényezők folyományaként és az indián próféciákkal egybehangzóan a közeljövőben tanúi lehetünk az emberi szervezet energetikai mutációjának. Aminek legvalószínűbb eredménye egyfajta tudatváltás – a megismerés és az érzelmi élet átalakulása – és megnövekedett TUDATOSSÁG lesz. (…) A genetikus és sejtszintű változások aztán az öröklődés szokásos csatornái révén továbbadódnak az utódoknak. Ez a gyors metamorfózis ahhoz hasonló, mint amikor a bábból pillangó lesz. (…) Ahogy mind több információ lát napvilágot a Föld energiahálózatáról és a pólusváltásról, a Schumann-rezonancia módosulásáról, az emberi DNS fénnyel történő aktiválásáról és rezgéseiről, valamint a LEF-fel kapcsolatos ősi indián tanításokról, az ember evolúcióját is kezdjük jobban átlátni. (…)”

            (Kingsley L. Dennis: Új tudatosság egy új világért;
            Édesvíz Kiadó, Budapest, 2012.; 218-222. oldal)


48./  „A kvantumrezonátor oldja a blokádokat. Az anyag legkisebb elemi részét programozza, ami maga is rezgés (állóhullám).

A legkisebb rezgő részünk (állóhullám) mindig is ÖSSZEKÖTTETÉS-ben állt az EGYSÉG-gel, hiszen onnan kapjuk az energiát és az információt.

Ezen összeköttetés nélkül a Földön 'NINCS ÉLET'. Az elhangolódás EGYETLEN oka, hogy a Földön hétmilliárd ember 'HAMIS hitrendszerben' él!” 

            Kecskeméti Lajos: A kollektív őrület bolygója a Föld;
            magánkiadás, Budapest, 2014., első borítólap belső szövege)

//Vegyük észre: az ősi maja indián tudást ma képviselő maja 'napszámláló' ugyanarról beszél, ugyanazt a tudást közvetíti nekünk, mint amit a mai magyar mérnök-feltaláló is fölismert! Ehhez nem kell kommentár! Továbbá: feladatunk: az 'elhangolódás'-t megszüntetni, újra az „Ősi Tudás” ösvényét járni! – a szerk.: LHA//


49./  „(…) Gondolj csak Teréz Anyára, Szent Ferencre vagy Gandhira. Mindannyian a SZERETET mellett foglaltak állást,és egy teljesen új frekvenciát ismertettek meg velünk. A kvantumfizika szerint a rezonanciánk üzenet a Világnak.

'Tudományosan bizonyított, hogy a gondolatainknak és szándékainknak ereje van… A tesztalanyok nyugtató szándéka fotonok millióiként jelenik meg a sötét szobában. „Okos FÉNYRÉSZECSKÉK” egy perc alatt megjelenhetnek a bolygó minden részén. Tudd, hogy a szándékaid és a gondolataid élők!' (…)”

        (Cory Ann Cashman;
        közli: Cary Ellis: A 21. századi Szuperember /Kvantum Életmód/;
        Angyali Menedék Kiadó, Budapest, 2015., 246. oldal)


50./  „(…) Max Planck fizikus 1944-ben tartott, 'Az anyag lényege' című előadásában a következő megdöbbentő dolgokat mondta:

'Az anyag önmagában nem létezik! Az atom picinyke naprendszerét egy erő tartja egyben. Eme erő mögött egy tudatos, intelligens szellemet kell feltételeznünk. Ez a szellem: minden anyag ős-oka! Nem a látható és múlandó anyag a reális és igazi valóság, hanem a láthatatlan és halhatatlan szellem, amely a rendszert összefogja és működteti. Mivel azonban szellem önmagában szintén nem létezhet, szellemlények létezésének feltételezésére kényszerülünk!'

//Lásd: Rudolf Steiner: Az egyes népszellemek missziója – a szerk.: LHA//

            (közli: Molnár Tamás /1955-….; képzőművész, író, publicista/:                 Megfeszítve /Beszélgetések a végső ítéletről/,
            Megvető szamizdat Kiadó, 2012., 193. oldal)


51./  „(…) A kvantumfizika a megismerés valóságos forradalmát hozta el. Arra kényszerített bennünket, hogy friss szemmel tekintsünk a mindenségre, s ne elkülönült létezőkben gondolkodjunk, hanem vegyük észre, hogy a világegyetem a kapcsolatok egységes egészt alkotó szövedéke. Ezek a kapcsolódások szellemi és anyagi természetűek egyaránt lehetnek, s egyként a nagy egészhez való tartozásuk határozza meg őket. (…) Ez a világmodell egyszerre holisztikus és ökológiai, amennyiben a kölcsönös fenntarthatóság elvén alapul. Az egyének, a közösségek és a társadalom oda-vissza ható folyamatokba ágyazódnak, és nem létezhetnek egymás nélkül. Egyetlen ember sem sziget. (…)

Természetes, hogy aki a fizikai valóság szegényes kosztján él, nehezen fogadja el, hogy az idő és a tér egységes kontinuum, helyhez nem köthető ENERGIAMEZŐ. Az új kvantumparadigma arra késztet minket, hogy egymással összefüggő események szöveteként tekintsünk a körülöttünk lévő világra. A TÁRGYAK //TESTEK – a szerk.: LHA// eszerint nem elkülönült, szilárd létezők meghatározott idő- és térbeli jellemzőkkel, hanem egymásba gubancolódott, teremtő ENERGIAHALMAZOK. A kvantumvilág olyan rálátást ad a mindenségre, amely szerint mi is az OSZTATLAN EGÉSZ tevékeny résztvevői vagyunk. (…)”

            (Kingsley L. Dennis: Új tudatosság egy új világért;
            Édesvíz Kiadó, Budapest, 2012.; 126-127. oldal)

//Itt kell megjegyeznünk, hogy a jelenséget az Eördögh Árpád által jegyzett „nukleáris morfológia” is ismeri és elismeri, csupán másképp magyarázza (nem a kvantumfizikával, hanem rendszerlogikai alapon, az anyagot felépítő elemi részek formáinak és kapcsolódási változatainak jelentőségét fölismerve). – a szerk.: LHA//


52./  „(…) A központosítással együtt jár a függőség. A függővé tett tömegek önvédelmi lehetőségei pedig – történelmi tapasztalataink alapján – jelképesnek is alig mondhatók. (…)

Milyen irányba mutat mindez?

A függetlenségünk elvesztésének irányába. Régen egy település elpusztításához hadsereg kellett. Ma már elég, ha elzárják a gázt és a vizet, ha lekapcsolják az áramot, és ha megszüntetik a szállítást. Miért nem látja a növekvő kiszolgáltatottságból eredő veszélyt a nemzet, a nép, a társadalom? Mert Mammon ürüléke belepottyant Életünk vizébe; sokan közülünk pedig megfertőződtek a vakító féreggel, azaz a kényelem, a jólét, a korszerűség és az öncélú szórakozás téveszméivel.

Hogyan védekezhetünk ez ellen az élősködő ellen? (…) Gyerünk vissza a valóságba! (…)

Az ősi 'kezdetleges', 'elmaradott' világkép nekem egészségesnek, szinte hibátlannak tűnik: nincs ellentétben a hitvilág a hétköznapi tapasztalatokkal és igazságérzettel, valamint a hívei nem rombolták, nem rombolják le saját létalapjukat, természeti környezetüket. Az ember eredetinek tűnő, ősi erkölcsének egyetlen komolyabb hibája az önvédelmi rendszer gyengesége. (…) 

Ne csüggedjünk! Föld Ősanyánk öléből folyamatosan új élet sarjad. (…) A teendőket egyszerűbb összefoglalni, mint gondolnánk, a kilátásaink pedig derűsebbek, mint remélnénk. Őrizzük és erősítsük magunkban mindazt, ami örök emberi erény: legyünk egészségesek, szeretetre méltók, bátrak, bölcsek, önzetlenek, gerincesek! Tanulmányozzuk, gyakoroljuk a műszaki civilizáció előtti egyszerű, TERMÉSZETES tudást az élelemtermeléstől az eszközkészítésen át a gyógyításig és az önvédelemig!

    Tiszteljük Föld Anyánk egészségét és Ég Atyánk igazságát! És adjuk tovább a     legfontosabb törvényt, (…) nevezhetjük ezt a szeretet törvényének is, de én     jobban szeretem az egészség, vagy a rész-egész törvényének nevezni: életünk     értelmét a minket magukba foglaló EGÉSZek adják (emberi közösségek,     tájak), miközben kötelességünk a bennünket alkotó RÉSZek (szervek,     szövetek, sejtek, érzelmek, gondolatok) létének is értelmet adni, hiszen     részeink számára mi vagyunk az 'egész' egyik megtestesülése. Ennyi az     egészség titka. (…)

Az amerikai indiánok, az ausztrál bennszülöttek, Japánban az ainuk, vagy itt Eurázsiában saját ártéri és pusztai őseink azonban nem továbbfejlődtek, hanem megtörtek, és – reményeim szerint csak időlegesen – átadták helyüket a megerősödő, felszaporodó ragadozó, dögevő és élősködő jellegű társadalmaknak. (…)

Tiszteljük Föld Anyánk egészségét és Ég Atyánk igazságát! (…) Ha nincs művilág, akkor csak a természet egészséges mintáit lehet követni – vagy kipusztulni. (…)”

    (Tóth Ferenc: Madarat tolláról, embert Istenéről;
    Fríg Kiadó, Budapest /?/, 2011., ; 87., 35. és 119-126. és 166-169. oldal)


53./  „Képzeljük el a Földet egy élő szervezetként, amely baktériumok milliói támadásának van kitéve. E paraziták száma negyvenévente megduplázódik. Három dolog történhet: vagy a gazda, vagy a parazita, vagy mindkettő elpusztul.”

        (Gore Vidal: „Istenek és zöldek” – Observer; 1989. 08. 27., London)

III. ÖRÖK KÖRFORGÁS – LETŰNÉS, VISSZATÉRÉS


54./  „(…) A reinkarnáció tényét a buddhista és hindu írásművek magától értetődő igazságként kezelik. (…) Úgy tűnik, a reinkarnáció gondolata sokkal nehezebben elfogadható a keresztények számára, annak ellenére, hogy a Bibliában félre-érthetetlen módon szerepel. Jézus egyértelműen kimondja, hogy Keresztelő János már járt a Földön, és előző életében ő volt Illés próféta.

'Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála. A mennyek országa Keresztelő János idejétől mindmáig erőszakot szenved, az erőszakosok szerzik meg. A próféták és a törvény – Jánosig mind ezt jövendölték. S ha tudni akarjátok, ő Illés, akinek el kell jönnie. Akinek van füle, hallja meg!' (Máté 11:11-15)

Sajnos az embereknek nem volt fülük. (…)”

            (Balogh Béla: A végső valóság; 
            kiadja: Bioenergetic Kft., Piliscsaba, 2002., 161-162. oldal)


55./  „(…) A közelmúlt történelme során, ebben az emberi fajban, inkvizíció nélkül 1848. március 31-én sikerült első ízben, dokumentálhatóan igazolni, hogy van élet a halál után. De azt meg kell hagyni, hogy a hatalom, a sarjadzó tudományok, a 'kiválasztott nép', de különösen a különféle egyházszervezetek roppant idegesek lettek tőle. Amerikában Mark A. Barwite vizsgálóbíró írta le,

–    hogy a földi élet természetes élet, melynek feltételei nem függnek a felekezeti     hovatartozástól,

–    hogy az egyetemes fejlődés itt és 'odaát' minden lélek számára nyitva áll,     legyen az keresztény vagy pogány, szent avagy bűnös,

–    hogy a valóság teljesen ellentmond a mai 'nyugati-típusú' vallási felfogásoknak

–    hogy az élet mindenki számára folytatólagos – fajra, színre és felekezetre     való tekintet nélkül –, olyan természettörvények alapján, amelyek mindenkire     érvényesek,

–    hogy a halált követő létezés nem természetfeletti, hanem természetes     létállapotunk,

–    s hogy a földi vallási felekezetek semmiféle tanítást nem tűrnek meg, amit ők     maguk 'központilag' nem szentesítettek. (…)”

        (Szőke Lajos: Csillagösvényen /nyomtatott jegyzet; 2008 előtt/;
        'Magyar vagyok' c. fejezet, 114. oldal)


56./  „(…) Az első két aspektust /1. az ok és okozat törvénye; 2. a reinkarnáció törvénye/ nem is lehet igazán különválasztani, hiszen mindaddig, amíg megfigyeléseinket és tapasztalatainkat egyetlen földi élet keretein belül próbáljuk kiértékelni, az események jelentős hányadával kapcsolatban csak a 'sors', a 'szerencse', a 'balszerencse', illetve a 'véletlen' fogalmának bevezetésével tudjuk elfogadhatóvá tenni mindazt, ami bennünk és körülöttünk zajlik. A valóság azonban más. Talán a 'sors'  (…) még elfogadható kategória, de olyan, mint szerencse, balszerencse vagy véletlen – egyszerűen nem létezik. Az élet nem hazárdjáték. Az élet Törvény. A Törvény pedig nem engedi meg, hogy szerencse, balszerencse vagy véletlen folytán bármi is ki tudjon csúszni az irányítás alól.

Az ok és okozat törvénye annyit jelent, hogy mindazt, amit másnak okozunk, saját bőrünkön is meg kell tapasztalnunk. Meg is tapasztaljuk. Érdemes mindenkinek visszatekinteni, számba venni saját cselekedeteit és azokat a következményeket, amelyek ezekkel kapcsolatba hozhatók. Ha csak Jézus tanításaira alapoznánk, akkor is figyelembe kellene vennünk a törvényt, hiszen a mester azt tanította, hogy 'Tedd helyére szablyádat, mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniük (Máté 26:52)'.

(…) Aki így látja, sajnos, rendszerint csak egy életben gondolkodik, és egy életen belül nem, vagy csak nagyon ritkán válik nyilvánvalóvá a törvény érvényessége. (…) De azért erre is van példa… Ilan Ramón, az első izraeli asztronauta. 1954-ben született, hazájának elkötelezett harcosa és védelmezője volt. Vadászgép pilótájaként gyakran részt vett az arab világ és a palesztinok elleni harcokban. Valószínűleg hitt benne, hogy jót és jól cselekszik. Aztán őt választották ki mint első izraeli asztronautát, aki részt vehetett a Columbia űrsikló egyik missziójában. A Columbia azonban a légtérbe való visszatéréskor felrobbant, és darabjainak nagy része a Texas állambeli Palestine város fölött szóródott szét… (…)

Az ember eredendően egy magasabb (értsd: magasabb rezgésszámon létező) szférában 'őshonos', onnan ereszkedik alá, és hoz létre maga körül egy sűrűbb burkot, amit fizikai testnek nevezünk. Ez a munkaruha azonban idővel elkopik, elromlik, meghal, de ez az esemény nem érinti az embernek mint energialénynek sem a gondolatait, sem az érzelmeit. Amint azt Lev Tolsztoj annak idején feljegyezte naplójában: „A halál az anyagi lét realitásáról szőtt téveszmék utáni felébredés.” Ezért, amikor az ember ismét létrehoz egy földi munkaruhát, akkor gondolatai, érzelmei, korábbi cselekedeteinek még meg nem tapasztalt következményei árnyékként követik, és a megfelelő körülmények között meg is nyilvánulnak.

Volt alkalmam személyesen is beszélgetni az amerikai légierő egyik vadászpilótájával. Kérdeztem tőle, vajon sikerült-e már megölnie néhány embert? Azt válaszolta: minden bizonnyal igen, mert részt vett az Irak elleni támadásokban.

De megérdemelték! – tette hozzá indulatosan.

Igen – válaszoltam – minden bizonnyal megérdemelték, mert senkivel nem történik olyan dolog, amit saját maga ne okozott volna valamikor valaki másnak. Csakhogy… most már te is „megérdemled”…

Ezt hogy érted? – kérdezte.

Úgy, hogy ha – mondjuk – az összes ledobott bombáid csak egyetlen családot érintettek, és azon belül megöltél egy férfit és egy gyermeket, akkor neked meg kell tapasztalnod néhány dolgot…

Mint például? – nézett rám kíváncsian.

Például meg fognak ölni fiatal, életerős férfiként az egyik életedben, gyermekként a másikban, és női testben, női inkarnációban meg kell majd tapasztalnod egy harmadikban, hogy milyen érzés az, amikor a férjedet és a gyermekedet megölik…

Ködös tekintettel nézett egy darabig, majd felnevetett: Nice talking to you! (Kellemes veled beszélgetni) – mondta, majd útjára indult. (…)”

        (Balogh Béla: Elkezdődött… /Új világrend avagy Aranykorszak?/
        Kiadó: Bioenergetic Kft., Budapest, 2012.; 60-62. oldal)


57./      „Első keresztelés itt – az előtti életbeni temetés,
    s az itti temetés – túl keresztelés…
    s minden létalakból
    az abban készült, azon léti érzékeken felüli finomat
    szabadítja ki a halál…”

        (Bolyai Farkas /erdélyi tudós „polihisztor”, feltaláló;
        a zseniális matematikus – János – édesapja;
        közli: „Országépítő” /negyedéves folyóirat/, 2016. / 01., 54. oldal)

//Lásd Lev Tolsztoj fenti, szinte azonos gondolatát; az „anyag” meghal, az „anyagtalan” örök; az utolsó élet során összegyűjtött tapasztalatokkal, tanulságokkal, „anyagtalan gyarapodással” ellátva, egy életet lezárva végez az egyén önvizsgálatot, értékeli elmúlt életét, és kezdhet készülni következő inkarnációjára, újból „anyagként” – emberi testként – megnyilvánuló életére – a szerk: LHA//


58./  „(…) Paulo Coelho azt írta: 'Az élet a vonat, nem az állomás.'  Lelkünk útja a végtelen szeretet és bölcsesség otthonába rejtélyekkel van szegélyezve. Az út során megpihenünk, az állomásokon – az egyes életek között – számvetést készítünk, majd újra elindulunk: egy újabb vonat, egy újabb test. Csak egy otthon van, és előbb-utóbb mindannyian hazajutunk. Gyönyörű hely… (…) A történetek az egész pszicho-spirituális univerzumról is mesélnek, nem csak az előző életekről. //lásd: Grandpierre Attila: 'Az élő Világegyetem' – a szerk.: LHA// (…) A test és a szellem meggyógyulhat, a gyász reménnyé alakulhat a spirituális világnak köszönhetően. (…)

Értékeink és szándékaink azonnal megváltoznak, amint felfedezzük, hogy nem a testünkkel avagy az agyunkkal vagyunk azonosak – hanem a lelkünkkel. Ekkor kezdődik a leglényegesebb átalakulás. Tudatosságunk felébred. (…) Minden kételyünk eltűnik, amikor rájövünk, hogy örökkévaló lények vagyunk. (…) Több örömben és boldogságban lesz részed, ha megérted, milyen szükségtelen a félelem, mert valójában mind halhatatlanok vagyunk. Mindannyian lelkek vagyunk. (…)”

            (Brian L. Weiss és Amy Weiss: A lélekvándorlás csodái
            /Az előző életek emlékeinek gyógyító ereje/,
            Angyali Menedék Kiadó, Budapest, 2015.; 13-14. oldal)


59./  „(…) van bíró az élet után, a másik előtt. Ha nem volna, akkor büntetlenül csinálhatna mindenki mindent… Nincs utolsó ítélet, nincs életvég… Minden halhatatlan; életek jönnek, meg mennek. A jó is munkál, meg a rossz is. Az embernek kell választani, sötétséget vagy fényességet arat le, ha húsruháját elkoptatva, ott áll majd élete mérlege előtt. (…)”

            (Rokkásné Tóth Mária, azaz: Marika néni;
            in: Gönczi Tamás: Pogány Biblia – Koppány hagyatéka
            Angyali Menedék Kiadó, Budapest, 2015., 454. oldal)


60./    „Szeretnék néha visszajönni még,
    Ha innen majd a föld alá megyek,
    Feledni nem könnyű a föld ízét,
    A csillagot fönt és a felleget,
    Feledni oly nehéz, hogy volt Hazánk,
    Könnyek ízét s a Tisza vizét,
    Költők dalát és esték bánatát;
    Szeretnék néha visszajönni még.
    
    Ó, én senkit se háborítanék,
    Szelíd kísértet volnék én – nagyon,
    Csak megnézném, hogy kék-e még az ég,
    És van-e még magyar dal Váradon;
    Csak meghallgatnám, sír-e a szegény,
    Világ árváját sorsa veri még?
    Van-e még könny a nefelejcs szemén?
    Szeretnék néha visszajönni még.

    És nézni fájón Léván, Szigeten,
    Szakolcán és Makón a Hold alatt,
    Vén hárs alatt az ifjú szerelem
    Még mindig boldog-e és balgatag,
    És nézni, édesanya alszik-e,
    S álmában megcsókolni a szívét,
    S érezni, most is rám gondol szíve.
    Szeretnék néha visszajönni még.”

        (Juhász Gyula: Testamentum /Trianon-gyászvers/; hangfelvételről)


61./      
    
A./    „Egy élet véget ér, kezdődik egy újabb.
    Egy lecke véget ér, kezdődik egy újabb.
    De mi történik két életút között?
    Ki, mikor és hogyan dönti el további sorsomat?
    Milyen céllal születtem erre az életre?
    Egyáltalán: mi az élet értelme?
    Most mindez végre kiderül!

'Végre egy igényesen megírt, tudományos kutatáson alapuló könyv a reinkarnációról és az életek közti időszakról! Végre egy könyv, amely nemcsak meghökkent és szórakoztat, hanem rányitja szemünket életünk lényegére, és gyakorlati útmutatót ad, hogy megtaláljuk személyre szabott életcélunkat!'        /dr. L. Howard/


B./    „A halál és újjászületés közötti élet éppoly gazdag és változatos, mint az itteni, a születés és a halál közötti élet.”        /Rudolf Steiner, antropozófus/


C./    „Mindnyájan visszatérünk; ez a bizonyosság az, amely értelmet ad az életnek…”                        /Gustav Mahler, zeneszerző/


D./    „Az egyéni belső út megnyitása az összes emberi vállalkozás közül a legmagasabb rendű…”        /James S. Perkins: A halálon át az újjászületésig/


        (Dr. Joel L. Whitton & Joe Fisher: Létköz – Life between Life;
        Agykontroll Kft., Budapest, 1995.; 
        könyvismertető a hátsó borítón, illetve 41., 73. és 202. oldal)

//A megelőző Juhász Gyula-vers pontosan erről az ismeretről szól. A költő tudja, hogy két megtestesült élet között ő a „LÉTKÖZ” 'lakója'. Annyira szereti hazáját, és annyira bántja igazságérzetét a Trianoni Diktátum, hogy a lelke még testi halála után is vissza akar látogatni olykor; tudni akarja, vajon miképpen éli túl hazája, nemzete a diktátum okozta lelki-testi sebeket. Oly fontos számára ez az ügy, hogy emiatt – érthető – nem óhajtja siettetni következő inkarnációját, leszületését. – LHA//


62./  „(…) Az európai őskultúrákban (…) tudott, hogy a halállal az élet nem ér véget, hanem az magasabb rezgésszinten tovább folytatódik annak függvényében, hogy az illető egyén, nemzet stb. elvégezte-e azon leckét, amit a Kozmikus Intelligencia feladott számára. (…)”

    (Li Po-szo /északkínai-hun származású tudós; USA-ban, magyar feleséggel/:
    Szkíta örökség /Történelem és szellemiség/;
    Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 2008., 416. oldal)


63./  „(…) Minden egyes ember egy sajátos, különleges entitás (egyedi létszerűség, létezés), egy mindenki mástól különböző lélek-szellem energia, mely egyedi testet ölt egy nép, egy nemzet tagjaként, ugyanezen nemzet lakóterületén.

A születése pillanatában létező kozmosz állapota adja meg képességeit, személyiségének tulajdonságait, a földi létben való szerepvállalását.

Ezen univerzum-erők segítik korábbi életeiből magával „hozott” //„szellemi-lelki genetika” jellegű – anyagtalan – reinkarnációs személyes örökség! – a szerk.: LHA// és összegyűjtött tudás- és tapasztalat-anyagát, hogy kettős, egyéni és közösségi (kollektív) küldetését megvalósíthassa ez élete során új, jelenlegi környezetében. (…)

Mivel életünkben minden jelentős eseménynek megvan a maga ideje, ezért – a megfelelő időponthoz való igazodás miatt – egyes embereknek meglepő akadályok gördülhetnek és kerülnek is az útjukba, míg másoknak szélsebes az előrejutásuk.

A legnagyobb fejlődést akkor érhetjük el, ha eljutunk arra az állapotra, hogy felülemelkedünk hétköznapi problémáinkon, és túllépünk egy letűnő és mulandó történelmi kor elavult és egyenlőtlen szabályrendszerén, s újító módon, fejlettebb és előrehaladottabb szemlélettel nyíltan és őszintén, békésen és önzetlenül tekintünk a bennünket körülvevő egyensúlytalan világra. (…) Felszínre kerülnek lelkünk valódi mélységei is, őszinte érzelmi világunk, szemben a múlt ál(ságos) és hamis szellemi tanításaival és lelki manipulációival. (…)”

            (Szűcs László: Égre írott történelem;
            2012., a maja prófécia és a magyar őstörténet kapcsolódása;
            magánkiadás és Budakönyvek Kft., 2011.; 153-155. oldal)


64./  „(…) Anyánk a Föld, s testvérünk a fizikai létezésben minden élet! (…)

Ebben a földi életláncolatban , melyben az embertestünket megalkották, az emberi Táplálék lelki-érzelmi szükségletet is jelent, mert az Emberi Élet nem az egymást evésről szól.

Az emberi életláncolatban rab és rabtartó, rabló és biztonsági őr, orvos és beteg – mint egymás nélkülözhetetlen társai – Egységet képeznek. Mert – a fizikai szintet leszámítva – az össz-emberiség éteri és asztrális aurája //láthatatlan – a szerk.: LHA// egymással azonos, Egy és oszthatatlan.

A fegyveres őr tehát – anélkül, hogy tudná – auráiból táplálja a csontsovány, szögesdrótok mögött tengődő rabot. Ha valahol bombát dobunk le, azt önmagunkra dobtuk; ha lerohanunk egy népet, úgy önmagunkat fűztük rabláncra, s ha kiválasztottak vagyunk, akkor mi vagyunk a megalázott többség is.

S ennek az egységnek a harmonizátora a Karma, s eszköze: a Reinkarnáció!

Vagyis az egyedi emberi viselkedésmintáktól – az emberi életláncolaton keresztül – az össz-emberi Egy-ségig jutottunk vissza.

S ebben az Egy-ségben engem bárki – tudatlanságában – akár el is pusztíthatna, ezzel nekem ugyan mit sem fog ártani; legfeljebb is ezzel a saját jövőbeni sorsát keseríti meg. (…)”

        (Szőke Lajos: Csillagösvényen /nyomtatott jegyzet; 2008 előtt/;
        'Magyar vagyok' c. fejezet, 117. oldal)

IV. BÖLCSELET, VILÁGKÉP


65./  „Az intelligens tervezettség nem hiten alapszik

Az intelligens tervezettség szerint a tapasztalati bizonyítékok alapján arra lehet következtetni, hogy a természeti világ bizonyos jellegzetességeire egy intelligens ok nyújtja a legjobb magyarázatot, nem pedig irányítatlan természeti folyamatok. Mivel az intelligens tervezettség bizonyítékokon alapszik, és nem a Szentíráson vagy vallási dogmákon, nem kreacionizmus és nem is vallás. (…)

A tervezettség módszertana

'Amikor egy jelenséget értelmezünk, három magyarázattípus közül kell választanunk: törvényszerűség, véletlen és tervezettség. /…/ Amikor egy eseményt tervezés eredményének tulajdonítunk, azt azért tesszük, mert úgy látjuk, hogy sem törvényszerűségekkel, sem véletlenekkel nem lehet ésszerűen magyarázni.' /William A. Dembski: The Design Inference (Következtetés a tervezettségre), 1998./”

            (Jonathan Wells: Darwinizmus és intelligens tervezettség; 
            Értem Egyesület, Kornétás Kiadó, 2010.; 14. oldal és 107. oldal)


66./  „(…) Az 'idő-tér-gobelin' kezdet és vég nélkül a végtelenig terjed. Mi – időbeli és véges lények lévén – tudatlanul, ostobán és három dimenzióban tántorgunk ide-oda ezen a gobelinen. (…).
                                
            (Viktor Farkas;  idézi Peter Krassa: Az 'Akasha-krónika' titka
            /Ernetti páter időgépe, avagy sorsunk meghatározott?!/;
            Trivium Kiadó; Budapest, 2000., mottó a könyv legelején)


67./  „(…) A Kozmikus Energia mindig Spirális formában áramlik a Létben, (…) ezt minden Ősi Kultúra tudta. (…) Még a helyzetek is Spirális formában jönnek vissza. (…)”  //Lásd még: Stephen Skinner: Szakrális geometria – a szerk.: LHA//

            (Alaje Üzenete Magyarul; 13. rész – INTERNETRŐL; 2013.)

//A fenti záró gondolat adhat támpontot számunkra az idő kozmikus, jelenkori működésének értelmezéséhez. (E működési forma érvényesült pl. a kapitalizmus VISSZATÉRÉSE során a magyar életbe, a szocializmus összeomlása után.) Olyanformán közelíthetjük legegyszerűbben a megértést, hogy egy spirálrugót képzelünk magunk elé, és azt hol fölülről, hol pedig oldalról nézzük. (Az IDŐ egyenes vonalú, lineáris szemléletével sürgősen hagyjunk fel; már az ősi maja indián kultúra is – több mint ezer évvel ezelőtt – tudta, hogy az idő legalábbis „kör természetű”; matematikai egyszerűsített modellje: 1, 2, 3; 1, 2, 3; 1, 2, satöbbi!!!) Fölülről nézve egy kört látunk, és úgy tűnhet, hogy egy körív megtétele után mintha ugyanabba a pontba érkezett volna (vissza) a fejlődés. A teljes valóság akkor bontakozik ki előttünk, akkor válik a „régi-új” helyzet valóban megérthetővé, ha oldalról is szemléljük a történelmi mozgást – azaz az idők haladását – megtestesítő spirálrugót. Ekkor – és csakis ekkor – kapunk nagyjából reális képet; ekkor látjuk meg, hogy az új történelmi időpont egy spirál körív erejéig magasabban helyezkedik el. (Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba!) Így érthetjük meg a bizonyos amerikai vezető pénzügyi körök által finanszírozott gondolat-műhelyek („think tank”) ama javaslatait, amelyek – eddig, hála az Égnek, csak elméleti szinten és sikertelenül – a rabszolgaság „szofisztikált” formában történő ÚJRA-BEVEZETÉSÉT fontolgatják, mérlegelik! De így érthetjük meg azt is, hogy valóságos esélyünk van az Alkotmányos Magyar Királyság helyreállítására is, az ÉLET értékrendjét követő társadalmi-gazdasági berendezkedés kialakítására, így pédául esetleg az Idő Törvényének alkalmazásával, időszámításunk átalakításával is.  – a szerk.: LHA//


68./  „Tsze-lu mondta: – Wei hercege vár rád, hogy irányítsd az ország kormányzását. Mit tartasz elsősorban fontosnak?

A Mester így válaszolt: – A legfontosabb, hogy megállapítsuk helyesen a neveket.(…) Ha a nevek nem helyesek, a nyelv nem fejezi ki pontosan a dolgok igazságát. Ha a nyelv nem fejezi ki pontosan a dolgok igazságát, az állam ügyeit nem lehet sikeresen intézni.”

        (Beszélgetés Konfucius /a Mester/ és Tsze-lu /a Tanítvány/ között;             idézi: Emery Reves: Demokratikus kiáltvány /Budapest, 1947./, 5. old.)


69./  „Minden nemzetnek kötelessége, hogy ha kell, a tájékoztatás szigorú szabályozásával valósítsa meg azt a sajtót, amely egyes osztályok és hatalmi csoportosulások helyett a nép, a nemzet szolgálatában áll.”

                        (Széchenyi István)

//Félreértések elkerülése végett: sajtószabadság a haza, nemzet építésére-szépítésére: IGEN; sajtó-szabadosság a nemzet ellen: NEM! – a szerk.: LHA//


70./  „Korunk azt hitte, hogy előre halad, pedig csak a szakadék felé száguldott.”

    (Joseph Joubert /francia moralista/; idézi: SzépLak lakberendezési kéthavilap,
    2014. augusztus-szeptember; keresztrejtvény megfejtése; 70. oldal)


71./  „A nyugati kultúrában néhány százévente bekövetkezik egy éles átalakulás.  Néhány röpke évtized leforgása alatt a társadalom – beleértve a világnézetét, az alapvető értékeit, társadalmi és politikai szervezetét, művészetét és kulcsfontosságú intézményeit – átrendeződik. Az ezután született emberek már el sem tudják képzelni azt a világot, amelyben a nagyszüleik éltek, és amelybe a szüleik beleszülettek. Jelenleg éppen egy ilyen változást élünk át.”

            (Peter Drucker: Posztkapitalista társadalom; idézi:                     (Paul H. Ray-Sherry Ruth Anderson: Kulturális Kreatívok
            /Akik képesek megváltoztatni a jövőt/
            Pilis-Print Kiadó, 2009., 351. oldal)


72./  „(…) Ősjelkutatás szintjén, immár bizonyságok fedezete mögött is igazán érdekfeszítő titkok lappanganak. Hogy a Vatikán kincseskamráiban még a saját ismerőseim is láttak többezer éves, kopjafákba vésett rovás abc-t, azt elhiszem nekik, hiszen avatott papokról van szó. Hogy István királyunk kénytelen volt a rovások ősi szokásmódja ellen terrort (is) alkalmazni, immár elfogadom. Hogy a Nyugatnak nem érdeke az igazság felszínre vetülése, ezt minden magyar beavatott jól tudja.

Mégse feledjük, hogy e tudás felszínre hozatala amiatt szükséges, mert azt a racionális fajtát, melynek egyedei évszázadok óta irányítják a politikát, technikai fejlődést és annak lehetséges irányát, a háborúsdit és a Föld kirablását, nemsokára éppúgy elsöprik az Idők viharai, mint ahogyan az atlantisziak eltűntek. Az anglikán kultúrkorszak letörésével pedig visszavonhatatlanul megkezdődik a Vízöntő Világhónap megvalósításának kora. (…)”

            (Szőke Lajos: Az emberiség égi eredetű ABC-jelrendszere;
            kiadja: Faktor Bt., 2001., 65-66. oldal)


73./  „(…) Kultúra, tudás és erkölcs. Sose volt ez olyan időszerű, mint napjainkban, miután a nemzeti kommunizmus //Ceausescu-éra Romániában – a szerk.: LHA// emberboldogító kísérletei közben a nép erkölcsi alapjait aknázták alá. Itteni és mai, sokoldalúan balkanizálódott állapotunkban semmi sem lehet fontosabb az erkölcsi megújulásnál. Ez ugyanis magában hordja a közügyi felelősséget viselő személyek kiválogatásának pozitív szigorodását is.

Tűzveszélyes időkben a meggondolatlanul cselekvők és a cselekvésképtelen meggondoltak (!) félreállítása, avagy tiszteletteljes leültetése a babérjaikra politikai és morális feladat. (…)

Miután a múltat és a jövendőt is százszorosan megbűnhődtük: nincs több vezekelni valónk! Múltunkból, akár a nyílhegy a sebből, kifordultunk, eleven húst szaggatva kifordíttattunk! Hiú történelmi ábrándokat nem hajszolunk, csodaszarvasunk: a káprázatként fölbukkanó és el-eltűnő magyar egység… (…)”

            (Sütő András: Tamási Áron emlékezete;
            Magyar Nemzet /napilap/, Budapest, 1997. 10. 04.)


74./  „Az emberi tevékenység kiindulópontja is, de célja is az ember. Ő ugyanis, amikor dolgozik, nemcsak a tárgyakat és a társadalmat alakítja át, hanem saját magát is tökéletesíti; sok mindent megtanul, fejleszti képességeit, kilép önmagából, sőt önmaga fölé emelkedik. Ez a gyarapodása, ha jól megfontoljuk, sokkal nagyobb érték, mint a maga körül felhalmozódó vagyon.  AZ EMBER AZ ÁLTAL ÉRTÉKES, AMI Ő MAGA, nem pedig az által, amije van.”

    (A II. Vatikáni Zsinat tanítása /1962-1965./; idézi:
    Moser Miklós: Körforgások a természetben és a társadalomban; 181. old., 
    Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium kiadása, Budapest, 1997.)


75./  „Az ember ÉRDEMSZERZÉSRE van predesztinálva – ez a 'fejlődés'… Az érdemszerzés KULCSA az anyagi TEST. Ebben próbálunk a túlÉLÉShez szükséges ÖRÖMÉRZEThez jutni…” (A Bolberitz Pál atyával folytatott beszélgetések egyik gondolati eredménye.)  //Lásd ezen eszmeiség rokonságát a Selye János-féle „hálaérzet-filozófiával”! Más emberek hálaérzetét gyűjtjük azáltal, hogy segítjük őket nemes céljaik elérésében; jómagunknak ez az érdemünk… – a szerk.: LHA//

                (Freund Tamás agykutató, az MTA alelnöke;
                2014. december végi TV-riportban)


76./  „Szeretet-fölénnyel gázolok a gyűlöletben…”

        (Bartis Ferenc: Időtlen hajnalok; a „Fekete tűzijáték” c. kötetben;
        Összmagyar testület, Budapest, 2003.; 47. oldal)


77./  „(…) Az emberiségnek ezentúl már egy és ugyanaz a sorsa; nem ágazik szét többé egymástól elhatároló történelmekre. Így tér át az emberiség a világ rendjének jobbára nyugalmi felfogásától arra, hogy a rendet mozgásában és fejlődésében szemlélje… A legtöbb kérdés tehát új összefüggésben merül fel és új elemzéseket, új szintéziseket kíván. (…)”

    (II. Vatikáni Zsinat /1962-1965./;  idézi:
    Moser Miklós: Körforgások a természetben és a társadalomban; 16. old., 
    Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium kiadása, Budapest, 1997.)


78./  „Az elvi álláspontok nem kompromisszumok szülöttei.”

        (Fáy Árpád közgazdász, alkotmányjogász; személyes közlés /2011./)


79./  „Mi a különbség nép és nemzet között?

A népet ÉRDEK és ERŐSZAK tartja össze…

A nemzetet pedig erkölcsi ELVEK és nemes ESZMÉNYEK…

/Enélkül csorda leszünk, csőcselék…/”

            (Egyedi készítésű, utcai képes plakát szövege; 
            Budapest, 2011/2012.  /plusz: 2 illusztráció/)


80./  „(…) Minden másnál nagyobb fontossága van, hogy tudjuk pontosan, mit értünk azon, amit 'nemzet'-nek nevezünk, mert ez minden politikai tevékenység kiinduló pontja a népek egymás közötti viszonyában.

Demokratikus elgondolás szerint, úgy, amint azt a nyugati országokban mindenütt elfogadták és hirdették megcáfolhatatlanul az elmúlt száz évben, a nemzetet egy államnak  AZONOS  ESZMÉNYEK  által egyesített teljes lakossága alkotja, beleértve valamennyi fajt, vallást és nyelvet.

A nemzeti szocializmus ezt a tant megváltoztatta és azt hirdette, hogy a nemzet – Volk – az azonos fajhoz tartozó, ugyanazt a nyelvet beszélő és azonos származású emberek összessége; ez az, amit a nemzeti szocialisták Volkstum -nak neveznek, tekintet nélkül arra az államra vagy államokra, amelyben vagy amelyekben élnek.

Ez a két felfogás egymással kibékíthetetlen ellentétben van. (…)

A kérdés egyedüli megoldása és a szuverenitás egyetlen helyes értelmezése csak az lehet, hogy – amiként minden szervezett egyház elnyerte a teljes vallásszabadságot – a nemzetiségeknek is meg kell adni a teljes önkormányzatot és szuverenitást, azért, hogy oldják meg saját kulturális, nemzeti és helyi problémáikat. //Ez a szubszidiaritás, azaz ügyközeli döntéshozatal – a szerk.: LHA// De ugyanakkor olyan felettük álló szervezetet kell teremteni minden nemzetközi, katonai és gazdasági kérdés megoldására elégséges szuverén hatalommal, amely azonos jogokat ad és azonos kötelességeket szab meg valamennyi nemzetnek. (…)”

    (Emery Reves /Révész Imre?!/: Demokratikus Kiáltvány;
    Káldor György Könyvkiadó vállalat, Budapest, 1947.; 41-42 és 76-77. oldal)


81./  „(…) A rend, a szintézis fenntartására egyedül a szellemi elv képes; a démoni elemek lényege az anarchia. Minden esetben, mikor (…) a fogalmainkban eltűrjük a homályos hangulatvilágítást, hozzájárulunk az anarchia uralmához. (…)

            (Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája /Vízöntő Könyvek/;
            Holnap Kiadó, Budapest;1989.; 91. oldal)


82./  „Csak akik látomással bírnak, azok lehetnek a történelem igazi alakítói!”
    („Nur Visionaere können wahre Gestalter der Geschichte sein.”)

            (Helmut Kohl német kancellár, 1991. december, TV-riport)


83./  „A sors, ha méltók vagyunk rá, akkor vezet, ha nem, akkor kényszerít. És ez fájdalmas.”

    (Bognár József: Sorsvonal /Antidogma Sorozat/; Demokrata-riport, 2009.)


84./    „(…) Most csak iszunk, hízunk a restiben.
    Ami itt a síneken szalad,
    egyik se a mi vonatunk.
    Várunk.

    Kell jönni még, igen, kell jönni még
    egy szerelvénynek, melyre az van írva,
    hogy az Édenkert a végállomása.

    Különben a poharat se érdemes fölvenni.”

            (Sipos Gyula: Kell jönni még; a „Védőbeszéd” c. kötetben;
            Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1984.; 189. oldal)


85./  „Régen, amikor még élt ősvallásunk, az Isten-közelséget még át lehetett élni közösségben is, vallási szertartások, ünnepek révén. Ez megvédte az egyént az elhagyatottság és szeretetlenség érzésétől, amiben ma elvész. Az ősvallás még védettséget adott, akárcsak az ősi hon és az otthoni tűzhely. Ma már nem leljük honunkat ez országban, ami a legkevésbé a magyaroké. Az istentelen, az Istentől megfosztott álvallás (és pótlékai: kommunista, kapitalista anyagimádat) teljesen kiűzötté, önmagunktól megfosztottá tett minket: nemcsak saját vallásunk veszett el, de vele együtt szükségszerűen hazánk is. Mindkettőt vissza kellene szereznünk. És ez csak az Istenünkhöz – és egyben Önmagunkhoz – visszavezető Út bejárásával lenne lehetséges. (…)

Azt terjesztik egyes hamis próféták, hogy Európát a mi feláldozásunk mentette meg ezer évvel ezelőtt. Ellenkezőleg: Európát azért nem tudtuk megmenteni, mert sikerült akkor Magyarországot is elsötétíteniük a betolakodott idegeneknek és a hazaárulóknak. Európa ezer év alatt fokról-fokra magához süllyesztette-züllesztette a magyarságot: hazánkat lerántotta, de ő maga ettől kevéssé emelkedett csak, és az bizonyos, hogy meg nem menekült. //„…Karácsonyfákká zülltek a fenyők,…” – Dsida Jenő a „Tükör előtt” című versben – a szerk.: LHA//

    Aki az Édenről álmodozik, az a Minőségről álmodozik.  EGY  PARÁNYI     MINŐSÉG  IS  TÖBBET ÉR,  MINT  VÉGTELEN  SOK  MENNYISÉG.     //!!!!! – ezért kell 'allokrácia' a demokrácia helyett! – a szerk.: LHA// Aki egy     időtlen pillanatra betekintett a Mennybe, az     rájött, hogy egész földi élete,     minden öröme összesen nem ért föl annak a pillanatnak a boldogságával. A     Minőség tehát hatalmas mennyiséget is jelenthet – a Jóból: jelenti magát     a Mindent, a Valóságot, a Teljességet.

Az a nép, amely valaha ráébredt, hogy e világban a Gonosz foglyai vagyunk, az Aranykor, a mennyei (és földi) Édenkert népe volt: a magyar. Így aztán nem csoda, hogy a legmélyebb szomorúság népe lett, hisz a mennyből a pokolba jutni mindenképp súlyos és fájdalmas bukás.

Ezer éve elvették az Istenünket, és azóta ez a nép folyamatosan veszti el életét, életterét, s szűnik meg közösség lenni. Az ún. 'totem': Isten jelképe (lásd az „Égi Magyarország” c. kötetben). A Sólyom és a Csodaszarvas időtlen idők óta összetartotta a magyarságot; jelenlétük bensőséges kapcsolatot teremtett Istennel. Azóta, hogy elűzték őket, a nép árva lett. A judeokereszténység a mai napig sem pótolta a felszámolt, üldözött ősvallást. Mert az idegen papsággal és katonasággal behurcolt és ránk erőszakolt álkereszténység mindig idegen maradt e földön. Ugyanis az ősmagyarok kereszténysége egy eredeti Jézus-hit volt, nem valami mesterségesen felépített, hivatalos teológiára alapozott intézményes vallás. A magyar ősvallás MAGától kialakult, szerves, élő hagyomány volt, míg a művileg ide beültetett judeokereszténység mindig idegen (holt) test, halálosan mérgező és fertőző betolakodó maradt e nép életében és történetében.

Az egyetlen lehetséges menekvés számunkra: feltárni, megismerni őshagyományainkat, ősvallásunkat, és visszatérni az élet eltemetett fenséges hitéhez, követve Csodaszarvasunk és Szent Sólymunk útmutatását: vissza az Édenkertbe – vissza igazi Önmagunkhoz.”

                (Bíró Lajos: Bevezetés;
                A Magyar Éden; Debrecen, 2002., 5-6. oldal)

A hagyományos magyar Isten-hit és Isten-szemlélet lényege a táltos-tudás szerint:


86./    „(…) JÓ ISTENEK nem várnak imádatot,
    csak cselekedetek összhangját várják
    szitáló ködnél finomabb szellemanyagból
    teremtett világtestükkel.
    JÓ ISTENEK jót várnak, mert jót adnak. (…)”

            (Bölcselet és hit-tételek a rábaközi táltosok hagyatékában;
            közli: Máté Imre: Yotengrit 1.; magánkiadás, 2004.; 100. oldal)


87./  „Istenről – aki Mózes kőtábláján azt dörgé, hogy ne ölj – nem hihetjük, hogy saját fiának meggyilkolását várná el azért, hogy megbocsáthasson mindazoknak, kik büntetést érdemelnek, például gyilkolásért.”

    (Máté Imre: Yotengrit II., /a rábaközi tudók – sámánok – szellemi hagyatéka/;
     A bácsák tanítása – igék régi mesterek szájából – 
    Palatia Nyomda és Kiadó, Győr, 2004.; 153. oldal)


88./  „(…) Vajon véletlen-e, hogy amikor Buddhát a fél világ Budának nevezi, akkor mi, magyarok szigorúan Buddhának írjuk és ejtjük (feltétlenül 2 D-vel), nehogy véletlenül ez az eltiport magyar nép rájöjjön, hogy nekünk mindig is volt Budánk?! Volt Budánk, s minden korban volt Fehérvárunk is, akár szkítáknak, akár suméroknak, akár fehér hunoknak, akár fekete hunoknak, akár arámi nyelvet beszélő párthusoknak neveztek bennünket. Mert nevezhettek mindennek, de rabszolgának soha!

S vajon véletlen-e, hogy amit a mai keresztény liturgia gyűlölettel bűnnek nevez, az nem egyéb volt Koppány idejében – István király előtt –, mint a tibeti buddhizmus és a rábaközi magyarság Böön-Büün nevű ősvallása? (Yotengrit!)

Lehet, hogy ettől máig jobban tartanak, mint a sátántól?

S ugyan, miért is vonzódna a jelenlegi, hatalomra éhes keresztény világvallás 'Atyajogú' rendszere a mi – az Ószövetségnél hatszorta ősibb, Vízözön előtti – Magyar Bibliánkhoz (prof. Badiny Jós Ferenc), amikor eme sumér-párthus ősvallásunkban ékjelekkel, agyagtáblákra írva vagyon, hogy Isten elsőként a NŐT teremtette? (…) No, valahol itt //ennek belátásával, elismerésével – a szerk.: LHA// kezdődne a mai – kereszténynek nevezett – hierarchikus birtokló jogrend helyett az őskeresztényi KÖTELESSÉGREND!

Vajon milyen távlatokból, s mely dimenziókból érkezhetett hozzánk Isten Nyelve, hogy mindezeket tolmácsolni legyünk képesek általa? Ezt akarják mások elpusztítani? Nevetséges! Hiszen mindez nem ebből a világból való.(…)”

            (Szőke Lajos: Csillagösvényen /nyomtatott jegyzet/;
            2008 előtt; 'Magyar vagyok' c. fejezet, 111. oldal)


89./  „(…) A kereszténység metamorfózisa

A Nag Hammadiban talált gnosztikus evangéliumok megfelelő ismerete Jézus eredeti tanainak tantrikus eredetére utalnak, amely azonban a 2. században – az Irenaeus jóvoltából létrejött kanonizálás eredményeképp – alapvető átalakuláson, vagy inkább olyan egyszerűsítésen ment át, amely az eredeti tan életigenlő árnyalt gazdagságának elszegényesítését, beszürkülését és lemerevítését eredményezte.

De vajon miről is szólhatott Issza Bódhiszattva megváltó üzenete?

Vizsgáljuk meg a kérdést egy meglepő archeológiai lelet kapcsán , melyet 1945 decemberében egy Muhammad Ali nevű arab paraszt véletlenül talált. A felső-egyiptomi Nag Hammadiban ásás közben szerszáma megkoppant egy nagy égetett agyagedényen, amelyben (…) 13 vaskos, bőrbe kötött papirusz-könyv és egy csomó papiruszlap volt. (…) Véletlen felfedezésével a kereszténység eredeti, azóta feledésbe merült formájára bukkant. Az általa talált iratok ugyanis tele voltak Jézus olyan megnyilvánulásairól és cselekedeteiről szóló írásokkal, amelyek teljesen különböznek az Új Testamentumban vagy a keresztény hagyomány egyéb ismert kiadványaiban találhatóktól. Az ortodox zsidók és keresztények szerint szakadék választja el az emberiséget teremtőjétől: Isten teljességgel valami egészen más.

Azonban azok a gnosztikusok, akik a Muhammad Ali által Nag Hammadiban talált szövegeket írták, óriási mértékben ellentmondanak ennek. Szerintük: az önismeret Isten ismerete, mivel önmagunk és az isteni azonos. Ezen szövegek 'élő Jézusa' illúzióról és megvilágosodásról beszél, és nem bűnről és bűnbánatról, ahogy az Újtestamentum Jézusa. Ahelyett, hogy azért jönne, hogy a bűntől mentsen meg bennünket, inkább egy olyan lelki vezetőként jön, aki a szellemi megértéshez segít. Azonban, ha a tanítvány eléri a megvilágosodást, Jézus szellemi mester szerepe véget ér: a kettő egyenlővé – sőt ugyanazzá – válik. Vajon ez a tanításforma – a mennyei és emberi azonossága, az illúzió és megvilágosodás kérdése, a vallásalapító, aki nem mint Úr szerepel mindenekelőtt, hanem inkább mint szellemi kalauz – nem tűnik inkább keletinek, mint nyugatinak? 

Néhány tudós sugalmazása szerint, amennyiben a neveket megváltoztatnák, az 'élő Buddha' kifejezés megközelítőleg annak felelne meg, mint a 'Tamás Evangélium'-ában szereplő 'élő Jézus'. Lehetséges volna, hogy a hindu vagy buddhista hagyomány hatással volt a gnoszticizmus kialakulására? (…)”

    (Li Po-szo /északkínai-hun származású tudós; USA-ban, magyar feleséggel/:
    Szkíta örökség /Történelem és szellemiség/;
    Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 2008., 61-62. oldal)


90./  „(…) A pénzparaziták csaknem teljesen felzabálták az emberi civilizációt!
(…) /Nekünk/ nem az idegen behatolók felkínált logikája szerint, hanem ősi szakralitásunk titkait felhasználva kellene válaszokat találnunk megmaradásunk örök kérdéseire. Az ősmagyar szakrális szellem az, amely egyedül kiutat mutathat ebből a lassú fizikai megsemmisülésből. 
(…) Jézus nem tartotta magát zsidónak, de az első keresztények sem tartották őt annak. A Talmud is csak 'prozelita' gojnak, vagyis zsidó vallású idegennek nevezi. (…) Jézus éppen a zsidó rabbinátussal szemben képviselte és fogalmazta meg leghatározottabban a sumér-szkíta-pártus szeretetvallás ősi tanait. A názáreti soha nem az ábrahámi szövetségre hivatkozott, amikor kinyilatkoztatta, hogy 'Új Szövetséget kötök veletek', hanem az 'ŐS' SZÖVETSÉGRE, melyet Zarathusztra hirdetett meg közel háromezer évvel azelőtt. Ő ezt újította fel az Úrvacsorán, amikor azt mondta: 'E pohár bor az Ős Szövetség jelképe az én véremmel, mely tiértetek megújíttatik.' (…) Ez az aktus egyébként nem más, mint a magyar Vérszerződés korai  előképe. Jézus tehát valóban Isten Fia volt, mert ezek az ősi sumér-szkíta népek évezredek óta Isten fiainak nevezték magukat, és Isten országának a hazájukat. Ezekért az ősi tanokért kellett meghalnia Jézusnak (később Koppánynak), s ezért üldözték életre-halálra két tanítványát, Pétert és Tamást is, akik aztán visszamenekültek az ősi földre, a Pártusok földjére. (…)”

            (Molnár Tamás /1955-….; képzőművész, író, publicista/:                      Megfeszítve /Beszélgetések a végső ítéletről/,
            Megvető szamizdat Kiadó, 2012., 122-155.)


91./  „A SZELLEM nem lehet gályarab a REALITÁS kalózhajóján.”

//szellem = anyagtalan; realitás = anyagi; az utóbbi – a Teremtés Rendje szerint – nem igázhatja le az előbbit – a szerk.: LHA//

                    (Csurka István drámaíró /1991 előtt/)


92./  „A hatalom megőrzésének képessége (…) nem mindig jár együtt a SZELLEMI vezetés képességével.”

        (Selye János: Stressz distressz nélkül; 'Korunk Tudománya' sorozat;
        Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983., 85. oldal)


93./  „(…) A szellemi világ nem a fizikum megduplázódása, hanem olyan, mint az én belső tudatom, csak nincs teste. (…) A szellemi világban lévő meg a saját tudatomban lévő, az ugyanaz. Hiába mondja azt valaki, hogy az az én gondolatom; az annyiban az enyém, hogy egy tőlem idegen gondolatot  nem tudok befogadni. Persze, hogy számítok mint individuum, hiszen akármilyen gondolatot nem tudok befogadni. (…)

Nagyon nagy bajok vannak ezzel a felvilágosodás nevű valamivel, inkább elsötétülésnek lehet nevezni. A régi római jogban volt egy ilyen kérdés: 'Cui bono', kinek jó ez? Azt a gonosz kérdést teszem fel most, hogy kinek volt jó elválasztani a vallást az államtól? Azoknak, akik nem tartoztak ezekhez a vallásokhoz. Kizárólag nekik volt jó, mert az ő elzártságukat és megvetettségüket felszámolta. Nagyon messzire vezet ez a gondolat. (…) A keresztény vallások elvesztették a kapcsolatot a szellemi világgal. (…) 

//A vallás elválasztása az államtól egyenértékű a Szentnégyesség „semmibe hazudásával”; Istent állítják szembe a test-lélek-szellem hármasságát megtestesítő emberrel, az isteni teremtménnyel, hogy aztán később e hármasból is előtérbe helyezzék a testet (anyagot), s háttérbe szorítsák a lélek-szellem párost (anyagtalant). Így teljességgel tönkretették a Szentnégyesség belső harmóniáját, „belerondítottak” az  ISTENI  ÉLETHARMÓNIÁBA. Ugyanis az Isten-i „anyagtalan” és az emberi „anyagtalan” – a fenti szövegrészben szereplő gondolat szerint is – ugyanaz!!!!!!! Mire való ez a szétválasztás?! Arra jó, hogy eredményesen tévesszék meg az embert; elérjék, hogy anyagi testével – az elkülönült, kis töredék résszel – azonosítsa önmagát. Így magára hagyottnak – kozmikus beágyazottság nélkülinek – érzi magát, s ekként könnyebben megfélemlíthető, lealázható, igába hajtható, kizsákmányolható!!!

Ismert Mátyás királyunk bölcs mondása: „Királynak lenni annyit tesz, mint állandó Isten-ítélet alatt állni.” Nála még működött a világ szerves, a Szentnégyesség jegyében történő szemlélete. Ide – az Egységhez – kell visszatérni!– a szerk.: LHA// 

Egyenként hámlik le rólunk a fizikai, majd az éteri, majd az asztrális… A dolog lényege az, hogy visszafele megyünk, a szellem felé.

Mai materiális fogalmaink szerint azonban a semmiből jöttünk, és a semmibe térünk vissza. Ezt nem lehet célkitűzésként lelkesen a zászlónkra tűzni. Ennek tükrében azok a hatalmi törekvések, amelyek a 21. században jönnek, eszméletlenül nevetségesnek tűnnek. Miféle hatalomról beszélnek?!

Egyetlen valódi hatalom létezik: a szellem hatalma.

    (Kampis Miklós /80 éves építész/: Egyetlenegy valódi hatalom létezik:
    a szellem hatalma; közli: Országépítő /folyóirat/; 2016/1, Bp., 16-17. old.)


94./  „2015 novemberében érdekes és értékes könyv jelent meg a német könyvpiacon 'Az ÉLET 10 legfontosabb kérdése' címmel, a DuMont Könyvkiadó, Köln kiadásában. A szerző – Gregor Eisenhauer – filozófus, hivatásos nekrológ-író, az elhunytak érdemeit, gondjait, életszemléletét dolgozta föl a családtagokkal, rokonokkal, ismerősökkel elbeszélgetve, esetről esetre. A könyv hátoldalán Chrismon egymondatos bölcsessége ad lökést a reménybeli olvasónak, és egyúttal jellemzi az alkotó munkáját is: 'A 10 kérdés arra bátorít minket, hogy elgondolkodjunk, miről is szól az életünk'. 

A tíz kérdést és a válaszokat egy közös nevező jellemzi: egyetlenegy anyagi-gazdasági-pénzügyi kérdés sincs közöttük; a halál pillanatában csak anyagtalan jellegű, szellemi és lelki természetű kérdések lényegesek!!!

Talán érdemes lenne erről még életünkben alaposan elgondolkodni, és a fölismert bölcsességeket életvezetésünk részévé tenni!”

                    (Ludányi-Horváth Attila; 2016. kézirat)


95./  „(…) Figyeld meg, mi a legtiltottabb információ az egész világon – az EMBERISÉG FEJLŐDÉSÉNEK  AZ  IRÁNYA! (…)”

            (Vlagyimir Megre: Az Élet Energiája /Anasztázia-könyvek/;
            Oroszország Zengő Cédrusai sorozat, hetedik könyv;
            Silvana Kiadó, Kassa, 2010., 60-62. oldal)


96./  „(…) Egy – látszólag – szépirodalmi jellegű alkotással kell foglalkoznunk, a zseniális Herman Wouk egyik alapművével, a „Lomokom-dokumentum” című fantasztikus (sci-fi) kisregénnyel. A mű 1970-ben jelenhetett meg az USA-ban, a Penthouse folyóiratban, németül 1975-ben egy gyűjteményes kötetben („For Men Only; Ullstein Buch 3058).

Mi is az, ami kiemeli e művet a sci-fi irodalom tengernyi műve közül? Az hogy valójában egy 'tipizált' társadalomelméleti műről van szó, regényes és érdekes köntösbe öltöztetve. Kétféle társadalmi modell küzd egymás ellen a végsőkig, és a két ellenséges „térfélről” származó szülők gyermeke – Ctuzelawis (nevének jelentése: „aki szeretné hogy a háborúk megszűnjenek”) – más, jobb megoldást nem találván az egymást és ezzel az Életet kiirtó nagy háború ellen, megalkotja „Az értelmes háború törvényeit”. Borzalmas éles ésszel, 'kivédhetetlen' logikával vezeti végig a szerző a gondolatot, az élővilág alaptermészetét figyelembe véve („örökös küzdés az élet motorja”), s ezt megtoldva az elpuhulás, elsatnyulás vagy épp a túlnépesedés rémétől való félelmével. Érdemes ideidézni néhány jellemző gondolatát:

'(…) Szükségünk van ellenségekre. Nélkülük nem lehetünk boldogok. //Érdekes: ő is célként tekint a BOLDOGSÁGra!!!!!!! – a szerk..: LHA// Ez egy szokatlanul új nézet, de gondoljátok át, nem valóban így van-e. Ellenségeink jelentik az élet sóját. Ahogyan az állatoknak csonton, fán vagy kövön élesíteni kell fogaikat, úgy kell nekünk a képességeinket, gondolatainkat, fantáziánkat élesítenünk valakin, akit gyűlölünk. Ez éppúgy érvényes minden egyes személyre, mint a nemzetek életére.

Ha nincsenek ellenségeink, ki kell találnunk őket. (…) Nem vagyunk békés természetűek. Ez az igazság rólunk. (…) Közülünk túl sokan élnek túl sokáig, ha béke uralkodik. (…) Arról gondolkodjatok el, hogy milyenek vagyunk, és ne arról, milyenek szeretnénk lenni! (…).' (németből ford.: LHA)

A szerző „realitásérzékét” mutatja, hogy a kisregény egy kihalt bolygó múltjának feltárásán alapszik, tehát az „értelmes háború törvényei” sem használtak a kihalás ellen. (Kísértetiesen hasonló a végeredmény, mint Hans Helmut Kirst: Senki sem ússza meg /Keiner kommt davon/ c. regényénél, ahol az 1950-es évek első felében játszódó, sok száz oldalas, harmadik világháborút vizionáló, békepárti /!/ regény utolsó mondata így szól: „És a nyolcadik napot az emberiség nem élte túl.”) 

Nekünk – mintegy fél évszázaddal később – már komolyabb tapasztalatunk van, jó eséllyel találhatjuk meg a túlélés, sőt, a tartalmas emberi élet hosszú távra érvényes receptjét. Az emberiség ma már bővebb tapasztalati anyaggal rendelkezik, és okos emberek világszerte ragyogó munkákkal járultak hozzá, hogy megleljük – újra megleljük – fajunk: az EMBER számára a 'szépséges és örök túlélés' receptjét.

Most csak érjük be azzal az alapfelismeréssel: a szerző nem olvashatta Pap Gábor bölcs gondolatmenetét a kétféle életmodellről (Hunor-Magor, avagy Káin-Ábel), így nem is láthatta át, hogy az ó-testamentumi szellemi-erkölcsi (pontosabban: 'erkölcstelenségi') örökség áll szemben az új-testamentumi etikával. Az erőszak és gyűlölet világa áll szemben a békesség és szeretet világával. A magyar szellemi örökség épp erről szól, ezt kell végre megértenie az EMBERISÉGNEK: szeretetben is lehet 'küzdeni' egymással, úgy, hogy az csak nemes, építő-gyarapító eredménnyel járjon. Sőt: CSAK SZERETETTEL LEHET! Nincs más megoldás! (…)”

            (Ludányi-Horváth Attila: Kárpát-haza /kézirat; 2012 első félév/)


97./  „(…) A Világegyetemet és annak működéseit a rendszerlogika alkalmazásával másképpen is elképzelhetjük, mint ahogyan azt ma nekünk tanítják. Az elképzelést pedig összevethetjük a mindennapi tapasztalatainkkal, hiszen a Világegyetem felépítése és működése egyszerű, bárki számára megérthető. Legalábbis szerintünk. Csak a fonal végét kell megtalálnunk, amely mentén felfejthető. Ezt a fonalat adja a kezünkbe a rendszerlogika és a morfológia általános, minden jelenségre való
alkalmazása.

Bevezetésként képzeljük el, hogy a következő, egymásnak ellentmondó állításokkal találjuk szembe magunkat: A Világegyetem statikus, homogén és izotróp, ugyanakkor dinamikus, inhomogén és anizotróp is. Hogyan oldható fel egy ilyen ellentmondás? A konvecionális elemző gondolkodással sehogyan sem. De ha felbontjuk ezeket az állításokat elemi összefüggéseikre, hozzátesszük azokat a rejtett ismereteket, amelyekre a mindennapi tapasztalásaink során kimondatlanul és észrevétlenül teszünk szert, majd ezek alapján kezdünk el újra következtetni, akkor lehetséges a feloldás és a megértés.

Nézzük meg, hogyan. Az állítás első része azt mondja, hogy a világunk mozdulatlan, anyaga egyenletes eloszlású minden irányban, ugyanakkor azt is, hogy mozog, eloszlása nem egyenletes, és kitüntetett irányok léteznek benne. Az állandóságot magunk tapasztaljuk minden nap, hiszen az anyag állandósága a létünk alapja. De ugyanakkor a mozgást is tapasztaljuk, amely megint csak a világunk jellegzetessége; a kettő tehát egyszerre áll fenn, és nincs ellentmondásban egymással. Már ennyi is elég ahhoz, hogy rájöjjünk: eleve egy olyan világ képét kell megalkotnunk, amelyben mindkét állítás igaz, hiszen mindkettő tapasztalati tény.

Nézzük meg, mi akadálya van annak, hogy ilyen képet alkossunk a világról! Legtöbbször az, hogy néhány igen lényeges dolgot már a kezdeteknél figyelmen kívül hagytunk. Ezek hiányát pedig azért nem vesszük észre, mert a világképünk alapját képező axiomatikus állítások maguk alá temetik a hiányukat. Az axiómák ugyanis éppen azért axiómák, mert igazságtartalmuk nem kérdőjelezhető meg. Ezzel teszik lehetetlenné, hogy mögéjük lássunk, hogy megértsük, miképp is jöttek létre.

Nagyon sok ilyen alapigazságnak tekintett megfogalmazással élünk. A kulturális besulykoltságuk miatt nem vesszük észre, hogy nem igazságok, hanem sokszor közmegegyezésen alapuló alaptalan kijelentések. (…) A RENDSZERLOGIKA ezeket a hibákat küszöböli ki a világképünk alapjait jelentő 'igazságokból'. Ennek a segítségével sikerült felismerni azt, hogy az anyag tulajdonságai közül egy rendkívül lényeges körülményt mind a mai napig figyelmen kívül hagytunk: a formát és az ebből fakadó összefüggések tömegét. Noha a mindennapjaink része a forma, a Világegyetem keletkezéséről és működéséről kialakított képünkben eddig semmilyen szerepet nem kapott. (…)”

    (Eördögh Árpád: Nuclear Morphology /honlap, 3. oldal/, 2015 előtt)


98./  „Az angol nép szabadnak gondolja magát, de erősen téved; csak a parlamenti képviselők megválasztásának idején szabad: mihelyt megválasztotta őket, ismét szolganép és semmit sem számít.”

        (Jean Jaques Rousseau /1712-1778./;
        idézi: 'A Szent Korona népe Kelet és Nyugat között'; /Kapu Könyvek/;
        kiadó: Magyar a magyarért Alapítvány, Budapest, 2004., 29. oldal)


99./  „(…) Az emberek természetüknél fogva vágynak más emberekkel való együttlétre, kapcsolatokra. Ezek akkor alakulhatnak ki, ha van szabadság. A szerveződéshez egyrészt mindenre kiterjedő és igaz ismeretekre van szükség, másrészt arra, hogy ezek birtokában szabadon lehessen választani a lehetőségek közül. (…)”

        (Végh László: Fenntartható élet a Földön; kiadta: 
        Lélektani Szaknyelv Megújításáért /LSZM/ Közhasznú Alapítvány                                                                                                                                                                                                            Debrecen, 2005., 20. oldal)


100./  „A jog és lehetőség egyenlősége nem azonos a képesség és teljesítés 'egyenlőségével'.

Az előző 'párosnál' van mellérendeltség; térben: mindkettő általános – a közösség minden tagját érintő – jellemző, és időben: mindig megelőzi az emberi cselekvést.

Az utóbbi 'párosnál' nincs mellérendeltség; ez arról szól, hogy az egyén a cselekvési lehetőségből mit képes felismerni és mit akar, illetve tud megvalósítani. Mindig az emberi cselekvés után, annak eredményeként mutatkozik meg.

És főleg: az első páros nem áll mellérendelt viszonyban a másodikkal. Az első kijelöli azt az 'általános játékmezőt', amelyen a közösség minden tagja azonos eséllyel – mellérendelten –  játszhat. Az egyes emberek viszont saját 'eltérő szándékaik és ismereteik' alapján játszanak, és az eltérő eredményeik valós alá-fölé rendeltséget – hierarchiát – mutatnak.

A két páros lényegét többen is megfogalmazták a régmúltban. „Egy és ugyanazon szabadságról” beszélnek (első páros), de csakis a „kötelességek és jogok egységében” (második páros). Azaz: aki magasabb szintű kötelességeit teljesíti az elvárt szinten, annak több cselekvési szabadság /jog/ is jár (a tábornok feladatai és ebből fakadó jogai messze eltérnek a közlegény jogosítványaitól). Csak a tábornokok csoportján belül azonosak (magasabb szinten) a jogok, mint ahogy a közlegények csoportján belül is azonosak a szabadságjogok (alacsonyabb szinten). /!!!!!!!/

Veres Péter népi író elmélkedett arról, hogy a „gondolkodás erdejében mindenki egyedül dönti a fát”; ez a „jog és lehetőség” kategóriája, a gondolkodást illető egyenlő szabadság, a mellérendeltség vonatkozásában. Ugyanakkor a „képesség és teljesítés” eltérősége már megmutatkozik a megszületett gondolat minőségében, szintjében, s ez  minden embernél más és más. Ez már a hierarchia világa. (Eme utóbbi vetülettel nem foglalkozik a szerző.) Ráadásul az író rendkívül érdekes gondolatot vet föl egyik írásában. Kifejti: bármely népből veszünk találomra egy 100-fős mintát, abban – a néptől függetlenül – csoportonként gyakorlatilag mindig azonos nagyságrendekben találunk zseniális, tehetséges, átlagos képességű, nehézfejű és ütődött embereket. Ez eddig csak tapasztalati tény, illetve annak felismerése, megállapítása. Az író ezután mondja ki a társadalmilag fontos lényeget: amelyik nép úgy szervezi meg saját életét, hogy mindenkivel az általa még elvégezhető legmagasabb szintű munkát végezteti el, „győzelemre ítéli” önmagát azon népekkel szemben, amelyek saját életükben figyelmen kívül hagyják a fentieket.

Ezért ajánlatos nagyon óvatosan véleményt alkotni az egyenlőség és mellérendeltség témakörében. Könnyen vakvágányra futhatunk, miközben a saját jövőnkről van szó..”

                    (Ludányi-Horváth Attila /2012./; kézirat)


101./  „(…) A fasizmus – a totális nemzeti öncélúság – mániája épp olyan halálos ellensége megmaradásunknak, mint a liberalizmus nemzettagadó válfaja, csak az utóbbi tudatos és akaratlagos, az előbbi pedig valóban esztelen. (…)”

        (Fekete Gyula – ifj. Fekete Gyula: Csendes ellenforradalom;
        Trikolor-Intermix kiadás, Budapest-Ungvár, 1993., 49. oldal)


102./  „(…) A kayapo törzs gazdasága – legalábbis a fehér ember érkezése előtt – a miénktől eltérő alapokon nyugodott. Nem az számított vagyonosnak, akinek valamiből a legnagyobb mennyiség volt raktáron, sem az, aki az élethez szükséges javak felett rendelkezett. A vagyonosság fogalma az egész törzsre vonatkozott olyan értelemben, hogy az képes saját magát mint egyetlen entitást fenntartani, és képes hozzájárulni ahhoz, hogy a törzs minden tagjának naponta lehetősége legyen személyesen megtapasztalni a szent Teremtő jelenlétét.  A törzstagok legfontosabb szerepe az, hogy támogassák társaikat. A törzs tehát a LÉTBIZTONSÁGOT  és a  SZENTSÉGGEL  VALÓ  KAPCSOLÓDÁS FELTÉTELEIT  biztosítja tagjainak, ahelyett, hogy fizikai javak előállítására és felhalmozására helyezné a hangsúlyt. (…)”

        (Thom Hartmann: Az ősi napfény utolsó órái //a tudós szerző          
        18. könyve a környezetvédelem témájában!!! – a szerk.: LHA//; 
        Tericum Kiadó Kft., Budapest, 2007.,    361. oldal)


103./  „Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.”

            (Albert Einstein; idézi: 
            Kecskeméti Lajos: A kollektív őrület bolygója a Föld;
            magánkiadás, Budapest, 2014., 1. oldal)


104./  „(…) Nem Te vagy egyedül, aki attól az élethelyzettől szenved, ami a Földön kialakult. Ezt az érvrendszert, amiben hisztek, minden környező naprendszer is látja és érzékeli. Hatásukban azonban nem tudnak rajta változtatni. Emiatt van arra szükség, hogy ahány csatornán át ez lehetséges, kiegészíthessük az emberek ismereteit a saját világukról, mert az ember nem olyan okos, hogy felfogja, mivel is van kapcsolatban. Csak a hihetetlen szűk, saját víziója szerint éli az életét, ami, bár helyes egy szintig, de a keretek felborításával már az egész ökorendszert is képes megváltoztatni, ami azon nyomban visszahat a Napotok forrására, s azon át a teljes galaxisra.  MINDENKI  EGY  CSAPATBAN  JÁTSZIK; nem lehet egy naprendszerből egy bolygót csak úgy kikapcsolni, leválasztani a többiről, hiszen mindegyik szervesen kapcsolódik a másikhoz.

Értem, és mondd, hogyan érhetné el az emberiség ezeket a gondolatokat, hogy ne kövesse el végeláthatatlan hibák sorozatát a bolygóján?

TUDATosítással. Meg kell tanulniuk, mi az, hogy Élet, hogy Ember, és legfőképpen: mit jelent felelősen élni. Az emberiség nem ismeri a felelősség fogalmát (sokan egyéni életükre nézve sem), és sohasem akart ebben komolyabb előmenetelt elérni. Amióta csak vizsgálom a Föld működését, csak ritkán és kevesen voltak képesek felelősen irányítani nemzetüket, népüket. A többség csak a tudatlan rablás, az önzés vagy a semmittevés mezsgyéjén pusztította az élettereket. Ezek a tömeges és hosszúra nyúló felelőtlenségek komoly károkat okoztak – és okoznak most is – az emberiség fejlődésének, mivel amilyen a mozgástér, olyan a mozgás. Egy akváriumba nem tud fejest ugrani az ember, mert kitörik a nyaka, de ha a tenger nincs korlátozva, bármeddig el lehet úszni. Ha az ember fogyasztja az ÉLETTERET, akkor nem marad más hátra, mint hogy az elfogy. Ezt nekünk, bölcsebbeknek idejében észlelnünk kell, hogy amikor téthelyzet van, beavatkozni is készek legyünk. (…)

Rendszeretek fejletlen, mindig is az volt, ezért törvényszerűen bekódoltátok magatokba a bukást is, és ezt időszakosan – 50, 70 esetleg 90 évente – el is szenveditek. Ilyenkor az értelmiség mindig megpróbál egy régebbi igazsághoz visszanyúlni, megkeresni azokat a gondolkodókat vagy leírt gondolatokat, amelyek mentén újjáépíthető a rendszer, a keret, amelyben az élet folytatódhat. A társadalmi rendszerek megalkotásához nagyon sok okos gondolatra van szükség, és ezt nem mindig egy korszakból kell kiemelni, hanem akár többől. //!!!!!– a szerk.: LHA// Mert van, ami évezredek óta nem változik, például a család fontossága, a gyermeknevelés kulcskérdései, csakúgy, mint a belé táplált hitvilág. Ez évezredeken át ugyanolyan kiemelt és szinte változatlan tényező. A házasság, a párkapcsolat intézménye is ősi rendszer, de az sok korszakban sokféleképpen színesedett, mígnem mostanra például a nemek szerepe teljesen kifordult a medréből. A kenyér jelentősége és annak elkészítése évezredeken át fontos és alapvető tudás volt és marad is még sokáig. A só fontossága, mert a bolygótók alapja a nátriumklorid típusú életforma. Só nélkül senki sem maradhatna életben közületek, összeomlana a vázatok, leállnának a belső szervek.

Értem, de akkor mit lehet tenni? Mit tudok én tenni, mit tud tenni az egyén?

Mindenki mondja el, amit tud, amiről biztosan tudja, hogy jól tudja. Jól van az, ami működik, és pláne az, amit már generációk óta jól működtetnek – legyen az szokás, életvitel, tradíció: egyéni, családi vagy társadalmi szintű. A működő, élő képeket fenn kell tartani! //Lásd Anasztázia tanításait Vlagyimir Megre könyvsorozatában – a szerk. LHA// Ehhez az egyén azt teheti, hogy élteti, műveli és hozzátanul, majd folyamatosan ezt egyben mindig újra és újra tanítja, átadja, akinek csak lehet. Az emlékezet, a tudás, a hagyomány, az örökség ÍGY nem veszhet el, máskülönben igen. Tudd meg, hogy az élet újrateremtése a Földön nem lehetetlen dolog, de azt a sok tapasztalást, amit már megismert és hordoz az emberiség, nagyon nehezen lehetne visszahelyezni a gondolkodásba, kivéve ha volna, aki azokat állandóan tanítaná, mindenhol és fennhangon. A tanítás az, amit az egyén megtehet; a helyes, már működő dolgok átadása. Ezt minden jóérzésű, önzetlen ember meg tudja tenni. Az élet kereteiért sohasem volt felelős az ember. (…)”

A mi számunkra – és itt az emberiséget értem a Földön – adatott egy programcsomag, egy kódösszesség, amely jelenleg itt kezd kibomlani nálunk. (…) Akármilyen valóság kibonthatja magát ebből, nekünk csak arra kell figyelni, hogy mi legyen a következő lépés. Mert túl nagy és bonyolult RENDszereknél leginkább csak egy-két fő látja az egészet //a hierarchia alapja!!!!!!! – a szerk.: LHA//; az összes többi személy, aki érintve van a programcsomag által, csupán egy-egy részt képes átfogni a tudatával. (…) Ezért kellenek az ilyen tervek élére olyanok, akik átlátják valamennyi alrendszert és még motiválni is képesek. (…) Mindig olyan feladat talál meg bennünket, amelyik a leginkább a személyiségünkhöz és a tudásunkhoz illeszkedik.”

        (Kozsdi Tamás: A megtalált kapcsolat /spirituális regény/
        Magánkiadás, Esztergom, 2014. december, 127-129. és 104-105. oldal)

V. NÉPIRTÁS


105./    „(…) Szépüljön dús fűvé az avar
    s babérrá váljon a bogáncs-tüske
    minden rab, kisemmizett, nyomorult,
    üldözött fején – Világhazámban.

        Hazámban fogy az áldott élet     //hazámban=szülőhazámban – LHA//
        anyaméhben és rajta kívül:
        magzatként pusztul el a magyar
        elhíresült gyilkos anyák és
        apák és orvosok bűnétől!

    Bűnös az a politika, ami
    népapasztással mímel jóllétet!        //NÉPIRTÁS! – a szerk.: LHA//
    Jóléti nyavalyatörés-program – 
    beprogramozva emberbe, gépbe:
    gépeket nemzünk, új rabszolgákat

        anyanyelv-nélkülieket,
        nemzetiség-nélkülieket,
        vallás-nélkülieket,
        nemiség-nélkülieket,
        erkölcs-nélkülieket; (…)” 

            (Bartis Ferenc: Időtlen hajnalok; a „Fekete tűzijáték” c. kötetben;
            Összmagyar Testület kiadása, Budapest, 2003.; 43. oldal)


106./  „Magyarország 500 éve birodalmi függésben van, a rendszerváltás is csupán egy birodalomváltás volt; most egy másfajta birodalmi függésbe léptünk át. (…)

Tény: a magyar társadalom legalább 90%-a kárvallottja az egész rendszerváltás folyamatának, a kifosztott 'globalopáriák' sorsára jutott, és folyamatosan süllyed
népesedését, egészségügyi helyzetét és anyagi viszonyait tekintve is. Ennek következtében, ha nem fog össze ez a hatalmas társadalmi tömeg -, hanem változatlanul egymást pusztítja, valamint egymás rovására próbálna elérni valamilyen eredményt a jelenlegi válságos helyzetben -, akkor az kikerülhetetlenül katasztrófához vezet. (…)

Ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy Magyarországon tudatos NÉPIRTÁS zajlik – márpedig ez történik, hiszen 700 ezerrel többen haltak meg az elmúlt 25 évben, mint amennyien születtek -, akkor van egy 'bérgyilkos', aki ezt megteszi, és ezt a szerepet nyilván a kollaboráns struktúrák, illetve a laboráns játssza el. De itt nem elég egyszerűen a bérgyilkos szerepére rámutatni, hanem azt a folyamatot is fel kell tárni, hogy ki a megbízó, illetve miféle globális struktúrák állnak a közvetlen megbízók mögött. (…) Ha nem mondjuk ki, hogy a süllyedésnek az alapvető oka a túldimenzionált birodalmi kifosztás, és nem teszünk eléggé határozott javaslatot a birodalomnak arra, hogy a függési rendszer anyagi és szimbolikus javakat szállító, mozgató szivattyúit hogyan állítsuk át, akkor a reprodukciós katasztrófa elkerülhetetlen.

A lényeg: nem elég apróbb kozmetikázás a rendszerváltás rendszerén, hanem RADIKÁLIS FORDULATRA VAN SZÜKSÉG. Teljesen át kell alakítani a birodalmi szivattyúkat, új alkukat kell kicsikarni. (…)”

        (Bogár László: Tudatos népirtás folyik Magyarországon /riport/
        'Nemzetőr', 2008. január 16. szerda)


107./  „(…) Noha a 2010-es választás példátlan eredménye éppen arra a reményre épült, hogy a 'háború a nemzet ellen' véget ér, vagy legalábbis enyhül, most mégis mást kell megtapasztalnunk. Hogy a háború a nemzet ellen most is zajlik //NÉPIRTÁS! – a szerk.: LHA//, annak egyik megrendítő bizonyítéka az, hogy az a három megbecsült személy, aki a 'Háború a nemzet ellen' című filmben is szerepel, és államtitkárként bekerült a második Orbán-kormányba, másfél év elteltével ki is került onnan. És ennél is nagyobb dráma, hogy a jelek szerint a magyar nemzet nevű emberi közösség még abban a helyzetben sincs, hogy egyáltalán elbeszélje ezt a súlyos tényt. Márpedig amelyik emberi közösség képtelen elbeszélni a helyzetét, és képtelen megbeszélni a teendőit, az cselekvésképtelenné, következésképp kiszolgáltatottá válik. És éppen ennek a kiszolgáltatottságnak lehetünk tanúi ma is. Ahogyan a filmben felcsendülő csodálatos magyar népdal szövege mondja: 'Vezettessed magadat, szembekötve, vakon, elfajult testvéridtűl csinált hamis ál-utakon'. És ez a (MAGYAR) ember tragédiája! Minden kudarc, ami az elmúlt évszázadok során érte és mostanában éri a magyarságot, ebből származik. Így aztán a lényeget illetően nem olyan nagyon bonyolult a sikeres nemzetstratégia felvázolása. Arra van szükség 'csupán', hogy NE vezettessük szembekötve magunkat. Ezt kimondani valóban egyszerű és könnyű, ám nincs nehezebb feladat, mint ennek a megvalósítása. Még sincs más kiút. (…)

Biztos, hogy a maradék magyarság számára nincs más kiút, csak a lelki, erkölcsi, szellemi … megújulás?  Nem, nem megújulás, hanem 'VISSZARÉGIESÜLÉS'. (…) A  HAGYOMÁNY,  KÖZÖSSÉG,  ÁLDOZAT  'szentháromsága' nyithatja meg az utat a magyarság előtt arra, hogy valóban képesek legyünk e lejtőről történő visszafordulásra. A hagyományhoz, az ősi megtartó erőhöz kellene újra folyamodnunk segítségért. Valóságos emberi közösség csak erre épülhet. És végül: az áldozat minden emberi mű legmélyebb értelme. (…)

Kész tudások nincsenek. Újra kell tanulni egész történelmünket. Roppant munka lesz, de nincs más 'kigázolás'. (…)”

        (Bogár László: Háború a nemzet ellen; „És mégis élünk…” sorozat,
        XIII. kötet; Bevezetés; Kairosz Kiadó, 2012.; 5-7. oldal)


108./  „(…) 1990 májusában a 'paktum' hírére 'Különvélemény' címmel cikket írtam. (…) Ami ebben az országban 33 év óta történik, az a  NÉPIRTÁS  ENSZ- okmányban körülírt fogalmával azonos. (…) A népirtás bűntettét meghatározó ENSZ-egyezmény szerint: 'Valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport' sérelmére történhet, 'teljes vagy részleges megsemmisítés' szándékával, például: 'a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása', 'a csoportra, megfontolva, oly életfeltételek ráerőszakolása, amelynek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának előidézése.'  //Lásd pl.: a már megszületett gyermekek tisztes fölnevelésének ellehetetlenítése! – a szerk.: LHA// 'Oly intézkedések tétele, amelyek célja a csoporton belül a születések meggátolása'. Az efféle cselekmény, továbbá a 'közvetlen és nyilvános felbujtás népirtás elkövetésére' büntetendő, függetlenül attól, hogy 'államvezetők, hivatalos vagy magánszemélyek' az elkövetők. (…)

Százezreknek volt része 'súlyos testi vagy lelki sérelemben', (…) milliókat sújtottak olyan 'intézkedések', amelyek eredménye 'a születések meggátolása'. 

Noha igaz, a céljuk bevallottan nem ez, de a bevallás olyan esetekben elhanyagolható, amikor egy 'intézkedésről' messzire ordít, szükségképpen milyen eredménnyel jár, s amikor a statisztika hónapról hónapra, évről évre hitelesen méri az eredményt.

Mellesleg pedig: itt sem az eredeti szándék számít, hanem az eredmény. (…)

1957 óta sokkal-sokkal kevesebb gyermek születik az országban, mint amennyi a szülő korosztály egyszerű utánpótlásához szükséges. Az átlagos életkor kitolódása miatt a teljes népesség fogyása csak a nyolcvanas évek elején kezdődött el. Az akkori 10 millió 713 ezernél ez év végére hozzávetőleg 400 ezerrel leszünk kevesebben. Tizenegy év alatt két Miskolccal. Húsz Moháccsal.”

            (Fekete Gyula – ifj. Fekete Gyula: Csendes ellenforradalom;
            Trikolor-Intermix – Budapest-Ungvár, 1993.; 15. és 24-25. oldal)


109./  „A Kárpát-Haza Volt, Van és Lesz – Isten akaratából –, hiszen a Teremtőtől kaptuk mi ezt örök bérbe. A Teremtőnek szándéka Volt, Van és Lesz ezzel a Nemzettel, ezt a szándékot a magyar Szent Korona küldésével tette nyilvánvalóvá. Ennek a teremtői szándéknak a valósítása a mi feladatunk. Keresztény államot //Krisztusi szeretetvalláson alapuló államot – a szerk.: LHA// kellett, kell létesítenünk nemcsak magunknak, hanem Európának, a teremtett földi mindenek kellős közepén. Óriási ez a feladat. Nemzetünket talán éppen ezért próbálják évszázadok óta elpusztítani.

Genocídium, NÉPIRTÁS folyik itt, ebben a Hazában. (…)

Olyan műveltség formálódott itt, amely nem elhasználta, hanem használta az örökbérbe kapott csodát, a Kárpát-Hazát. Ezt a műveltséget Hunyadi Mátyás óta óriási veszedelem fenyegeti. A Sátáni erők mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a Fönt-öt elszakítsák a Lent-től. Ez az elszakítás a Nemzettől idegen. Mátyás halála óta folyamatosan formálódik a mindenkori hatalmat kiszolgáló áruló 
réteg, de vele szemben megmaradt az a hűséges sereg, amely a Kárpát-Hazában a mai napig megtartotta az emberhez és a Föld-anyához való szereteten alapuló kapcsolatát. (…)

Nekünk, most élőknek az a föladatunk, hogy visszaállítsuk az eredendő rendet, azaz folytassuk azt a szabadságharcot, amely mindig is létezett, amikor végveszélyben érezte magát a magyar. (…)

A Nemzet egységét a Teremtő Istenhez való azonos viszony hozza létre. Ebben az eredendő gondolkodásban a Nap a közénk született Istent, Jézust idézi meg. Jézus a Napban lakik, és onnan irányítja a világot – tartják eleink. A Nap túlmutat önmagán. Nem a Napot imádtuk, mint ahogyan a Teremtőre utaló Tüzet sem, soha. Azt imádtuk, akit a Tűz, illetve akit a Nap megidéz számunkra. (…)

Az a társviszony, ami a szeretet vallása alapján ember és ember között valósult és valósul, a hagyományát tartó vidéken ma is, ebben a hazában, az nem alá- és fölérendelő viszony, hanem mellérendelő viszony. Ennek az eredendő gondolkodásnak az alapképlete Hunor és Magyar – s nem Káin és Ábel, nem Romulus és Remus. Az Ég és a Föld fészek volt számunkra, s nem legyőzésre ítélt 'idegenség'. Ilyen mellérendelő gondolkodás valósítja kezdettől fogva a mi ősnyelvünket is, amely nem ismeri az alá-fölérendelést.

Ez a mellérendelő viszony alakult ki köztünk és a Földanya között, köztünk és a ránk bízott, teremtett mindenek között. Ez a Krisztusi program, ez a szeretet vallása, ez, a jézusi világban. Ezt a jézusit – Isten akaratából – mi magyarok kell, hogy újraéljük teljes szívünkkel, teljes lelkünkkel, teljes hitünkkel. Ennek a valósítására, őrzésére rendelt bennünket maga a Teremtő Isten.

A SZENT KORONA A NEMZET EGYSÉGÉNEK LETÉTEMÉNYESE.

A KÁRPÁT-HAZA NÉPÉNEK KÜLDETÉSE, CÉLJA, PROGRAMJA A FENT ÉS LENT HARMONIKUS ÖSSZEKÖTTETÉSÉNEK MEGTARTÁSA, AZ ISTENI, SZAKRÁLIS REND HELYREÁLLÍTÁSA.

KÁRPÁT-HAZA NEMZETŐRSÉG, 2008. február”

        (Molnár V. József – Jelenczki István: HIT-VALLÁS  ALAP-ÁLLÁS;
        Magyar Nemzetstratégia, 2008. Karácsony;
        kiadja: Magyar Konzervatív Alapítvány és Püski; 774-775. oldal)


110./  „A HÁBORÚ teljes művészete a MEGTÉVESZTÉSen alapul. (…) A háborúban a legjobb politika: sértetlenül elfoglalni az államot; a megsemmisítése csak egy kényszermegoldás.”

                (Szun Ce /kínai stratéga/: A háború művészete;
                idézi Gazdag István /Demokrata, 2010. 09. 01./) 


111./  „Mára általánossá vált a hadiállapot. Ez egy olyan háború, amelyet nem üzentek meg. (…) A háború az egyenlőtlenségen alapuló emberi társadalom normális állapota. Egy egyenlőtlen társadalom arra szerveződik, hogy a többséget kizsákmányolja egy 'törpe kisebbség', az uralmon lévők kasztja, amely minden hatalom, minden jog és az összes javak birtokosa. A nyugati táborban ezt a valóságot a 'demokratikus jogállam' aspektusa alá rejtik.”

                (Gazdag István /Demokrata, 2010. 09. 01./)


112./  „(…) Minden jel arra mutat, hogy pontosan ez a – Szun Ce-féle – „legjobb politika” történt hazánkkal  a '89-es rendszerváltás során. „Ismeretlen” (?) erők elfoglalták a magyar államot (nemzetközi háttérpaktumok alapján), anélkül, hogy a magyar nemzet észlelte volna, mi is történik vele, mi a rendszerváltás lényege. A rendszerváltás csupán a 'rendszer mint kizsákmányolói forma' változását jelentette, továbbá a függés birodalmi jellegének módosulását (szovjet birodalmi függésből a globális pénzügyi háttérhatalom birodalmi függésébe).

Mit jelent ez a pénzügyi függés?  Az egyenlőtlenségen alapuló emberi társadalmak történelme jellemzően a hideg és meleg háborúk egymást váltó, de egységes folyamata. Ezeknek jellemző, állandó kísérője a  megtévesztési kísérletek sorozata. Csak a háború formái változnak, tényük és lényegük – az egyenlőtlenségek fenntartása – állandó. A régi, öldöklő fegyverek helyett ma a pénz (főleg a kamat, a kamatos kamat és a profit valamint a létfeltételek kivásárlása révén) a leigázás eszköze. Így, hogy életben marad és tovább dolgozik a leigázott ember, a pénzfegyver birtokosai maximalizálni tudják a kizsákmányolásból származó jövedelmeiket – bármiféle vérontás, netán lelkiismeret-furdalás nélkül. A frontvonalak homályban maradnak, a fegyver nem dörög, vér nem folyik, a hétköznapi életet beborítja a béke látszata. A gyanútlan ember érzi, hogy „valami nem stimmel”, de meg se tudja fogalmazni, hogy mi történik vele. Legfeljebb is csak álmodik a régmúlt idők  feudális társadalmáról, amikor a jobbágy a kilenced és a tized kifizetésével (ledolgozásával) eleget tett a „felsőbbséggel” szembeni fizetési kötelezettségének, és szabadnak érezhette magát. Az egykori időszakos véres konfliktusokat egyes emberek „teljes” halála jellemezte, a mai kort főként embertömegek „részleges” – folyamatos jellegű – halála jellemzi, ami az életminőség és életesélyek csökkenő mivoltában jut kifejezésre.

Matematikai formában megfogalmazva a megtámadott és veszteséget elszenvedett fél sorsa két modell szerint alakulhat, éspedig a következő egyenleg szerint:

 10 (fő) X 100% (életelvétel)=100 (fő) X 10% (életelvétel). 

A képlet végső eredménye – a számok világa – ugyan matematikai egyezőséget (1000) mutat, de ez a valóságban mégis eltérő tartalmakat jelent. Az első szorzat a klasszikus – meleg – háború képlete, eredménye tíz halott ember (gyilkos fegyver használatának eredményeként). Tőlük jövedelem már senki számára nem folyik be. A második szorzat a korunkat általában jellemző – hideg – háború képlete; ekkor az élet változatlanul fönnáll, a kizsákmányolás tovább folytatható (hiszen az alkalmazott pénzfegyver egyéni szinten, rövid távon „csak” anyagi nyomorúságba dönt; közép távon kevesebb gyermekszüléshez s így hosszú távon népességpusztuláshoz vezet).

 Az „egyén” szintjén, rövid távon nyilván óriási különbség van Halál és folytatható Élet között. Népi/nemzeti – „közösségi” – szinten viszont, hosszú távon, azonos az eredmény: pl. a vizsgált, összesen száz fős csoportból csak 90 fő emberöltőnyi alkotó munkája jelentkezik a számítás során – az egyenleg mindkét oldalán. Végső soron így is úgy is NÉPIRTÁSról (genocídium) van szó. Tíz ember élete munkája, annak értéke örök időkre elveszett a nemzet számára. De csak a képlet mindkét oldalán szereplő nemzet számára. Amíg ugyanis az egyenleg  bal oldala arról szól, hogy ez a tíz % általában az emberiség, ezen belül mindkét fél (támadó és megtámadott) számára egyaránt veszteség az emberi alkotómunka szemszögéből vizsgálódva, addig az egyenleg jobb oldala azt tükrözi, hogy a nemzettől elvett részt – azt a bizonyos tíz százalékot – a nemzet megtermelte ugyan, de a munka eredménye az alkotó helyett a többnyire külföldi beruházót gazdagítja (aki rejtőzködik, nem is szerepel az egyenlegben). Az egyenlegnek ez az igazi, mély értelme. Ez az 'adósrabszolgaság' lényege közösségi, nemzeti szinten. Ez a 'megtévesztés' alkalmazásával vívott pénzügyi háború, valódi háború!

Mindezt – az egyenleg jobb oldalát szem előtt tartva – egy költőnk már 1964-ben ( a bolsevik típusú, szellemet, lelket, szabadságvágyat pusztító megnyomorítás korában) megfogalmazta, ösztönösen ráérezve a lényegre:


113./    „(…) Nem győzöl a sok kis halálon.
    Az egy, a nagy, az könnyű volna,
    érdemes célért büszke fővel
    és mosolyogva és dalolva
    néznél szembe a puskacsővel.
    S így halsz meg lassan, darabokban.
    Így kárhozol el részletekben. (…)”

                    (Sipos Gyula /költő, XX. szd./: Ez a tied)


A genocídiumot kifejezetten tiltja az ENSZ által megalkotott, „A NÉPIRTÁS bűntettéről szóló egyezmény” /1948. december 9./ II. cikk, b, c és d pontja. Ez a fejlemény (az egyenleg jobb oldalának megvalósulása) korunkban rejtetten – látszólag rendben lévő szerződésekkel fedetten, lassú folyamatként, évtizedek alatt –  valósul meg, ezért nehezen ismerhető fel. //LASSÍTOTT NÉPIRTÁS//

Tehát: a pénzfegyver alkalmazása 'hazai pályán' is elvileg tiltott (itt a hazai tőkés zsákmányolja ki a hitelre szorulót a kamat révén, a bankok közreműködésével), de idegen országokkal, azok lakosaival, illetve nemzeteivel szembeni alkalmazása (külföldi tőkeberuházás Magyarországon) burkolt agressziót, modern kori, hadüzenet nélküli háborút, leigázást, 'országrablást' jelent.

Rögzítsük: 1990-ben volt rendszerváltásunk: bolsevik kizsákmányoló rendszer után jelenleg vad-kapitalista rendszerben zsákmányolják ki (többé-kevésbé azonos nemzetközi és hazai csoportok) még alávalóbb módon a magyar népet. Ha arra vagyunk kíváncsiak, miért érezzük magunkat olyan irdatlanul rosszul a bőrünkben, némi gondolkodás után adódik a leleplező válasz: ELMARADT az ÉRTÉKREND-VÁLTÁS!!!  Ez alapozta meg, tette lehetővé a nemzetközi és hazai pénzvilág urainak garázdálkodását, a nép, a nemzet megnyomorítását. Életmenetünk még mindig a  PÉNZVILÁG  által kialakított mechanizmusoknak van alávetve, s igencsak TÁVOL van a  TERMÉSZETES  ÉLETFOLYAMATOKTÓL (ez utóbbiak alapvető jellemzője, hogy mind hosszabb ideig, mind szélesebb tevékenységi körökből kimarad a pénzforgalom, és a pénz egyes funkciói – pl. kamat vagy kincsképzés – korlátozva vannak; az Élet viszont zökkenőmentesen és boldogan halad tovább…).

Egy (pénz)fegyveres hatalomgyakorláson, egyenlőtlenségen alapuló –  és ezt „ideiglenes alkotmányban”, törvényekben rögzítő – világban Magyarország népe 1989. október 23-án fegyvertelen, önvédelemre képtelen maradt, anélkül, hogy ez tudatosodott volna benne!!!”

    (Ludányi-Horváth Attila: Rend-Világrend II., második fejezet: A sajtó         szabadossága, hamissága; életünk hamis, elhazudott jellege; 2015. szeptember)


114./  „Egy nemzetek közti fegyveres konfliktus rémülettel tölt el bennünket, azonban a gazdasági háború semmivel sem jobb, mint egy fegyveres konfliktus. Olyan, mint egy sebészeti műtét. A gazdasági háború nem más, mint elnyújtott kínzás //értsd: lassított NÉPIRTÁS, úgy, ahogy azt a fent bemutatott matematikai képlet mutatja – a szerk.: LHA//, pusztítása pedig nem kevésbé szörnyű, mint az, amivel a valódi háború irodalmában találkozunk. Azonban e másik //gazdasági// háborúról teljesen megfeledkezünk, mivel hozzászoktunk gyilkos hatásaihoz. (…) A háborúellenes mozgalom jó célokért küzd. Imádkozom a sikeréért. Azonban képtelen vagyok megszabadulni a mardosó félelemtől, hogy e mozgalom elbukik, ha nem jut el minden gonoszság gyökeréhez – az emberi mohósághoz.”

    (M. K. Gandhi: Non-Violence – The Greatest Force, 1926.
    in: Naomi Klein: Sokkdoktrína /A katasztrófakapitalizmus felemelkedése/,
    III. rész: Túlélni a demokráciát /törvényekből gyártott bombák/
    Akadémiai Kiadó, Budapest, 2013., 195. oldal)


115./  „(…) Már legalább egy évtizede /2000 óta/ sokszor leírjuk különböző tanulmányokban, hogy a magyar fiatalok sokkal több gyereket szeretnének, mint ahány megszületik. A nyolc általános osztályt vagy kevesebbet végzett fiatalok körében megszületnek a kívánt gyerekek, sőt, egy kicsit több is, de minél magasabb végzettségűek a nők és a férfiak, annál kevesebb gyerek születik meg ahhoz képest, amennyit szeretnének. És az nagyon fontos dolog, hogy megvan az alap, tehát szeretnének a fiatalok gyereket, mégsem segíti őket semmiben a társadalom.

Arra döbbentem rá, hogy ilyen körülmények között ugyan szép, hogy megírjuk a cikkeket, amelyeket aztán idéznek is, de attól még nem történik semmi változás. Tavaly októberben határoztam el, hogy elindítunk egy (…) mozgalmat, amely a 'Három Királyfi, Három Királylány' Mozgalom nevet kapta. Onnan jött ez a gondolat, hogy a magyar népmesékben mindig a harmadik királyfi vagy királylány menti meg az országot, az öreg királyt, és úgy néz ki, hogy ez egy olyan archetipikus bölcsesség, amelyre nagyon sokan reagálnak. Tulajdonképpen, ha a tervezett harmadik gyerekek megszülethetnének az elsők és a másodikak után, akkor az ország helyzete nagyon komolyan változna. (…)”

    (Kopp Mária – szerkesztett, rövidített élőbeszéd /2010./;
    „Titoknyitogató” sorozat; Semmelweis Kiadó, Bpest, 2010.; 105-106. oldal)

//A rendkívül gyér „támogatás” fő oka az országban dúló lassított NÉPIRTÁS (államadósság stb. okokra visszavezethetően), ami a mindenkori, bármely „oldali” parlamentek és kormányok gyalázata! 

Arról van szó, hogy – jóllehet az ember a természet része – mégis bizonyos természetfilozófiai és újratermelési elvek hiányoznak a támogatási rendszer mögül, így aztán az nem is képezhet egységes és harmonikus rendszert. 

„Az emberiség természetes létezési formája a nemzet” – tudjuk gróf Széchenyi Istvántól, immár bő másfél évszázada. És ekkor máris fölsejlik a lényeg, a nemzetben rejlő kettős struktúra: egyrészt van a – katonai szóhasználattal élve – „élőerő”, az élő test, másrészt az általa éltetett „szellemi erő”, a kultúra. (Komputeres szóhasználattal élve: hardver és szoftver.) A két tényező együttes fejlődésének elősegítésére szolgál bármilyen formájú támogatás (családi pótlék, SZJA-kedvezmény, gyermekruházat és -élelem alacsonyabb ÁFA-tartalma, mérsékelt árú diákbérletek, gyermekkönyvek ÁFA-mentessége, múzeumok és kiállítások kedvezményes belépőjegyei, stb.). A jelenlegi, pusztuló irányzatot kell először megállítani, majd gyarapodóvá segíteni, éspedig egyidejűleg mindkét területen. (Egy dél-amerikai párt programja a 80-as években azt is meghatározta /cinikusan, de lényeglátóan/, hogy mire nem szolgál a családi pótlék: „emberhús-termelésre”.)

Fekete Gyula író-közgazdász így fogalmazott annak idején: „Az F-faktor fölélése messze túlterjed a közgazdaság mezőnyén, indokoltnak látszik a megkülönböztető idézőjel: a 'jövő kizsákmányolása'. (…) Egyrészt az F-faktor nem anyagi természetű terhei soha, semmilyen intézményes megoldással nem arányosíthatók. Másrészt az anyagi terhek arányosítása önmagában nem biztosítéka az élet újratermelésének a kívánatos és szükséges szinten, és ha ettől a szinttől elmarad az újratermelés, tehát az alaptörvény /az Élet törvénye/ nem teljesül, akkor a közösség, a társadalom a maga egészében válik a jövő 'kizsákmányolójává'. (…) Egyetlen kizsákmányolási forma sem szilárdulhatott volna meg, maradhatott volna fenn az alaptörvény teljesítése nélkül. A klasszikus kizsákmányolási formák tehát a közösség fennmaradását általában nem veszélyeztették, sőt az élet bővített újratermelésére is módot adtak. Példa rá az egész emberi történelem.

A 'jövő kizsákmányolása' viszont még kizsákmányolásnak sem életképes; nem konszolidálható, átmeneti forma. Minthogy magát az életet éli föl, következésképpen az alaptörvény teljesülése szempontjából minden eddigi formánál kártékonyabb és veszedelmesebb. (…) ” (Dőlt szöveg: Fekete Gyula, vastagítás és aláhúzás: LHA)//
 

VI. IGAZSÁG


116./    „(…) Te jól tudod, a költő sose lódít:
    az  IGAZAT  mondd, ne csak a valódit,
    a fényt, amelytől világlik agyunk,
    hisz egymás nélkül sötétben vagyunk. (…)”

            (József Attila: Thomas Mann üdvözlése /1937. január/)

//József Attila tudván tudja: az igazság a VALÓSÁGNAK legmélyebb LÉNYEGE, tömör „esszenciája”. És hogy mindenki értse: ha a valóság nyersgyémánt, akkor az igazság a szennyeződéstől megszabadított, formára szabott-alakított, kristályosra és szikrázóan csillogóra csiszolt briliáns, még ha olykor sötét is. – a szerk: LHA//


117./  „Az IGAZSÁG a lélek tápláléka.”

                (egy ismeretterjesztő rövidfilmből, 2016 márciusában)


118./  „(…) Az orosz nyelv kedveli az igazsággal kapcsolatos közmondásokat, melyek a nép évszázados, mély tapasztalatában gyökereznek, s néha lenyűgöző a kifejezőerejük:

                AZ IGAZSÁG EGYETLEN SZAVA
                   AZ EGÉSZ VILÁGNÁL SÚLYOSABB. (…)”

     (Alekszandr Szolzsenyicin: Előadás a Nobel-díj átadása alkalmából /1970./;
    in: „Az 'orosz kérdés' a XX. század végén /esszék/”;
    Európa Könyvkiadó, Budapest, 1997.; 24-25. oldal)


119./  „Alapvető jogelméleti felismerése, hogy az IGAZSÁGHOZ való jog minden más jognál alapvetőbb /Elemi jogunk: Az igazsághoz való jog, 1996./. Az úgynevezett emberi jogok kétes értékűek, ha a hazugság, a csalárdság szolgálatában állnak. Az élet, a társadalom emberi oldalának alapja az igazsághoz való jog megteremtése és érvényre juttatása, ami ha megtörténik, az emberiség páratlan felvirágzásához vezet.”

        (Grandpierre Attila édesapjáról, Endréről írt sorai /Demokrata-riport/)


120./  „Mikor az írott törvény ellentmond az IGAZSÁGnak és tisztességnek, akkor az utóbbiak a mérvadók, míg az írott szabály érvényét veszti.”

(Csánakya Pandit /Csandragupta indiai uralkodó (Kr. e. 321-től) tudós minisztere/;            idézi: Bakos Attila: A Duna Evangéliuma, Mandala-Seva Kiadó, 2004.; 501. oldal)


121./  „A kérdés az, hogy túlél-e az emberi civilizáció az alapvető vonatkozási pontok megtalálása nélkül, az örökkévalóság megválaszolása nélkül? (…) Mit jelent a 'Caritas in veritate'? Az igazságban gyökerező szeretetet. A mondanivaló a 'szeretetben és az igazságban megvalósuló teljes értékű emberi fejlődésről' szól. A szeretet és az igazság XVI. Benedek //pápa – a szerk.: LHA// üzeneteinek visszatérő fogalmai, mert csak az  IGAZSÁGBAN  LÉTREJÖVŐ  SZERETET  képes megváltoztatni az emberiséget.

Az igazság pedig nem más, mint a világ és benne az ember rendeltetésére vonatkozó isteni terv.”

                (Hankó Ildikó: „Caritas in veritate” /riport/)


122./  „(…) Most pedig halld utolsó intésemet! Csak az igazság követésével juthatsz előre. (…) Aki tiszteli az igazságot, Istent is tiszteli; az igazság maga a Szent Tudás. (…) Ha az igazság útján haladsz, (…) az igazság megvéd. (…) Oltalmazó pajzsként áll előtted minden lépésednél. Ha félrelépsz, a pajzs egy helyben marad a levegőben, és te már kikerültél védelme alól. Tartsd tehát a pajzsot mindig magad elé, és egyetlen pillanatra ki ne húzd karod oltalmazó szíjából, különben tévútra kerülsz. (…) Hogy hívják az  IGAZSÁG  pajzsát másképpen?  – Hit! //avagy Isten-tudás – a szerk.: LHA// (…) – Higgy tehát! (…) Higgy, szeress és küzdj az igazságért! E három Egy! (…)” // Ram-Csen láma utolsó tanítása//

        (Ti-Tonisza láma: Kőszikla; Karaván Kiadó, 2001.; 28-29. oldal)


123./  „Az élet körülöttünk örök, és az élet örökkévalóságát az IGAZSÁG teremti meg. (…) – végül is hogyan tudjuk ezt az Igazságot magunkból előteremteni? Honnan belőlünk? A vesénkből, szívünkből vagy esetleg az agyunkból? – Az érzéseinkből. Érzéseiddel próbáld meghatározni az Igazságot! Bízzad magad az érzéseidre! Szabadítsd meg magad az üzleties spekulálgatás követelményeitől! (…) Számodra az emberek földi rangja, tisztsége a fontos, de az Igazság mégis mindennél fontosabb a világon. (…)

A Sötétség a temérdek tannal csak el akarja az ember figyelmét vonni, és el akarja titkolni a legfontosabbat. Azzal, hogy az Igazság egy részét értekezésekben csak az észnek ajánlja, gondosan eltereli az embert a leglényegesebbtől.”

            (Vlagyimir Megre: A teremtés;
            „Oroszország Zengő Cédrusai” sorozat, 4. kötet,
            Kiadta: Silvana, Kassa, 2008.; 6-7. és 161-162. oldal)


124./  „(…) Egy olyan világban, ahol egyre fontosabb szerepet kap a gondolkodás és az intellektus, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az embernek – bármilyen furcsán hangzik is – nem az  AGYA  az egyetlen szerve, amely képes döntéseket hozni. Legalább ennyire fontos – ha nem fontosabb – a  SZÍV. Nyelvünk híven őrzi ezen ősi tudást, hiszen ha valamit jó szívvel, szívesen teszünk meg másokért, ha szívvel-lélekkel küzdünk egy nemes cél eléréséért, ha egy ügyet szívbélinek tekintünk, az rendszerint olyan hozzáállást jelent, amely alkalmanként felülírja az agy hideg logikáját. Nem véletlen, hogy a szeretet szimbólumaként is leggyakrabban a szív jelenik meg, és sohasem az agy. Gondolattal nem lehet szeretni. Csak szívből. A szívhez kapcsolódó érzések töltik el az embert lelkesedéssel, és ez az a központ, amelynek közvetítésével érezni tudjuk, hogy összetartozunk, hogy közös cél lebeg előttünk, hogy egymást mindenben hajlandók vagyunk segíteni. Ez volt az a felemelő érzés, amely '56-ban nemzetté tette a népet, és amelyet az akkoriban lelkesedő, jó szándékú emberek mind a mai napig nem tudnak feledni.

Sajnos, nem voltak elegen…

Tényként állapítható meg ugyanis, hogy nem csupán gondolkodásmódban, intelligenciában van különbség az emberek között, de szívbéli képességekben is. (…)

Az igazi természetesen az, amikor ez a két központ – az  AGY  és a  SZÍV  – összhangban van, mindkettő fejlett, és cselekedeteinkben a szív – pontosabban az embertársaink iránt érzett szeretet – vezet. (…)

A szeretet lelki, spirituális kategória, mint ahogyan a „nemzet” fogalma is spirituális kategória, hiszen nem lehet csak kigondolni, hogy összetartozunk. Ahhoz, hogy ennek valami értelme is legyen, ahhoz, hogy közös húzóerővé váljék, nem elég az ész. Oda szív is kell.

„Az  IGAZSÁG szabaddá tesz” – tanította Jézus kétezer évvel ezelőtt, de ahhoz, hogy valóban szabaddá tehessen, meg kell ismernünk. Ahhoz pedig, hogy ismerhessük, szembe kellene néznünk létünk alapvető kérdéseivel és félelmeink gyökerével, a halálfélelemmel. Szembe kellene néznünk azokkal a tényekkel, amelyeket ma már számos tudományág igazolt – mindegyik a maga területén és a maga módján –, nevezetesen, hogy az ember több, mint anyag, és az evolúció elmélete (amely azt igyekszik elfogadtatni, hogy az élettelen anyagból, terv és gondolat nélkül, élő és gondolkodó //Uram bocsá': érző! – a szerk.: LHA// ember lesz) alapjaiban ellentmond a fizika törvényeinek, a józan logikának, a személyes tapasztalatoknak és a kísérleti eredményeknek. //!!!!! – a szerk.: LHA//

Az igazság szabaddá tesz, mert az IGAZSÁG ismeretében félelmeink helyét átveszi a SZERETET. (…) Ahogy a sötétség sem tud ellenállni a fénynek, úgy foszlik szerte a félelem a szeretet hatására. Mert nincs önálló léte. A szeretet hullámhossza mindent felülírhat. És ha már jobbjaink azt hirdetik, hogy „Az igazság szabaddá tesz!”, akkor érdemes volna az igazságban való építkezést stabil alapra helyezni. Olyan alapra, olyan igazságra, amely nem változik korok, kormányok és érdekek kénye-kedve szerint. Ez az igazság pedig az, hogy az ember  TEST,  SZELLEM  ÉS  LÉLEK  egysége, amely egységben a lélek és a szellem elsődleges, anyag fölötti. Ezzel szíve mélyén mindenki tisztában van. Akkor is, ha nem akar tudomást venni róla. Akkor is, ha nem látja még át az összefüggéseket. (…)”

        (Balogh Béla: Elkezdődött… /Új Világrend vagy Aranykorszak?/
        Bioenergetic Kiadó, Budapest, 2012., 70-73. oldal) 


125./  „Ha a civilizáció nem található meg az ember szívében, akkor bizony máshol sem igen lelhető fel.”

        (Georges Duhamel; közli: Joó Rudolf Emlékkönyv /Ki őrzi az őrzőket?/;
        kiadja: Külügyminisztérium, Budapest, 205. oldal)


126./  „Az ősi keleti bölcsesség szerint minden emberi életnek három célja van.

Az artha, a káma és a dharma.

A Bőség, az Önmegvalósítás vágya, és – mivel isteni lények vagyunk – a Szellemi céljaink szolgálata és követése.

Úgy is mondhatnám, hogy mivel valamennyien test-lélek-szellem egysége vagyunk: a testünk célja a bőség, a lelkünk célja a vágyaink beteljesítése, és a szellemünk célja az örök isteni rend boldog megvalósítása.

Az artha útján halad a gazdasági élettel foglalkozó ember. Az a sorsa, hogy anyagi bőséget teremtsen. Ő a közösség érdekeit szolgálja.

A káma útján jár a művész, a harcos, a küzdelem és az akarat hőse. A sorsa pedig az, hogy az életet széppé és nemessé tegye, s néha az, hogy a társadalom önfeláldozó vezetője legyen. Ő a közösség eszményeit szolgálja.

A dharma útján a hiteles tanítók és valódi papok, a szellemi mesterek és a bölcsek járnak. Az a sorsuk, hogy az életünknek értelmet adjanak. Ők  szó igazi értelmében vett örök RENDET szolgálják, azt a BOLDOGSÁGOT, amely mindenki számára nem lent, hanem fent található.

Ez a három út: egy. Ahogy egy egészséges embernek van feje, szíve és gyomra, ugyanúgy van szellemi célja, lelki akarata, és földi érdeke – mégpedig így, ebben a megváltoztathatatlan sorrendben, hogy minden a fejnek, a szelleminek van alávetve, és sohasem fordítva – vagyis az anyagi érdek SZOLGÁLJA a lelki akaratot, és a lelki akarat SZOLGÁLJA az értelmes szellemet, és ez nem lehet fordítva, és főleg nem lehet külön –, mert az a teljesség megnyomorítása. Szellem és lélek nélkül az ember egy degenerált 'véglény', amely nem élhet sokáig.

'Még nem nagy az ember, de képzeli, hát szertelen, / Kísérje két szülője szemmel, a Szellem és a Szerelem!' – mondja a költő (J. A.). Ez így lenne jó: a Szellemnek és a Léleknek kellene vezetnie a testi embert, aki nélkülük nem más, mint egy anyagias, mohó Calibán, vagy még inkább egy debilis lény.

Egy normális ember és egy normális társadalom a 'feje' után megy, vagyis a szelleme irányítja, a szívének céljait követi, és e kettő mondja meg, hogy mi a földi, anyagi érdeke. Ha ez nem így történik, ha a dharma és a káma nem működik – és csakis az Érdek irányít mindent –, akkor az életünk nemcsak csúnya lesz, nemcsak becstelen, korrupt és boldogtalan, de értelmetlen is. Ezt hívjuk TÉBOLYnak.

Mi manapság ilyen tébolyult világban élünk. //IGAZSÁG nélkül – a szerk.: LHA//

Szellemünk vergődik, vagy egyáltalán nem is él már. Más szóval: életünk értelmét elvesztettük, magas vágyainkból gátlástalan egoizmus lett, képmutató gengsztermorál, s így a világ fönntartásának a gondja és felelőssége teljes egészében a gazdasági kaszt fejére zuhant. Szellem és lélek nélküli sorsunkat csakis az anyagi érdek irányítja. Nincs már fejünk és szívünk, csakis gyomrunk és anyagcserénk. Ebben a fejetlen és szívtelen világban egyes egyedül a pénz mozgat mindent: a pénz egyszerre jelenti az önmegvalósulást, a legfőbb vágyat, a hatalmat, az eszményt, a boldogságot, az élet végső értelmét – magát az Istent is.

A helyzetünk nemcsak beteg, de veszedelmes is: szellem és lélek nélkül az öntudatlan  és szeretetre képtelen emberiség a vesztébe rohan.

A pénzvilág korlátlan hatalomhoz jutott ugyan, s az élet minden területén a totális irányítást átvette – a baj csak az, hogy süllyed a hajó, itt-ott recsegve ropognak az eresztékei, és a legveszedelmesebb lékek éppen ott támadnak, ahol az egész imbolygó alkotmánynak a súlypontja van: a gazdasági életben.

Alig van manapság olyan gondolkodó pénzember, aki – miközben egyre mohóbban és egyre 'rémültebb optimizmussal' veszi a jelen hullámait – ne tudná, hogy a totális csőd bármelyik pillanatban bekövetkezhet, s az egész emberiséget magával ránthatja. (…) 'Bármikor kipukkadhat a lufi'.(…)

Ha visszanézünk a régmúltba (…), azt látjuk, hogy a magas szellemiség mindig gazdagsággal párosult.

A magaskultúrák gazdagok voltak – még a romjaik is ezt mutatják.

Gazdaggá lenni, bőséget teremteni nem 'bűn', hanem az ember eredendően egészséges és isteni vágya; az egész teremtés bőséges és gazdag – még egy hópehely is, ha közelről megnézed, leírhatatlan gazdagságot tükröz.

Ami egészséges, az gazdag.
A nyomor mindig a betegség jele.
Egy egészséges ember és egy egészséges társadalom bőségben él.

A mai világ azonban nem egészséges, hanem beteg. Ezért részben nyomorog és éhen hal – részben pedig rákosan feldúsul, és kóros hiper-bőségben burjánzik. (…)

Egy olyan világ, mint a miénk, amelyben a szellemi s az erkölcsi törvények meghaltak, úgy hízik csak, mint egy bulimiás, vagy még inkább mint egy rákbeteg: felpüffed, mindent fölfal, magába nyel és áttételesen terjed; nem gazdag lesz, hanem betegesen burjánzó, kórosan dúsgazdag az egész rovására, s előbb-utóbb meghal.

(…) A gazdasági élet szereplői a világ uraivá lettek: a politika uraivá, a háborúk uraivá, a technika, a tudomány, a kultúra és a vallás, sőt, ma már az egész természet uraivá. Ahol minden a pénztől függ és mindent a pénz dönt el, ott egyetlen erdő, folyó, növény, állatfaj, de még a levegő madarai és a mélytenger halai sem élhetnek biztonságban. (…) A felbillent, diszharmonikus lélek, akire senki sem hallgat már, vagyis a beteg szív és a vergődő szellem a testen jelzi, hogy nagy baj van.”

                (Müller Péter: Jó kedvvel, bőséggel; Bevezető;
                „Kovács Gábor – gyűjtemény” /album/,
                Vince Kiadó, Budapest, 2004.; 17-19. oldal)


127./      „Vasárnap
    
    A hajnal az üdvöt hozta,
    bár siratóid üres sírodnál
    még alig hitték az angyali szót.
    És a számítva rettegő főpapok
    Már vasárnap este parancsba adták:
    Testedből megépült IGAZSÁG-váradat
    Rombolja tomboló Hazugság-áradat

    És a világra ráesteledett.”

            (Takaró Mihály: Jeruzsálemi hétvége /versek, novellák/
            Püski Kiadó, Budapest, 2013.; 21. oldal)


128./  „Az IGAZSÁG túl van a gondolkodáson.”

    (Anonim; forrás: Francois Favre: Máni – Kelet Krisztusa, Nyugat Buddhája;
    L.N.L. Kiadó, 2007., /kiadói székhely nélkül/, 14. oldal)

//Ezért nem a „jogállam” a legmagasabb szint, mert az kodifikációhoz kötött, és így abban nem tud megjelenni a pillanatonként újraéledő szeretet, a szív sugallata, vagy éppen a legújabb tudományos felfedezés, felismerés.

A legmagasabb szint a szakrális államban megnyilatkozó szakrális vezető, aki pillanatról pillanatra ura gondolatainak és érzéseinek, és a kettő harmóniájának jegyében tud döntést hozni, s ennek alapján, a szakralitás, a Kozmikus Rend jegyében, új döntéseivel esetről esetre 'felülírja' a jogállam írott – esetleg éppen az adott pillanatban elavuló – szabályait, és döntéséért vállalja a felelősséget nemzete előtt. A szerk.: – LHA//


129./    „(…) Koppány úr akkor az asztalra vágott,
    ne az írást mondd, barát, az IGAZSÁGOT;
    a te Jézusod, vagy az Öregisten,
    melyik az, ki a magyaron segítsen? (…)”

            (Sipos Gyula: Hétvége; a „Védőbeszéd” c. kötetben;
            Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1984.; 208. oldal)


130./  „A tévedés attól nem válik igazsággá, hogy elterjed és szaporodik; az IGAZSÁG nem válik tévedéssé, amiért senki nem látja.

Az igazság kemény, mint a gyémánt, és törékeny, mint az őszibarackfa virága.”

    (Mahathma Gandhi;  forrás: Francois Favre: Máni – Kelet Krisztusa,
    Nyugat Buddhája;     L.N.L. Kiadó, 2007., /kiadói székhely nélkül/, 14. oldal)


131./ „A valós összefüggések felismerését gátolják a beidegződött, a sok ismétléssel bevésett tévképzetek. Ugyanis azt látni kell: akárhány és akármilyen nagy szaktekintély, akármilyen nagy más szaktekintélyre hivatkozva, akárhányszor ismételget is téves ismereteket, azok ettől NEM VÁLNAK VALÓSÁGGÁ.

Mi pedig a valóságot kutatjuk.”

        (Eördögh Árpád: Axiomatikussá vált hamis összefüggések;
        „Nukleáris morfológia” honlap, 2015. szeptember 10.)


132./    „(…) A tudós közbevetette,
    hogy aki tudni akarja az igazságot,
    annak az apró részleteket is mind ismernie kell.

    A bölcs azonban ellentmondott neki:
    'Csupán a régi igazság az,
    amelynek nagyon sok részletét ismeri az ember.
    Csakhogy az az IGAZSÁG,
    amely továbbvezet,
    mindig új
    és kockázatos. (…)'…(…)”

            (Bert Hellinger: Gondolkodtató /Pillantások a teljességre/;
            Moira Kiadó, 2010.; Budapest (?), 108. oldal)


133./  „Az IGAZSÁGOKAT folyvást ismételni kell, mert a tévedéseket is folyton ismétlik.”

                (Johann Wolfgang Goethe /német költő és tudós/)


134./    „ – Ó Uramisten, ne légy Te a jóság!
    Ne légy más, mint az IGAZSÁGOS Úr.
    Több kalászt adj, de azért el ne vedd a
    Rózsát.

    (…) Szemed lesz, hogy mindent láss meg itten.
    Bizony mondom, még nincsen is szemed,
    Most nem látsz. Lennél immár igazságos,
    Isten!”

        (József Attila: Lázadó Krisztus, 1923.;
        József Attila Összes Versei; Osiris, Budapest, 2003., 103-104. oldal)


135./   „Mit vétettem és mit akarnak?
           Hiszen én mindent elhagyok,
           Dalt, életet és dicsőséget.
           De az IGAZ: az én vagyok,
           De a magyar: az én vagyok.”

                    (Ady Endre: Egy harci Jézus-Mária /1908./)


136./  „Az IGAZSÁG létezik. Csak a hazugságot találják ki.”

                            (Georges Braque festőművész)


137./  „Csak egy IGAZSÁG létezik. A változatai: valótlanságok.”

        (a „Felhőatlasz” c. film egyik női főhősének gondolata a film elején)


138./  „Az IGAZSÁG erő nélkül, s az erő igazság nélkül – szörnyű csapás.”

                    (Joseph Joubert /francia moralista/)


139./  „(…) A népben ölt testet az, amit a 18. században 'sensus communis'-nak neveztek, ami az ösztönszerű IGAZSÁGTUDAT, és ami a népben van úgy, hogy még teljesen elzüllött alakjában is megjelenik. (…)

A 'sensus communis', mint minden kollektív tulajdonság, vak, és csak az individuumban válik láthatóvá. Ami magától értetődik, mert kollektívum és tudat egymást kizárja. (…) És egyedül az az uralom teljes és zavartalan, amely a nép ösztönszerű igazságtudatán nyugszik, és csak abban a gondolkodásban és zenében és költészetben van nagyság, amely a 'sensus communis'-ból fakad.(…).

                (Hamvas Béla: Az öt géniusz;
                Életünk Könyvek; 1989.; 53-54. oldal)


140./  „A tömegek sohasem szomjúhozzák az igazságot. A nekik nem tetsző bizonyságok elől elfordulnak; inkább a tévedéseket istenítik, ha azok elkápráztatják őket. Aki illúzióba ringatja őket, úr lesz felettük; viszont áldozatukká válik, aki megpróbálja őket kiábrándítani.”

        (Le Bon; idézi: Szőke Lajos: Csillagösvényen /nyomtatott jegyzet/;
        2008 előtt; 'Magyar vagyok' c. fejezet, 113. oldal)


141./  „Mi nem hazudhatunk magunknak, de azt sem engedhetjük meg, hogy nekünk hazudjanak.”

    (Kodolányi János /író, 1943./; közli: Szavainkban a kincs;
    /Tanulmányok a nemzet jövőjéről/, Inter Leones Kiadó, Bpest, 1996., 205. o.)


142./  „A szabadság valóságos érzése akkor jön el, amikor az IGAZSÁG ismertté válik, még akkor is, ha az igazság kényelmetlen.”

            (Robert Powell és Kevin Dann: Krisztus és a maja naptár /2009./;
            Regulus Art Kft., Budapest, 2011.; 229. oldal)

VII. KÖZÖSSÉG


143./ „Az összes emberi tulajdonság között a legfontosabb: az együttélési képesség.”

            (Teller Ede /atomtudós/; forrás:
            Hargittai Balázs-Hergittai István: A marslakók bölcsessége
            /saját szavaikkal, megjegyzésekkel/;
            Akadémiai Kiadó, Budapest, 2016., 188. oldal)


144./  „Túlélő hangyák nem léteznek; csupán túlélő hangyabolyok vannak.”

                        (Ludányi-Horváth Attila /2009./)


145./  
„(…) Törvényt, de elevent, tehát,
hogy ne csapódjunk folyton össze,
hogy részlet-igazát
ki-ki illessze a közösbe,
úgy mégis: emberek maradjunk,
ne vályog-vályú sarává meredjünk;
atomok, atom-magvakként kerengjünk,
helytálljunk, mégis szabadon szaladjunk.

A lét tegyen rendet, ne a halál! (…)”

            (Illyés Gyula: Óda a törvényhozóhoz;
            „Dőlt vitorla” c. kötet /1965./, 131-133. oldal)

//Figyeljük meg a költő lényeglátását, sebészi pontosságú fogalmazását! „RÉSZLET-igazát ki-ki illessze a KÖZÖSBE (…)” – írja. A lényeg: egyéni igazamból annyi ér valamit, amennyit „be tudok illeszteni a közösbe”, azaz a közösség túlélését szolgáló igaz nézetrendszerbe, fölismerésbe. Ehhez nem kell kommentár… – a szerk.: LHA// 


146./      „(…) A koronának tűzpróbás híve, –  
    De egyúttal a törvény őre is!
    A hatalmat lelke letenni kész.
    De nem jött még el az a pillanat…
    S egyes embernél elsőbb az Egész. (…)

        (Reményik Sándor: A Kormányzó;
        R. S. Összes Verse I-II.; Polis Könyvkiadó – Kálvin 
        Kiadó – Luther Kiadó; Kolozsvár-Budapest, II. kötet, 86. oldal)


147./  „Nagyon lényeges a szocializáció biológiai és kulturális folyamata, amelynek során, a nagymértékben irreverzibilis /=visszafordíthatatlan/ folyamatban, az egyedi fejlődés folyamataiban, a csoportba született új egyed megtanulja csoportjának nyelvét, szokásait, kialakulnak biológiai alapú kötődései a csoport tagjaihoz, globális eszméihez, kialakul benne a csoport iránti feltétlen hűség. (…)

(…) az emberi evolúció évmilliói során a környezeti tényezők alapvetően befolyásolták a genetikai szelekciót, de a környezeti tényezők leglényegesebbje egyre inkább a kultúra lett. (…) A kultúra egésze határozza meg a vágyak kielégíthetőségét, és ha a kultúrából hiányoznak a vágyak 'ésszerű' korlátai, akkor az a kultúra súlyosan sérültnek mondható. (…)

    A társadalmat alkotó EGYÉNek helyzete, véleménye, racionalitása vagy     irracionalitása teljesen ÉRDEKTELEN a magasabb szerveződési szinteken     működő folyamatok szempontjából. (!!!!!!! – a szerk.: LHA)

    //Azaz: az Anyatermészet igazsága érvényesül e folyamatokban, egyedi-emberi     közvetlen ráhatás bármiféle lehetősége nélkül; a különböző méretű és     funkciójú KÖZÖSSÉGek a 'magasabb szerveződési szint' alanyai.  Ezért     bármely társadalmi célrendszer csak a KÖZÖSSÉGET célozhatja meg, és nem     az EGYÉNT!!! Itt nincs liberalizmus! – a szerk.: LHA// 

A racionális gondolkodó csupán azt tehetné – ésszerűségi és érzelmi alapon egyaránt –, hogy folyamatosan minden lehetséges módon igyekezne kivédeni a társadalmi szintű folyamatok egyéni szinten megnyilvánuló kedvezőtlen hatásait. Lehet, hogy ez lelassítaná a technológiai fejlődést, lehet, hogy ez néhány ember szabadságát sértené, lehet, hogy általában korlátozná a szabadságot, de a bolygó mai állapotában nem látszik más út a hosszú távú fennmaradáshoz.”

        (Csányi Vilmos /etológus/: Az igazságosság biológiai aspektusai /cikk/)

//Nagyon ide illik egy mexikói közmondás, amely épp tömörségével biztosítja a gondolat csattanós megjelenését: „Túl távol Istentől, túl közel az USA-hoz.”

Ideje volna már végre fölébredni és megérteni azt a végtelenül egyszerű, isteni igazságot, hogy az Élet alapvető szabálya nem az ÉN, hanem a MI; nem a Maximum, hanem az Optimum; nem a Szélsőség, hanem a Harmónia. Nem adhatok több „jogot” a bal karomnak, mint a jobb lábamnak, nem juthat több „esély” a bal fülemnek, mint a jobb szememnek, és – Uram bocsá' – eltűnne a világból a TERMÉSZETES EGYENSÚLY, ha 'Marci' bal heréjének több „jogos igénye” volna, mint 'Julcsa' jobb oldali petefészkének… A nagy egység, az Egész Ember, az Egész Nemzet harmonikus működése a cél: az ÉLET optimuma! – a szerk.: LHA//


148./  „(…) Egyik utolsó mohikánja vagyok a polgári humanizmus dédelgetett eszméjének. Fénykorában is – századunk (XX.) első harmadában – tisztában voltunk a buktatóival, mégis ez látszott a leginkább reményt keltő szemléletnek. (…) A humanizmus egyetemleges emberi szolidaritást jelentett, a polgárság pedig civilizált jólétet, a műveltség és az egészség tiszteletét, a tehetség és teljesítmény elismerését. És biztonságot.

A francia forradalom szép hármas jelszaváról – szabadság, egyenlőség, testvériség – már tudtuk, hogy naiv, sőt, önmagának ellentmondó képtelenség: ahol egyenlőség van, ott nincs szabadság; ahol szabadság van, ott nincs törvényesség; ahol törvényesség van, ott nincs testvériség. //!!!!! – a szerk.: LHA//

A polgári humanizmus hallgatólagosan lemondott a szabadságról, helyette a rendet kívánta; individualizmusa tiltakozott az egyenlőség ellen; a testvériséggel pedig hiába próbálkozott: ellehetetlenítette az érdek.

Csődje eleve nyilvánvaló és várható volt. Nem is a hatalmon lévők ellenállása miatt, hiszen azok előbb-utóbb lebuknak, fölszívódnak, átalakulnak. Hanem: a tömegnek nem kell a polgári humanizmus. Tömegen itt a parasztot, proletárt és kispolgárt értem. A tömegnek parancsnok kell, erőskezű uralkodó, aki kordában tartja és ráncba szedi és manipulálja. Nem humanizmus kell a tömegembernek, és tolerancia, hanem jelszó, amelyért lelkesedik vagy amellyel lázad.

Alaptörvény, amit a jövőben szem előtt kell tartani. A népfölség elve humbug, a népi bölcsesség nem létezik. Érdek van, és félrevezetettség. A tömeget csak ez a két gyeplő vezérli, ha egyáltalán gondolkodik és nem csak engedelmeskedik. (…)

A polgári humanizmus nekem oly rokonszenves eszméjétől búcsút kell vennünk. Mondhatnák erre fölényesen: sebaj, itt van helyette a demokrácia.

Csakhogy nincs itt.

Demokrácia nincs, és ne is legyen.

Ahol látszat-demokrácia van, mint nálunk is, de Nyugat-Európában vagy Észak-Amerikában is, több bajt csinál, mint ha nem volna. Alapelveiből következik, hogy csak így lehet.

Alappillére a nagy öncsalás: a 'szabad' választás. Évszázados szociális küzdelem eredménye az általános titkos választójog. Apáink és nagyapáink büszkesége, hogy kivívták. De meg kellett tanulnunk, hogy a szabad választás öncsalás, mint minden numerikus rendszer. Ha az ember nem individuum, hanem csupán numerus, akkor óhatatlanul kiszolgáltatja magát egy olyan többségi hatalomnak, amely valójában lemond saját hatalmáról, ráruházza arra a kisebbségre, amelynek tisztességes és az ő érdekét képviselő működésére nincs semmi garanciája. (…)

A humanizmusra nézvést egyetértek Máraival abban, hogy ez volt Európa nagy ajándéka a világnak. (…) Márai szavával az egyén a fejlődés értelme. Ezt lehet akarni, becsülni, szeretni, ahogyan az európai reneszánsz tette, de lehet a közösséget tekinteni a fejlődés értelmének, ahogyan az egyiptomi, kínai és más nagy civilizációk tették. (…) A humanizmus értelme a megszabadulás, nem a közösségtől, hanem a Rendszer – bármiféle rendszer – igájától. (…)”

//Mind az egyén, mind a közösség egyaránt optimálisan fejlődhet a Szent Korona értékrendje szerint élő-működő közösségben. Ennek záloga éppen a négypólusú (Szent Korona érték-/jogrend – király/kormányzó – miniszterelnök – nép/nemzet) struktúrán alapuló, kiegyensúlyozott hatalom-gyakorlási és hatalom-ellenőrzési rend-szer. A Galaktikus Őstípusok közül a legmagasabb szintű (21-edik), a HUNAB KU négy-pöttyös ábrája – csúcsára állított rombusz oldalvonalainak találkozási pontjai – mutatja ennek a modell-képét. A szerk.: LHA//

        (Benedek István /81 éves korában!/: Üzenet;
        megjelent a „Szavainkban a kincs” –  Tanulmányok a nemzet jövőjéről
        című kötetben; 'Inter Leones' Kiadó, Bpest, 1996., 16-19. oldal)


149./      „(…) Csak azt mondd meg, hogy mi vagyok
    S miért vagyok?…
    Magáért születik az ember,
    Mert már magában egy világ?
    Vagy ő csak egy gyűrűje
    Az óriási láncnak,
    Melynek neve emberiség? (…)
    
    (…); aki áldozatnak
    Od'adja életét,
    Ezt nem díjért teszi,
    De hogy használjon társinak.
    S HASZNÁL-E VAGY SEM?
    A kérdések kérdése ez,
    És nem a 'lenni vagy nem lenni?' (…)     //W. Shakespeare: Hamlet! – LHA//

    Eljő-e a kor, melyet gátolnak a rosszak
    S amelyre a jók törekednek,
    Az általános BOLDOGSÁG kora? (…)
    S tulajdonképpen
    Mi a boldogság? (…)

    Bár volna célja a világnak,
    Bár emelkednék a világ
    Folyvást, folyvást e cél felé,
    Amíg elébb-utóbb elérné! (…)

            (Petőfi Sándor: Világosságot!; Pest, 1847. március)


150./    „(…) NEM ÉN KIÁLTOK, A FÖLD DÜBÖRÖG,
    VIGYÁZZ, VIGYÁZZ, MERT MEGŐRÜLT A SÁTÁN, (…)

    HIÁBA FÜRÖSZTÖD ÖNMAGADBAN,
    CSAK MÁSBAN MOSHATOD MEG ARCODAT. (…)”

            (József Attila: Nem én kiáltok /Szeged, 1925./,
            eredetileg nagy betűkkel!; Cserépfalvi Kiadó,
            a könyvnyomtatás ötszázadik esztendejében, 66. oldal)


151./    „(…) Nem élhet az, aki társtalan.
    Az önmagát temette el.
    Kell az ember és kell a szó,
    ha tudom is, hogy csak teher.

    Mindig önmagát veszti el,
    aki másoktól menekül.
    Lehet kert, kocsma, piramis,
    halott vagy benne egyedül.

    Törvény nélkül? Csak magamért?
    És csak a mának? Nem lehet.
    Én: egyes szám első személy.
    Nincs értelmem, csak köztetek.”

        (Sipos Gyula: Csavargósors /a 'Gyümölcs és virág' c. kötetben/;
        Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1964.; 87. oldal)


152./      „(…) Hiába mondod: magamért vagyok,
    Hiába mondod: magamnak vagyok,
    Mosolyog a rejtelmes messzeség:
    'Nem igaz' – mondja – és ragyog, ragyog.
    Nem, nem, versem, te nem vagy szuverén,
    Te másokért, mások számára vagy.
    Örömszerző vagyok általad én. (…)”

        (Reményik Sándor: Az örömszerzés programja;
        R. S. Összes Verse I-II.; Polis Könyvkiadó – Kálvin 
        Kiadó – Luther Kiadó; Kolozsvár-Budapest, I. kötet, 184. oldal)


153./  „(…) Goethe szerint az embernek semmi egyéb sajátja nincsen, mint az erőfeszítése – minden egyebet készen kap azoktól az embercsoportoktól, amelyekhez tartozik. Éspedig a nyelven keresztül kapja, beleértve mindenekelőtt a 'nyelv logikáját'. Karácsony /Sándor/ ezért bár az embert magát transzcendentálisnak (…) tartja, (…) a világban elfoglalt helyét mégis a nyelv által meghatározottnak tekinti. (…) Karácsony egy lépéssel továbbmegy. (…) Az Én – mondja – grammatikailag nem egyéb, mint a Te derivátuma /származéka/, és erre a felismerésre egész társas lelki rendszert épít, amely a tudomány, a művészet, a vallás, a jog és a társadalom különféle szféráit egységbe, mégpedig az embertárs által értékmeghatározóvá tett egységbe foglalja. A lételmélet és az értékelmélet eme szintézise egybeesik az európai dialógusfilozófia alapjával: 'Az emberi lét értelme a más(ok)ért való lét', mondja Karl Barth. (…)”

        (Miklóssy Endre: Válj azzá, ami vagy!  Közli:
        Magyar Kulturális Kalauz; Napkút Kiadó, Budapest, 2011., 339. oldal)


154./  „Thierry Baudet egy valamiben vitathatatlanul világelső: ütemérzékben. Nem tudnánk olyan időpillanatot mondani, amikor 'A határok jelentősége' aktuálisabb volna, mint ma. Baudet alaposan kidolgozott érveléssel, szenvedélyes lendülettel mutatja be, hogy az erősebb szupranacionalizmus nem Európa sikerességének záloga, hanem gyengeségének az oka. Szerinte ugyanis nemzetállamok //KÖZÖSSÉG – a szerk.: LHA// nélkül nincs demokrácia, népszuverenitás és jogállamiság.

'Thierry Baudet alaposan kidolgozott, meggyőző indokokat felsorakoztató könyve szerint a határok ellenőrzésének ügye a joguralom általi békés kormányzás sine qua nonja. Ez a könyv vigasztaló lehet minden magyarnak, mivel rámutat, hogy a magyarok jól teszik, amikor megvédik, ami az övék: amit csak nemrég szereztek vissza egy másik, nemzetek feletti diktatúrától, és amit minden joguk megvan, hogy a sajátjukénak tartsanak'.”

    (Thierry Baudet: A határok jelentősége /A nemzetállam mint a             képviseleti kormányzás és a jogállamiság alapfeltétele/; Századvég Kiadó,
    Budapest, 2015., Roger Scruton könyvismertetője a hátoldalon)

//Érdemes áttekinteni a könyv tagolását: Első rész: A határok kialakulása /nemzeti szuverenitás/; Második rész: Támadás a határok ellen /szupranacionalizmus és multi-kulturalizmus/; Harmadik rész: A határok szükségessége /képviseleti kormányzás és jogállamiság/. Egy jellemző alcím a harmadik részből: Az univerzalizmus téveszméi.

Rendkívül fontos, kiváló könyvről van szó. Anyagias világunkban sokan azt hiszik, hogy pusztán területvédelem a határok oltalmazása. Óriási tévedés!!! Határaink védelme egyúttal az általuk bekeretezve óvott területen élő kultúra, nemzeti sajátosságok, szellemi és lelki (anyagtalan) értékek megvédését is jelenti, az anyaföld mint éltető alap védelme révén. Lásd még: az önfenntartás/létfenntartás „élővilág-parancsa” egyúttal a „SAJÁT JELLEG”, az anyagi és anyagtalan jellemzők együttes  megőrzését is jelenti. Ennek elengedhetetlen eszköze – a XXI. században is – a határvédelem!!! Csak határainkon belül van messzemenő, tisztes lehetőségünk e joggal élni. – a szerk.: LHA//

VIII. MAGYAR


155./    „Élt egykor ősapánk NIMRÓD,
    aki az ősapjukat fogságban tartotta,
    de nem ölte meg…

    Élt egy Melkizedek is, aki Ábrahámot kenyérrel és borral fogadta
    és nem zavarta el.

    Volt egy Jézusunk, aki szerette a környezetét és a gyűlölködők
    kődobására
    kenyérrel válaszolt.

    Mienk volt Atilla is, aki Róma alatt a pápát fogadta
    és Róma épen maradt.

    És volt egy Magyarország, amely nem küldte a zsidók
    ezreit Auschwitzba,
    csak mikor már eltiportatott és nem tudott az EMBERÉRT kiállni.


    Nimródról mégis azt mondják,
    ősapjukat a tűzbe vetette.

    Melkizedekről állítják,
    hogy Ábrahámot adófizetőjévé tette.

    Jézusról azt hallatják, hogy csaló volt.

    Atilláról beszélik, hogy barbár volt.

    A magyarokról pedig állítják, hogy zsidógyűlölők.    


    A mienk volt Árpád, aki nem irtott ki egy népet
    hogy a Kárpát-medencébe jöhessen.

    A miénk volt Mátyás is, akit megmérgeztek Bécsben,
    mert nem tudták legyőzni.

    Voltak királyaink, akik a törökkel küzdöttek,
    a keresztény Európát védve.

    Volt egy népünk, melyet a Habsburg elnyomott…
    és mégis megvédte a királyát.

    És volt egy hadseregünk a Donnál, amely
    nem árulta el a szövetségesét…

    MÉGIS AZT MONDJÁK RÓLUNK, BARBÁROK VAGYUNK.


    Hogy mi az ő fegyverük miellenünk?
    A meg nem értés, a gyűlölet, a bosszú, a harag és az intrika.
    Ez ellen mi, a turániak, felsorakoztattunk az évezredek során…

    egy
    Zarathusztrát,

    egy
    Melkizedeket,

    egy
    Buddhát,

    egy
    Mitraszt, egy
    Jézust
    és végezetül egy
    Atillát
    …és mindegyik megrémítette őket, a velejükig.

    Mert az, amit ezek a nagy oktatóink nekünk tanítottak, az nem
    volt más,
    mint a
    SZERETET.

    Ez ellen pedig a ROSSZ nem tud védekezni.


    Ősiségünk
    bűn nekik,

    Erénységünk rákfene.

    Tudásunkat nem értik…

    Miért bizonygatunk hát nekik?
    Hisz a 'mag'-ot úgysem fogják fel.

    Őrizzük hát 'mag'unkat, csak 'mag'unknak tovább!

    Az ősök parancsa ez.


    Nem illünk bele a világképükbe,
    mely gyűlöletre gyűlölettel válaszol,
    mely fogat fogért követel.

    Nem értenek meg bennünket…

    Akit pedig valaki nem ért, attól félni kezd…

    De attól, aki tőled fél,
    NEKED MÁR NEM KELL FÉLNED, MAGYAR!

            (T. Túri Gábor: Nyisd fel a szemed és lássál;
            Barangolás az ősi időkben magyar szemmel,
            Pytheas Kiadó, 2011.; 61., 121., 179., 203., 249. és 273. oldal)


156./  „Aki embernek hitvány, magyarnak alkalmatlan.”

                            (Tamási Áron)


157./  „Amint műveltnek nem lehet születni, úgy magyarnak se! Mindenki annyira művelt és magyar, amennyire meg tudta szerezni. Csak szerzett műveltség van, szerzett magyarság.”

                                (Kodály Zoltán)


158./  „(…) Magyar gondolkodás (…) Az ősi tudást annak mentén lehet helyreállítani, ahogyan megfejtjük a világ működését. Ami számunkra a világból érzékszerveinkkel felfogható, az a jelenségek világa. Ez egy hatalmas, átláthatatlan őserdő, amelyet a tájékozódáshoz tagolni kell. Vagyis a jelenségek között kell összefüggéseket keresni. Ha 'A' jelenségből 'B' lesz, és ez állandóan fennáll, akkor el tudom dönteni, hogyan viselkedjek. Ezeket az állandó összefüggéseket nevezzük törvényeknek. Ez a világ már nem érzékelhető, de értelmi tevékenységgel felfogható. (…) A világ egészében kell tájékozódnunk (…) A törvények világa még mindig végtelen, ezért támadt az az ötletem, (…) hogy a törvények között is kell legyenek összefüggések. S ezek szintén külön nevet kaptak a magyarságtól: elvek.

Például a fizika első elvéből – a legkisebb hatás elvéből – az összes fizikai törvény levezethető. (…) Ám ez egy hármas rendszer, nemcsak a felépítés szempontjából – jelenség, törvény, elv – hanem a tartalom oldaláról is. 

A fizikai valóság az élettelen tárgyakra vonatkozik, de világos, hogy ha egy élő madarat ejtek le, az – a gravitációs törvény ellenére – teljesen máshogy fog viselkedni, mint egy élettelen. A nyugati világban úgy gondolják, hogy az élet másodlagos jegy, az anyag az első. De a madár viselkedését élő mivolta fogja meghatározni; a fizikai tulajdonságok –, hogy mondjuk: mekkora a szárnya – másodlagossá válnak. Tehát kell legyen egy másik típusú első elv, az élet elve, és kell egy gondolati elv is, mert a tudatos döntések is befolyásolják a viselkedést.

Tehát három viselkedésirányító tényező van: a fizikai, a biológiai és a pszichológiai, vagy más néven: az anyagi, a lelki és a szellemi, vagy az elemi részek szintjén: atomok, érzések, gondolatok. Ez a három irányító erő egy egységes egészet alkot, mert a világ EGY, nem lehet három irányba hajtani. Folyamatosan változó viszonyuk határozza meg a világot. Egyháromság ez, a legszentebb //helyesen: a legszakrálisabb – a szerk.: LHA// háromság.

De ezt előttem már régen kitalálták, kimutathatóan, mert a régi magyarok ki is fejezték. A görögök az őselveket 'arché'-nak hívták, a szentet 'hiero'-nak, a szent elvet 'hiero arché'-nak nevezték, ami egy ismerős szó: hierarchia. Ezt régen MÁGIKUS RENDSZER-nek hívták, amelynek lényege a HÁROMSZOROS HÁRMASSÁG. A több-tízezer éves rovásírásban is megjelenik: az 'egy'-et ugyanis nem egy vonással jelölik, hanem hárommal! Az 'egy' jelentésű 'gy' betűt két vízszintes vonással – ami világszerte egyenlőség jelent –, és erre merőlegesen egy függőleges vonás.

De mitől egy ez a három? A lélektől, mert ha a lélek elköltözik belőlünk, az élet is véget ér; ő – a lélek – teremti meg az egységet, így ő a függőleges vonal, amely összeköti a többit. Ez ott van a magyar ősi egységjelben, az egyháromság jelében is, csak ezt a modern barbár kor egyenlőtlenség jellé rövidítette. Így lett belőle csonka kereszt, egyenlőtlenséget sugárzó jelkép.

A nemzeti jelképek szinte minden nemzetnél hatalmi jelképek, kivéve nálunk, ahol a magyarság világképét fejezik ki. (!) A címerben a hármas háromságot jelképezi a hármas halom, és ott a háromágú korona is. Az is hármasság, hogy a címeren három ilyen jelkép van – harmadik az egyháromság jele, a kettős kereszt. A lobogónk is trikolor. De hangsúlyoznám, hogy ez nem hit, hanem tudományos világfelfogás!

Sokan azt gondolják, hogy a gondolkodásunkat, a tudatunkat kell megváltoztatni ahhoz, hogy az emberiség kikerüljön a zsákutcából. De mivel ezt az egységet a lélek tartja össze, ezért ha a lelkünk, az érzésvilágunk rohad, ha azt gyengítik, összedől az egész. (…) Ha a  MAGYAR  LÉLEK  magára talál, se Isten, se ember nem vehet erőt rajtunk. Mert mi értettük a Világegyetem lényegét.”

            (Grandpierre Attila /csillagász, zenész, író/,
            a „Magyar müezzin” c. riportban; Demokrata, 2005.12.01.)


159./  „(…) Üzenem a jövő század MAGYAR ifjúságának, hogy gondosan ügyeljen az emberi méltóságra. Ne vezesse tévútra az, hogy az emberi méltóság világszerte hanyatlóban van, nálunk is. Bújjon ki a farmernadrágból, vesse le mutatványos gönceit, öltözködjék úriember módjára. Tanuljon meg újra magyarul beszélni, szokjon le arról az éneklésről és hőbörgésről, amire a rádió és a tv 'jóvoltából' rászokott. A magyar beszéd alapszabálya, hogy a hangsúly a szó első tagján és a mondat első szaván van. Szokjon le az ütemes tapsról és a diszkó-ordításról. Szokjon le a fölöslegesen használt idegen szavakról és a trágár beszédről.

Üzenem a jövő magyarjainak, hogy figyeljenek gondosan a történelmünkre. Tegyék alaposan latra, mit higgyenek el. A magyar történelemnek vannak dicső fejezetei és ármányos fedezetei, ne tévesszék össze a kettőt, ne ítéljenek elhamarkodottan a múltunk fölött. Mestereiket okosan válasszák meg, rostálják ki a tudatos vagy öntudatlan ámítókat. Történelmünket nem azért kell ismerni, hogy büszkék legyünk, hanem azért, hogy önTUDATOSak legyünk.

A történelem nem csupán csaták, forradalmak, vereségek és győzelmek fölemlegetése, hanem minden alkotásunk ismerete. //!!!!! – a szerk.: LHA// Művészek, tudósok, írók és költők a történelem legfőbb szereplői. Közös alkotásuk a mű: az országunk. 

Üzenem minden MAGYARNAK, határainkon belül és kívül, hogy ez a mű a dolguk, az otthonuk, az értelmük. Tenni érte valamit, bár egy téglát a helyére, ez a feladat. Minden más csak magánügy.

Fordítsanak gondot a műveltségre. Szegény és kirabolt ország a miénk, egyetlen vagyona a műveltség; őrizni és gyarapítani kell.

Üzenem híveimnek és ellenségeimnek, hogy Magyarországnak – minden látszat ellenére – van jövője. Letétben annak az ifjúságnak a kezében és szívében, amelyik fölismeri, hogy mélység felé zuhanunk, és megállítja a zuhanásunkat.

Ez az ifjúság már megszületett. Harmatos lelke még gyanútlan, de amint felserdül, egészségesen gyanakvóvá válik, nem hagyja magát félrevezetni, megálljt kiált, kezébe veszi önmaga és hazája sorsát. Ebben hiszek. (…)”

            (Benedek István /író, 81 évesen!/: Üzenet /1996. 03. 15./
            a 'Szavainkban a kincs' c. kötetben;
            Inter Leones Kiadó, Budapest, 1996., 20-21. oldal)


160./  „(…) Módosítani kell a vesztes harcainkról való nézeteinket! Például az 1848-as és 1956-os forradalmak nem vesztett csaták voltak! Ezekre nagy, hősies  SZELLEMI  KÜZDELMEKKÉNT  is kell emlékeznünk! A szellemi világban messze hatóan, mint áldozat, mint megváltoztató, szabadságot szülő fényes impulzusok jelentek meg. (…) //MAGYAR impulzusok – a szerk.: LHA//

A történelemben megmutatkozó önismeret segíti az embert, hogy a  TUDATI  LÉLEKHEZ  fel tudjon emelkedni. Ezért azok az erők, amelyek a jelenben formálódó tudati lélek korszakának fejlődését akadályozni akarják, arra törekszenek, hogy a népek történetét minden elképzelhető módon meghamisítsák. (…)

Tehát, hogy milyen lesz a jövő, az attól függ, milyen volt a múlt. Vagy inkább attól, hogy milyen 'lesz' a múlt. (…)”

        (Harc a múltunkért /Rozsnyai Ágnessel beszélget Szutrély Péter/; 
        közli: Búvópatak /havilap/ 2013. április, 19-20. oldal)


161./  „A magyarok nem olyanok, mint a többi népek, akik egy vereség után le vannak győzve.”

                        (Bölcs Leó bizánci császár)

//Talán azért alakult így a császár véleménye, mert a magyar ember elsődlegesen tudatosan a lelkében él, és egy fizikai világban elszenvedett vereség alig érinti meg 
lelki alapú önbecsülését – a szerk.: LHA//


162./  „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár repül ki. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a MAGYAROKAT, mert általuk nagy boldogság árad majd az EMBERISÉGRE. Kevés nemzetnek van olyan nagy hatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra.”

                (Pio atya /padre Pio/, akit 2002-ben szentté avattak)


163./  „A nepáli papok 2005-ben kijelentették, hogy minden nap imádkoznak a Földért. Most 'vajúdik a Föld és a Kárpát-medencében szüli a jövőt'.

A nepáli Fehér Királyi Kolostor vezetője magyarországi tartózkodása idején így szólt a magyarokhoz:

'Önök, MAGYAROK, elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az önök országából fog elindulni. A világ /=Föld/ szívcsakrája az önök országában, a Pilisben található. Ez a spirituális megújhodás már megindult önöknél!'

        (Leleplező /országkrónika könyvújság/; 2008/1., 136. oldal)


164./    „(…) Bolyongani faluról falura.
    Durva darócban gazdag, tiszta szellem.
    Egymás szolgája mind és nem ura.
    Csecsemő csámcsog minden anyamellen.
    Így készülünk szelíd háborúra, 
    mindig magunkért, soha mások ellen,
    sót párolunk és vásznakat szövünk
    s míg kisebbítnek, lassan megnövünk. (…)

    Jöjj szent gyalázat, gyógyító alázat,
    belül munkáló küzdelem: egész
    kicsiny téglákból rakni föl a házat!
    Jöjj, ősigazság, mit a gyermekész
    derengve sejtett s ámulván fölismert,
    mint próféták a köd mögött az Istent. (…) 

    Mosolygok immár. Hallom, mint kopácsol
    az ismeretlen kéz. (…)
    – s tán minket edz és bennünket kovácsol
    kemény acéllá, tűzben izzított
    pengévé s rája vési rendelését:
    Te gyógyítod meg a világ kelését! (…)”

            (Dsida Jenő /„poeta angelicus”/: Tükör előtt /1938 előtt/)

//Ugye tudjuk, érezzük, hogy melyik nemzetre bízza a Mindenható a „világ kelésének” meggyógyítását?!?!?! – a szerk.: LHA//


165./  „A magyar eredet-monda és öntudat hordoz küldetéstudatot is (lásd pl.: Nemeskürty István: A bibliai örökség). Ennek üzenete, hogy a MAGYARSÁG az isteni örök igazság letéteményese. Történelme közvetve vagy közvetlenül az igazságosság Istenéhez vezető utat mutatja saját áldozatvállalásával, példamutatásával, önzetlenségével, nagyvonalúságával és erejével.”

            (Tóth Zoltán József: Élet a Szent Korona jegyében
            /A magyar értékekre épülő társadalom/
            A magyar állam metamorfózisa; 8. oldal,
            „Magyarságtudományi Füzetek” Kis-enciklopédia 10. füzet)


166./  „(…) Unas fáraó szakkarai piramisfeliratai (…) tanúskodnak. Könyvünkben az óbirodalmi uralkodó Teremtőjéhez vezető túlvilági útját követjük. A Fohászok magyar nyelvű olvasata során kísérőivel, hányattatásával, a keresztúttal, a két-kör tanával, egyszóval az őskeresztény hittételekkel ismerkedünk meg.

A fizikai elmúlás /a fáraó/ számára nem volt azonos a megsemmisüléssel. A földi élet folytatásaként az arra érdemeseket a Nílus-partiak IGAZmondóvá, azaz MAGYARrá avatták. A 'csillagszoba lakó' Hunn Íjász már magyarként léphetett be az Élők birodalmába.

A legelső piramisfeliratok //kb. 4000 évvel ezelőttről!!! – a szerk.: LHA// tanúsága szerint nyelvünk ősén megszólaló király üzenete így hangzik: magyarnak nem születni, magyarnak lenni kell… (…)”

        (Borbola János: Csillagszoba
        /Út a szakkarai piramisfeliratok magyar nyelvű olvasatához/;
        Írástörténeti Kutató Intézet, Budapest, 2004., hátsó borítószöveg)

//Hadd jegyezzünk meg a fenti idézet kapcsán három dolgot, lévén, hogy a mintegy négyezer éves szöveg ekként fogalmaz:  „A földi élet folytatásaként az arra érdemeseket a Nílus-partiak IGAZmondóvá, azaz MAGYARrá avatták.”

Először is nincs szó etnikum megjelöléséről, csupán földrajzi helyet jelez a szöveg.

Másodszor: az arra érdemeseket avatták, azaz: nem a születéssel járó állapot számít.

Harmadszor: a szöveg szerint „igazmondó” egyenlő „magyar”. Talán teljesebbé válik megértésünk, szóértelmezésünk, ha tudatosítjuk: csak ember képes „mondani” valamit, tehát az igaz-mondó /ember/ valójában magyar /ember/. Tehát ha az IGAZ fogalmat más szóval jelöljük, úgy a MAGYAR a megfelelő rokonértelmű szó (szinonima). Tehát emberi minőség jelölésére használták a kifejezést a 4000 évvel ezelőtt élt Nílus-partiak; etnikumról vagy anyanyelvről hallgatnak… a szerk.: LHA//


167./  „Kiemelt figyelmet érdemel a MAGYARÁZ kifejezés, különös tekintettel arra, hogy egyetlen más nyelvben sincs olyan szó, amely egy nép avagy nemzet nevével cselekvést, sőt lényegi cselekvést jelölne, pedig bolygónkon hozzávetőleg 6.000 különböző nyelv van használatban (az ismert törzsi nyelveket is beleértve). „Magyarázni” részünkről annyit jelent, hogy a világ lényegét, az igazságot akarjuk közölni a partnerrel, mert eredendően hisszük, tudjuk, hogy – nyelvünk „varázsereje” folytán – mi jól látjuk, értelmezzük a világ dolgait, ezért „hivatásunk” eme ismeretet a más anyanyelvűekkel megosztanunk (nekik – más anyanyelvűek lévén – „nehezebb dolguk van”). 

Dieter Brüll zseniális meglátását már ismertettük, itt már csak föl kell idéznünk az elejét: „A  VALÓSÁG  KÉNYSZERÍTŐ, mert nem tudok a megismertnek ellene gondolkodni. Legfeljebb abban vagyok szabad, hogy az ismeretem szerint, vagy ezzel szemben cselekszem, de ennél már elhagyom a (tiszta) szellemi életet. (…)”

József Attilától már megtanultuk – Thomas Mann köszöntése nyomán –, hogy az igazság a valóság lényegi esszenciája. Ha egyszer megtapasztaltam a valóságot és gondolataimmal képzetet alkottam róla, akkor számomra ez egy immár ismert, igaznak tudott dolog (bent a fejemben, egy tökéletesen zárt rendszerben). Erről szól Brüll első mondata. De a másodikban már utal az ember Isten-adta jogára, a döntés szabadságára. Eszerint cselekvésemben (külső megnyilatkozásomban, egy nyílt rendszerben) dönthetek úgy is, ahogyan arra a megtapasztalt valóság ismeretében józan ésszel döntenem kéne, de szembe is mehetek saját józan meggyőződésemmel, és mégiscsak ellentétesen cselekszem. De ekkor már – ott, legbelül – tudom, hogy tetteimmel tudatosan hazudok (ekkor „hagyom el a tiszta szellemi életet”). Miért fontos ezt a leckét felidézni, elismételni?

Azért, mert a „magyaráz” szó önmaga szerkezetében híven őrzi a magyar – igazsághoz ragaszkodó – szellemiséget. Ezt épp az ellenpróbával lehet szemléletesen érzékeltetni. Hogyan?! Egyszerűen úgy, hogy megvizsgáljuk, mi történik, ha szembemegyünk az igazsággal. Konkrétan: visszafelé olvassuk a „magyaráz” (értsd: igazságot mond) szót: „záragyam”, azaz „zár agyam”. Tehát – hogy mindenki jól értse – az igazsággal ellentétesre, a hazugságra mint ingerre, azzal válaszol agyam, hogy bezárul előtte, nem hajlandó cinkossá válni a hazudozásban. A magyar nyelv rejtélyes szerkezetébe ez (is) bele van kódolva. És ez pusztán egyetlen  – igencsak meggyőző – példa a magyar „szóvarázsra”, az abban tükröződő erkölcsre.

Tömören: a magyar nyelv nem egyszerűen egy nyelv a kb. 6.000 „egyenrangú”-nak kikiáltott (?) nyelv klubjában, hanem A NYELV, az igazság nyelve.”

                (Ludányi-Horváth Attila; kézirat /2015./)


168./  „(…) Nem az a baj, hogy nincs mit adnunk, hanem hogy olyan értékeink vannak, amelyeknek nem könnyű a felismerése, ha valaki egy másik értékrendszerben nőtt föl. (…)

Az első a nyelvünk. Ha a világ egyáltalán emberi szinten akar tovább élni, akkor ezen a nyelven kell modelleznie a világműködést, másképp nagyon nehezen fog tudni megmaradni benne. (…) Azok a nyelvek, melyeken ma a világot irányítják – indoeurópai és kisebb mértékben szemita nyelvek, illetve harmadikként a kínai – alapvetően szervetlen karakterűek, (…) magával az ÉLETtel nem tudnak sokat kezdeni. Csak a mindenkori eredményeivel. Mindig csak az állapotszerűségről adnak nyelvileg hiteles képet, a világot hitelesen csak ÁLLAPOTszerűségében tudják megjeleníteni. Ami az indoeurópai nyelvekben igeragozás címen megy, annak semmi köze a valódi igeragozáshoz. Nem tudnak a FOLYAMATszerűséggel mit kezdeni, helyette a változó állapotokat írja le nyelvük nagy részletességgel, és ezeket tudja egymással összekötni (conjugatio!), ami gyakorlatilag semmit nem mond magáról a folyamatról. Csak felgyorsított állóképeket tudnak nyelvileg modellálni. Ez döntően fontos dolog, mert az élet nem állapotszerűségek gyors egymásutánja, hanem folyamat, és ha az nem tud megjelenni a nyelvi modellrendszerben, akkor a gondolkodásban sem tud megjelenni. A valódi teremtési folyamatok szekvenciákká fognak széthullani, és ez rendkívül veszélyes tendencia, hiszen tudjuk, hogy a nyelvet nem lehet elszakítani a gondolkodástól. //Színes dia fotók kedélyes megtekintése otthonunkban egészen biztosan más jellegű élményt hagy bennünk, mint egy színvonalas Holywood-i filmprodukció térhatású nagymozis élvezete… – a szerk.: LHA// Téves képzetet alkot a világról, aki nem tanulja meg folyamatban és állapotban egyszerre és szintetikusan – a világ kétféle viselkedésmódját mintegy lebegtetve – érzékeltetni a nyelvében. (…)”

        (Pap Gábor: János Vitézt nem kell félteni /Beszélgetés Európáról
        az 'Országépítő' füzetek szerkesztőjével /Gerle János/; 2003.,
        Az igazat mondd! /Művelődéstörténeti írások/ c. kötetben;
        Két Hollós kiadó; Budapest, 2015., 387. oldal)


169./  „(…) Régen nem úgy volt, hogy volt a művelt Nyugat és a műveletlen Kelet, hanem pont fordítva. Ahhoz képest, hogy Árpád népe hogyan élt, Nyugat-Európában nagyon szegények voltak az emberek. (…)

Ha a nyelvet nézzük, akkor milyen bizonyítékok szolgálnak arra, hogy egyetlenegy ősnyelv létezett mondjuk húszezer évvel ezelőtt a Földön? Ha megnézzük a ma élő nagy nyelveket, akkor hogyan tudunk erre bizonyítékot találni?

Gyönyörűen. Csak ehhez a nyelvünket érteni kellene. Tudniillik az ősnyelv szinte teljes mértékig azonos azzal a nyelvvel, amelyet ma magyarnak nevezünk; de ez sokféle nép nyelve volt, ám csak itt maradt meg. Magyarországon sem csak egykor magyarnak nevezett népek vannak, mert a palócok egészen mások, mint a székelyek, a magyar is más nép, és az avarok is megint mások. De a nyelv közös, és az is volt. Eredete a végtelen idők messzeségében keresendő.

Mutassuk be egy példán keresztül, hogy mi a gyökrendszer!

A magyar nyelv sajátossága ez, illetve a kőkorszak nyelvének csodálatos sajátossága, hogy mindent annak legelvontabb fogalmából közelít meg. Például az egyik gyök a 'kör'. (…) Ha a 'kör' gyököt bővítem, például köröz, akkor már közelítünk, de még bármi következhet. Íme, így lépdelünk a végtelenből, az elvont fogalmak világából egyre közelebb a kifejezni szándékozott apró részlethez: körözött, körözöttek, körözötteknek. Minden szavunk kivétel nélkül így épül föl. A szókezdet mindig a legtágabb elvonatkoztatott fogalom. Nagyon különös ez. (…) A lényeg az, hogy az ókor, őskor nyelve, a kőkorszaki, kőkorszak előtti nyelv ilyen volt. Színtisztán csak ezekből a gyökökből állt, és körülbelül csak hatszáz szavuk volt. Nem volt több szó. Aztán a szavakat a végtelenségig lehet képezni.

Nekünk most egymillió szavunk van, de ha ez nem elég, akkor ön is még kétmilliót tud készíteni úgy, hogy bárki azonnal megérti. Ez egy másik nyelvben nem képzelhető el. A lényege, hogy nyelvünk egésze zárt szerkezet, hihetetlenül stabil szerkezet. A latin nyelvben találunk egy csomó gyökcsoportot, de szétszórtan. Tehát a nyelvünkből kerültek át. (…) Egy a lényeg: tízezer évek tudását őrizzük, ez az írásjelekből tökéletesen kimutatható.

Tehát a mai írásból ez abszolút levezethető, és az ön két könyvéből meg lehet győződni róla.

Olyan mértékben, hogy az is meghatározható, hogy például a ma MAGYARnak nevezett jelrendszer  NYOLCEZER  ÉVVEL  EZELŐTT  már biztosan itt volt a Kárpát-medencében. Ezt egy amerikai történész, aki – sajnos – nemrégen meghalt //Grover S. Kranz professzor – a szerk.: LHA//, zseniálisan levezette, tőlem teljesen függetlenül és egészen más módon. Az egyetlen helyben maradó nyelv Európában az a nyelv, amelyet ma magyarnak nevezünk, tehát ősidők óta itt van.

Fel kell tennem a kérdést: akkor miért nem ezt tanuljuk?

Nyolc órán keresztül tudnám sorolni, hogy mi miért hamis, amit tanulunk, illetve mi az, amit nem tanulunk meg, és miért nem tanítják meg nekünk. (…)”

        (Borbás Mária beszélget Varga Csaba kőkori műveltségkutatóval;
        „Ketten”; Szerzői kiadás, Wieber&Wieber Kft., 2003.; 308-315. oldal)


170./  „A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.”

  (Jakob Grimm meseíró, az első német tudományos nyelvtan megalkotója /19. szd./;
  közli: Mai Nap, Budapest, 1991. 9.; utánközlés: Bors vezér Népe, 2009. augusztus)


171./  „Őszintén mondom, az anyanyelvemen nagyon sokszor képtelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes pontossággal visszaadni. A mi nyelvünk gazdag, nagy és praktikus, de viszonylag fiatal… Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna.”

        (George Bernard Shaw /angol író, 1856-1950./;
        közli: A magyarság 20.000 éves történelme;
        „Hihetetlen” magazin különszám, 2012. szept.-nov., 86. oldal)


172./    „Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok
    S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás
    Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is
                    van lángod:
    Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv
                    a magyar. Révület fog el, ha rágondolok is. (…)”

        (Füst Milán: A magyarokhoz /1930 körül/; Rendületlenül –
        A hazaszeretet versei; Officina Nova, Budapest, 1989.; 765. oldal)


173./  „Kedves Olvasó!

(…) Ön egy kultúrában nevelkedett fel. Egy olyan kultúrában, melynek hordozói a világon számottevő értéket képviselnek. Számos Nobel-díjasunk elmondja, hogy ők bizony elég furán beszélnek németül vagy angolul, de ez nem rossz, sőt… Egy erősen magyaros hangsúly a tudományos berkekben szinte felér még egy egyetemi diplomával.

Ha véletlen szerencsétlenségére árvaházban nevelkedett, akkor is egy nagyon erős, kristálytiszta logikát biztosított az ön számára a magyar nyelv. Nekünk könnyű. Másoknak nehéz. Megint mások, akik tudósként tanulták meg e nyelvet, őszinte tisztelettel és bámulattal nyilatkoznak belső logikájáról, következetességéről, értékéről. Ne felejtsük el, hogy egy Mercedesszel könnyebb az autópályán száguldozni, mint a Trabanttal. Egy szuper-fejlett, bonyolult nyelvet megtanulva, az alapvető gondolkodásunk is azonosul vele.

Ez az azonosság, ez a szuper-fejlettség jellemezte, és gyakorlatilag jellemzi ma is az egész magyar élettér gondolkodását, viselkedésmódját. (…)”

                (Barabási László: Magyarul gondolkodni;
                FRÍG Kiadó, Budapest, 2006.; 114-115. oldal)


174./  „(…) A ma magyarnak nevezett nyelv a Kárpát-medence ősnyelve. (…) Eurázsiai elterjedése (el egészen Japánig, de át Amerikába is) az inneni többszöri kirajzások eredménye.

Ez a megállapítás sok évszázados elméletet dönt romba, tehát sok érdeket sért. Tudta ezt Grover S. Krantz is, s azt állítja a várható támadásokkal szemben, hogy ő természeti törvények működését követte, márpedig természeti törvények vitatása nem túl ésszerű:

„Ésszerűtlen volna magát a módszert kétségbe vonni amiatt, hogy annak eredményével nem mindenki ért egyet. Ha ezt tennénk néhány részlet kedvéért (értsd: a magyar nyelvnek a 'palackba való visszadugásáért', ugyanis már oly szépen sikerült eltüntetni a múltból, különösképp nagyon szépen Európa múltjából – V. Cs.), akkor a fontos részek magyarázatát is elveszítenénk. Vagy működik a módszer, vagy nem. Valóban furcsa volna, ha az európai nyelvtörténet 90%-a követné a természeti törvényeket, de a maradékra ez nem vonatkozna.” (…)

Természetesen nem szabad nyelvünket a Kárpát-medencére korlátozni. Ez a nyelv Európa ősnyelve, egykor teljes Európa nyelve volt, s e könyv pontosan ezt igazolja széleskörűen. A Kárpát-medence pedig részint azért kerül előtérbe, mert már csak itt
beszélik tisztán, csaknem eredeti állapotában a kőkor világnyelvét. Valamint úgy tűnik, hogy „végtelen” hosszú időkön át itt volt a világ szellemi központjainak egyike.(…)”

    (Varga Csaba: HAR I., avagy Európa 45.000 éves szellemi és nyelvi öröksége,     Előszó; FRÍG Könyvkiadó, Budapest, 2004., 23-27. oldal)


175./  „Juhász Zoltán európai hírű furulyaművész, népzenekutató és mérnök, a KFKI mesterséges intelligenciát kutató csoportjának tagja. (…) A legfontosabb fölfedezése, hogy a keleti és a nyugati népzenék nincsenek kapcsolatban egymással, viszont mindegyik összefügg a magyarral, ami ily módon mindegyikkel érintkezésben áll. (…) Ahogyan a magyar ősnyelv, úgy a zenénk is őszene, még ha nem is tudjuk pontosan, hogy mikori. (…)

A gyökök által kifejezett erős képiség, az (…) ereszkedő hanglejtés, a mellérendelő szemlélet, az egészből a részekre következtetés, a távoli, gyakorta ellentétes jelentéseket összekapcsoló rokonítás, illetve a szóbokrok összefüggő, hálót képező végtelen szókincse is bizonyítja, hogy a magyar nyelv már önmagában filozófia. Ha a tudomány felől vizsgáljuk, bizonyos, hogy a magyar gondolkodáshoz az agynak mindkét féltekéje szükségeltetik. (…) A hagyományosan magyar tulajdonságként emlegetett szenvedélyesség, szabadságvágy pedig összefügghet a nyitott szóalkotási lehetőséggel vagy a legtöbb nyelvhez képest szabad mondatszerkesztéssel.”

    (Czakó Gábor a „Nyelvásatás” c. riportban /Demokrata, 2009. január 7./)


176./  „(…) A dalai láma is 'nagy múltú nemzetként' gondol ránk. (…)

Több minden utal arra, hogy igaza van a dalai lámának. Egy szóbeli közlésen alapuló írásra sikerült ezzel kapcsolatban rábukkannom. Amit, persze, hiteltelennek is lehet tartani, de a teljesség kedvéért meg kell említeni. Drechsler, 1910-től temesvári főrabbi, 96 esztendős korában kijelentette, hogy 'ti, magyarok vagytok a legősibb nemzet, minden ma élő nemzet közül. Ezt mi, zsidók, nagyon jól tudjuk. Még a kivonulás előtt, Egyiptomban, már ott is megjelentek lovasaitok, és tudtuk rólatok, hogy már ősidők óta léteztek. Amikor a XIX. század végén, a kiegyezés után, a kultúrpolitikai terrort már nem lehetett fenntartani tovább, a tudományos kutatásban újra felbukkant a szkíta-hun irányzat, osztrák ügynökök kerestek meg, komoly összeget ajánlottak, hogy a dolog ne derüljön ki. És mi meg is tettük a megfelelő lépéseket.' (…)”

        (Bunyevácz Zsuzsa: Az Új Világrend tízparancsolata – avagy a Szent         Grál elrablása?; Alexandra Kiadó, Pécs, 2009.; 479-480. oldal)


177./  „(…) A magyar sereg sorsdöntő győzelmet aratott a 907. július 4-én és 5-én lezajlott pozsonyi csatában. A kereszténység felvétele utáni évszázadokban tilos volt felidézni a 'pogány ősök' diadalát az európai keresztény hadak felett. Lassanként a pozsonyi győzelem elfelejtődött, és így történhetett meg, hogy 300 évvel később Anonymus, a magyarok történetét bemutató műben, a 'Gesta Hungarorum'-ban meg sem említi a sorsdöntő csatát, amely aztán teljesen kitörlődött a nemzeti emlékezetből. 1106 év után azonban eljött az idő, hogy lerójuk hálánkat a pozsonyi hősök előtt, és előítéletek nélkül megvizsgáljuk a csatához vezető előzményeket. Az Attila örökébe  VISSZATÉRŐ  magyarokat az európai hatalmi rendszer ellenségesen fogadta, és gyorsan megszületett a döntés a magyarság mielőbbi megsemmisítésére. Népirtásra buzdító titkos hadiparancsuk álcázására („Hunguros eliminados esse!” vagyis „Irtsátok ki a magyarokat!”) a vallást használták fel, és keresztes háborút hirdettek a „kereszténységet fenyegető pogányok ellen”. A magyar lovasíjász haderő azonban keresztülhúzta a számításaikat, és hatalmas küzdelemben győzte le a magyarok kiirtására szövetkezett európai keresztes hadat. Végül is Árpád fejedelemnek igaza lett; a pozsonyi csatában több mint ezer évre eldőlt a magyarság fennmaradásának a sorsa.”

            (Cey-Bert Róbert Gyula: A pozsonyi csata;
            Püski Kiadó, Budapest, 2013., hátsó borító szövege)


178./  „(…) A Kárpát-medencéből is kiáradt magyarsági ősök, jobban mondva emberi ősiség alkotta meg elég nagy részben Európát. (…) 

A beköltözők üldözték a helyben lakók régi vallását. Az oroszok //=szovjetek, szovjethatalom!!! – a szerk.: LHA// égették el a horthysta rovásírásos imakönyveket, feljegyzéseket. Majd pedig a kommunista-bérenc papok átírták keresztény szempontból a múltat, és jól össze is kuszálták, nehogy kiderüljön az igazság. Ez talán még az okosoknak is új megközelítés, olyan jól sikerült nekik annak idején az átírás. Sikert pedig az jelentett, hogy a világ összes pénze rendelkezésükre állt ilyen célra, mert a keresztény egyetemesség akkor és a bankár egyetemesség mostanában – ugyanaz. Ezek bérelték fel az összes újkori háború megszervezőit. Punktum. Napóleont és ellenfeleit is ugyanaz a bankház pénzelte, s a győztes fizetett, és sokszor a vesztessel fizettetett még maga helyett is. 

Ezt mi átéltük két világháború után.

Ez nagyobb égzengés, mint amit most egyesek itt-ott pufogtatnak. És már csak mi, magyarok maradtunk meg; (…) megsemmisítőink a gyepűn belülre kerültek, s már a szívünket szorongatják. Más nem áll ellent nekik.

Senki. Eszébe sem jut, fel sem fogja.

Ettől és ebből viszont nem lesz csillagutazás. Még Föld se marad. (…)

Szinte egyetlen esélyünk, hogy megmentsük őstörténetünket, ha a Semino-csoport eredményeivel megerősítjük népünk, nyelvünk, műveltségünk Kárpát-medencei ősidőkből való folytonosságát, mert különben minden régiségünket el fognak tulajdonítani mások. (…)

Bízzunk hát egymásban és tudományunkban, ez maga a magyarságunk és a barátságunk. Ha ez érvényesülhet a Földön, akkor nekünk végül mindenki MAGYARnak számít majd.

Ha nem, akkor a végén már ember se marad.”

    (Cser Ferenc-Darai Lajos: Magyar folytonosság a Kárpát-medencében;
    /Kőkori eredetünk és a sejti tulajdonság-örökítő kutatás/
    FRÍG Kiadó, Budapest, 2005., 178-182. oldal)


179./  „(…) A magyarok nem hont foglaltak, hanem hazajöttek! Itt a DNS vizsgálat eredménye!
A 2000-ben elvégzett Semino-féle genetikai vizsgálatsorozat eredménye szerint a magyar férfiak 93,7%-a a négy ősapától ered, és a jelenleg itt élő magyar férfiak 73,3%-a már a kőkorszak legelején is itt élő férfi populáció leszármazottja.
A (…) átvette dr. Czeke András 'Nemzeti Hírháló'-ban megjelent cikkét, melyben a Semino-féle genetikai vizsgálatsorozat eredményét elemzi. Az alábbiakban ebből olvasható néhány elgondolkodtató megállapítás:
'2000-ben, a világ egyik legautentikusabbnak elismert folyóiratában, az USA-ban megjelenő Science-ben, Semino és 16 (tizenhat!) genetikus munkatársa közös közleményt tettek közzé. A magyar népesség vonatkozásában az alábbi megállapításokat tették:
   1:)  A magyar nép ősei napjainktól számolva 35-40 ezer évvel ezelőtt az  Európában elsőként megjelent europid őstelepesek közt voltak.
   2:)  A magyar nép populáció-genetikai szempontból ma Európa egyik legkarakterikusabban elhatárolható népessége.
   3:)  A magyar nép legközelebbi – genetikai szinten igazolható – rokonai a lengyel, az ukrán, valamint a horvát nép.

Genetikailag olyan, hogy „indoeurópai” nem létezik. Nincs „szláv” sem, csak „európai”, és értik ezalatt éppen a magyarságra legjellemzőbb haplo-típusok csoportjával jellemezhető népeket. A magyar nép genetikailag európai, sőt, „ős-európai”. (Természetesen a nyelvünk és az írásunk is az!)
Az EU-19-es haplo-típus eloszlásánek térképe a Semino és munkatársai közleménye alapján:
   I.) A magyar férfiak 60%-a – az EU-19-es haplo-típus alapján – őskőkorszakbeli ősapa leszármazottja.
   II.) A magyar férfiak további 13,3%-a az EU-18, valamint 11%-a  az EU-7, és 8,9%-a az EU-4 ősapa utóda.
   III.) A magyarokból teljesen hiányzik az urali népekre jellemző TAT (EU-13 + EU-14) gén.
   IV.) A recens minták azt mutatják, hogy a 132 magyarországi és 99 székelyföldi férfitól, valamint ugyanolyan 113, illetve 84 nőtől nyert minta összetétele nem különbözik egymástól, és valamennyiüknek jó kilenctizede az európai őslakosságéval egyezik meg.
Ezek alapján a székely és a magyar nem különbözik egymástól.
Tehát megállapítható, hogy az úgynevezett 'honfoglalók csak hazatértek őseik földjére, vérrokonaik közé.' – írja dr. Czeke András.”
            (A magyarok nem hont foglaltak, hanem hazajöttek!
            'Leleplező' országkrónika könyvújság; 2015./1.; 191. oldal)


180./  „(…) A legfontosabb tanulság, hogy tanulni kell, újra és újra tanulni és tanítani. Nem szabad hagynunk, hogy szellemi és erkölcsi aljanép határozza meg a saját 'ízlése' szerint az értékeket! Mert ez nemcsak a magyarság ellen való gyalázatos és alattomos háború, hanem a világ tájékozatlan és védtelen embereit veszélyezteti. És ez a veszély már nagyon gyakran valódi életveszély! (…)

Mind több jel, bizonyítéknak vehető lelet, ok-okozati összefüggés mutat arra, hogy a MAGYARSÁG eleit a Kárpát-medence ősnépeként tartsuk számon. Ezt nemcsak mi sejtjük, tudjuk, hanem a köröttünk lévő kisebb népek is, akiknek nincs kikutatott őstörténetük, és történelmük is szorosan összefügg a magyar történelemmel. (…) Engels azt írta, hogy a köröttünk élő kis népek a magyaroknak köszönhetik a létüket. Ha a magyarság rettentő áldozattal nem fogja föl a török hódító törekvéseit, akkor ezek a kis népek, nemcsak délen, de itt körben zömmel felmorzsolódtak volna, beleolvadva a törökségbe.

Már László Gyula //régész-történész – a szerk.: LHA// is utalt arra, hogy népek mozgása nemcsak keletről nyugatra történt, még ha ez volt is olykor a fő mozgási irány, hanem szétrajzások is voltak. Ő közölte velem szóban, több alkalommal is, hogy ha honfoglalásról vagy honvisszafoglalásról beszélünk, akkor ezt nem szabad Árpádra és népére szűkíteni. Ő maga mintegy hét (7) honfoglalásról tud, azaz fogalmazzunk így: nemzeti „fészekrakásról”. (…)

    (Kiss Dénes: A titokzatos ősnyelv; Magyarságtudományi Füzetek,    Kisenciklopédia 6.; kiadja a Hun-idea Szellemi Hagyományőrző Műhely;     Budapest, 2010., 59. oldal)


181./  „(…) Atillát a korabeli leírások felváltva hol hun, hol magyar királynak tüntetik fel. Mi hungárok vagyunk és nem fingárok. Az egész világ úgy ismeri hazánkat, hogy HUNGÁRIA.

A finnugor elmélet a XIX. század előtt a történelmi leírásainkban sosem létezett, ezt a Bach-kor után találták ki a Habsburgok a nemzeti öntudat leépítésére. (…) A finnek már régóta nem tanítják a finnugor elméletet, a genetika egyértelműen bizonyította ennek a képtelenségét. (…)”

            (Vesztergám Miklós: Az első lépcsőfok a Szent Korona tanhoz;
            VESZT-ABLAK Bt., Budapest, 2013.; 49. oldal)


182./  „(…) A Szent Korona fogalmába az ősi magyar tulajdonjogi felfogás is beleépült. A családon belül mindig számon tartották, hogy a vagyon nem egyéni tulajdon, hanem közös, amit együtt használnak. A törzsi vagyon is közös. Az ősi közösségi felfogásnak megfelelően minden szabad birtokjog gyökere a Szent Korona. A  MAGYAR tulajdonjog nem magánjogi, hanem közjogi jellegű. És ha valaki azt   //e tulajdont – a szerk.: LHA// használja, akkor oly esetben elvehető tőle, ha tevékenysége közösségellenes. Az igazi tulajdonos a közösség, a pillanatnyi esetleges tulajdonos csak haszonélvező. A mai liberális felfogás szerint a tulajdonával mindenki azt csinál, amit akar. Ha tehát arról beszélünk, hogy a mai magyar életet a szociális igazságosság szellemében kell átalakítani, akkor a régi magyar közösségi gondolatot kellene feleleveníteni.

A Vérszerződés ősi határozataiból kielemezhetjük azt a gyökeresen magyar magatartást, amely a közösség számára teljesített munka igazságos ellenértékét követeli. Ez (…) annyit jelent, hogy minden magyar számára biztosítani kell a közösség számára végzett munka igazságos ellenértékét.”

            (Bognár József: Közösségi szerveződésünk gyökerei;
            a „Vissza a magyar útra” c. kötetben;
            Ősi Örökségünk Alapítvány, Budapest, 2012.; 42-47. oldal)


183./  „(…) A X. századi magyarok legfőbb törzsi vezetője a kagán, vagy más néven a nagyfejedelem volt. A Kárpát-medencében a 895-ös ún. honfoglalás utáni uralkodási rend a magyar történelemből már ismert vérszerződésen alapult. Géza halála után a nagyfejedelem Koppány lett volna, de Géza fia Vajk erőszakkal magához ragadta a hatalmat. A római vallás függőségében létrehozott királyság (1000-ben I. István magyar király) az öröklési rend megszegésével, a vérszerződési eskü megszegésével magára vonta az ősök átkát, a turáni átkot.

Luitbrandt cremonai püspök 910-ben a magyarokat keresztény vallásúnak írta le. A számára nyilvánvaló tényt saját tapasztalatai szülték, mivel a Lombardiát megszálló magyarokkal egy évig érintkezésben volt. (…)

    VAJK  valójában a pogánynak minősített ÚJSZÖVETSÉGI,  jézusi-szkíta     KERESZTÉNYSÉGET  (mely Anahita tiszteletét Zoroaszter vallásában     megújítva gyakorolja)  ÓSZÖVETSÉGI,  judeokeresztény római      BEHÓDOLÁSRA  VÁLTOTTA! (…)  //!!! – ez a lényeg; a szerk.: LHA//

A 401-ben létrejött Hun-szkíta Birodalomban a földjósok a szívcsakra őrzőinek mérték ki a Kárpát-medence területét – a Földanya országának. A korábbi Ízisz Anahita Boldogasszony termékenység kultusz öltött testet, alakult át a szkíta-manicheizmusban Mária-kultusszá, azok továbbéléseként, az Anyaistennő tiszteletévé. (…)

A Szent Korona végül fennmaradt az utókornak. Az eredetével kapcsolatos adatok eltitkolása olyan sikeres volt, hogy – a magyar nemzettudatból, jogi és intézmény rendszereiből kihullva – jogfosztott állapotba került. Így a mai állapot egy interregnum, a király nélküli királyság állapota.

A Szent Korona egy kozmikus világmodell, abroncsa a földi síkot jelöli, míg fölötte egy keresztboltozat az Ég térbeli leképezése. Az abroncsra szerelt területkimérés helykiválasztás alapszámai mellett fontos, hogy a földjósok által felmért Kárpát-medence földje égi léptékben – „kat-asztrális holdban” – van megadva, s az értéke pedig „aranykorona” értékben van számolva. Honnan származik ez a más országokban ismeretlen mérési módszer?

A választ – magától értetődően – a Szent Korona abroncsába beletervezett időkód, mint hosszúság alapegység adja meg. (…) Az ókori Babilonból származó írást olvashatunk Várkonyi Nándor : Az idő szívverése című tudománytörténeti művében, amelyben szerepel egy lista arról, hogyan osztották fel az eget maguk között Babilon istenei: (…) Ea (Föld) 40 fok; Szin (Hold) 30 fok; (…).

A világvége jóslatok, a maja prófécia 5126 éve, a bangalore-i Sorsok Könyve, a Szent Korona évszámai, illetve a Föld globális természeti változásainak egybeesése                
nem lehet véletlenszerű eseménysor. (…)

Az sem véletlen, hogy a Szent Korona 1978-as hazatérése óta (…) itt járt a római pápa: II. János Pál, a dalai láma, a japán császár, a jorubák királya (a dogonok /Afrika!/ vallási vezetője), az amerikai indián törzsek és a Quiche maják főpapja, a maja naptár naptárnoka. Jellemző, hogy a maja főpap a háromnapos magyarországi látogatásakor azonnal a Föld Szívcsakráját kereste fel, ahol tűz-szertartáson vett részt a Pilisben.

(…) Ősvallásunk a természeti erők, elemek tiszteletén, a környezetünkkel teremtett harmonikus együttélésen alapul. SZAKRÁLIS  ereklyénk  A  SZENT  KORONA – ŐSI  TERMÉSZETVALLÁSUNK  JELKÉPE. (!!! – a szerk.: LHA) A Szent Koronában azonban egy mai magyar ember érthetetlen szimbólumrendszert lát, mivel kultúránkból – évszázados erőfeszítések árán – kiradírozták őseink történelmét, eredetét.

A szeretetvallás azonban nem tudatközpontú, hanem érzelmi alapú. A szív //azaz: a szívcsakra mint anyagtalan energetikai pont – a szerk.: LHA// az ősinformációk megőrzési helye. Ezért érezzük a ránk erőltetett hamis múltat tőlünk idegennek. A magyarok a Föld Szívcsakrájának voltak őrzői az elmúlt 1500 évben, s 1500 év után is megőriztük a terület jelképét, a Szent Koronát. (…) Bizony, jó lenne hallgatni az 1500 évvel előttünk élt geomantikus földjósokra – állítsuk vissza a terület harmóniáját!  (…) Természetesen valamilyen szintű ökumenikus összefogásnak is szerepet kellene kapnia ebben a finomhangolásban. (…)

A régóta ismert próféciák mai, finomítottabb értelmezései az idő lejártát, az idők végét nem világvégeként értelmezik. Itt köszön vissza a Szent Korona Zoroaszter vallásának az idők végéről szóló leírása, mely a világosság, a Fény győzelmét hirdeti a Sötétség erői fölött. (…)”

            (Berta Tibor: Az Időkód II.  –  Jézuspaszport;
            Felelős Kiadó: AAS-H, Budapest, 2011.; 70-91. oldal)


184./  „(…) Ha a két történeti – és egyszersmind vallástörténeti – relikviát, a német-római császári, illetve a magyar királyi koronát a képrendjük tekintetében összevetjük, akkor válik különösen jelentőssé az a tény, hogy a magyar Szent Korona 19 zománcképe közül egyetlenegy sincs, amely ószövetségi témájú volna. Ez a tény éppen ilyen összevetésben válik súlyos tétellé. (…)

Ismétlés a tudás anyja: a mi Szent Koronánkon egyetlenegy ószövetségi témájú kép sincs. Ez eléggé feltűnő 'hiányosság', hiszen 19 képmás között nyilván lehetett volna helyet szorítani Izrael egyik-másik prófétájának vagy királyának is. Mindenesetre a kifejezett, tehát a feliratokban közvetlenül és egyértelműen kifejeződő névazonosítás azt mutatja, hogy nálunk nem szerepel ószövetségi személy a Koronán. (…)”

            (Pap Gábor: Angyali korona, szent csillag;
            A Szent Korona fő hatástényezői; 
            Vérszerződés Kft., Budapest, 2013., 108. oldal)


185./  „(…) A Szent Korona értékrend tehát olyan tulajdonrendszerből indul ki, ahol a MAGYAR NEMZET életmegtartó földterülete, Magyarország, csak a magyar nép nemzedékeinek sorát jogi személyként képviselő Szent Korona tulajdona lehet. Nem véletlen, hogy egészen a XIX. század közepéig Magyarországon csak földbirtokosok voltak, mert egyetlen földtulajdonos létezett, a magyar nemzet nemzedékeit jogi személyként képviselő Szent Korona. A mindenkori magyar király is ennek a Szent Koronának volt az első számú szolgája, képviselője. Magyar földet mindenki más csak birtokolhatott, használhatott, de tulajdonosa csak a Szent Korona lehetett.

A Szent Korona értékrendből következik, hogy Magyarország termőföldje, vizei, levegője és gazdasági közútrendszere – a nemzeti tulajdonban lévő közpénzrendszer –  csak a magyar Szent Korona értékrendjét elfogadó, és Magyarország területén élő, az előző nemzedékekhez szervesen, vagyis spirituálisan és érzelmileg is kötődő természetes személyek közösségének a birtokában és a használatában lehet. //!!!!! – a szerk.: LHA// A magyar föld, víz, levegő és pénzrendszer a magyar nemzedékek sorának közös értékrendjét el nem fogadó személyek (jogi személyek) tulajdonában nem lehet. Ebből az is következik, hogy nem lehet tőkének tekinteni Magyarország földjét, vizeit, levegőjét és saját pénzrendszerét, és azt nem lehet alárendelni a tőke szabad áramlásának. Ez az elv az Európai Unió négy legfontosabb követelményéhez – a tőke, a személyek, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlása –  tartozik, ezért Magyarországnak újra kell tárgyalnia az Európai Unió illetékes szerveivel az Unióhoz tartozás feltételeit. Ha pedig ez nem lehetséges, elsőként ki kell lépnie abból az Európai Unióból, amely elsősorban a nemzetközi pénztőke érdekeit szolgálja, és legfőbb rendeltetése a nemzetállamok felszámolása egy államok feletti bürokratikus birodalmi rendszer létrehozásával. (…)”

        (Drábik János: A természetes gazdasági rend Magyarországon;
        Magyar Nemzetstratégia; Magyar Konzervatív Alapítvány, Püski;
        Budapest, 2008. Karácsony; 697-698. oldal)


186./  „(…) A szemfényvesztő kihasználóktól óvták országukat a szent magyar királyok és a transzcendentálisan képzett máguspapok vagy spirituális tanítók. Ma ezer sebből vérző országunkat és nemzetünket nem védi szakrális király és fajtáját szívvel-lélekkel fölemelő, tanító, nevelő mágus-papság. Magyarországnak évszázadok óta nincs nemzeti érzésű papi értelmisége és nincs 1849 óta nemzeti érzésű világi kormányzó testülete. A leigázott, az őrületig meggyötört nép pedig a maga erejéből nem lát át az országvesztő összeesküvés illuzórikus fátylán. Kevés a példa, az irányt mutató egyéniség.

Döbbenetes erejű lelki föltámadásra, új szenvedélyes reformkorra van szükség és a követhető példák ezreire, mert a démoni intelligencia újabban megfoghatatlan személytelenségbe burkolódzik, mondhatni testületekkel /bankok, multinacionális tőkés társaságok, politikai pártok, rádiók, televíziók, újságok… stb./ támad.

Ám aki leránthatja az illúzió fátylát, az mindig csak egy személy. S ha egynek sikerülhet, akkor miért ne millióknak. (…)”

            (Bakos Attila: A Duna Evangéliuma; Bevezető;
            Mandala-Seva Könyvkiadó, Budakeszi, 2004., 15. oldal)


187./  „(…) L.:  Nem lehet meglepő a kus nép, a legendás Nimród ősének megjelenése Afrikában, a mai Etiópia területén, melyet kapcsolatba hoznak a magyarok őseredetével, őstörténetével is.

Vajon mi segíthette a jobb természeti körülményekre találás esélyeit? Mit kerestek, vagy mit követtek? Nyilvánvaló, hogy az élő természetet, de hogy később nehogy megint kihalt tájakra jussanak, ahhoz a tájékozódáshoz már a csillagok égi útját követték. Azt a csillagképet, ami még a bőséget hozta számukra életük tavaszponttól kezdődő időszakában. (…) Amikor helyzetük kilátástalanná vált, akkor összepakoltak, és követték az égi csillagok útját (…) csillagászati korszakonként. Az élőhely keresés útvonalát a precesszió szabta meg. //precesszió: csill. A tavaszpont eltolódása az ekliptikán a Napnak és a Holdnak a Föld forgás-tengelyére gyakorolt vonzása következtében – a szerk.: LHA//

Ezzel igazolást találhatunk arra, hogy a magyar eredet esetében a 896-os Kárpát-medencei bevonulás valóban egy 'honfoglalás' volt-e, vagy csak visszatértünk egy akár 30.000 évvel korábbi őshazába? Ugyanis a jégkorszak megjelenésével az ősmagyarság (ősszellem) elindult Délnek, a mai Törökországon keresztül a közel-kelet-ázsiai területek irányába. Így természetes, hogy vannak azokon a területeken is kapcsolódási pontjaink. Azonban az éghajlati viszonyok újra és újra bekövetkező negatív hatásai következtében, valamint a békétlenebb népek megjelenése miatt még délebbre, az Egyenlítő felé, valamint Keletre fordultak, körbe járva a távol-keleti helyeket, majd – követve csillagainkat – visszatértünk az elmúlt 1650 évre a Kárpát-medencébe – először Atilla hunjaival, majd Árpád magyarjaival.

G.: Igen. De nem úgy mentek, mint egy nyíl, egyenesen egy irányba, hanem körbe mentek, s közben keveredtek más népekkel is, majd 896 előtt hét magyar törzs kivált az ázsiai vidékről, s – az égi Csodaszarvast követve – keresni kezdte az Őshazát.

L.: Követték a precessziós mozgást s az általa okozott változások irányát, az égi jelenségek és az éjszakai égbolt csillagainak vezetésével.

Amikor a Nyilas csillagképben van a Nap, akkor láthatóak legszebben az éjszakai égbolton a Csodaszarvast alkotó csillagképek, és lehet igazodni hozzájuk. (Szekeres, Perzeusz, Cassiopeia csillagképek) (12. ábra) 

G.: Igen, itt lehet a magyarságnak a nagy szerepe, hogy ezzel a nagy úttal, mely a precesszió útját követi, és mindig a csillagokhoz igazodik, már rendelkezik mindazzal a tudással és tapasztalattal is, amire szüksége is lesz a fennmaradásához s küldetésének beteljesítéséhez.

L.: Tulajdonképpen most egy lezáródó korszakhoz értünk, hiszen mára visszatértünk helyünkre. És most pontosan egy olyan ideális csillagkép állapot van, amiből azt a szellemi tudást és képességet megint magunkba szívhatjuk, amiért a magyarság küldetett, hogy megvalósíthassa önmagát. (…) Ha csak a mondáinkat nézzük Nimróddal, a Hunor és Magor történettel, azok mind az Orion (Nimród, vadász) és az Ikrek (Hunor, Magor = Pollux és Castor), valamint a Szekeres, Perseus és Cassiopeia csillagképekkel vannak kapcsolatban.

Mivel ezek a csillagképek adták a magyaroknak a szellemi és anyagi bőséget, ezeket is űzték folyamatosan őseink az európai, afrikai  és ázsiai kontinens különböző területein, mint égi csodaszarvast.

G.: Igen, és ma pont itt vagyunk a Kárpát-medencében, amikor a nyári napfordulón a Nap az Orionban (Nimród) a Tejúton éri el csúcspontját, tehát a magyar spirituális ősszellemiségen keresztül fog megjelenni most az a tudás a Föld életére vonatkoztatva, ami az elkövetkezendő néhány évtizedben általánossá válhat az emberiség életében. (…)

L.: Csak el kell olvasni legendáinkat, népmeséinket, mert azok mindenre magyarázattal szolgálnak. Azok csak úgy értelmezhetőek, hogy a magyar társadalom AUTONÓM küldetése azt jelenti, hogy a magyar államnak a magyar nemzethez született minden lélekről élete során egyformán kell gondoskodnia hiteles, igaz neveléssel és tanítással, hittel, szeretettel, megegyező körülmények és lehetőségek biztosításával, hogy élete végén mindenki Istenhez kerülhessen vissza. EGYETEMES küldetése pedig az, hogy példát mutasson a világnak, és békét teremtsen más népekkel való kapcsolatában. (…) Mindenképpen óvjuk a természetet és a környezetet, de ez legyen egyenes arányos azzal, hogy lelkünk és szellemünk is váljék egészségessé, s akkor majd a Föld is egészségessé lesz körülöttünk. (…)”

//Itt jelezzük csendesen: aki ezt vállalja, cselekszi, az – szembemenve a ma uralkodó „Halál civilizációval” (II. János Pál mondása) – követi az „Élet értékrendjét”, a magyar Szent Korona értékrendjét. – a szerk.: LHA//

        (Szűcs László: Égre írott történelem
        /2012, a maja prófécia és a magyar őstörténet kapcsolódása/;
        Az Örökkévalóság Magyar Bibliája 
        /beavatás Isten szent szellemébe és alkotásába/;
        felelős kiadó: Szűcs László és a Budakönyvek Kft., 2011.,  54-57. oldal)


188./  „(…) A  JELEN  FELADATA  a Föld keleti és nyugati energiáinak, a bal és jobb oldalnak az  EGYENSÚLYBA  HOZÁSA, mind az egyén, mind a közösség, mind a nemzetek esetében. Az ősi magyar szellem pontosan ezt az egyensúlyt képviseli, s ez az, amit még a mai napig se sikerült elővarázsolniuk a mellüket veregető 'nagy' magyaroknak sem. Persze másnak sem igazán. Az egyedülit, aki valaha is érezte, tudta, hitte és hirdette az igazságot, keresztre feszítették.

Nagyon sok igazságtalanságnak kellett megtörténnie ahhoz, hogy Isten igazságossága egyszer majd beteljesedhessen. Ezt Jézus is jól tudta, ezért viselte sorsát méltóságteljesen.

Tanításaiban a lélek szabadsága a belső egyensúlyt jelenti, , míg a lelkünkben élő egyensúlytalanság a rabságot eredményezi. (Ezért nem igaz az állítás, hogy Magyarország jelenleg szabad ország. Ha valakit vigasztal, akkor egy szabad nemzet, egy szabad lélek (?) sincs ma a földkerekségen. Mi lehetünk az elsők! Isten szabad és szent, hű szelleme, országa, nemzete!)

Belső szabadságunk, szabad szellemünk nem függ az anyagtól, mert a fizikai sík mulandó, a lélek-szellem energia viszont örök. Jézus a LÉLEK egyensúlyát, szabadságát hirdette, nem pedig az ANYAG szabadságát. Csak a szabad lélek teremtheti meg az anyag egészséges szabadságát; az aránytalan anyagi szabadság viszont lerombolja a lélek egyensúlyát. Ezt a keresztény egyház és a mindenkori uralkodó osztályok történelmi szerepe is igazolja azáltal, hogy – kivétel nélkül – mindig az egyensúlytalanság elérését tűzték ki elérendő céljukként, ahogy ez a jelenben is történik velünk. Ha valaki az egyensúly mellett állt ki, akkor az vagy eretnek, vagy gyűlölt kommunista, vagy nemzetáruló lett.

Ez a római katolikus egyház igazi keresztje. A korábban Róma és Jeruzsálem által eretnekként elítélt Jézust néhány évszázaddal később Isten fiává magasztalja, majd azokat is Krisztus sorsára juttatja, akik valóban megértették és közvetítették az ő hiteles tanításait. 

AKI  AZ  EGYENSÚLY  ELLEN  VAN,  SZEMBEN  ÁLL  ISTENNEL  ÉS  JÉZUSSAL. 

Szeretet nagyon sokféle létezik, s ráadásul mindenkinek mást és mást jelent.

Hogyan is értelmezzük akkor az isteni, avagy jézusi szeretetet?

Mert azt csak egyféleképpen lehet!

Nem másként, minthogy mindenkit önmagaddal egyenrangúnak tekintesz! (…)”

        (Szűcs László: Égre írott történelem; 
        /2012, a maja prófécia és a magyar őstörténet kapcsolódása/,
        Szűcs László és a Budakönyvek Kft. kiadása; 2011.; 210-214. oldal)


189./  „(…) A keleti és a nyugati ÉRTÉKREND kívánatos szintézisére volna tehát szükség. (…) Szükséges lenne //mielőbb – LHA// azon módszerek feltárása, amelyekkel a nyugati szellemiség energia-vibrációja magasabb és finomabb szintre emelhető. Hiszen a nyugati értékrend túlontúl anyag- és pénz-központú, vagyis az alsó három csakra által meghatározott. Nagy tehát annak valószínűsége, hogy amennyiben nem képes a kulturájának meghatározó értékrendje elérni a negyedik csakra szintjét, akkor jelen válsága csak mélyülhet.

A nyugati civilizáció tehát segítségre szorul, (…) viszont jelen iránya – elhibázott történelemszemlélete miatt – végzetes. Ha a nyugati történelemszemléletről letisztítjuk a Szent Inkvizíció által rákényszerített álszent szellemiséget – amely a diktatúrák kialakulásának is előfeltétele – akkor a nyugati civilizáció egésze előtt is egyértelmű lehet, hogy nem csupán a magyarság őseinek, de a magyarságnak magának is alapvető szerepe volt eme civilizáció létrejöttében. (…) A valódi és tényszerű történelemszemlélet méltó helyre történő visszaállításának nem csupán abban lenne alapvető szerepe, hogy a magyarság méltósága helyreállhasson, hanem egy alapvetően globális hatékonysággal bíró folyamat is kezdetét veheti. (…) Hogy a nyugati civilizáción belül e folyamat a kívánt intenzitással beindulni legyen képes, egy olyan formációra van szükség, amely erre egyértelmű lehetőséget ad.

A magyarság (…) erre alkalmas.

Ahhoz azonban, hogy a magyarság e lehetőségét a kívánalmaknak megfelelően kibontani legyen képes, előbb szükséges saját magát meggyógyítania. Van ugyanis épp elég gyógyítanivalója. (…) Ennyire görcsösen ragaszkodni egy tévhithez //a Nyugat feltétlen tiszteletéről, beteges 'imádásáról' van szó!!! – a szerk.: LHA//,
mint amennyire a magyarság ragaszkodik, olyan betegségre utal, amelynek gyógyítását mielőbb szükséges lenne elkezdeni. (…)

A demokrácia nevében – még akkor is, ha századokkal megkésve – időszerűnek tűnik  a dolgok újragondolása és a magyar-betegség gyógyításának mielőbbi megkezdése. Ugyanis a demokrácia előfeltétele a saját érveink felsorolása mellett a másik oldal igazának meghallgatása is. A megbetegítő ellenoldal érveit már egy évezrede hallja a magyarság, amely érvek rendszeréről (…) kezd kiderülni, hogy (…) meglehetősen egyoldalú értékrend, (…) és a 21. század elején kezd egyre egyértelműbbé válni, hogy a jelen globális öngyilkos állapotok kialakulásának végső oka is ezen egyoldalúságban keresendő. (…) Ezen egyoldalúság globális hatóereje következtében (…) a magyarság értékrendje is meglehetősen egyoldalúvá változott. Ezen (…) kifejezetten káros „önkontroll” egyáltalán nem egyfajta ORGANIKUS fejlődés természetes eredménye, hanem egy meglehetősen INORGANIKUS és természetellenes állapot olyan következménye, amelynek fenntartását ma már semmi sem indokolja.

Annál is inkább, mivel egy inorganikus hatássorozat volt a létrehozója. (…)

Annak lehetősége sem zárható ki, hogy az a bizonyos Kozmikus Intelligencia – vagy ha úgy tetszik, Isten – azért teremtett lényegében az ezer évvel ezelőtti körülményekhez //Vajk-István behódolása a nyugati kereszténységnek, az ősi értékrend elhagyásával egyidejűleg – a szerk.: LHA// hasonló állapotokat Trianon formájában, hogy a magyarság figyelmét felhívja (…) kötelességére. (…) A maradék magyar nemzet azóta is hanyatlik, és nem véletlenül. Hiszen hiába érte Trianon formájában egy hasonló figyelmeztető sokk, mint amely akkor érte, amikor eredeti szellemiségétől és értékrendjétől megfosztották ezer évvel ezelőtt, anélkül éli életét, hogy valódi örökségének fontosságára ráébredt volna azóta is. (…)

Különösképp a magyarság számára tűnt szükségesnek annak hangsúlyozása, hogy a szellemi-morális vonatkozások elsődlegességéről megfeledkezni óriási hiba, mivel a Trianon-korabeli globális állapotot – csakúgy, mint a mait – a kapzsiság és mohóság jellemezte.

Méltatlan (…) a magyarsághoz, hogy e folyamat megkezdését továbbra is halogatja, (…) ehelyett csupán vakon folytatja még mindig azt, amire egy évezrede rákényszerítették. (…) A magyarság (…) ma (…) szellemileg alszik. Mivel engedett egy olyan erőszaknak, amely elérte, hogy eredetileg magas szintű organikus szellemiségét egy alacsonyabb szintű inorganikus szellemiségre cserélje fel, (elaltatta saját lelkiismeretét, hiszen az elődei által ráhagyott 'Örökség'-gel nem jól sáfárkodott) szükséges – rossz lelkiismerete következtében lidérces – álmából felébreszteni.

Mélyvízbe kell tehát dobni – legalábbis szellemi vonatkozásban –, mert nem alhat tovább, és meg kell találni annak módját, hogy megtalálja az egészséges szintézis lehetőségét a jelen nyugati valósága és ezen //saját// 'Örökség' között. (…) A magyarság (…) az Élet Egészéhez viszonyítva (…) nem csupán túlontúl felületessé vált, hanem felelőtlenné is. (…) Pedig (…) a problémahalmaz megoldható; ehhez egy modellértékű folyamat beindítása elkerülhetetlen, amire viszont a magyarság alkalmas, jóllehet erre mindezidáig nem megfelelő súllyal hívták fel a figyelmét. (…) Jelenleg leginkább birka módjára tűr, (…) szellemi meggyengülése maga után vonta politikai-gazdasági meggyengülését is. Félő, hogy a megfelelő mélységekbe leérni képes – és így a megfelelő szellemi tartást megadó – saját értékrend hiányában újra és újra beleesik ugyanazon csapdába. (…)

Valakiknek viszont el kell kezdeni egy új típusú életigenlő folyamatot. (…)

Ahhoz nem férhet semmi kétség, hogy az utóbbi ezeréve előtt a magyarság felnőtt volt, viszont ezeréve olyan szellemi 'csodapapival' etetik, amelynek következtében valamiképp csecsemőmód infantilissá vált. Más 'papi' kell tehát! A sajátja! (…)

Ma is van lehetőség; (…) ma a 21. század elejének szellemében kell újragondolni lehetőségeinket. (…) Tény, hogy a globális viszonyok elsődleges meghatározója már az elmúlt két évszázadban is azon financiális mohóság volt, mint amely – sajnálatos módon – ma is meghatározó. (…)

Ha nem leszünk képesek a globális gondolkozásmód mielőbbi megreformálására, a környezetrombolás folyamata visszafordíthatatlanná válik, és az emberiség önnön kezével fog saját életének véget vetni. (…) Az ezen mohóság által fenntartott 'fejlődés' jelen ideája fenntarthatatlan, 'értékrendje' nem csupán érték nélküli, hanem önmagát csapja be. Valójában tehát öngyilkos. (…)

Földünket (…) unokáinktól kaptuk kölcsön. És csupán kölcsön. Csúfos felsülés lenne tehát, amennyiben azt nem tudnánk nekik ugyanazon minőségben visszaadni, amilyen minőségben kaptuk. Márpedig azon morális formáció, amely a jelen globális valóságot meghatározza, mintha nem sokat törődne ezzel; nem túlontúl egészséges, (…) vagyis inkább mentálisan sérültnek tekinthető. (…) A mentális sérülés ténye (…) tetten érhető: a valóság-értelmezés zavarának olyan eltúlzott arányáról van szó, amely csupán a szellemi-morális vonatkozások teljes mellőzésével jöhetett létre, következésképp egészségesnek semmiképp sem mondható. (…) Tükröt kell tartanunk ezen beteg szellemiség elé, ez maga is sokként fog hatni.

Gyógyító elektro-sokként.

Mivel pedig már egy évszázada ismert a nyugati kultúra hanyatlásának ténye, így nem sokat késlekedhetünk, épp ezért itt az ideje egyfajta gyógyító sokkfolyamat mielőbbi beindításának. (…) //Feltétlenül szem előtt kell tartani://

A magyaroknak eszük ágában sem volt idegen területeket meghódítani, és nem akarták elméleteiket másokra erőszakolni. //!!!!!!! – a szerk.: LHA// (…)

Magyarországnak a Trianoni Szerződéssel //helyesen: diktátummal – a szerk.: LHA// történt 1920-as – nem egészen demokratikus eszközökkel történt – megcsonkítása után 
a magyarság számottevő része kezdett – Európa felsőbbrendűségét megkérdőjelezve – egyre komolyabb kérdéseket felvetni, különösképp azzal kapcsolatosan, hogy vajon minden a legnagyobb rendben van-e ama magyar hagyományokkal, amelyek ezer éven keresztül a nyugati értékrend felsőbbrendűségébe vetett, egyoldalúnak is nevezhető, hitre épültek? (…) Amennyiben valaki megkérdezné, hogy Magyarország miért is lépett be a 2. világháborúba, akkor becsületesebb lenne azt tényszerűen megindokolni. Egyértelmű ugyanis, hogy arra a Magyarországra a Nyugat által nem épp demokratikus módon kényszerített Trianoni Békeszerződés //diktátum!// miatt került sor. (…)

//Nyugodtan// állítható tehát, hogy az erkölcs és értékrend tótágast áll Magyarországon a 2. világháború óta. Mint ahogy talán az sem véletlen, hogy a kommunizmus utódpártja oly kiváló partnere azon – jelenünket egyértelműen meghatározó – globális tendenciának, amelyet a kiváló pszichológus-író, Erich Fromm a technokrata-fasizmus jelzővel illet. Ez szinte ugyanolyan beszűkült módon szemléli a világot, (…) ahogy a fasizmus és kommunizmus szemlélte azt. (…) A nyugati felfogás saját múltjáról – és az abból következő értékrendről – meglehetősen beszűkült. (…) Amennyiben … a témát illető sokkal következetesebb mélybúvárkodást lennénk képesek végezni annál, mint amelyre a 19. században létrejött történelemszemlélet szellemisége ad lehetőséget, akkor a globális válságból kivezető útra is könnyebben rátalálhatnánk.

Vagyis képesek lennénk azt megérteni, hogy a magyarság esetében olyan 'Örökség'-ről van szó, amely valamennyiünk öröksége. (…) A történelem tényeinek hibás interpretációja miatt olyan hiányos globális értékrend jött létre, amelynek következtében valamennyien masírozunk a globális öngyilkosság felé. (…) Kívánatos lenne ezen állapotot meghaladni, (…) de ehhez szükséges meghaladnunk inorganikus világképünket is, amely az utóbbi évezredben nem csupán fokozatosan világkultúrává volt képes önmagát kitágítani, de végeredményben ez okozza a jelen öngyilkos globális állapot létrejöttét is.

Ugyanakkor ajánlatos lenne valamit szem előtt tartani.

Jóllehet ezen 'Örökség' valamennyiünké, viszont létrejötte elsődlegesen a magyarság elődeihez köthető. Ebből viszont az is egyértelmű, hogy megőrzésének és megújításának morális súlya elsődlegesen a magyarság vállát terheli. (…) Erre viszont a 21. század eleje sokkalta alkalmasabbnak tűnik. (…) Ahhoz, hogy a jelenleginél egy sokkal pozitívabb korszak jöhessen létre mind a magyarság keretein belül, mind globális méretekben, (…) a magyarságnak elsődlegesen azt kell megértenie, hogy annál csak tisztább és természetesebb forrásból ihat, mint ihatott az utóbbi évezredben.  (…) Szükségesnek tűnik a szembesülés azzal, hogy az előző alapja organikus, míg az utóbbié inorganikus. (…) Amennyiben a magyarság képes ezt megérteni, akkor (…) képes lesz azt //értsd: organikus műveltségét – a szerk.: LHA// újratanulni, (…) és a természetes öngyógyítási folyamatok spontán beindulásával is számolhat.

Azonban ezen folyamatot a magyarságnak mindenekelőtt a globális megújulás érdekében szükséges elkezdenie. (…) A magyarság problémáinak kívánatos megoldása csupán azon kérdések következetes megválaszolása mentén képzelhető el, amelyeket Kodály, Bartók, Karácsony Sándor, Szabó Dezső, Németh László stb. munkássága vetett fel. Vagyis (…) a magyar jövő kívánatos megvalósítása a 21. században csak az Egyetemes szolgálatának keretein belül lehetséges. (…) Anyugati szellemiség (…) manapság túlságosan beleragadt a Relatív szférájába, és szinte már-már elfeledkezik az Abszolút követelményeiről. (…)

Egyértelmű, hogy a jelen kor kompetitív //vetélkedő, egymás hatását korlátozó – a szerk.: LHA// világrendjét fel kell váltsa a jövő korszak kooperatív //együttműködő, vállvetett – a szerk.: LHA// rendje. (…) Ahhoz, hogy egy új globális berendezkedés létrejöhessen, éppen a nyugati civilizáció keretén belül kell létrejönni egy olyan vágó-élnek avagy kísérleti laboratóriumnak, amellyel ez megvalósulni látszik. (…) Az efféle vágó-él kifejezés alatt valami olyasminek az összessége értendő, amire a magyarság zöme tudat alatt meglehetősen régóta vágyik. Ugyanakkor szükséges arra is felhívni a figyelmet, hogy (…) az előzőek folyamán nem lehetett olyan egyértelmű a keleti és nyugati értékrend közötti szintézis megteremtésének szükségessége, mint ahogy az ma látható. (…)

Keleten az ember nem csupán egy emberi lény, hanem egy olyan Mikrokozmosz, amely önálló része a Makrokozmosznak, vagyis az Abszolútnak. A Makrokozmosz Abszolút erejéből azonban csak akkor képes részesülni, amennyiben nem ragad bele a Relatív szférájába, hanem állandóan nyitott marad az Abszolút impulzusainak irányába. //Ilyen például a Természet által adott bármely impulzus – a szerk.: LHA//
Az autokratikusnak is kinevezett – ugyanakkor az Abszolút irányában a nyitottságot vaskövetkezetességgel megkövetelő – keleti mentalitást akár a mély-demokrácia névvel is illethetnénk, a nyugati, főképp látszatra törekvő híg-demokrácia gyakorlatával szemben. Ugyanis az előbbi 'mellérendelő' –  //éles ellentétben// az utóbbi 'alárendelő' módszereivel szemben. Míg az előző //a Kelet// vaskövetkezetességgel megköveteli az ember méltóságának, autonómiájának és belső függetlenségének tiszteletét – hiszen az nem egyéb, mint a Makrokozmosz Mikrokozmoszban történő manifesztációja, vagy az Abszolútnak a Relatív által történő tükröződése – addig a Nyugat ezt inkább látszólag teszi. (…)”

    (Li Po-szo /északkínai-hun származású tudós; USA-ban, magyar feleséggel/:
    Szkíta örökség /Történelem és szellemiség/;
    Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 2008., 408-432. oldal)


190./  „(…) Zrínyi, ha Nyugaton születik, összeszorított fogakkal, hallgatva esik el; Madách keserű lesz, mint Schopenauer. De mert itt születtek, magyar szögben lehulló napsugarak alatt, kétségbeesésükből az 'és mégis' reményen túli reménykedése nőtt ki. Mert itt nem a ráció számít. Ráció szerint már rég elpusztultunk volna. Akik Magyarországon logikusan gondolkoztak, mindig kétségbeestek. Itt a remény a reménytelenségben van. Abban hogy a végső órákon, amikor a nemzet sorsán őrködő riadtan takarja el szemét, amint az örvény felé közeledünk – hirtelen titkos erőtartalékok nyílnak fel a lélekben. Erőtartalékok, amelyek túl vannak minden ésszel, akarattal elérhető dolog határán; erők, amelyek kegyelemszerűen jönnek, amikor már mindenről le kell mondanunk. Mint a halálos veszedelemben levőnek egyszerre megszázszorozódik a lélekjelenléte, és sohasem sejtett erő száll karjába, a szemébe; egész élete, elmúlt és eljövendő esztendei mind kapaszkodó kezébe tolulnak – úgy törnek fel olykor a nemzet életében a titkos erők, amelyeket felhalmoztak a századok. (…)”

            (Szerb Antal /1939./; 'Itt élned, halnod kell' c. fejezetet
            in: Nemzeti Olvasókönyv /közreadja: Lukácsy Sándor/;
            Gondolat Kiadó, Budapest, 1988.; 312-313. oldal)


191./  „(…) A magyarságnak tág értelemben vett kultúrelőnye van szomszédaival szemben:

    – a munkához való viszonyulás (munkaerkölcs, teljesítményorientáltság,             elhivatottság),
    – a jogtudat
    – az igazságközpontú mentalitás tekintetében. (…)”

        (Borbély Imre: Gyarapodó magyarság
        /Egy gyarapodás- és tudásközpontú létmodell vázlata/;
        a Magyar Jövőkép c. kötetben; kiadja: MVSZ és Vörösmarty Társaság;
        Székesfehérvár, 1996.; 7. oldal)


192./  „Én egy kis nemzetnek, Magyarországnak vagyok a fia. Az én országom horizontálisan kicsi, de vertikálisan igen nagy, az ég felé nyúlik…”

            (Molnár C. Pál /XX. századi festőművész/;
            Magyar Hüperión /A jobboldali értelmiség folyóirata;
            2013. november – 2014. január; borító belső oldal)

//horizontálisan = az anyagi (testi) világban; vertikálisan = az anyagtalan (szellemi, lelki) világban – a szerk.: LHA//


193./    „Forr a világ bús tengere, ó magyar! (…)
    
    Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!
    Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély;
    Nem félek. (…)

                Nem sokaság, hanem
    Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. (…) /

            (Berzsenyi Dániel /1776-1836./: A magyarokhoz (II.) 1807.;
            közli: Rendületlenül  /A hazaszeretet versei;
            Officina Nova, Budapest, 1989.; 328-329. oldal)


194./  „Magyarok voltak Magyarország nélkül,
    Magyarok vannak Magyarország nélkül,
    Magyarok lesznek Magyarország nélkül.
    Mert az országnál mélyebb a magyarság,
    Mert test az ország és lélek a nép – 
    Keret az ország, s az ország-keretben
    A magyarság a fejedelmi Kép… (…)
    
    Országokat lehet szétdarabolni:
    Nem lehet legyilkolni lelkeket!” //!!!!!!! – a szerk.: LHA//
    
    (Reményik Sándor: Mi a magyar? /Kolozsvár, 1941. május 15./
    R. S. Összes verse II. kötet; Polis Könyvkiadó-Kálvin Kiadó-Luther Kiadó,
    Kolozsvár-Budapest, 2005.162. oldal)


195./  „A jövő a mi különböző származású embereket összefogó nemzet – fogalmunknak kedvez.”

  (Teleki Pál /földrajztudós, főcserkész és politikus/: Merjünk magyarok lenni!; 1943.)


196./  „A MAGYAR NEMZET léte kultúráján áll vagy bukik. Ebbe irodalom, nyelv, még a történelem is belefér. Tehát a kultúrája és a sorsa tartja a magyarságot. A vér harcában már többször csatát vesztett – nem kell mondani a tatár dúlást, a törökök másfél évszázadát, a betelepítéseket – , és ma is vesztésre áll. Viszont a kultúrájával ezt mindig ellensúlyozni tudta. Olyan vonzó műveltség ez, hogy ezért mindig jó volt magyarrá válni azoknak, akik ide érkeztek, például az én nagyapámnak is, vagy akik itt éltek idegen tömegek.”

                    (Szerencsés Károly /történész/;
                    Demokrata-riport, 2008. augusztus 27.)


197./    „Ez az én népem (…)
    a mindig dolgozók
    mindig újrakezdők
    mindig mást-akarók
    az éjszaka is más gondjain virrasztók
    a messze külföldről levelet kérők
    a Zrínyit Petőfit Tamási Áront 
    emlegető vegyesajkú lányok   //horvát, szerb, tót, román – MAGYAROK//
    öreg zsidók kik Ady-versen sírnak
    cigányok kiknek ez a föld hazájuk
    és mindenféle emberek akik
    úgy érzik még élni lehet e földön
    magyar nyelven szépséget mondani
    s teremteni olyan világot
    melyben ember szeretheti az embert
    ez az én népem
    azért élek és amíg élek
    úgy élek hogy meghal nélkülem”

            (Sipos Gyula: Ez az én népem;     „Védőbeszéd”,
            Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1984., 224-225. oldal)


198./  „(…) Éreztük és tudtuk, hogy nem mindenki magyar, aki a magyar állam polgára és annak nyelvét beszéli. Azt is mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a magyar nemzet értékes részei ma nem a magyar államnak polgárai. Ha azt akarjuk, hogy nemzetünk fennmaradjon, ha életben akarjuk tartani a nemzettudatot, nem fogadhatjuk el, hogy a magyar nemzethez tartozás lényege az államiság, a nyelv, az anyaföld és a vérségi kötelék. Éreztük, tudtuk, hogy valami más, valami magasabb rendű a magyar nemzethez tartozás lényege.

Ez a lényeg a magyar szellemiség, a magyar lelkület és érzés, amely Tér és Idő felett van. Pontosan definiálni nem lehet, csak élő valóságként – legmagasabb rendű képességeink segítségével – önmagunk fölé emelkedve átélni. (…)”

                (Drábik János: Kié a Magyar Állam?
                A magyar nemzeté vagy a szervezett magánhatalomé?
                Gold Book Kft., 2012.; 68. oldal)


199./  „(…) Kiút lehet, ha a MAGYARSÁG saját, mélyen gyökerező nyelvéből négy fogalmat megragad és beilleszt gondolatvilágába. Ezek: a nem, a nemzés, a nemzetség és a nemzet.

A nem a férfi és a női nemiségből fakadó, megfelelő szerepekkel, jellemvonásokkal, öntudattal, tudatosan és pszichikailag vállalt feladatokat jelenti. Ma sok fiatal nincs tisztában a szerepével; ezt bizonyítja az évi hétezer tizenéves abortusz, amely kirívóan magas szám a környező országokhoz képest.

A nemzés – ami örömszerzés is – elsődlegesen a teremtés egy szakrális aktusa a két nem ősi kapcsolatában.

A nemiségen, a nemzés aktusán át jutunk a nemzetséghez, a család ősi elnevezéséhez, családok nélkül pedig nem létezik nemzet.

Ezt a fogalomrendszert kell felépítenie és magáévá tennie a politikának is, majd eszerint működtetni az országot. (…) Ha a társadalmi jólétet nem GDP-ben vagy metróalagutak hosszában mérjük, hanem az emberi szabadságnak abban a fokában, hogy egy kormányzati ciklus alatt hány gyermek születik, a magyarság sorsa biztonságban lesz. (…)”

            (Téglásy Imre, az Alfa Szövetség elnöke /riport, 2010. január/)

//Talán itt kellene említést tenni a férfi és a női nem sajátos szerepéről és felelősségéről önnön lelki-szellemi minőségük továbbörökítése témájában. A „lélek és szellem nemessége” a tárgy; egyáltalán nem mindegy, hogy e téren milyen adottságú utód-nemzedékről gondoskodnak a szülők; vajon gondolataikban él-e a – csúnya kifejezés – „magasabb minőségű ember” létrehozásának, egy magasabb szint „megalkotásának” vágya, mintegy az Isteni Teremtés folytatása, emberi szinten?! A Természet Egy(sége) fogalmához ez is hozzá tartozik; „célirányos”, gyermeket vágyó szeretkezés nem korlátozódhat pusztán a testek egyesülésére. Az a jobb minőségű – egy „nemesebb” –  utódnemzedék létrejöttének igazi esélye, ha a férfi-nő párosodása a 'test-lélek-szellem hármas' tudatos egyidejű átélése-aktivitása révén valósul meg. A magyar nyelv szépen utal a legmélyebb lényegre: a „nemesítés” akkor sikeres, ha eredményeképpen az utód magasabb minőségi szinten, karakteresebben képviseli, jeleníti meg a létezésben a „nemét”: a fiúgyermek, a fiatalúr, a férfi: a HÍM-et; a leánygyermek, az ifú hölgy, a kész nő: a NŐSTÉNY-t; s mindkettő a sajátosan  – neme szerint – jellegzetes KULTÚRLÉNY-t. Évődő férfiúi szójáték a magyar nyelvi adottságokat kihasználva: „Én nagyon szeretem a női nemet. Annál csak egy dolgot szeretek jobban: a női 'igen'-t!”  – a szerk.: LHA//


200./  „(…) Át kell írni a történelemkönyvet, mert az ember jelenlétének a története a Földön egészen más, mint ahogy azt tanítják.

És nem csak a történelem, de az egész világ, maga az Élet, az Ember és Isten is más.

Ma a magyaroknak egy elképesztő „ténnyel” kell szembesülniük, ha felteszik az alapvető kérdést: kik vagyunk, honnan jövünk, mióta magyar a magyar? Se könyvekből, se a legfrissebb nemzeti kutatásokból ezekre az alapkérdésekre nem tudunk határozott választ kapni. (…)

Egy azonban tény: az a nép, aki ma MAGYARországon , illetve a Kárpát-medencei térségben él és magát magyarnak vallja, magyar nyelven beszél: egy ősi és igen magas kultúrában élő, Földünk történelmét évezredeken át meghatározó nép leszármazottja. Tény az is, hogy a régi, ún. magas kultúrájú, egymással testvér népeket fokozatosan a háttérbe szorította egy újfajta mentalitású népáradat, és mai világunk 'uralkodó rétege' közülük került ki. Tény az is, hogy ez az újfajta mentalitás olyan ÉRTÉKRENDet erőltetett a leigázott ősnépekre, mely agresszíven – aránylag rövid idő alatt – a hajdani anyaközpontú társadalmakból egyeduralmi királyságokat, a közösségi földtulajdonból feudalizmust és egy ezt kiszolgáló, a többség kizsákmányolásán alapuló harcos világot teremtett.

Ez az új mentalitású hatalom- és gazdaság-orientált „kultúra” csak úgy képes életben maradni, ha az ősnépek nem emlékeznek hajdani békés, harmonikus életükre, és ha az egyes emberek nem emlékeznek néhai kozmikusságukra, elfelejtik eredeti képességeiket, amelyek így elsorvadnak; életmódjukban függővé válnak egy mesterségesen kialakított világtól, amelyben egyetlen feladatuk, hogy a rajtuk élősködő réteget eltartsák és gazdagítsák.

Ennek érdekében olyan istenképet vetítenek az emberek elé, mely a vallások által ennek megfelelően kondicionálja az emberek lelkét; olyan történelmet fabrikálnak, melyben az ősnépek eredete jó esetben is homályos avagy szégyellni való; az egyes embert pedig teljesen elzárják kozmikus eredetétől, tudásától. (…)”

        (Purisaca Golenya Ágnes: Táltosok barlangja
        /A Szíriusztól a Kárpát-medencéig/; Kristály Könyvtár sorozat;
        Magánkiadás, 2013.; 180-182. oldal)


201./  „(…) A rábaközi hagyatékban a 'szenzáció' az, hogy a BÜÜN-nek nevezett  MAGYAR ŐSVALLÁS az ős-európai eszmeiség hordozója. Azé az etikáé, mely – a német Michael Stolleis professzor szerint – az európai embert abban különbözteti meg más kultúrák népeitől, hogy 'az elnyomást, a zsarnokságot nem fogadja el magától értetődőnek', fatalistán természetesnek. Szenzáció maga a világkép, az, hogy a világ mozog, örvénylik, és az energia változó alakot ölt, nem veszik el. (…)

A magyar ősvallás egyedülálló, de nem rokontalan. A rokon uráli népeknél mindenütt kimutatható a dualista világkép, és a szálak elvezetnek a japán sintoista hagyomány alapjáig, a Ko-Dzsi-Ki világképéig. A ma föllelhető és rekonstruálható világképekből Hans Christian Meiser szerint csak az uráli népeké igazi dualista világkép. A nősténység-hímség dualitása ez, ami a nemek egyenrangúságát, egyenjogúságát
is garantálja, s ez a szabadság alapvető garanciája. (…) Az uráli 'iker-örvénylés' dualitásában (lásd például a DNS iker-spirálját – a szerk.: LHA) a nősténység-hímség az istenség lényege, a szerelem, a vágy, a szexualitás az Isten teremtő erejének megnyilvánulása.

A judeo-kereszténységben vannak 'meghívottak' és 'választottak', tehát eleve fölé- és alárendeltek.

A magyar ősvallás, a BÜÜN evvel szemben az egyén korlátlan SZABADSÁGÁT  hirdette a végső határig, amíg az nem sérti mások korlátlan szabadságát. (…)”

    (Máté Imre: Yotengrit I., 2004. Palatia Nyomda és Kiadó, Győr, 16-17. oldal) 


202./  (…) Újabb eredetmonda-változatot jegyzett fel egy spanyol tudós, Gregorio Garcia, akinek az újvilág indiánjainak történetét ismertető, 1606-ban //!!!!! – LHA// megjelent és 1729-ben újra kiadott művét a magyar őskutatás számára két kaliforniai magyar kutató, Fótos Márton és Oláh Imre fedezte fel, és Fótos Márton fordította magyarra; ez a hatalmas tudományos felkészültséggel megírt munka külön fejezetet szentel a szkítaságnak, félreérthetetlenül azonosítva a szkítasággal a magyarságot. (…)

Szól a szkíta pártosokról, a nagy hatalmú Pártus Birodalmat megteremtőkről is. Szkíthiából, vagyis hazánk területéről vándoroltak Elő-Ázsiába, s nevük 'száműzöttet' jelent (azaz olyan szkíta népcsoportot, amely pártoskodása miatt kiszakadt az anya-nemzetből, és a Közel-Keleten külön államot alapított magának.) (…)

A Kárpát-medence a szkíta néptörzsek fókusza, kiáramoltatója volt, és évezredeken át szüntelen népkirajzások indultak el innen keletre; de minden égtáj felé, északra is. (…) 

Gregorio Garcia hatalmas tudományos apparátussal megírt, ezerötszáz kútfőre támaszkodó munkájának őstörténeti adatai szinte kimeríthetetlenek. Ókori szerzők szerint az időszámításunk előtti időben Európát és Ázsiát a szkíták uralták. (…)

A szkítát a világ ősnépének tartották. Ptolemaiosz, Trogus Pompeius, a szicíliai Diodórosz és más antik szerzők nyilatkoznak ebben az értelemben. Ammianus Marcellinus szerint: 'Egyiptom népe valamennyi közt a legrégibb, hacsak a szkíták nem versenyeznek vele régiségben.' (…)

A szkíták a bibliai korban a világ legfejlettebb népei közé tartoztak, s ezen felül keresztények voltak. (…) Még érdekesebb, hogy a Biblia megírása előtt is már keresztények voltak ezek az emberek – sőt Pál apostol, vagy akár Krisztus születése előtt! Ismerünk még ilyen példákat más népről is. Ezért menekült az apostolok nagy része a szkíták vidékeire Krisztus halála után. Ott senki sem gáncsolta őket. Sőt! A valódi krisztusi eszmék természetes módon azonnal beépültek eszmevilágukba, amely évezredek óta ismerte a Világügyelő személyét. Eljöveteleinek fontosságát.

Nem kell nagyon távol keressük a jelenséget. Például a székelyek között nincs nyoma, hogy vallási térítés lett volna Szent István korában vagy azután. Az is tény, hogy az Inkvizíció sem merte betenni a lábát Székelyföldre. S ha figyelmesen elolvassuk a jegyzőkönyveket, a magyar nemesi mezővárosokban se nagyon vitézkedtek. A falvakról ne is beszéljünk. Hogy őseink feltámadtak Krisztussal, sokkal kevesebbet, de sokkal többet is jelent, mint gondolnánk. A krisztusi tanítások összefoglalták, és a változó időknek megfelelő új irányvonalakat adtak az őskeresztény hitvilágnak. Ez később nagy bajok okozójává vált. Emiatt üldözték a krisztusi tanokat kicsavaró, meghamisító semmi népek pribékjei a szkítát, a magyart évszázadokon át. Még ma is, amikor pedig rég kilúgozták belőlünk az őshit nyomait (látszólag). De tessék megnézni egy becsületes tudós (dr. Pásztori-Kupán István dogma szakértő, a teológiai tudományok doktora) kételyeit:

–    Miért szűrődik át évszázadok távolából kazettás templomaink mennyezetére – és a magyar Szent Korona zománcképeinek hátterére – egy olyan jelképrendszer, amely a szkíta keresztyénség félreérthetetlen hatását mutatja? (…)

–    És miért kell tagadni a szkíták keresztény voltát? Mert akkor azt is el kell ismerni, hogy a hunok és – ami még ennél is 'rosszabb' – a magyarok is őskeresztények voltak. S akkor mi lesz a közel ezer év alatt olyan nagy műgonddal, munkával felépített ellenségképpel?”

                (Barabási László: Magyarul gondolkodni;
                FRÍG Kiadó, Budapest, 2006.; 45-54. oldal)


203./  „(…) Már említettük a nyelvész Nyikolaj Trubetzkoj munkásságát, akinek alapszerepe volt az indo-germán lingvisztika ellentmondásainak feltárásában. Azon kívül, hogy a modern nyelvészet alapjául szolgáló hangtan egyik megalapítóját tisztelhetjük személyében, a szovjetellenes orosz arisztokrata Trubetzkoj mélyen gondolkodó, nem egyszer provokatív ideológus is volt. (…) 1927-ben 'Az orosz önismeret problematikája' című brosúrájában fejti ki közelítésmódjának főbb szempontjait. Komoly kételyei lévén az európai kultúrával kapcsolatosan, nem csupán magát Oroszországot nevezi turáni hatalomnak, hanem annál jóval messzebb is ment. (…) Megjegyzi ugyanis, hogy az 'európaizáció' nem egyéb, mint a latin-germán mentalitás nem latin-germán népekre történő erőltetése, következésképp az európaizált nem latin-germán népek értelmiségének meg kell szabadulnia vakságától és a latin-germán ideológia hipnózisától. Világosan meg kell érteniük, hogy becsapták őket, mert:

    '… az európai kultúra csupán a népek azon speciális csoportjára kötelező, akik     azt megteremtették;    

    … a latin-germán kultúrával történő telítődés olyan nép által, amely nem vett     részt annak létrehozatalában, ezen nép számára nem tartalmaz abszolút     értéket, és nem rendelkezik feltétel nélküli morális prioritással;
    
    … az ilyen nép mindig a latin-germánok „mögött” marad, vagyis mindig     később részesül a kulturális fejlődésük bizonyos lépcsőfokainak áldásaiból,     mint ahogy az az eredeti kultúrában történik, következésképp mindig     lemaradásban lesz része az igazi „európaiak”-hoz viszonyítva, amelynek     eredményeképp az intellektuális és anyagi vonatkozásokat illetően mindig     tőlük fog függeni;

    … vagyis az európaizáció abszolút hátrányos bármely nem latin-germán nép     számára.'

Trubetzkoj szerint tehát az oroszoknak radikálisan újra kellene gondolniuk mindazt, amit saját történelmükről hisznek, és (…) rá kellene döbbenniük eurázsiai-ázsiai gyökereik valódi értékeire. Mert Oroszország lényegében eurázsiai, ami nyelvéből is egyértelmű, és amely (…) sokkal közelebb áll azon formációhoz, amelyet később ural-altájinak neveztek el. Trubetzkoj (valamint tanítványa, Roman Jakobson) szerint ezen nyelvek valamikor mind ugyanazon eurázsiai nyelvészeti közösséghez tartoztak //ŐSNYELV! – a szerk.: LHA//, amit hangtani és egyéb nyelvészeti bizonyítékok egyértelműen alátámasztanak. Kis brosúrájával egy egész történelmi iskolát teremtett, amelynek legjelentősebb képviselője Nyugaton George Vernadszkij lett, aki szerint Atilla és hunjai nem csupán egész Eurázsia politikai, szociális, gazdasági és kulturális egyesítői voltak, hanem az oroszok természetes elődei is. Vagyis az oroszok annak természetes folytatói, amit a szkíták, hunok, kazárok (…) elkezdtek. (…)”

    (Li Po-szo /északkínai-hun származású tudós; USA-ban, magyar feleséggel/:
    Szkíta örökség /Történelem és szellemiség/;
    Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 2008., 188-189. oldal)


204./  „(…) 553-ban (…) szörnyű baj történt: a konstantinápolyi zsinat megtagadta és egyben megtiltotta a természetes isteni lélek szabad akaratát a reinkarnációra. Elkezdődött az önpusztítás. Aztán lassan leereszkedett a szellemre a középkor sötét függönye. (…) A régi, komplex, eget-földet, istent-embert összefogó nemzeti-népi vallásosság drámai módon összeroskad. Az egyház kíméletlenül elvégzi a spirituális szétválasztást, vagyis dogmák segítségével álságosan fölemeli a lelket, miközben aljas módon megöli az Isten felé szárnyaló szellemet. Felbomlik az ember Szentnégyessége, vagyis az isteni-lelki-szellemi-testi egy-sége és egész-sége. Ezzel a profán aktussal végleg elsüllyed az emberi civilizáció ősi, kozmikus, szakrális tudása és hagyománya. 869-ben a konstantinápolyi zsinat kimondja, hogy a látható és láthatatlan világ határmezsgyéjén élő ember többé már csak test és lélek csupán. A Szentnégyességből végleg kitöröltetik a termékeny Anya, az Istenhez vezető útról eltöröltetik a Szabad Szellem. Az Isten által adományozott Szabad Lélek és Szabad Akarat így börtönbe vettetik. Atya és Fiú egylényegűvé formálódik és kihelyeztetik a bűnös emberi lényen túlra, fel a keresztfára, a halál kapujába. A kereszténység kíméletlen (ember-ellenes) államvallássá alakul. (…) Így már teljesen érthető, hogy miért jött létre az ősi gnosztikus (szkíta-pártus) szeretettan ellen az inkvizíció. Érthetővé válik, hogy miért tart napjainkig ez az engesztelhetetlen gyűlölet ősi MAGYAR természetrendünk és szeretetvallásunk iránt. Vérben és mocsokban megszületik és kiteljesedik a modern ember modern 'hódító' egyháza, a német-római (sauli) felsőbbrendűség. (…)

A magyarságban – bármennyire kinevetik és tagadják is ezt ellenségeink – van egy megfoghatatlan misztikus és spirituális küldetéstudat //a magyar nyelv – az anyanyelv!!! – a szerk.: LHA//. Talán ezért is éltünk túl minden nyomorúságot, bajt és veszedelmet. (…) A MAGYAR nép jellemében magnyilvánuló szabad és természetes szellem mindig közösségekben (törzsekben, székekben és magokban) gondolkodott. Ez a fajta – ma tapasztalható – modern, nyugati individualizmus, önzés és haszonelvűség soha nem volt a mi nemzeti eszményképünk. Ezt – sok más idegenszerűséggel együtt – a baloldali felforgatás és a korlátolt liberális szabadosság hozta ide magával. A magyarok mindig istenfélők //sokkal inkább: Isten-szeretők!!! – a szerk.: LHA//, tekintélytisztelők és konzervatívok, vagyis hagyomány-, ős- és múlttisztelők voltak. (…)

Látom és saját bőrömön megtapasztalom, hogyan omlik össze a demokrácia politikai és gazdasági intézményrendszere, és hogyan porlad szét a kereszténység farizeus és dogmatikus hitvilága. Ez már a nyugati kultúrkör végső hanyatlásának ideje. Mindenhol hazugsággal, képmutatással és értékvesztéssel vagyunk körülvéve. (…) Pénzzel már nem lehet megváltani a Gondviselést! A gonosz korszellem azonban lassan, de biztosan felemészti önmagát. Szerintem a Végítélet megmásíthatatlanul és elkerülhetetlenül be fog teljesedni. Az emberiség és benne a magyarság lassan elérkezik az út végére. Biztos vagyok benne, hogy hatalmas sorsfordító változások előtt áll az egész emberi civilizáció. Reményeim szerint mi, magyarok leszünk ennek az univerzális fordulatnak a szellemi katalizátorai. (…)”

            (Molnár Tamás /1955-, képzőművész, író, publicista/:
            Megfeszítve /Beszélgetések a végső ítéletről/,
            Megvető Szamizdat Kiadó, 2012.; 154-156. és 140-141. oldal)


205./  „(…) Az (…) 'égi Magyarország' fogalomból szeretnék kiindulni. Olyan – anyagi létünktől elvonatkoztatott, nem igazán evilági – tartalomra kell ezzel kapcsolatban gondolni, amellyel meg tudjuk ragadni a MAGYARSÁG, Magyarország időtől független belső lényegét, amiből kiindulva elképzelhetővé és meghatározhatóvá válna az, amit fel kellene építenünk mai, rommá vált önmagunk helyén.

Ahhoz, hogy azzá tudjunk válni, akik //lényegileg – a szerk.: LHA// vagyunk, újra kell fogalmaznunk ezt a tartalmat. Ha ezt nem tudjuk megtenni, s az idegen befolyások végképp uralkodóvá válnak életünkön, végérvényesen el fogunk tűnni a földi világból. (…) A világnak a ma evidensnek tűnő és semmilyen módon nem megkérdőjelezett formája, a mi jelenlétünkkel együtt, teljesen esetleges. Ez a világ most éppen ilyen, de volt teljesen más és lesz is teljesen másmilyen, és egyik megjelenése sem jobb, törvényszerűbb vagy indokoltabb, mint akármelyik másik. Ezt nem szabad elfelejteni. Az emberi világ nagyon sokféleképpen alakulhatott volna – mondjuk – az elmúlt háromezer év alatt. (…) A káprázattól indulva szeretném lebontani a technikai civilizációhoz kötött üres értékek tévképzeteit, lévén sem a jelenben, és különösen az 'égi Magyarországon' semmiféle jelentőségük nincs. (…)

A 'metafizika' (…) görög szó, jelentése: fizikán túli, a fizikai világon túli. Logikus módon, ha megkísérelünk a fizikain túli világról fogalmakat alkotni, összehasonlíthatatlanul absztraktabb gondolkodásra kényszerülünk, mint pl. a fizikában. (…) Az ember (…) a szellemi megvalósulást //időben ELŐBB// a fizikai megvalósulás //időben KÉSŐBB// előfeltételeként tapasztalta. Mivel pedig a teljes körülvevő világot működő rendszernek látta, logikusan arrra a következtetésre jutott, hogy kell lennie azon a működő fizikai rendszeren túl – melynek ő is része – egy szellemi világnak, ami a fizikainak előfeltétele. Továbbmenve pedig (…), ha meg akarja tudni, hogy miért van, mi célból létezik a teljes – az embert is magába foglaló – fizikai rendszer, az eredendő okokat csakis a fizikain túli, szellemi világban keresheti. (…)

A működő fizikai világnak része az ember is, aki önértelmezést igénylő lelkes //értsd: lélekkel rendelkező – a szerk.: LHA// lény. S ha az alkotónak tetszett önértelmezést igénylő lelkes lényt teremteni, akkor további biztosítékoknak kell lenniük a rendszer hibátlanságát illetően. Hiszen, ha bármely időtávlatban, bármi esélye felmerülhet a rendszer hibájának, működésképtelenné válásának, akkor az önmagát múlhatatlan //azaz: anyagtalan – a szerk.: LHA// értékekben értelmezni tudó lény vajon honnan merítse a lelkesedést az élethez, önmaga működtetéséhez, ha akár saját idejében, akár utódainak bármily távoli idejében számolnia kell a megszűnéssel?

Ilyenformán pedig csupán az a tény, miszerint az ember önértelmező lény, magával vonja Teremtője tökéletességének szükségszerűségét.

Mert bár elméletileg elképzelhető, egy teremtményével „felelőtlenül” játszadozó teremtő, de ilyesmi feltételezése egyrészt ildomtalan, másrészt – ha mégis így volna – akkor az embernek úgyis mindegy, úgyis eleve elveszett. Tehát, ha az emberi létnek bármiféle értelmet tulajdonítunk, egyáltalán teret engedünk az „élet értelme” gondolatnak, akkor az csakis tökéletes teremtővel képzelhető el. (…)

Ha a tudatformában az absztrakciós szintek mélyülnek, fejlődésről lehetséges beszélni. Ellenkező esetben viszont nem. (…) A metafizika, a fizikain túli világgal foglalkozó tudatforma évezredek óta halódóban van. (…)

    A materialista tudománynak, a MATERIALISTA gondolkodásnak (…) a     lényege: minden egészet csak mint részekből felépítettet tud elképzelni.     Ezzel szemben az eredeti METAFIZIKAI alapállásban mindig először az     egész van meg (a fejben pl. a ház víziója), és az egészben értelmeződnek a     részek. A materialista számára a világ alulról fölfelé épül (fejlődik), a     metafizikai szemlélet szerint pedig a világ fölülről lefelé épül. (…) //!!!!!!! – a     szerk.: LHA//

Kétségtelenül, a közvetlen gyakorlat fölé emelkedő szemléletre van szükség ahhoz a rafinériához, amely az ÉLET működésében absztrahálja magát a gondolkodást, sőt, észreveszi ennek minden művelet, minden eredmény fölött levőségét. (…)

Miért kell foglalkozni a metafizikával, ha témánk az 'égi Magyarország'? Két dolog miatt. (…)

    Először is (…) a magyar nemzet (…) mai szellemi-genetikai örökösei     vagyunk. (…) Ez a mi arcunk, ez (…) az a szellemi örökség, amit őseink     ránk hagytak, nagy kincs, hatalmas kincs, olyan kincs, amit genetikai     örökségünk folytán lényegében CSAK  MI  ÉRTHETÜNK //!!!!!!! – a     szerk.: LHA//, s ami el fog tűnni ebből a világból, ha mi eltűnünk…, és ha el     fog tűnni ebből a világból, akkor ez a világ is el fog tűnni. //!!!!! – LHA//

    Másodszor pedig világosan kell látni, hogy azt a szellemi-genetikai     örökséget – ami már csak azért is nyilvánvalóan hatalmas kincs, mert ezer éve     próbálják meg elvenni tőlünk – az egész nemzettestet átható és működtető     tiszta formájában utoljára a Kárpát-medencébe bevonuló eleink     birtokolták. Minden, ami utána kezdődött, egy zuhanás része.

Az elmúlt ezer esztendő alatt sok minden történt. Nyájas mosollyal kínáltak nekünk örökségünkért cserébe szép, csillogó gyöngyöket, de ezek utólag mind üvegnek bizonyultak. Aztán harcoltak is ellenünk, és megnyerték nemcsak a csatát, de a háborút is. A békét azonban, az általuk kikényszerített békét nem tudják megnyerni – ezt mindenki tudja, ők maguk is – mert az élet titkát nem ismerik.  AZ ÉLET TITKÁT MI ISMERJÜK. Az ő kultúrájuk a fizika, a mi kultúránk a metafizika.
//Az ő kultúrájuk az ANYAGI, a mi kultúránk az ANYAGTALAN – a szerk.: LHA// 

Az a kincs, amit őseink ránk hagytak: metafizikai örökség. (…) A mai tudomány az emberen kívüli modellekben keresi az emberi élet értelmét. //Fizikai szemlélettel – a szerk.: LHA// (…) A metafizikai szemléletben mindez tökéletesen értelmetlen. (…) Ha (…) az embernek saját léte értelmével kapcsolatban van késztetése fogalmat alkotni, akkor arra kizárólag saját funkcionális működésének feltárásával van esélye. Az ember funkcionális működése alatt itt persze nem az ember anyagi testének funkcióira kell gondolni, (…) hanem az embernek, mint önazonos szellemi lénynek a funkcióira. Azt a teret, mozgásteret pedig, ahol ezek a funkciók működtethetők, úgy hívják: ÉLET. Tehát az emberi élet nem eszköze az életen kívüli modellek készítésének, hanem éppen célja a létezésnek. Az élet az, ahol/amiben a Teremtés 'ember' nevű modellje kipróbálható. Ezért aztán a metafizikai szemléletű korokban a kultúra, a cselekvés nem a kikerülésre, nem a megúszásra, hanem a próbatételre fókuszált. (…)

Amennyiben a mai szemlélet, a mai 'tudomány' egyáltalán az emberre irányul, úgy célja mindenkor és mindenben az ember személyes cselekvésének kiiktatása. Modelljei alapján gépeket konstruál, melyekkel lehetőleg mindent elvégeztet, amit egyébként korábban az embernek személyesen kellett elvégezni. (…)

Ma a mi metafizikai mélységű próbatételünk éppen az, hogy képesek vagyunk-e – az élet elkerülési szándékával szemben – elevenné tenni a lassan önmagába fulladó életet. (…)

    A régiek (…) a megfejthetetlen indíttatású, mégis meghatározó realitásként a     világ minden szerveződési szintjét létben tartó titkot nevezték szentségnek     (idegen szóval SZAKRALITÁSNAK).  A szentség (…) annak a realitásnak a     józan tudomásulvétele, hogy a létezés bármely szerveződési szintje egy     magasabb szerveződési szintben van benne, s csak azért létezhet, mert az a     magasabb rendű szerveződési szint az ő létezését akarja, szereti, és – alulról     nézve láthatatlan okoknál fogva – működésben, életben tartja. (…) Végletes     leegyszerűsítés lenne az ember szintje fölött csupán egyetlen szintet – Isten     szintjét – megkülönböztetni, amint azt lényegében a kereszténység teszi. A     régiek szerint a szentségnek végtelenül sok szintje van lefelé és felfelé     egyaránt. Minden szakrális szint magába foglalja, szeretetben élteti, uralja a     nála alsóbb rendű létformákat, s ez a végtelen szakrális sor a teljesség, az     EGY, az ISTEN. //!!! –  a szerk.: LHA//  A végtelen szakrális sornak is nevet     adtak, ezt hívták hierarchiának. (A 'hierarchia' görög szó, jelentése egyenes     fordításban: a szentség uralma.)

Ennek értelmében a hierarchia érvényesítése a társadalmi létben olyan társadalmi alakulatot jelent, amelyben a szentség uralma érvényesül. A hierarchikus társadalomban az van följebb, akinek szeretetképessége teljesebb, összetettebb emberi közösség //lásd: Hamvas Béla: Az öt géniusz – a szerk.: LHA// létének megtartásáért vállalhat felelősséget. Ami nem így működik, az nem hierarchia. Hierarchia nélkül szerves létet, 'égi Magyarországot' elképzelni lehetetlen. (…)

Lényegesnek tartom még megemlíteni a Kárpát-medencébe bevonuló magyarság metafizikai kultúrájának egy hangsúlyos jellemzőjét, mégpedig a férfi és női princípium elkülönített működtetését. (…) Külön gyakorolták a nemi jellegű funkciók szakrális tartalmát tudatosító, a funkciókra felkészítő, vagy a funkciók ellátásának tisztaságát védő rítusokat. Mindehhez az intézményi keretet rendek, méghozzá hierarchikus rendek biztosították. A nők számára női rend, a férfiak számára férfi rend. Működésük nemigen hasonlítható kései utódaik, a vallási rendek működéséhez, ugyanis eme előbbiek fő feladata nem az elkülönülés volt, hanem a beavatás. (…) Mindkét nem csak a saját funkcióinak ellátásáért vállalhat felelősséget, hiszen csak azt ismeri a maga átélt valóságában.

A két rend között nem volt alá-, illetve fölérendeltségi viszony. A női rend méltósága pontosan megegyezett a férfi rend méltóságával. Nem vetődött fel semmiféle női egyenjogúsági harc szükségessége. Akkoriban még mindenki pontosan tudta, hogy az életnek mindkét nem egyformán alapja.

Eme egyszerű, szerves és a tetejében teljesen logikus működésnek a megtámadására a legkézenfekvőbb módszer a nemek egyensúlyának megbontása. Ezt az egyensúlyt néhány évszázadnyi kitartó munkával sikerült is megbontani, méghozzá elsődlegesen a női princípium kárára. Az egyensúlyvesztés következtében aztán – saját törvényszerűségei mentén – éppúgy tönkrement a férfi princípium is, s mára beköszöntött a teljes káosz, aminek fő jellemzője a terméketlenség.

Mindezek után, ha válaszolni akarok arra a kérdésre, hogy mely feltételek mellett lehetséges elképzelni egy MŰKÖDŐ ('égi') MAGYARORSZÁGOT, a következő három pontban tudom összefoglalni:

   1./  A metafizikai, szakrális, szerves életelv érvényesítése.
   2./  Az eredeti értelemben vett hierarchia helyreállítása.
   3./  A férfi és női princípium működési egyensúlyának helyreállítása.”

            (Sütő Zoltán: A rend; az „Égi Magyarország” kötetben;
            Püski Kiadó, Budapest, 2010.; 11-22. oldal)


206./  „(…) Eurokasztráció avagy genézis

    Ahhoz azonban, hogy az indoeurópai örökség mélységét megérthessük és jelen     civilizációs zsákutcánkból kitalálhassunk, szükséges lenne a szerelem és     szexualitás körébe tartozó – és nem elég mélyen megértett – kérdések     megértése, és –  különösképp a Tantra és Tao vonatkozásában – a szükséges     konzekvenciák levonása. A szexuális energiát ugyanis nem csupán az indiai és     keletázsiai hagyomány azonosítja azon kreatív energiával, amellyel az emberi     civilizáció alapelemei átalakíthatók, hanem az ősi SZKÍTA is.     Következésképp a     Nyugat saját kasztrációját végzi, amennyiben mellőzi azon     szellemi technikát, amelynek nem csupán alapszerepe volt saját     civilizációjának létrejöttében, de amely – az emberi kultúra szükséges     minőségének fenntartásán keresztül – magát az emberiség Genezisét,     vagyis az emberi létezés folyamatos revitalizációját is biztosítani képes. (…)

(…) Az eurázsiai hagyományok fontosságának ilyen típusú megértése és a jelen kor követelményeinek szellemében történő újraértékelése – úgy tűnik – nem késhet túlontúl sokáig.

Ma ugyanis mindenki hajlamos a természetes energiaforrások konzerválására, de senki nem mer arról álmodni, hogy a legkritikusabb forrást, az emberi életenergiát konzerválná, jóllehet a magban rejlő energia konzerválása racionális programnak tűnik. //Ennek ellenére// úgy a politikusok, mint az egészségügyi szakemberek nem képesek ennek fontosságát felfogni. Pedig ez kellene, hogy legyen ama igazán forradalmi konzervatív program, amely korunk kihívásaihoz leginkább illene. (…) A környezetszennyeződés következtében előállt helyzet eredményeképp éppen az életenergiánkban és hormonrendszerünkben létrejött káros tendenciák – hiszen a spermaszám vészes csökkenése összefügg a 'tesztoszteron'-szint rohamos csökkenésének VÉRFAGYASZTÓ tényével – mielőbbi visszafordíthatóságára kellene összpontosítanunk. Amennyiben az emberi faj nem oltódik be globális mértékben mielőbb olyan új típusú életenergiával, amely sokkal harmonikusabbá lenne képes tenni őt annál, mint amilyen az utóbbi 2000 évben volt, akkor az eddigieknél elviselhetetlenül keményebb létezés, ha nem éppenséggel a kihalás elé kell néznünk.

A komputer, a tőzsde, a lombikbébi és a sok látványos sport; mindez rengeteg 
olyan felesleges figyelemelterelő trükkel áraszt el bennünket, amely mellett nincs hely a megfelelően erőteljes pozitív vonatkozások – vagyis az élet művészete – számára. Pedig éppen ez rendelkezne azon szellemi hatékonysággal, amely a megfelelő értékrend – következésképp a kívánatos tevékenység – felé lenne képes mozgósítani valamennyiünket.

Az élet művészi fokon történő megélésének lehetőségét tehát az eddigieknél sokkal komolyabban kellene vennünk! Ennek fontosságát lehetetlen túlbecsülni, hiszen csupán ezt tekinthetjük azon előfeltételnek, amellyel emberszabásúbb mindennapi életet biztosító körülmények lennének megteremthetők. Különösképpen annak fényében szükséges mindezzel komolyan foglalkozni, amennyiben egyértelmű, hogy az szoros összefüggésben áll egyrészt a saját tesztoszteron-szintünk, de még inkább a gyermekeink és azok gyermekeinek tesztoszteron-szintjének kívánatos emelésével. Ezzel mintegy új hagyományt teremtenénk. (…) Az ősi indoeurópai hagyomány lényege is ez, azaz a nyugati civilizáció megszületésének körülményei nem függetleníthetők azon folyamatoktól, amelyek az egykori Turán civilizációjában történtek, ami éppen az ilyen típusú életművészeten alapult.

Mivel pedig a minden emberben felhalmozódó atombombányi energia hasznosítási módszereinek tudása és gyakorlata nem csupán az ősi Turánban, hanem szerte Kelet-Ázsiában és Indiában nem is olyan túl régen még virágzott – hiszen éppen a férfi-nő kapcsolatban ilyen technikák léteznek, ezek viszont szinte már Keleten is (…) veszélyeztetettek az egyre inkább előtérbe kerülő fogyasztásközpontúság következtében (…) – valamennyiünk érdeke mind Keleten, mind Nyugaton, hogy ezen technikák megmentésre kerüljenek, és újra az egyetemes jobbulást szolgálják. Azaz egy olyan elméleti és gyakorlati tevékenység kidolgozása volna kívánatos, amellyel mindez megvalósításra kerülhetne.

Ugyanis Kelet-Ázsiában további kibontakozásra került azon szellemi életvirág-fajta, amely nem csupán a gnosztikus kereszténység kialakulásánál töltött be alapszerepet, hanem meghatározta a – ma már elsivatagosodott, de egykor sugárzó fényességgel világító – közép-ázsiai civilizációt is. (…) Ezen civilizáció szubsztanciáiból (…) származik (…) szellemi technikák tárháza is, //amelyekkel// –  a Yin-princípium teljességének figyelembe vétele esetén – szellemünk, kultúránk és civilizációnk mind kifinomultabb (…) azon szintjére érkezhetünk, amely a mikrovilág tágas lehetőségeit képes feltárni. (…) Ezt akadályozza azon inkvizíciós álszentség, amely – Jézus eredeti tanai helyett – valami sokkal elidegenedettebb formációt terjesztett el, és ezért képtelen a szellemiség organikus felfogására. (…) //Ez a típusú álszentség// nem képes azzal szembesülni, hogy milyen vetületei vannak a női-vér ösztrogén-szintjének, valamint a férfi-vér tesztoszteron-szintjének. A hajdani Közép-Ázsia, illetve a belőle szervesen kifejlődött Kelet-Ázsia nagy szellemi korszakai éppen azért alakulhattak ki, mert az eme technikával kitermelődött ösztrogén-tesztoszteron- többletet szellemi többletté voltak képesek szublimálni.

A kultúra lényege a szublimáció; (…) kultúránk stagnál, hiszen nem ismeri a valódi Transzcendencia technikát, vagyis azokat a módszereket, amelyekkel a valódi szublimáció, vagyis a valódi szellemiség megteremthető.

Ugyanis a Férfi-Nő egyesülés analógiája nem véletlenül a Yang-Yin, Nap-Hold, Ég-Föld, hiszen az emberben olyan organikus potencialitás létezik, amellyel a valódi értelemben vett Transzcendencia megvalósítható. Ezen lehetőség feltárása (…) ma nem kevésbé aktuális, mint valaha volt; (…) a puszta túlélésünk igénye kívánja ugyanis azt. (…)

Tisztában kell azzal lennünk, hogy a környezetszennyeződés 'jóvoltából' bekövetkezett hormonális egyensúlyfelbomlás nem csupán a homoszexualitás rohamos emelkedéséhez vezet, de – az iskolai példák nyomán – egyértelműen egyéb problémákkal is szembesülnünk kell az ösztrogén és a tesztoszteron szintjének csökkenése kapcsán. Többek között ilyen az agresszivitás növekedése és a koncentrációs képesség csökkenése, ami egyenes arányban áll a fenti hormon-jelenséggel. (…) 

Az eurázsiai őshagyományokra ma csakúgy szükség van, mint volt annak idején, és azokat a világkultúra megfelelő helyére tudnánk tenni ma éppúgy, mint valaha, hiszen az egykoron ott volt. Manapság erre (…) tudományos bizonyító eljárások és gyakorlati módszerek állnak rendelkezésre. Többek között a Tokyo Egyetem Neurológiai Tanszékének egykori vezető professzora, Dr. Hirai Tomio életműve is erről szól. Ez valamennyiünk számára elérhető; igaz, hogy meg kell érte dolgozni. (…) Hirai professzor  (…) a tudatalatti koncentráció szellemi állapotról a japán zen-buddhizmussal kapcsolatban beszél, (…) de tudott dolog, hogy az ezotéria intenzívebb módszereivel ezen állapot hatékonyabban megvalósítható. Idézzük hát Hirai professzort:

    'Az átlagos körülmények között az ember emlékeinek és gondolatainak nem     több, mint 20%-át képes felidézni. Ezen gondolatoknak azonban 50-70%-a     idézhető fel a tudatalatti koncentráció segítségével.' (…)” //!!!!!!! – LHA//

        (Li Po-szo /északkínai-hun származású tudós; USA-ban, magyar feleséggel/:
        Szkíta örökség /Történelem és szellemiség/; 
        Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 2008., 324. és 339-346. oldal)


207./  „Amikor a Tudomány elkezdi tanulmányozni a nem fizikai jelenségeket, egyetlen évtized alatt többet fejlődik majd, mint az addigi évszázadokban összesen.”

        (Nikola Tesla /1856-1943./ horvát tudós, feltaláló zseni; közli:
        (Cary Ellis: A 21. századi Szuperember /Kvantum Életmód/;
        Angyali Menedék Kiadó, Budapest, 2015., 534. oldal)


208./  „(…) Egy új korszak új kihívásaihoz nincs előre gyártott, jól bevált recept. Értékrendünk alapján kell haladnunk, lépésről lépésre. (…) Biztató, hogy az alaptörvényben megfogalmazódik a spirituális értékrend, például: (…)

Összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet! – Ez tisztán spirituális, az isteni igazságban és törvényben gyökerező értékrend. Nem a folyamatosan növekedő fogyasztás, nem mások kifosztása és sorsukra hagyása a MAGYAR érték, hanem a hit, a hűség és a szeretetet! Az ember becsületének az alapja nem a tőzsdei manőver és a valutakereskedés, hanem a munka és a szellemi teljesítmény. Nem az emberek elesetté és szegénnyé tétele az érték, hanem az elesettek és szegények megsegítése! Lassan világossá válik, hogy hogy itt sokkal többről van szó, mint pusztán egy értékrendbeli különbségről…

A nyugati, 'európai' értékrend abból az anyagi világból származtatja az értékeit, amely – mostanra már kiderült – az Univerzumnak mindössze 4%-át alkotja. A MAGYAR értékrend ezzel szemben abból a régióból táplálkozik, amely a lelki , spirituális világ. Ez viszont az Univerzum 96%-a – még akkor is, ha ezt korunk kitüntetett tudósai 'láthatatlan tömeg' és 'sötét energia' nevekkel illetik. Mivel az értékrendbeli konfliktus egy létező tény, semmilyen körülmények között nem kellene azon dolgozni – kifejezetten értelmetlen –, hogy ezt a konfliktushelyzetet az anyagi világ paradigmáján belül rendezzük. Mindaddig, amíg a gazdasági fejlődés és a fogyasztás területén próbálunk versenyre kelni a kifosztókkal, kudarcra vagyunk ítélve. Itt egyszerűen nincs számunkra győzelem, de még csak az elfogadás vagy a mellőzés kategóriája is elérhetetlen.

    //Adalék az előző bekezdés helyes értelmezéséhez: 

    „Az utóbbi évtizedekben egy maroknyi tudós egymással versengve     munkálkodott azon, hogy megmagyarázza azt a nyugtalanító tényt, hogy     világegyetemünknek csak 4%-át teszi ki az anyag, amiből a kedves olvasó,     jómagam, a könyveink, a holdak, a bolygók, a csillagok és a galaxisok     felépülnek. A többi teljesen ismeretlen.

    A kozmoszról alkotott képünk alapjaiban hibás, a kopernikuszi fordulat     (értsd: a Föld gömbölyű és nem lapos korong, a Nap körül keringenek a     bolygók – így a Föld is –, és nem a Föld a csillagrendszerünk központja, stb. –     a szerk.: LHA) csak a kezdet volt: nemcsak Földünk, hanem általában véve     az anyag is csupán jelentéktelen része a világnak. Richard Panek bemutatja,     hogyan jutottak erre a tudományos világképet megrengető következtetésre a     tudósok. Lépésről lépésre végigköveti a 'sötét anyag' és a még ennél is     bizarrabb 'sötét energia' utáni nyomozás történetét. (…) A kötetet az Amerikai     Fizikusok Intézete a 2012-es év legjobb tudományt népszerűsítő könyvének     választotta.”

    (Richard Panek: 4% Univerzum; 'fülszöveg' /alcím: Sötét anyag, sötét energia;
    Versenyfutás a világegyetem felfedezéséért/; SCOLAR kiadó, Budapest, 2013.)

Több mint elgondolkodtató fölfedezés, főként, ha tudatosodik bennünk, hogy a VILÁG két részből áll: „anyag” és „valami más”; de ezen utóbbiról (96%!) ma még csak azt tudjuk, hogy létezik; a „sötét” jelző itt ezt – a tudásunk hiányát – jelzi. – LHA//


Értékrendünkkel az  ANYAGI  világon belül nem győzhetünk!

Egészen más helyzet állhat elő abban a pillanatban, amikor ezt a konfliktus-helyzetet felemeljük a  GONDOLATI-ÉRZELMI-LELKI  szférába. Merthogy ez az a 'pálya', amelyiken otthon vagyunk, és ezen a 'pályán' az Univerzum energiájának már 96%-ából lehet – lehetne – gazdálkodnunk. (…) Ez az a terület, ahol nem veszíthetünk. (…)”

„(…) A  MAGYAR  NEMZET  tagja az, akinek értékrendje az univerzális, isteni törvényben gyökerezik, aki a krisztusi szeretet követője és megvalósítója, és aki hozzájárul a közös jó megteremtéséhez. Akkor is az, ha nem magyar az anyanyelve, vagy ha külföldön él. Akkor is az, ha ebben az inkarnációban cigányként vagy zsidóként látta meg a napvilágot. 'Nagy magyar' pedig az, aki ilyen érzelmi és gondolati háttérrel képes és hajlandó felajánlani életét embertársainak és nemzetének szolgálatára – bár ez rendszerint csak történelmi távlatból válik láthatóvá. (…)

Tudatosítanunk kell, hogy ami a magyarságot Európától //értsd: Európa egyéb részeitől – a szerk.: LHA// megkülönbözteti, az a magyar szív és lélek szerinti értékrend, amely a közös jót, az értékteremtést, a békét, a harmóniát, az elfogadást és a szeretetet a mások kárára megszerezhető anyagi jólét elébe helyezi. (…)

A korszakváltás akkor is megtörténik, ha csak várunk és semmit nem teszünk. Ez azonban nem kifejezetten magyar tulajdonság. Mivel az úgynevezett nyugati civilizáción belül minden jel szerint a Kárpát-medencében él a legtöbb olyan ember, akinek az értékrendje az isteni szférából táplálkozik, itt fognak megjelenni a legnagyobb erővel ennek az értékrendnek az elnyomói is. Vagy már meg is jelentek… A megoldás ezúttal nem a forradalom, hanem a belső átalakulás, a  MAGYAR  ÉRTÉKRENDHEZ  való igazodás, és annak a hétköznapi életben való alkalmazása.

Másra várni nem érdemes. Aki amit tehet ebben az ügyben, lehetősége szerint – belül és kívül – tegye meg, és este nyugodt mosollyal hajthatja párnára a fejét. Nem a rosszat kell kritizálni, hanem a jót erősíteni. Úgy legyen! (…)”

        (Balogh Béla: Elkezdődött… /Új Világrend vagy Aranykorszak?/;
        Bioenergetic Kiadó, Budapest, 2012.; 137-139., illetve 141-143. oldal)

209./  „Földünk poláris élőlény, s a rajta található Élettel, köztük az Emberrel is, zárt Egységet képez. Ha mi szenvedve éljük az életünket, ez Föld-Anyánk számára is fájdalmat jelent, míg a Föld javainak általunk történő kifosztása és pusztítása újabb és újabb mérhetetlen szenvedések okozója.
A földi polaritás nem egymásba feszülő ellenerők eredménye, hanem egymást tökéletesen kiegészítő, egymáshoz méltó, Egységet képező, egyenrangú Erők szövetsége.
Az Ember a polaritás törvényét félreértette, s félreértett, felszínes törekvésével a két pólust egymástól ellenerőként szétválasztva és egymással szembeállítva, immár sokadszorra pusztítja le a világot.
Jelen emberi törekvésünk nem a LÉLEK EREJÉTŐL való, hanem attól messze elrugaszkodott. (…)
Össz-emberi viszonylatban az emberiség túlnyomó többsége a (jang-típusú) férfienergiát tartja állandó mozgásban, míg környezetünkben (közel és távol) az egyetlen nép a MAGYAR, aki a BOLDOGASSZONY mellett elkötelezett, vagyis minden időkben a Női princípiumot képviseli a polaritásban.
Ugyanezt tehát nyomatékkal ismételve: Magyarságunknak minden körülmények közepette a (jin-típusú) Női energia BOLDOGASSZONY-szimbólumát KELL felmutatnia! Népünk teljes történelmében az általunk képviselt központi hatalom: a BOLDOGASSZONY (Isten Szentlelke, a BÖLCSESSÉG, vagyis a Női princípium).  Akinek legfőbb ismérve, hogy sohasem él vissza hatalmával.
Ha beletekintenénk, hogy ugyanez miképpen alakul más népek esetében, bizonnyal megdöbbennénk. Mert a népek fele-kétharmada még a nemzeti himnuszában is vérben gázolva érzi jól magát, van olyan nép, amely mániákus öntörvényeit hirdetve mindenki mást lenézve megaláz, akad olyan nép, amelyik nemzeti gőgjében megfeszülve hirdeti, hogy különb a többinél, de akad olyan is, amelyik ki sem lát a saját sötétségéből.
Érdemben ezek után érthetjük meg igazán, hogy másfél évezrede miért nem vagyunk képesek mit kezdeni a „nyugati típusú” intrikával, s hogy mennyire MÁS a BOLDOGASSZONY népe. Minket legkevesebb ezer éve azért próbálnak megalázni, megosztani, megvetni és eltiporni mások, mert nemzet szintjén nem óhajtunk visszaélni hatalmunkkal, vagyis genetikai adottságaink közé tartozik a NŐI princípium tisztelete és védelme.
Mi, MAGYARI népek tehát (bárhol legyünk is), világszerte ŐRZŐK vagyunk. Mi őrizzük a mérleg másik serpenyőjét, a mostanság bukni készülő jang-típusú férfienergia ellenpólusát, (helyesebben fogalmazva tehát a kiegészítő, EGYSÉGGÉ emelő, méltó párját.) Minden egyéb törekvésünk a LÉLEK Erejétől elrugaszkodott és hiábavaló.
A körülöttünk élő népek mind-mind a jang-típusú férfienergiát képviselik (felsőbbrendűség, ragyogás, áradás, intézkedés, pénz és a jog, harc, erőszak, gyűlölet, megalázás, kisemmizés, eltiprás és bosszú). Az ún. jin-típusú (főként keleti) népek több szempontból még önnön testvéreikkel szemben is a kirekesztést célozzák. Ez is férfienergia. A mi BOLDOGASSZONYUNK ilyet nem tenne. Ahol papok, politikusok, bankárok vagy katonák uralkodnak, ott a Női energia meghal. A mi mai magyar asszonyaink túlnyomó többsége naphosszat szintén a jang-típusú férfienergiát gyakorolja (irányítás, intézkedés, aktivitás, királyi ÉN, férfiasság, szerepcsere). Pedig a probléma magas nehézségi foka napjainkban – mindezekkel a sajátosságokkal éppen ellentétesen – abban rejlik, hogy nekünk magyaroknak (s a MAGYARI népeknek) a BOLDOGASSZONY, azaz: a női energia szimbólumát népként (is), és a legszemélyesebben (is), minden körülmények között fel kell mutatnunk. S ha ezt nem tesszük, hanem ehelyett mi is a férfienergiát aktiváljuk, akkor helyettünk a női energiaminőséget nem lesz képes felmutatni senki.
Most, hogy haldoklik a Föld, végérvényesen meg kell értenünk, hogy a magyarság bármiféle „harca" nem a hiányzó polaritás pótlását, s nem a BOLDOGASSZONY szimbólumának felmutatását jelentené, hanem a világ pusztulását okozná.
Mivel mi vagyunk a BOLDOGASSZONY ŐRZŐI, s ilyen irányú elkötelezettségünk e civilizációban a Vízözön óta (közel 7000 éve) ismert és töretlen, a BOLDOGASSZONY szimbólumát, azaz: a női princípiumot minden körülmények között nekünk kell felmutatnunk. Ez a szimbólum pedig: a Megértés, a Kötelesség, a Gondoskodás, a Megnyílás, Kitárulkozás, Elfogadás, Beletörődés, Megbocsátás, Odaadás, az Alázat és a Szeretet.
Amint ebből látható, tulajdonképpen a pillanatonként megélt érzelmeink minősége rejlik a feladat mögött. Természetesen a BOLDOGASSZONY szimbólumának felmutatása a magyarság részéről nem azt jelenti, hogy a magyaroknak ügyefogyott, tutyi-mutyi, élhetetlen, elvetélt, puhány, mamlasz, alattvaló, rabszolga-népnek kellene lennie. Hiszen a polaritás e világ egyik leghatalmasabb ereje, a Mi erőnk, s annál nagyobb erőt ad nekünk (egyénenként), minél kevesebben vagyunk (összesen). S azért közöttünk is élnek olyan szülöttek, akiknek a Mars harcos jellemvonása a létformájuk.
Aki tehát MAGYAR-nak született, legyen tisztában saját értékeivel, s erkölcsi tartása vezesse el a BOLDOGASSZONY-elvárásokig; amikor is lenne hatalma ahhoz, hogy üssön, de nem fog ütni, s akár ölhetne is, de nem fog ölni, hiszen Életet mindaddig nem vehet el, amíg Életet teremteni nem képes.
Magát a BOLDOGASSZONY–szisztémát egyáltalán nem kell túlmisztifikálni, hiszen élő, Valóságos Feladatról van szó: A magyarság ebben a poláris világban a mindenkori földi POLARITÁS Egyensúlyának a kijelölt ŐRZŐJE, mint ahogyan Föld-Anyánk föld-idegáramai szívenergia-központjának a kijelölt ŐRZŐI is mi, MAGYAROK vagyunk. A polaritást, a szív békességét, s a Földet pedig nem harckészültséggel, hanem a Tudattartalmunk állandó, kötelességszerű felülvizsgálatával és a mindenkori gondolataink folyamatos pallérozásával kell őriznünk, mert számunkra az ÉLET Könyvében ez a Feladat vésődött be.
Hatalmas őserők rejlenek a magyarságban, amelyeket jóra és rosszra egyaránt felhasználhatnánk. Emiatt is tart tőlünk a világ. Ha mozdulnánk, mi lehetnénk (ismét) Európa és Ázsia urai. Csakhogy ez a jang-típusú férfienergia aktiválása lenne, s ebbe belepusztulnánk mi is, és belepusztulna mindenki, aki él. EZT  A VILÁG  NEM  ÉRTHETI,  EZT  NEKÜNK  KELL  MEGÉRTENÜNK!
Ma mindenütt a világon azon csodálkoznak az átfogóbb tudással rendelkezők, hogy ez a mi magyarságunk Lemúriát, Ataiszt, Ordoszt, Atlantiszt és a Vízözönt túlélve, miképpen maradhatott fenn, megbonthatatlanul. Pedig a válasz roppant egyszerű: A BOLDOGASSZONY vigyáz ránk, hiszen Mi vagyunk az ŐRZŐI, s valamennyi korban, gondolkodás nélkül hajlandók voltunk önmagunkat a BOLDOGASSZONYÉRT felajánlani. Mert akárhogyan is terhelné vagy könnyítené a földi poláris Egyensúly mérlegének egyik serpenyőjét a mai népek végeláthatatlan sora, amikor az Egyensúly mérlegének másik serpenyőjében már csak a MAGYAR nép, s a BOLDOGASSZONY MAGYARI népeinek maradékai találhatók.
Nem amiatt maradtunk fenn ezer évek óta, mert volt egy Gilgamesünk, egy Nimródunk, egy Atillánk, egy Árpádunk és egy Mátyás királyunk, hanem azért, mert Föld-Anyánk mindig is bízott abban a népben, aki valamennyi korban Hitet tett a BOLDOGASSZONY tisztelete és védelme mellett.”

        (Szőke Lajos: A magyarok belső törvénye /2012./ – Internetről)

210./  „(…)  Ne törődjünk hát azzal, mi a Hatalmi Elit pillanatnyi reakciója, s főként ne törődjünk saját kis EGO-nk pillanatnyi érdekeivel: nyerjen megfogalmazást – ötletszerűen – az, ami az elmúlt ezer évek alatt másutt már jól bevált. (…)
Kis hazánk problémája, hogy Magyarország nem azonos azzal a területtel, amelyet számunkra a térképen bekereteztek. Szlovákia nem felettünk, Románia nem mellettünk van, a szerbek pedig (a térkép szerint) nem alattunk védik a saját határvonalaikkal körülkerített valamit.
Kis hazánk problémája az, hogy a VÍZ a sziklahegyek csúcsaitól a tengerig egy és oszthatatlan, és a Kárpát-medence EGY és OSZTHATATLAN, egymástól elválaszthatatlan, szétszedhetetlen ÉLET-TERÜLETET ölel fel.

A MI KÖZÖS – cseh-horvát-magyar-osztrák-román-ruszin-szerb-szlovák stb. – HAZÁNK egyetlen, oszthatatlan ÉLŐ Konglomerátum, és nem a köz-akarat formálja vadméh-kaptárrá, darázsfészekké. Ebben az értelemben a KÁRPÁT-FÖDERÁCIÓ vagy a DUNA-TISZA MENTI KÖZTÁRSASÁG avagy a KÁRPÁT-HAZA (…) jobban illene hozzá.
Amennyiben mi, egyazon Embertestvérek – de különféle folklórt 'játszogató' aprónépek – végre kezet nyújtanánk egymásnak itt, a közös Kárpát-Hazában, akkor a születő Testvériség Fényében a Hatalmi Elit mesterséges torzító tükrei elhomályosulnának, és a kölcsönös Elfogadás, Egymásra utaltság, Egymásra figyelés NŐI-PRINCÍPIUMA a FÉRFI-PRINCÍPIUMOT méltó módon kiegészítené.(…)”

            (Szőke Lajos: Csilagösvényen; Kis hazánk problémája;
            Honlap-füzet /évszám nélkül, de 2008 előtt/, 74. oldal)


211./    „A Kárpátoktul le az Al-Dunáig
    Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!
    Szétszórt hajával, véres homlokával
    Áll a viharban maga a magyar.
    Ha nem születtem volna is magyarnak,
    E néphez állanék ezennel én,
    Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb
    Minden népek közt a föld kerekén. (…)

    Te rác, te horvát, német, tót, oláhság,
    Mit marjátok mindnyájan a magyart?
    Török s tatártól mely titeket védett,
    Magyar kezekben villogott a kard.
    Megosztottuk tivéletek híven, ha
    A jó szerencse nékünk jót adott,
    S felét átvettük mindig a tehernek, 
    Mit vállatokra a balsors rakott. (…)”

                        (Petőfi Sándor: Élet vagy halál!
                        Erdőd, 1848. szeptember 30.)


212./  „(…) A Kárpát-medence minden egyes polgára, függetlenül nemzeti hovatartozásától, vallásától, hitétől, energetikailag szerves részét képezi a Föld szívközpontjának.

Mindenkinek lehet különböző vallási meggyőződése, azonban senki nem lehet a szívközpont energetikai törvényszerűségeinek felrúgója. A szív törvényszerűségeivel ellentétes ideológiák, érzések vagy gondolatok nemcsak Magyarország helyzetét ássák alá, hanem az egész Föld és emberiség ellen vétenek. (…)

Nincs fajtiszta energetikai minőség. A Kárpát-medence energiái szemléletesen  megmutatják az energiák keveredésének törvényszerű voltát. A Föld és ember együttműködése, a faji és népi hovatartozásokkal együttesen az, ami meghatározó a Föld szívcsakrájának működésében. (…)”

            (Harsányi László: Nostradamus! Most én mondom…,
            Girardi Kft., Budapest, 2000.;  23. és 214. oldal)


213./  „(…) Amikor Csíkszeredában megszólal, hogy 'jöjj, Szentlélek, Úristen…', akkor a szellemi falak recsegnek, és fölszakad a föld, fölfelé, az ég felé, és több ezer ember énekel… Tudjuk mi itthon egyáltalán, hogy miről beszélgetünk? Tudjuk!? Dehogy tudjuk! Egymás kis politikai 'izéjében', meg zsebeiben turkálunk. Nem ébredtünk még föl, nem jöttünk rá, hogy a saját hazánkról beszélgetünk. Meg kell halni tudniillik, ebben a hazában kell tudni meghalni, és hogyha itt halunk meg, akkor mi a bánattal foglalkozunk mi itten… relatív értékrendekben sasszézva jobbra-balra?! Nyugat-Európából importált uzsorásoknak engedelmeskedve titokban, miközben mást mondunk az embereknek! Ebből elég volt. Ebből elég volt.
Mi a megoldás?
    Cselekedni. És nehogy megkérdezze, hogy mit! Adja magát. (…) Arról beszélek, hogy ha dolgozni kell, akkor hogyan kell; (…) konkrétan cselekedni, megoldásokat találni a létező problémákra. A magyarság missziója még mindig az , hogy a Kárpát-medencében egy államalkotás trendjét biztosítsa. És biztosítja is! Irigységben, nyomorúságban, így-úgy, megalázva, pöffeszkedve, ostobán viselkedve, teljesen mindegy (…), a lényeg az, hogy ez a misszió változatlan. Nem változott semmit. (…) Nem a politikai dramaturgia szerint kell a dolgokat intézni, hanem nekünk magunknak. (…) Meg kell találnunk az egymáshoz vezető utat. Ez itt, a Kárpát-medencében le van statútumként téve. Tetszik tudni, mi védi? A Szent Korona, amely sugárzásával beborítja ezt a földet, és minket egymásnak szentel. És ha valaki ezt nem érti, az menjen már innen! (…) Valamit tudni kell: meg kell tanulni magyarul élni. (…)
Tán az a baj, hogy nagyon sok emberből pont ezt a fajta érzéket és együvé tartozást irtották ki szisztematikusan.
    A magyarság egy rétegét megfosztották a jelenlét tudatától és attól, hogy megszólaljon a szellemi világ. Ezt Szentlélek elleni bűnnek hívják, és ez alól a pápa sem oldozhat fel senkit. Ez az utóbbi negyvenöt év bűne //nyilatkozat 2003-ban! – a szerk.: LHA//. Ez az igazi bűn. (…) Ha ők ezt nem értik, legyenek boldogok a pénzükkel, a dicsőségükkel: hogy miképp paktáltak le a Nyugattal, legyenek boldogok vele! De egyet jegyezzenek meg: Magyarország nem eladó, soha nem lesz övéké, soha!
Szinte rímel erre, amit az egyik írásában olvastam, amelyben egy 'lehetett volna' és egy megvalósult világról beszélt…
    A 'lehetett volna' a mindenkori elmulasztott lehetőségeink világa, ami a jelen, ami éppen most van. (…) Egy organikus kultúra fölszámolásáról beszélgetünk most, amit egyszerű eszközökkel, egyutcányi ember összefogásával meg lehet változtatni… A kiirtott fasort vissza kell építeni. (…) Nem a politika, hanem az élet konfliktusait kell fölvállalni. Rá kell jönni, hogy a politika nem követi az életet. De az élet – ami a legfontosabb – követeli a maga jogait, nem csak Magyarországon, mindenütt a világon. Beszélhetünk Jeruzsálemről, az arab világról, a koptokról, a csecsenekről, a magyarokról, a helyzet ugyanaz. Félrevezetett embertömegek állnak szemben egy libertinus világpolitikával, amellyel szemben nekik az életet kell megvédeniük.
És van remény legalább hosszú távon?
    Hosszú távon van, csak azt én már nem érem meg – jövök-megyek; és a népeknek azt mondom: legyetek boldogok, mert mi ma is itt élünk, pedig minden megtörtént, hogy ne legyünk, hogy ne legyen Magyarország. 1920 erről szólt. És vagyunk, s leszünk, és kitalálunk mindenfélét, hogy LEGYEN AZ ÉLET.”
        (Rákay Philip beszélget Makovecz Imrével a „Ketten” c. kötetben, 
        Szerzői kiadás; Wieber és Wieber Kft., Miskolc, 2003., 170-174. oldal)

214./  „(…) Nem sérthet senkit, hogy a Kárpát-Hazában – a Föld-Anya Szívközpontja esetében, a Kollektív Tudatot illetően – mindez a Szent Korona valamennyi népére vonatkozik, mert mindegyikük létezése a magyarság válalásaitól függ. (…) Mi //magyarok// csupán – saját hozzáállásunkkal – a megoldás útját-módját határozhatjuk meg, de ettől még a feladat meg nem változik(!): A Magyarság feladata a Krisztus felé sújtó kard és Krisztus közé beállani. Mert aki a Föld-Anya Szívét hivatott őrizni, egyebet nem tehet. (…)

Mi a Világ Népeivel – a mentális, kauzális, asztráli és éteri világokban – Kezdetektől egyek voltunk és egyek is vagyunk, és csupán a fizikai világban áll fenn ez a mesterkélten kirekesztő és megosztott nyelvi, vallási és politikai különbözőség.

S jóllehet, a fizikai világunkban (…) ősidők óta /harc folyt/, de úgy tűnik, ezt a viharos és zűrzavaros hozzáállást lassan el kell hagynunk.

Ezzel a különvált és felettébb (mesterségesen) elkülönített és elkülönült létezéssel a jövőben sem a Földet, sem a Természetet többé nem lehetünk képesek életben tartani. A jövőbeni EGYSÉG pedig az Égi Törvények értelmében mindenképpen meg fog valósulni (velünk vagy nélkülünk). (…) /Ez/ az Európai Unió rendeltetése, feladata és szerepe lett volna, (…) ehelyett alakult ki – mint gyermekbetegség – ez a jelenlegi piacgazdasági bohóckodás.

Mindezek miatt oly nagyon helytelen, gusztustalan és sátáni a népeket szürkén összemosó, 'bankárfedezetű', neoliberális piacgazdasági globalizáció, mert a népeknek – sokszínűségük megőrzésével – és a nemzeteknek – saját hagyományaik megtartása mellett – , a kirekesztő vallási és politikai megosztottság felszámolásával, sorsközösségben, önként, egyetértésben és Szeretetben kellene egymásra találniuk, és békésen egymásba oldódniuk, s ezt követően jöhetne a Világkormány.

Erre kell, hogy példát mutasson a Szívcsakra Népe, azaz: a MAGYAR. (…)”

            (Szőke Lajos: Csilagösvényen; ;
            Honlap-füzet /évszám nélkül, de 2008 előtt/, 63-64. oldal)


215./  „Magyarország a hősők nemzete, nem halt meg, és nem halhat meg. Ez a kiváló nemzet majd kitör sírjából, ahová az önkény fektette.”

                (Victor Hugo /francia író/; 1849.)


216./      „Hontalan vagyok,
    mert vallom, hogy a gondolat szabad,
    mert hazám ott van a Kárpátok alatt
    és népem a magyar.
    
    Hontalan vagyok,
    mert hirdetem, hogy testvér minden ember
    s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
    mindenki, aki jót akar.

    Hontalan vagyok,     
    mert hiszek jóban, igazban, szépben.      //szellem-lélek-test – a szerk.: LHA//
    Minden vallásban és minden népben
    és Istenben, kié a diadal.

    Hontalan vagyok,
    de vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet
    és maradok ez úton, míg csak élek,
    töretlen hittel ember és magyar.”

            (Wass Albert: Hontalanság hitvallása /1947./;
            a 'Hagyaték' c. kötetből /a szerző válogatása életművéből/;                 az Örökségünk Alapítvány kiadása; Budapest, /1999 előtt/; 5. old.)


217./  „Trianon (…) Tény, a fegyverek és korszakok most mások, és ehhez alkalmazkodni kell, de minden újabb és újabb generáció lelkében rögzíteni kell: egy katonailag győztes háború után – melyből úriemberek módjára akartunk kiszállni, lásd a bukaresti békét – az akkori SZDSZ aknamunkájának és lelki mérgezésének következtében történt, ami történt. De mivel a valóban fontos dolgok szellemi síkon történnek, amíg a magyar fejekben ez ott van, addig nem veszett el semmi.

(…) Egy idézet: 'Ha engem az a szerencsétlenség érne, hogy osztrák császár lennék, úgy már holnap átköltöznék Pestre, huszáregyenruhába vágnám magam, magyarul beszélnék és mindent bekebeleznék Magyarországba, ami oda illik. Személyesen lépnék a Magyar Országgyűlés elé, csak vele tárgyalnék, és kereken megmondanám a vitathatatlan tényt, hogy a magyar királyi méltóság az ausztriai császár első tisztsége, minden egyéb pedig csak melléktartomány.' Bismarck mondta Thun-Hohenstein grófnak, a Monarchia szentpétervári nagykövetének, 1867 előtt.

Ez a másik, amit a magyar fejekbe kell verni. Kik vagyunk, kik voltunk, és mi a mi valódi rangunk és jelentőségünk.”

            (Pozsonyi Ádám: Idézetek /'Korszellem' sorozat/;
            Demokrata /hetilap/, 2013. június 12., 36. oldal)


218./  „(…) A nyugati értékek és intézmények azért vonzották (…) a más kultúrákban élő embereket, mert a nyugati hatalom és gazdagság forrásaként tekintettek rájuk. Ez a folyamat évszázadok óta tart. (…) Amint a Nyugat hanyatlik, csökken az a képessége is, hogy az emberi jogok, a liberalizmus és a demokrácia elveit más civilizációkkal elfogadtassa, és ugyanígy csökken ezen értékek vonzereje más civilizációk körében.

Ez már meg is történt. A nem nyugati népek (…) évszázadokon keresztül irigyelték a nyugati társadalmak gazdasági prosperitását, technikai fejlettségét, katonai erejét és politikai egységét. (…) Ha gazdagok és erősek akarnak lenni, vélték, olyannak kell lenniük, mint a Nyugat. Mára azonban ezek a 'kemalista' attitűdök eltűntek Kelet-Ázsiában. A gyors gazdasági fejlődést már nem a nyugati kultúra importjának tulajdonítják, hanem sokkal inkább annak, hogy ragaszkodtak saját kultúrájukhoz. Azért sikeresek, állítják, mert különböznek a Nyugattól. (…) A Nyugat elleni lázadást (…) most a nem nyugati értékek magasabbrendűségének hangoztatása legitimálja.

Ezen attitűdök kialakulása a Ronald Doré által 'második generációs őshonosodási jelenségnek' nevezett folyamatról tanúskodik. (…) Miközben a nyugati befolyás visszaszorul, a fiatal feltörekvő vezetők már nem folyamodhatnak többé a Nyugathoz erőért és jólétért. A siker eszközeit saját társadalmukon belül kell megtalálniuk, ezért alkalmazkodniuk kell annak értékeihez és kultúrájához. Az őshonosodás folyamatának nem feltétlenül kell kivárnia a második generációt. //! – a szerk.: LHA// A rátermett, érzékeny és alkalmazkodó első generációs vezetők maguk is őshonosodnak. (…)

A nyolcvanas és kilencvenes években az  ŐSHONOSODÁS  az egész nem nyugati világban általánossá vált. //Megvan a minta, a követendő; nem kell a „semmiből” kitalálni…; csak a VILÁGTREND az, amire érdemes odafigyelni – a szerk.: LHA// Az iszlám újjáéledése és az 'újraiszlámosodás' meghatározó folyamat a muzulmán társadalmakban. Indiában a nyugati formák és értékek elutasítása, valamint a politika és a társadalom 'hindusodása' az uralkodó tendencia. Kelet-Ázsiában a kormányok a konfucianizmust szorgalmazzák; a politikai, értelmiségi vezetők országaik 'ázsiaiasodásáról' beszélnek. A nyolcvanas évek közepén Japán a 'Nihonjinron', a Japán- és japánságelmélet megszállottjává vált. (…) A demokratizálódás ütközik a nyugatiasodással, és a demokrácia – lényegéből fakadóan – lokalizáló, nem pedig kozmopolitizáló folyamat. (…)”

    (Samuel P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása;
    Európa Könyvkiadó, Budapest, 1998., 138-142. oldal)


219./    „MI ITTHON VAGYUNK.
    Itthon mi vagyunk.
    Itthon vagyunk mi.
    MI VAGYUNK ITTHON.”

                (Takaró Mihály: Biztató – magyaroknak;
                Jeruzsálemi hétvége; Püski kiadó, 2013., 33. oldal)

//Vegyük észre anyanyelvünk csodáját: kifejezőerejét, tömörségét és a tudattalan lélek-zengetését: ITT: eme helyen; HON: haza, szülőföld! Lássuk meg a kötetlen szórend által sugallt SZABADSÁGOT, az alá/fölé rendeltség hiányát, eleve elutasítását! – a szerk.: LHA //

IX. GAZDASÁG


220./  „Szinte minden ágazatban riasztó sebességgel faljuk fel természeti tőkénket, ellentétben a környezetileg fenntartható gazdasági működéssel, amely úgy elégíti ki a szükségleteket, hogy közben nem kockáztatja az elkövetkező generációk esélyeit. A közgazdász Herman Daly oly találóan mondja: 'van valami alapvetően rossz abban, ahogy földi ügyeinket kezeljük; mintha bolygónk csupán egy felszámolandó üzleti vállalkozás volna.' 

Vagyis: mintha egy hatalmas iparvállalat minden évben csendben kiárusítaná néhány üzemét, olyan könyvelési rendszert alkalmazva, amelyben nyoma sincs ezeknek az ügyleteknek. Ennek eredményeképpen pénzforgalma erős lesz és profitja nő. A részvényesek elégedettek az éves beszámolókkal, és nem veszik észre, hogy a profit a vállalat vagyontárgyainak rovására emelkedik. De amikor az utolsó gyárat is eladták, az ügyvezetőknek arról kell értesíteniük a részvényeseket, hogy papírjaik értéktelenek. Valójában ez az, amit a Földdel művelünk. Egy hiányos könyvelési rendszerre építve kimerítjük termelőerőnket, miközben gyermekeink kárára elégítjük ki mai szükségleteinket.”

    („A világ helyzete” 1991. évi jelentésből; idézi:    
    Moser Miklós: Körforgások a természetben és a társadalomban; 15. old., 
    Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium kiadása, Budapest, 1997.)


221./  „(…) Simon Kuznets, aki a GDP  /gross domestic product – bruttó hazai össztermék – a szerk.: LHA / szülőatyjának számít, hiába magyarázta, hogy a mutató alkalmatlan egy ország jólétének mérésére, a találmány már saját útját járja, s látni valóban rossz kezekbe került. A GDP alapjaiban hibás mutatója a jólétnek és/vagy a gazdaság fejlettségének, így minden erre épülő döntés is alapjaiban rossz.

Kik számíthatnak előkelő helyre a GDP szint vagy növekedés ranglistáján? Azok az országok, amelyek  természeti erőforrásaik gyors és kíméletlen kihasználására szánják el magukat, amelyek – a társadalmi károkat figyelmen kívül hagyva – mindent megtesznek a család klasszikus funkcióinak piacra tereléséért, s amelyek eladósodni sem restek az 'előbbre' jutás érdekében. (…)”

                (Síklaky István: Létbiztonság és harmónia;
                A pénzuralmi rendszer alternatívája;
                Éghajlat Könyvkiadó, Budapest, 2003., 161. oldal)


222./  „Az ötlet, hogy a kormányok rábízzák a társadalmi gondoskodást a piacra, körülbelül annyira ésszerű, mint farkasokra bízni a juhnyájat.”

                /Mahathir Mohamad – malajziai miniszterelnök/

„Mi a fontosabb egy válságban: a pénzügyi piacok érdeke, vagy a nép demokratikus akarata? Én az utóbbit választottam.”

                /Olafur Ragnar Grimsson – Izland elnöke/

        (Lovas István: Unortodox különcök; Kairosz Kiadó, 2015., címlap)


223./  „(…) Ha a gazdasági teljesítményt helytelen mutatók alapján irányítjuk, akkor rossz eredményt is kapunk. Sürgősen sutba kellene dobnunk a GDP-t mint a gazdasági tevékenység mutatóját, és helyette olyanokat kellene bevezetnünk, amelyek azt mérik, hogy a gazdaság milyen mértékben teremti meg és támogatja azt a világot, amelyet mi szeretnénk.

A londoni 'Új Gazdasági Alapítvány' megalkotta azt az indexet, amely – az általam eddig látottak közül – a legígéretesebb a valódi jól-lét gazdasági teljesítmény mérésére: a boldog bolygó mutatót (angol rövidítéssel: HPI): (…)


Boldog Bolygó Mutató = (élettel való elégedettség x várható élettartam):környezeti                                                 lábnyom.

Az eredmény annak a környezeti hatékonyságát mutatja, ahogyan egy adott társadalom gazdasága a társadalom egy adott szintű fizikai és érzelmi jólétét előállítja. Az eredmények azt bizonyítják, hogy lehetséges hosszú és boldog életet élni viszonylag kis környezeti kárt okozva is. A legjobb pontszámot általában az elszigetelt népek és országok kapják. (…)

A 'boldog bolygó mutató' (…) csak a valódi jólét indikátorait használja. Nem tartalmaz semmiféle olyan torzítást, amely a legtöbb pénzügyi mutatónak sajátja.
Ideális esetben a gazdasági hasznot nem pénzügyi mutatókon keresztül kell számításba vennünk, /hanem/ amelyek az általunk valóban kívánt eredményeket tükrözik. (…)

Bizonyos közgazdászok panaszkodni fognak, hogy ilyen mutatókkal a gazdaságon olyasmit akarunk számon kérni, amit a szabályozatlan piacgazdaság valószínűleg nem tud teljesíteni. Tekintsük ezt beismerésnek: a gazdaságnak egy megfelelő keret-szabályrendszerben kell működnie, ha többet akar tenni a társadalomért, mint csupán a kevesek egyéni érdekeinek kizárólagos szolgálatát.

Egy valódi jóléti gazdaság nem lehet a magántőke kisajátított játéktere. Annak működéséhez hozzájárul a magántőke, a kormány és a civil társadalom, mindegyik a megfelelő arányban. (…)

Gondolkozzunk el azon a nagy fordulaton, amely a pénzvilág fantomgazdaságából a helyi, valódi jólét gazdaságába vezet. Távolabbról szemlélve, ez a birodalomból a Föld közösségébe vezet, az uralkodás //valójában a hatalom – LHA// korszakából az együttműködés korszakába.”

            (David C. Korten: Gyilkos vagy humánus gazdaság?
            Kairosz Kiadó, Budapest, 2009.; 120-122. oldal)


224./  „(…) A nemzetgazdaságok nemzetközileg elfogadott elszámolási rendszere – bruttó nemzeti össztermék /gross national product: GNP – a szerk.: LHA/ – jogosan vonja le az üzemek és eszközök amortizációját az összes előállított termék és szolgáltatás értékéből. Ám nem veszi figyelembe a természeti tőke amortizációját, az erózió okozta talajvesztést,  a savas esők okozta erdőpusztulást vagy a védőernyőként viselkedő ózonburok elvékonyodását. Ennek eredményeként a kormányok által jelenleg használt GAZDASÁGI elszámolási rendszer lényegében hamis haladásról ad számot.

A valóságot nem híven tükrözi, és ezért környezetileg ártalmas gazdaságpolitikát hoz létre.

A BIOLÓGIAI elszámolási rendszer legjobb esetben is csak töredékeiben létezik. (…) E hamis gazdasági elszámolási rendszer és a szinte egyáltalán nem létező biológiai elszámolási rendszer azt eredményezi, hogy a gazdaság környezeti ellátórendszere széles körben pusztul és tönkremegy. Az ipari cégek szabadon aratják le a profitot, miközben az olyan külső költségeket, mint a szennyezett levegő okozta egészségkárosodás vagy a globális felmelegedés következményei, a társadalomra hárítják. 

'Választhatjuk azt, hogy lebecsüljük a most kibontakozó folyamatok veszélyeit és tovább evickélünk utunkon. De hova juttat minket a nemtörődömség? … hogy az egyetlen fajként végezzük, amely aprólékosan nyomon követte saját kipusztulását. Milyen szánalmas sírfelirat lenne: látták közeledni, de nem voltak elég intelligensek a megállításhoz.'

PROBLÉMÁINK LÉNYEGE TEHÁT INTELLIGENCIA-, ILLETVE KULTURÁLIS PROBLÉMA, ITT KELL A MEGOLDÁST IS KERESNI!         E TÉREN VAN SZÜKSÉG KOPERNIKUSZI FORDULATRA.

    (Moser Miklós: Körforgások a természetben és a társadalomban; 65. old., 
    Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium kiadása, Budapest, 1997.)


225./  „(…) Az uralkodó közgazdaságtan olyan irracionális és etikai szempontból megkérdőjelezhető alapelveken nyugszik, amelyek nem szolgálhatják tartósan az egyetemes emberi kultúrát. Bár az uralkodó közgazdaságtan el tudja fogadtatni az egész világon, hogy érték- és célrendszere, támogatott intézményei, szabályozási mechanizmusai, 'feltárt' gazdasági szabályosságai, motivációs rendszere és a valóságos gazdasági folyamatok között 'összhang' van, valójában egyre nyilvánvalóbb, hogy a tévúton járó közgazdaságtan tévútra vezette a gazdasági rendszereket – és 'vice versa'. A 'tiltakozó' bioszféra, a háborgó társadalmak lassan előkészülnek, hogy a modern kor utolsó torzszülöttje, a globalokrata libertinus technofasiszta társadalom- és gazdaságszerveződés ellen fellázadjanak.

A  TIGRISLOVAGLÁS  talán még segíthet! A két szereplő a lovas és a tigris; a tigris a korszellem szimbóluma, a lovas pedig az a kiválasztott, aki képes a fenevad hátára pattanni és a hátán megmaradni. A tigris spirituális legyőzése a cél. Az egyetlen lehetőség: rendíthetetlen hittel, állhatatosan ugorj a hátára, és üld meg! Leesni nem szabad, mert akkor elvesztél. Lovagolj a fenevadon, amíg végkimerülésben össze nem esik. Nem szabad megölnöd, mert az a gyávaság biztos jele lenne, neked egyébként sincs fegyvered, neked spirituálisan kell megsemmisítened újból és újból. (…)

A korszellemre úgy tekintünk, mint a végidők elszabadult negatív erőire, amelyek mindent legázolnak. Felszámolják az ember fizikai létfeltételeit; elszennyezik a vizeket, a talajt, a levegőt. Szétszaggatják a társadalom kötőszöveteit; az egészséges férfi-nő szerepeket összezavarják, a családot ellehetetlenítik, a lakóhelyi és a nemzeti közösségeket leépítik. Előrehaladott formában az ember lelki és tudati harmóniáját tömegbefolyásolási eszközökkel (képi médiumok, drogok) célirányosan manipulálják. (…)”

    (Somogyi Ferenc, közgazda: Tigrislovaglás, avagy a globalitás áfiuma ellen
    való orvosság; Kairosz Kiadó, Budapest, 2015.; borítóhátlap és 15. old.)


226./  „A pénz a hatalom tolvajkulcsa.”

                        (Simone Weil)


227./  „(…) A pénz, amelyet nap mint nap használunk, kétféle, egymásnak ellentmondó célt szolgál: egyrészt csereeszköz, a munkamegosztás feltétele, így minden civilizáció alapja; másrészt felhalmozható dolog, s e minőségében akár akadályozhatja is a cserekereskedelmet. Egy zsák alma, ha nem veszik meg, előbb-utóbb elrohad, a pénz azonban, amelyért megvennék, megőrzi eredeti értékét akkor is, ha tulajdonosánál marad. Mivel a pénz értékálló és mindenre használható 'joker', kamatot lehet kérni érte. Tulajdonosa úgy szedhet kamatot, hogy a kisujját sem kell megmozdítania. (…)

Minden ár kamatot tartalmaz. (…) A szemétdíjnak például körülbelül 12%-a, a vízdíjnak 38%-a, a lakbérnek pedig 77%-a kamat. (…) Minden ár, mellyel életünkben találkozunk, átlagosan 30-50% kamatot vagy tőkeköltséget tartalmaz. Ez azt jelenti, ha kamat helyett forgalmi illetéket vezetnénk be, legtöbbünknek megduplázódna a jövedelme, vagy ugyanazon életszínvonalért arányosan kevesebbet kellene dolgoznunk.”

            (Margrit Kennedy /közgazdász, USA/ könyvismertetője;
            Silvio Gesell: A természetes gazdasági rend,
            kétezeregy kiadó, 2004., hátsó borító szövege)


228./  „A pénzhatalom béke idején élősködik a nemzeten, háborús időben pedig összeesküszik ellene. Despotikusabb, mint a monarchia, arcátlanabb, mint az autokrácia, és önzőbb, mint a bürokrácia. Olyan válság közeledtét látom a közeljövőben, amely megbénít, és arra kényszerít, hogy remegjek hazám biztonságáért. A korporációk – vagyis a magántársaságok – kerülnek uralomra és a korrupció korszaka köszönt ránk. A pénzhatalom arra törekszik, hogy fenntartsa uralmát, kihasználva az emberek előítéleteit, egészen addig, amíg a gazdagság néhány kézben halmozódik föl, és a köztársaság elpusztul.” /1863./

        (Abraham Lincoln, az USA tizenhatodik elnöke /1861-1865/
        Czakó Gábor: Magánállamok /'Beavatás' sorozat/;
        kiadja: Boldog Salamon Kör, Budapest, 2003., 160-161. oldal)

//Gondoljuk tovább a – vélhetően a pénzhatalom utasítására – meggyilkolt elnök   napjainkban, a XXI. század elején valósággá érlelődő próféciáját! Mi a következő lépés?! Mi jöhet ezután? Csak két valós lehetőség rajzolódik ki.

Az egyik: a köztársaságot, azaz a képviseleti (tehát jórészt 'látszat') demokráciát elpusztító erők (a pénzhatalom) zsarnoki diktatúrája jön létre a jövőben.

A másik: visszatalálunk az embert is – részeként – magába foglaló természeti, illetve természetes rend, a szakrális rend világába, mind a társadalomszervezés, mind a gazdasági rendszer kiépítése terén (Silvio Gesell: A természetes gazdasági rend, Clifford Hugh Douglas: A Nemzeti Hitelpénz és Hitelgazdaság Rendszere – több könyvben kifejtve, Síklaky István: Létbiztonság és harmónia, David C. Korten: Gyilkos vagy humánus gazdaság, stb.).

Talán bölcs dolog volna úgy szervezni, élni az életünket, hogy eleve meghiúsítsuk az első lehetőség kialakulását-kifejlődését, és rögtön a második megoldás, a valódi élhető jövő felé kellene irányítanunk minden erőfeszítésünket – a szerk.: LHA//.


229./    „Tőke és Fasizmus jegyesek
    Minden külön értesítés helyett.”    

        (József Attila: Farsangi lakodalom; mottó a vers előtt (1930. nov.);
        József Attila összes versei; Osiris Kiadó, Budapest, 2003.; 327. oldal)


230./    „(…) Jogállamban a pénz a fegyver.
    
    A hadviselés itt ma más.
    A hős a kardot ki se rántja.

    Bankó a bombarobbanás,
    S mint fillér, száll szét a szilánkja (…).”

                (József Attila: Gyönyörűt láttam /1937. június!/)

//Pongrátz Gergely (1956.; Corvin-köz): „Kimentek a tankok, bejöttek a bankok.”//


231./  „Ne reménykedjen senki, mert egyre közeledik a sorsfordító nap. Először drámai módon emelkedik majd mindennek az ára. Aztán beroskad a nemzeti fizetőeszköz, és államcsőd lesz. Aztán az aranyon kívül elértéktelenedik minden, beköszönt a teljes pénz- és élelmiszerhiány. Közben – akár a dominók – egymást követően bedőlnek a nemzetközi pénzpiacok, összeomlanak a tőzsdék. A városokban beindul a fosztogatás és a bűnözés. A kormány kijárási tilalommal és statáriummal válaszol, de már nem lehet megállítani az elhatalmasodó káoszt. A lázadások és forrongások az egész világra kiterjednek.

Egyre súlyosabb és szélesebb kiterjedésű regionális konfliktusok követik majd egymást. Aztán leszakad az ég mindenki felett. Ebből az ördögi, világpusztító spirálból kellene kiszabadulnunk. Isten közvetlen segítsége nélkül azonban mindez megvalósíthatatlan.”

            (Molnár Tamás /1955-….; képzőművész, író, publicista/:                      Megfeszítve /Beszélgetések a végső ítéletről/,
            Megvető szamizdat Kiadó, 2012., hátsó borító, 3. idézet)


232./  „(…) A globalizáció megállíthatatlan. A múlt tapasztalataiból élő rend csak ezt az egyetlen megoldást ismeri a 'status quo' fenntartásához. Márpedig hatalmi pozíciókat még nem nagyon engedtek át olyan erők, akik csak az anyagi síkon élnek és gondolkoznak. Ez az előttünk álló szakasz nem túl hosszú, ha történelmileg nézzük. Mindössze legfeljebb tizenöt évről van szó. Gondoljuk meg, az ún. rendszerváltás óta már tizenegy év telt el. Az egyén számára ez már hosszú, de azért átélhető. Történelmileg viszont viharosan gyors, ha belegondolunk, hogy a globalizáció totális uralma napjainkban áll csak össze, viszont nincs számára más, csak ez a tizenöt év. Ez viszont emberiségi szinten igen tragikus tizenöt év lesz. Ezután újrakezdeni rendkívüli áldozatokkal fog járni.  (…) Ezek a megpróbáltatásai az emberiségnek hasonlatosak az ember betegségeihez. Sajnos, csak így tanulunk. Az 'új' megértéséhez bele kell a könyvbe verni az orrunkat, hogy megértsük, mi van beleírva. (…)”

        (Harsányi László: Nostradamus! Most én mondom…; 202-205. oldal,
        „Múlt – jelen – jövő” c. fejezet; Girardi Kft., Budapest, 2000. )


233./  „(…) Mára… az ember és a természet kapcsolata válságosra fordult. A válság oka, hogy az ember által létrehozott és fenntartott gazdasági rendszer már régen nem az ember javát szolgálja, hanem alkotója ellen fordulva, az embert teszi a rendszer szolgájává. Mivel e gazdaság elpusztítja az embert éltető természetes környezetet, így majd a fogyasztói társadalmat követő kőkorszakba, végromlásba taszíthatja az emberiség túlélő maradékát is. Hamarosan, akár egy évtizeden belül eldől, hogy az emberiségnek a válságot felismerő és cselekedni képes része tud-e illeszkedni a természet rendjéhez és így fennmaradhat-e. (…) Nem vagyunk elég tudatosak, pedig… a sötétben botorkáló, egyik napról a másikra élő emberre a természet törvényei szerint elrendelt végzet vár. (…)

'Minél többet dolgozz, hogy minél többet fogyaszthass', ez a fő irányelv. Arra törekszik a fogyasztói társadalom, hogy az emberből dolgozó és fogyasztó embergépet alakítson, mert ez nyereséggel jár. (…)

Tehát nem csupán azért van válságban a fogyasztói társadalom, mert a pazarló fogyasztása jövőben nem folytatható, hanem főleg azért, mert nem azt nyújtja az embernek, amire valóban szüksége van. Ugyanis hamis az a kép, hogy az embert az anyagi javak bősége teszi boldoggá. (…) Az anyagiak igazából csak addig fontosabbak, amíg a legalapvetőbb testi szükségleteink kielégítéséhez kellenek.”

        (Végh László /természettudós, atommagkutató háttérrel/:
        Fenntartható élet a Földön; kiadó:
        Lélektani Szaknyelv Megújításáért /LSZM/ Közhasznú Alapítvány                                                                                                                                                                                                            Debrecen, 2005., 48-50., 14. és 63. oldal)


234./  Naomi Klein: „(…) A kapitalizmus az USA-ban akár vallásnak is nevezhető. (…) Amint képesek vagyunk eltávolodni a mai 'status quo'-tól, az megteremti az ÚJFAJTA  TÁRSADALOM-SZERVEZÉS  feltételeit. (…) Engem megdöbbent, ha egy a vagyonosok és a vagyontalanok közötti – a mai helyzetnél még szélsőségesebben – kettészakított világot természetes állapotként vetítünk ki. (…) Rendszer-szerű decentralizálással, intelligens politikával elérhetünk oda, ahová akarunk. (…)”

    (John Tarleton /újságíró/: Naomi Klein tabut dönt:
    A klímaváltozásért a kapitalizmus a felelős; riport: 2014. november 20.;
    könyvcím: N. K.: This Changes Everything: Capitalism vs. Climate; azaz:
    „Ez mindent megváltoztat: kapitalizmus a klíma ellen” /vs.: versus=against/)


235./  „(…) Az 'ősember' tragédiája – Jehova világháborúja a természetes rend ellen

A 'nemes vadember' mítosza nagyon is pontos és hiteles. Sőt, amit az ősközösségi szinten élő emberek erkölcsi fejlettségben elértek, azon a mai civilizáció és annak összes elődje csak rontani tudott. (…) Önellátó kisközösségek rugalmas szövevényében élő, szigorúan egymásra utalt emberek ugyanis KÖZÖS TUDATOT alakítanak ki.

Ebben a közegben a csalás vagy a rosszindulat egyszerűen értelmezhetetlen fogalmak. Gondban is voltak az első keresztény hittérítők, hogy a 'bűnbeesést' hogyan lehetne lefordítani olyan népek nyelvére, ahol a 'bűn' fogalma nem is létezik. 

(…) Szerintem az egészséges tudatú ember nem akar kiemelkedni a természetből – az állatvilágból vagy az emberiségből – mert egyrészt kiemelkedni nem lehet abból, aminek részei vagyunk, legfeljebb kiesni, másrészt a kiesésünkkel pusztulásba vagy boldogtalanságba sodorjuk azt a nagyobb egységet is, amely nélkül a saját létünk is elveszíti az értelmét.

Egyetlen esélyünk van: fogalmi rendszerünkben, hitünkben, érzelmeinkben, cselekedeteinkben és terveinkben visszatérni a jól bevált egészséges mintához. Nem olyan lehetetlen, mint gondolnánk a mai viszonyok láttán, az egészséges mintát ugyanis évmilliók csiszolták, edzették. Ha fordul egyet a Világ Kereke, elemi erővel fog ismét a felszínre törni. Nem olyan lehetetlen szent könyvek és lexikonok helyett újra tiszta forrásból, közvetlenül az életből meríteni az erkölcsöt, és a tudást! Nem eldobni kell a könyveket, hanem a helyükre tenni. Nem imádni kell őket, hanem olvasni! A középpontba pedig kerüljön vissza az Élet Forrása: a Jóisten, a Teremtő, vagy ki-ki nevezze tetszése szerint, a lényeg ugyanaz marad. (…)
Az ősközösségben élő emberek a puszta létükkel, a természetes és egészséges mintával bántották (és bántják) a kiválasztottságot, felsőbbrendűséget hirdető eszmék irigy és rettegő, vagy egyszerűen csak rossz lelkiismeretű áldozatait. (…)”

        (Tóth Ferenc /egyetemi oktató/: Madarat tolláról, embert Istenéről;
        FRÍG Kiadó, 2011.; Budapest (?), 128-147. oldal)


236./  „Herbert Marcuse 'Az egydimenziós ember' című műve rendszerünk alapvető 'ésszerűtlen ésszerűségének' sebészi pontosságú elemzése marad. Marcuse azzal érvel, hogy az iparosítás és gépesítés révén a második világháború után //már akkor!!! – a szerk.: LHA// lehetséges – sőt logikailag szükségszerű – lett volna a MUNKAIDŐ CSÖKKENÉSE  és egy olyan világtársadalom kialakulása, amely csak hírből ismeri a gürcölést és a szükséget.

A kényszertoborzó társadalmi valóság alternatívája egy olyan társadalom lett volna, amely új szabadságokat ad nekünk – megszabadít a munkától, megszabadít a propagandagyártó médiától, és szabadságot biztosít saját valóságaink megteremtésére és felfedezésére.

A hatalmi apparátus – mélységes fenyegetettségére válaszul – 'hamis szükségleteket' ébresztett a fogyasztóban, örökös félelmet keltett benne az atomháborútól és a terrorizmustól, és így felhasználta a tömegtájékoztatást a közvélemény erőszakos befolyásolására. (…)

A náci uralom utáni korszakban alkotó német filozófusként Marcuse megértette az eszmék sulykolásának zsongító erejét és hatalmát, amelynek következtében az emberek elfeledik és feladják saját valódi érdekeiket.

'A tény, hogy a népesség túlnyomó többsége elfogadja – mert elfogadtatják vele – e társadalmat, még nem teszi azt kevésbé ésszerűtlenné és kevéssé elítélendővé – írja. – Az igazi és a hamis tudat, a valódi és a pillanatnyi érdek közötti különbség továbbra is jelentőséggel bír.' (…)”

            (Daniel Pinchbeck:   2012   –   a Tollaskígyó visszatér   –                  /egy titokzatos civilizáció elképzelései a közeljövőnkről/;
            Édesvíz Kiadó, Budapest, 2006.; 85-86. oldal)


237./  

A./  „Ebben az évszázadban a népesség kevesebb mint öt százaléka termeli meg ama javakat és szolgáltatásokat, melyeket a többiek //értsd: mindannyian – a szerk.: LHA// elfogyasztanak, így hát nincs szükségünk tömeges munkaerőre.” 

//„En este siglo, menos de un cinco por ciento de la poblacion producirá los bienes y servicios que consuma el resto, así que no necesitamos una fuerza laboral massiva.”//

    (Jeremy Rifkin /világhírű, elismert közgazdász/: Human 2001
Congreso Nacional de Recursos Humanos y Capital Intelectual
Madrid, 20-21 de marzo de 2001;
    
    Nemzeti Kongresszus az Emberi és Intellektuális Tőke Javakról
    Madrid, 2001. március 20-21.

    /Santiago Ninho Becerra: El crash del 2010; Toda la verdad sobre la crisis;
    Random House Mondadori, S. A., Barcelona, 2010., „Debolsillo”; pagina 11/;
    
    Santiago Ninho Becerra: A 2010. évi törés; A teljes igazság a krízisről;
    kiadó: Random House Mondadori, S. A., Barcelona, 2010., „Debolsillo”, 11.o.)


B./  „A MUNKA az ember által létfenntartási kényszerből végzett tevékenység, amely javak előállítására és szolgáltatásokra irányul. Az  ÖNMEGVALÓSÍTÁS  (nem önérvényesítés! – a szerk.: LHA) belső emberi késztetésen alapul. (…) A választóvonalat éppen a domináns kényszer jelenti. (…) Az osztályozó kérdés tehát az, hogy az adott tevékenységet csinálná-e önként, ingyen is, ha egyébként a létfeltételei biztosítottak? Ha nem, akkor az létfenntartási kényszerből végzett tevékenység, azaz munka (függetlenül attól, hogy okoz-e örömet is), ha igen, akkor önmegvalósítás. (…)

Az a fejlődés, ami a munka világát folyamatosan lebontja, az önmegvalósítást egyre erősíti. (…) Az biztos, hogy az emberekben rejlő önmegvalósítás jellegű motivációk és lehetőségek a jelenleg láthatónál jóval nagyobbak, csak ezt eddig az önfenntartás kényszere elfedte.

Nagy embercsoportok kultúráját tevékenységük tartós karaktere alakítja ki. A mérsékelt égövi, főként európai ember évezredek óta munkaközpontú tevékenységet folytat. Az éghajlat és a természeti adottságok miatt szinte minden idejét a létfenntartáshoz szükséges javak előállítására, azaz munkára kellett fordítania. (…) 

Nem minden társadalmat jellemzett mindig a munkaközpontú tevékenység. A trópusokon élő természeti népek ma is a felnőttek napi 3-4 órás munkájával képesek fenntartani magukat. A többi időt játékkal, művészettel, társasági élettel, szemlélődéssel, gyerekneveléssel töltik.(…)

A Földön két alapvetően munkaközpontú eredeti kultúra van: az európai és a távol-keleti. Mindkét helyen a népességnek évezredek óta rendkívül keményen és állandóan meg kellett dolgoznia a fennmaradásért. (…) A tudományos-technikai 

fejlődés most következő szakasza drámai mértékben munkaerő-kiszorító jellegű. (…) Még inkább így lesz ez a jövőben. (…)

A XX. század végén egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az európai és a kelet-ázsiai munkaközpontú kultúrának vége. (…) Ahhoz, hogy az új technikai bázison a munka kifejthesse teljes termelékenységét, az emberek nagyobb részét el kell távolítani a munka világából. A MUNKAKÖZPONTÚ kultúrát egy másfajta (pl. ÉLMÉNYKÖZPONTÚ – a szerk.: LHA) kultúrának kell felváltania. Ebben már nem kap kiemelt, mindent meghatározó súlyt a munka, hanem a többi értelmes emberi tevékenységgel egyenrangúvá válik.

Ebben az új kultúrában alapvetően megváltozik az értékrend, a morál, és minden egyéb. A közösség nem a munkamániás szakbarbárt fogja nagyra becsülni, sőt talán egy kicsit sajnálja is majd az ilyen embert. A magával kezdeni nem tudó, unatkozó, nívótlan tevékenységeket végző, elzárkózó embert viszont ugyanolyan megvetés fogja övezni, mint korábban a lusta munkakerülőt. (…)

Már legalább egy generáció óta benne élünk a kultúraváltás periódusában, bár ezt még alig vette észre a társadalom. (…) Már kezdjük megtanulni, hogyan is lehet élni minimális munkával, vagy munka nélkül. (…)

A munka termelékenységének gyors növekedése a gazdaságban két alapvető változáshoz vezet. Az emberek nagy tömege, sőt a többsége kiszorul a munka világából. Ez feltartóztathatatlan folyamat. Ezzel azonban egy másik feltartóztathatatlan folyamatnak is be kell indulnia. A fogyasztási javak mind nagyobb részét, sőt: a többségét, nem a pénz által közvetített munkacsere útján, hanem más csatornákon kell az emberek között szétosztani. (…) A javak egyre növekvő részének, majd többségének másodlagos elosztása a munka /magas szintű/ termelékenységéből fakadó kényszer, ami elől /szintén/ nem lehet kitérni.

A kultúraváltás nagyon nehéz, bonyolult időszak. Ilyenkor a régi válaszok, gondolkodási rutinok még makacsul tartják magukat, noha kimosódott alóluk a talaj. Különösen a gazdaságban és a kormányzásban érdekelt uralkodó elitek számára tűnnek a szükségszerű változások alig elviselhetőnek, mindenáron kiküszöbölendőnek. (…)

A jóléti állam nem a véletlen szülötte. Arra ad választ, hogyan lehet a jóléti problémát megoldani ilyen változások közepette. Lehet, hogy a jóléti állam „koraszülött” volt – bár koraszülötteket nem szokás agyonütni –, de világosan látszik, hogy holnapra erőteljes kamasszá válik. Egyáltalán nincs tehát vége a jóléti államnak.  A bekövetkező kultúraváltás miatt éppen most jön el az ideje!”

        (Németh Tibor közgazdász 1996. tavaszán  /idézi Síklaky István:
        Létbiztonság és harmónia; A pénzuralmi rendszer alternatívája/;
        Éghajlat Könyvkiadó, Budapest, 2003.; 212-218. oldal)


238./  „KIZÁRÓLAG a létfenntartási kényszerből végzett tevékenységekre //az összes emberi munkatevékenység ezen RÉSZÉRE – a szerk.: LHA// nézve érvényes az egyenértékűség elve. Márpedig az EGÉSZ közgazdaságtan ezen a mechanizmuson és logikán alapul. Az önmegvalósító tevékenységnél az ember persze örömmel elfogadja a pénzt, de valójában egyáltalán nem ügyel a szigorú egyenértékűségre, amikor a tevékenységét hasznosítja. (.) Az ÖNMEGVALÓSÍTÁS  megjelenítése a csere világában teljesen összekuszálja ez utóbbinak hagyományos logikáját, mechanizmusait.”

        (Németh Tibor /idézi Síklaky István: Létbiztonság és harmónia – 
        A pénzuralmi rendszer alternatívája/;
        Éghajlat Könyvkiadó, Budapest, 2003.; 212-213. oldal)


239./  „(…) Az 1960-as években, a diákmozgalmak kezdetén, sőt, ezeket megelőzően megjelentek művek, amelyek ezt az univerzális ösztöndíj-rendszert propagálták. Marcuse a legismertebb közöttük (…) 

Milton Friedman (…) azt mondta: A szabadverseny, a 'hulljon a férgese' rendszere (…) a létminimum (élethez való jog) fölött kezdődjék el! M. F.-nak tehát határozottan humanista felfogása volt: abból indolt ki, hogy a szabad verseny ne jelentse emberek millióinak elpusztítását, vagy elpusztulásuk állandó veszélyét. A biztosított létminimum és a verseny nem kizárják, hanem egyenesen feltételezik egymást. (…)

A német származású, több mint húsz éve Angliában élő Lord Dahrendorf is – aki a London School of Economics igazgatója is volt – egy hasonló elképzelést hirdet: egyik híres esszésorozata, mely több mint tíz évvel ezelőtt jelent meg, a következő gondolat parafrázisa //változata//: 'A munka köré centralizált társadalom halott, nem tudjuk azonban, miképp temessük el.' (…)” //Jó, ha tudjuk: a fentebb idézett Jeremy Rifkin egész könyvet szentelt a témának „A munka alkonya” címmel – a szerk.: LHA//

            (Csillag Ádám: A bérmunkán túli társadalomról
             /idézi Síklaky István: Létbiztonság és harmónia – 
            A pénzuralmi rendszer alternatívája/;
            Éghajlat Könyvkiadó, Budapest, 2003.; 221-222. oldal)


240./  „(…) bérünk van, nincsen örömünk. (…)”

            (József Attila: Hordunk vinnyogó kosarat;
            J. A. összes versei és műfordításai; Cserépfalvi Kiadó;
            a könyvnyomtatás ötszázadik esztendejében,
            a XII. Magyar Könyvnapra; 346-347. oldal /refrének/)

//Tömör költői meghatározás, mi a különbség „munka” és „önmegvalósítás” között. Ezért (is), az élet nemesen emberivé, boldoggá tétele szándékával kell mielőbb átszervezni egész életünket – termelés, elosztás, fogyasztás – az értékrend-váltás során; mégpedig az egész Kárpát-hazában…

Silvio Gesell német-argentin közgazdász már a múlt század elején megírta híres könyvét „A természetes gazdasági rend” címmel. Clifford Hugh Douglas skót mérnök-közgazdász szintén megalkotta az elmúlt évtizedekben a nemzeti hitelpénz és hitelgazdaság rendszerét, több kötetben. Közös jellemzőjük kettős: egyrészt mindkettő kamatmentes gazdaságról, elméletről és gyakorlatról elmélkedik, másrészt a „világsajtó” – a szakmai is – igyekszik agyonhallgatni e két kiváló koponyát és életművüket. – a szerk.: LHA//


241./  „(…) A tervszerűen levezényelt pénzügyi hadviselés egyik célja a magyar lakosság fokozatos eltávolítása, létszámának csökkentése. A pénzügyi háború részét képezi az is, hogy ebben az országban ne jöhessenek létre olyan politikai erők, amelyek olyan embereket segíthetnek döntési pozícióba, akik ezt a pénzügyi háborút leállítanák, és erőfeszítéseket tennének a nemzet elorozott vagyonának, a nemzeti lét és szabadság alapjának a visszaszerzésére. Óriási politikai küzdelem folyik. Kész helyzet elé akarják állítani azokat, akik nem akarják, hogy ez a pénzuralmi rendszer folytatódjék, s akik föl akarják vállalni a társadalom többsége valódi érdekeinek és értékeinek a védelmét. (…)

Magyar munkával fedezett közpénzre, továbbá a munka eredményét az érték létrehozójánál hagyó TERMÉSZETES GAZDASÁGI RENDRE KELL ÁTTÉRNI //kiemelés – mint a többi helyen is – a szerkesztőtől: LHA//. Jogilag nem lehet ebből probléma, hiszen megvan hozzá az uniós és a magyar jogi háttér is, a monetáris felségjogok közhatalomhoz történő visszavétele ráadásul egyszerű többséggel is végrehajtható. (…) Rengeteg munkalehetőséget lehet – újabb hitelek és eladósodás nélkül – teremteni, ha áttérünk a magyar munkával fedezett közpénzzel történő finanszírozásra. (…) A tömeges méretű spekulációs pénz beáramlását és kamattal való távozását le kell állítani. (…)

Módosítani kell azokat a törvényeket, amelyek eddig lehetővé tették a pénzhatalom számára, hogy felvásárolja Magyarország minden értékét. Meg kell SZABADULNI az életellenes, a  MAGYAR  NÉP  PUSZTULÁSÁT  OKOZÓ  MAGÁNPÉNZ RENDSZERÉTŐL  és annak adósságcsapdában tartó kamatmechanizmusától. Új alkut kell kikényszeríteni haszonélvezőitől, s ebben szükségünk van a cigányságra is, akiknek meg kell magyarázni, hogy ez a pénzuralmi rendszer fosztotta meg őket munkájuktól és az emberséges élet lehetőségétől.

Ha nem sikerül az emberek fejében helyre tenni a dolgokat, el fogunk pusztulni. Ez csak idő kérdése. Ha létezni akarunk, akkor nem elég mindezt felismernünk; most már tettekre van szükség. Ütött a cselekvés órája. A 'Talpra magyar' sorai még soha nem voltak időszerűbbek, mint most. (…)”

    (Drábik János: Magyarország szabad préda? /Demokrata-riport, 2009. 07. 22./)


242./  „(…) Engedjék meg, hogy ellenőrizhessem egy ország pénzrendszerét; hogy ki hozza a törvényeit, már nem érdekel.” ('Azaz: egy ország közpénzrendszerét meg kell szereznie a nemzetközi vagyonokra épülő magánpénzrendszernek. Ez utóbbinak az a jellemzője, hogy bankjai hitel és kamat pénz-mechanizmusa olyan uzsorajövedelmet biztosít, amellyel adósságfüggésbe lehet taszítani egész népeket, azok gazdaságát, ellenőrzés alá helyezhetők kormányok, látszatdemokráciájuk és bábként mozgatott intézményeik, valamint tömegtájékoztatási eszközeik. (…) Az eladósítás elpusztítja a demokráciát.' – értelmezi a nagy bankár gondolatát Ilkei Csaba a 'Leleplező' 2012/1-es számában, a 60. oldalon /”A gyarmatosító magánpénz-hatalom titkos múltja és még titkosabb jelene”/).

            (Meyer Amschel Rotschild /1744-1812/ – dinasztia-alapító bankár
            idézi: Czakó Gábor: Magánállamok;
            Boldog Salamon Kör kiadása; Budapest, 2003.; 160. oldal)


243./  „(…) Úgy kell irányítani a háborúkat, hogy a szemben álló nemzetek mindkét oldalon eladósodjanak… nekünk. (…) Pénzügyi válságok és pánikok végül is kikényszerítik egy világkormányzat létrehozását, az egy-központú új világrendet. (…) /1774.!/” 

            (Meyer Amschel Rotschild /1744-1812/ – dinasztia-alapító bankár
            „Leleplező” könyvújság, 2012/2; 144. oldal)


244./  „(…) Ha tisztában vagyunk vele, hogy A  PÉNZVILÁG  EGY  KÉNYSZERÍTŐ  CSALÁST  ÜZEMELTET, amely a társadalom számára elviselhetetlen költségekkel jár, (…) akkor már nem igazán szükséges annak rejtett részleteivel törődnünk, hogy ez a csalás pontosan hogyan is megy végbe. (…)

Ráébredtem a kultúra közösségi viselkedést formáló erejére. A vietnami háború alatt (…) azt kellett megtapasztalnom, miként hiúsítja meg a világ legerősebb hadseregének győzelmét egy gyengén felszerelt paraszthadsereg önszerveződő hálózata. (…) Fölismertem a lényegi különbséget a pénzvilág kapitalista gazdasága és a helyi piacgazdaság között, s rájöttem, hogy megfelelően tervezett piaci rendszerek  //Tervhivatal! – a szerk.: LHA// utánozhatják az egészséges, élő rendszerek szerveződésének dinamikáját és alapelveit. (…)”

            (David C. Korten: Gyilkos vagy humánus gazdaság?
            Kairosz Kiadó, Budapest, 2009.; 15-19. oldal)


245./  „Március 14-én közzétett legutóbbi közlönyében az Angol Nemzeti Bank (BoE) gyakorlatilag szétszedi azokat a tévképzeteket, amelyeket még manapság is általános érvénnyel oktatnak a legtöbb egyetemen a pénzzel kapcsolatban, és a valós tényállapot komplett leírásával helyettesíti őket.

    // KOMMENTÁR:  „(…) E helyen meg kell jegyezni, hogy a jelenlegi     pénzügyi rendszer alapvetően csalások és szélhámosságok sorozatára épül. A     problémákból kivezető megoldás emiatt nem nyugodhat a hazugság talapzatán,     hanem ez utóbbit elvetve, egy gyökeresen új, igazságos alapra kell helyezni.     (…) A közgazdaságtan tulajdonképpen egy egzakt tudomány, legalábbis az azt     irányítók részéről. De nem egészen azt tanítják az egyetemeken, ahogy az a     valóságban működik. (…)”

    (Vezér-Szörényi László: Közösségi pénzrendszerek; Magyar nemzetstratégia,     2., javított kiadás;  Magyar Konzervatív Alapítvány / Püski kiadás;
    Budapest, 2008., 715. és 718. oldal) – a szerk.: LHA //

Először fordul elő, hogy egy központi bank végre teljesen világosan elmagyarázza a pénz létrehozásának és terjesztésének folyamatát, egyúttal dezavuálva a bevett dogmákat. Rendkívül fontos fejleményről van szó, hiszen ezek a monetáris mechanizmusok felmérhetetlen következményekkel járnak a társadalom minden szintjén, ráadásul az adósságalapú pénzteremtés mindeddig eléggé bennfentes területnek számított, amelyről egyetlen hivatalos intézmény sem hozott nyilvánosságra lényegi és átfogó információkat. (…)

Első alkalommal és immáron teljesen hivatalos formában a BoE megcáfolja ezeket a legendákat, nyilvánvalóvá téve, hogy 

ad 1)  a pénzteremtést a kereskedelmi bankok végzik mindannyiszor, amikor hitelt adnak egy ügyfélnek;

ad 2)  a hitelnyújtást nem a központi bank korlátozza, hanem a rendelkezésre álló profitlehetőségek.

Mindez  BELÁTHATATLAN  és  KIVÉDHETETLEN  következményekkel jár!

Minden bankszámlán lévő pénzt, vagyis minden gazdasági tényező (…) összes követelését először bankkölcsönként bocsátották ki, tehát 'az összes pénz nem más, mint cirkuláló adósság' //értsd: nincs munkaérték-fedezete, mint a valódi értéket megtestesítő ARANYnak és EZÜSTnek, amely a fölleléséhez-kibányászásához-feldolgozásához szükséges MUNKÁT TESTESÍTI MEG. – a szerk.: LHA//  A gazdaságban lévő pénz mennyisége nem függ sem az államtól, sem a központi banktól, hanem kizárólag a hitelkibocsátó bankok akaratától és a nem banki tényezők (…) pénzszükségletétől. A pénz adósság, és az adósság pénz. (…) Ha megpróbálnánk visszafizetni az összes adósságot, ki kellene üríteni az összes bankszámlát, és nem létezne többé egy forintnyi pénz sem. Ez a rendszer végtelenné tette a készpénzt (…) a bankrendszer általi korlátlan és ellenőrizetlen pénzteremtéssel valójában INTÉZMÉNYesítették a CSALÁSt.(…)

A BoE nagyon világosan fogalmaz: „Egy modern gazdaságban a pénz legnagyobb része bankbetétek formájában létezik, amelyeket maguk a kereskedelmi bankok teremtenek meg. Amikor egy bank hitelt nyújt valamelyik ügyfelének, egyszerűen meghitelezi az ügyfél számláját egy magasabb betét egyenlegével. Ebben a pillanatban új pénzt hozott létre.” 

A bankok tehát  NEM  A  LÉTEZŐ  BETÉTEKET  KÖLCSÖNZIK  KI, amelyeket a passzíváikban tartanak nyilván (tehát nem kikölcsönözhetők). Éppen ellenkezőleg, a betétek egyszerű kötelezettségek a betétesek felé arra vonatkozóan, hogy egy adott pillanatban visszaadják nekik a pénzüket, feltéve, hogy ez az összeg a rendelkezésükre áll akkor, amikor azok kérik, és ha nem mindenki kéri vissza a pénzét egyszerre.

Immáron kétségtelen, hogy a forgalomban lévő pénzösszeg mértékét lehetetlen ellenőrizni. A BoE megcáfolja a közgazdasági oktatás egyik legszilárdabb mítoszát, az ún. 'monetáris szorzót'. (…) Jelenleg még a legtöbb közgazdasági tankönyv azt tanítja, hogy a központi bankok szabályozó hatalommal rendelkeznek (…) az ún. alappénz, a híres „kötelező tartalékok” ellenőrzése révén, amelyeket egyedül ők bocsáthatnak ki. (…)

A BoE magyarázata azonban teljesen lerombolja ezt a mítoszt: „A tartalékok és a hitelek közötti kapcsolat ELLENTÉTES IRÁNYBAN MŰKÖDIK ahhoz képest, ahogyan azt egyes közgazdasági karokon tanítják. A bankok előbb eldöntik, hogy mennyit fognak kölcsönözni a rendelkezésre álló profitlehetőségek szerint… Ezek a döntések határozzák meg a bankrendszer által létrehozandó betétek összegét. A betétek összege – a maga részéről – befolyásolni fogja a központi pénz összegét, amelyet a bankok tartalékban akarnak birtokolni…” (…)

(Tehát) a folyamat valójában fordítva működik: a bankok előbb a semmiből hitelt teremtenek, a tartalékokat pedig utólag igazítják hozzá. (…) 

Idővel és sok erőfeszítés árán a bankszektornak sikerült megszereznie a politikától a pénzkibocsátás privilégiumát azzal az ürüggyel, hogy a politikusok nem álltak a feladat magaslatán. Megállapítható, hogy a bankárok sem csinálják jobban, és az eddigi mechanizmus alapos reformra, sőt talán TELJES CSERÉRE szorul. Csak a politikai akarat hiányzik hozzá. Legalábbis egyelőre.”

            (Gazdag István: 'Angol Bank: kibújt a pénz a széfjéből';
            Demokrata /hetilap/, Budapest; 2014. március 26.; 42. oldal)

Rögzítenünk kell:

Először: a cikk megállapításai bizonyító erővel rendelkeznek, hiszen a világ legkiválóbb szakemberei (BoE) írták a szűk szakterületükre vonatkozó megállapításokat. E megállapítások a jogalkalmazók és majdani jogalkotók által KÖTELEZŐ jelleggel, kiindulási alapként, illetve tényállásként veendők figyelembe!

Másodszor: vizsgálódásunk szempontjából talán a legfontosabb mondat, idézzük: „A bankok előbb eldöntik, hogy mennyit fognak kölcsönözni a rendelkezésre álló profitlehetőségek szerint…”. Ez – a logika szabályai szerint megítélve – nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy EGYEDÜL A BANKOK mérik föl a profitszerzés lehetőségeit. Azaz: EGYEDÜL  A  BANKOK  képesek a felmérés során hibázni!

Akkor viszont igaz gondolat:  EGYEDÜL  A  BANKOK  kötelessége a hibás felmérésük nyomán keletkező veszteségeket viselni! Mindet! Ennek jogszerű lebonyolítására kell – azonnal – létrehozni a magánszemélyekre/családokra, illetve a bankokra vonatkozó hazai csődtörvényt!

Harmadszor: a cikk következő legfontosabb gondolata így hangzik: „A gazdaságban lévő pénz mennyisége nem függ sem az államtól, sem a központi banktól, hanem kizárólag a hitelkibocsátó bankok akaratától  (…) a bankrendszer általi korlátlan és ellenőrizetlen pénzteremtéssel valójában intézményesítették a csalást. (…)”

Első kérdésünk: ha a (bármelyik) bank rossz profitlehetőség-felmérése és intézményesített csalása (vétségek halmaza!) eredményeként született egy visszafizethetetlen adósság (tudományosan bizonyított tény!), akkor miért a vétlennek kell a kialakult helyzetért jótállnia, miért kell épkézláb embereknek, családoknak és gyermekeknek ALAPTALANUL szenvedniük?! MIÉRT?!

Második kérdésünk: minek kell még történnie ahhoz, hogy a Törvényhozás és a Kúria, valamint a Kormány tegye a dolgát (hangsúlyozottan: tegye a dolgát – és ne segítsen /!/ – mert ez két különböző dolog), és visszamenőleges hatállyal eltörölje ezt az egész csaláshalmazt?!  (Ilyenkor szokták az ellenlábas 'okostojások' mondani: „De hát az egész /nyugati/ világ így működik!” És ilyenkor ajánlatos visszakérdezni: „Ha a jobb- és a baloldali, majd a szemközti szomszédom is kútba ugrik, mert nekik nincs olyan védelmet nyújtó jogrendszerük, mint nekünk, magyaroknak, akkor muszáj nekem is utánuk ugranom?! Mert ha ez a kötelező nyugati 'módi', akkor én inkább a keletit vagy északit vagy a déli 'módit' választom.”)

Negyedszer: a fenti gondolatrendszer ismeretében magyarázza már meg valaki, hogy manapság mi az a KAMAT – közgazdasági értelemben véve?! Ha nem a betétesek bankba behelyezett összegeiből kaptam a kölcsönt, hanem azt a bank úgy teremtette az én igényem alapján a SEMMIBŐL („fiat” pénz, „levegő” pénz – a szakma jelölése szerint), akkor a SEMMIRE MIÉRT KELL VALAMIT – KAMATOT – FIZETNI?! A bank szolgáltatást végez az irányomba; a munkát – munkadíjjal – meg kell fizetni; ez érthető, értelmezhető. Ez reálisan 1-2 %-kal meg van fizetve, mint szolgáltatás. De ha ezt már elintéztük, akkor MI AZ a további követelés, hogy KAMAT és kamatos kamat?! Lehet, hogy tényleg Vezér-Szörényi László bankár-közgazdász tisztánlátását kell igénybe vennünk, aki azt állítja fent idézett írásában, miszerint  „…  példánk (…) szemlélteti, hogy a kamatos kamat mennyire abszurd és valójában csak egy trükk, a kifosztásunk egyik kifinomult módszere. A legtöbb vallás nem ok nélkül tiltja a kamatszedést. (…)” //A vastagítás az eredeti szövegben szerepel – a szerk.: LHA//

Akkor viszont most – papírpénzek és elektromos jelek esetében – valós alap nélküli, és így jogilag is megalapozatlan az „annuitásos” – nonlineáris belső arányú – törlesztés követelése a bank részéről – bármely adóstól. A takarékbetét és a kiutalt kölcsön végletesen elszakadt egymástól.  Következtetés:  AZONNALI  TÖRVÉNYALKOTÁSSAL  kell előírni a hazai bankoknak, hogy a „LINEÁRIS” elv szerint (az egész futamidő alatt azonos belső hányadok – alaptőke, illetve kamat – rögzítése mellett) számítandók ki a felvett hitelek törlesztő-részletei, hiszen valójában 'levegő pénz' az alapja az igénylő számára folyósított kölcsönnek. Minden más törlesztőrészlet belsőarány-számítási eljárás csalásnak tekintendő (esetünkben, napjainkban: általános gyakorlatként megjelenő, törvényesített csalásról van szó)!” Eme javasolt módosításnak pedig döntő, „zsebbevágó” jelentősége van az előtörlesztések esetén, a kölcsönvevő javára, miközben eltiltja a bankokat az alaptalan extraprofittól!!!

Ötödször: a fenti információk nyomán indokolt a magyar lakosság óhaja: szigorú törvény tiltsa meg az úgynevezett BAR-LISTA vezetését és bármilyen efféle nyilvántartási rendszert! Mindenki indulhasson 'fehér lappal' egy újfajta: szolgáltató és  kamatmentes bankrendszerben (Silvio Gesell, Clifford Hugh Douglas, Síklaky István stb. közgazdászok eszmerendszerei nyomán). Természetesen a hitelintézetek számára a BAR-lista vezetésének tilalma kapcsán teljesen mindegy, hogy az adósok már nem tudták fizetni a megemelkedett, most már tudjuk: csalás alapú havi törlesztő részleteket, avagy – átlátván a csalás kimunkált rendszerét – tudatosan elzárkóztak attól a lehetőségtől, hogy ellenfeleik azt állíthassák róluk: „ráutaló magatartással” ismerték el az ún. devizahitel alapú szerződések érvényességét!

Hatodszor: valósítsunk meg egy rendszerváltást meghaladó  ÉRTÉKREND – VÁLTÁST  biológiai elszámolási rendszert bevezetve a gazdasági helyett; vegyük vissza törvényalkotással a Magyar Állam javára a pénzkibocsátás jogát (amiről – mint a gazdasági-pénzügyi szuverenitás alapjáról – soha nem lett volna szabad lemondani)!!!!!

E súlyos – Alaptörvényt sértő – állami mulasztásból (és a lehetőséget kihasználó banki túlkapásból) fakad az állam kárelhárítást illető erkölcsi-jogi kötelessége és új feladata. A közeljövőben – kizárólag a „lakott családi otthon” kategóriára – olyan hitelezési rendszert kell kidolgozni és bevezetni, amely lehetetlenné teszi a bankadósság miatti lakás/otthonvesztést, a bankok felelőtlen üzérkedését. A majdan – szigorúan magyar állami pénzintézet által – folyósítandó kölcsön százalékos arányában nyerjen tulajdonjogot az ingatlanban a magyar állam; így a bentlakó család havi törlesztő összegei egyre csökkentik a magyar állam tulajdonhányadát (pl. éves elszámolás, illetve tulajdonihányad-módosítás formájában), és ekképp a havi törlesztőrészletek is csökkenhetnek (vagy azonos nagyságú törlesztő részlet esetén rövidebb idő alatt fut ki az igényelt/nyújtott  kölcsön). Ez a lakásfinanszírozási rendszer egyrészt lakhatási- és vagyon-biztonságot adna az érintetteknek, másrészt – már a biztonságérzet miatt is – jótékony hatást gyakorolhatna a gyermekvállalásra, a nemzet gyarapodására.

(Tartós törlesztés-megtagadás, illetve -ellehetetlenülés esetén sincs gond: az állam kifizeti a kölcsönfelvevő tulajdoni hányadát, és a későbbiekben saját kiadható állami bérlakásaként értékesíti, avagy új igénylőnek eladja az egész lakásingatlant. Az addigi bentlakó albérletbe vagy állami szükséglakásba költözik. A bankvilág így – mivel ki van zárva e pénzügyi konstrukcióból – nem tudja kreált csapdával kiebrudalni a magyar honpolgárt lakott családi otthonából; bármely pénzügyi és valóságos fizikai mozgás a magyar élettéren és értéktéren belül marad. Ezért (is) kell egy(?) magyar állami felügyelet alatt álló, nemzetépítést szolgáló bank!)

Jelzálog: ha a zálogtárgyat (lakást, autót, stb.) vitte a bank, utána nem létezhet – közgazdaság-tudományból fakadó helyes fogalomhasználatnál – követelés!!!”

        (Ludányi-Horváth Attila /okleveles közgazda/ – kézirat 2014. július)


246./  „…MINDEN  ÉVBEN  a nemzetközi pénzügyi rendszer több embert öl meg, mint a második világháború – de Hitler legalább őrült volt, nem igaz?”

            (Ken Livingstone, a brit Munkáspárt egykori tagja;
            közli: Bunyevácz Zsuzsa: Félni csak… kinek is lehet?
            /Nimród és Ábrahám fiai/; Magyar Menedék Könyvesház;
            Budapest, 2013., 255. oldal)


247./  „(…) Könyvében Bogár László arra vállalkozik, hogy megkíséreljen magyarázattal szolgálni: (…) a 'rendszerváltásként' ismert történés-sor, elitjeinek állításával szemben, nemcsak hogy demokráciát és szuverenitást nem hozott az ország számára, hanem minden eddiginél brutálisabb és gátlástalanabb birodalmi kifosztás színterévé tette azt. A 'RENDSZER-VÁLTÁS rendszere' tehát nem más, mint a globális hatalom GAZDASÁGI STRUKTÚRÁINAK kíméletlen DIKTATÚRÁJA, amelyet a cinikus-gátlástalan kollaboráns helyi oligarchák 'üzemeltetnek'. Ennek eredményeként a magyar társadalom komplex újratermelési folyamatai egyre gyorsuló ütemben csúsznak a reprodukciós katasztrófa felé. A lejtőről való visszafordulás csak a rendszer egészének átfogó változásával látszik lehetségesnek. //Ezt nevezzük úgy, hogy 'ÉRTÉKREND-VÁLTÁS'.  – LHA//

És bár a szerző elismeri, hogy ez ma merő utópiának tűnik, úgy véli, ennél már csak az a veszélyesebb illúzió, ha azt gondoljuk, hogy e radikális változtatás nélkül is maradhat esély a túlélésre. (…)”

        (Bogár László: Hálózatok világuralma /könyvismertető a hátsó borítón/,
        Kölcsey Intézet – Argumentum közös kiadás, Budapest /?/, 2007.)


248./   „(…) Ez az egy bolygó áll a rendelkezésünkre, és ha valami újat szeretnénk, ahhoz a korábbit, a kiszolgáltat – amely jelen vágyainknak és elképzeléseinknek már nem felel meg – előbb le kell bontani.

És pontosan erről szól mindaz, amit a régebbi felépítést megőrizni kívánók válságnak, az újjáépítést szorgalmazók változásnak neveznek. Senkinek ne legyen kétsége felőle, hogy az emberiség új korszak küszöbén áll, és többsége gondolataiban  és érzelmeiben az újat, a jót, a szépet szeretné megvalósítani. Ehhez pedig tudatosítanunk kell magunkban, hogy ami jelenleg zajlik, az – bár eredendően belőlünk, közös gondolkodásukból fakad – már nemkívánatos. Tudatosítanunk kellene, hogy melyek azok az 'értékek', amelyek a korszak végére jellemző állapotokhoz vezettek: pénz, ingatlan, lobby tevékenység, ügyes csalás, ügyes hazugság, diplomáciai fondorlat, gyarmatosítás.

Dióhéjban ez az a bizonyos 'európai értékrend', amelyhez nekünk, magyaroknak alkalmazkodnunk kellene; s abban a pillanatban, amikor csak egy kicsit is más irányba indulnánk, ránk zúdul az európai – és amerikai – össztűz.

Tudatosítanunk kell (…) amiben eddig éltél, az egy eltorzult, eltorzított, kutatások és kísérletek eredményeit figyelmen kívül hagyó – és sok esetben kapzsiságra épülő – világkép volt. (…)

Két világkép, KÉT – EGYMÁST KIZÁRÓ – ÉRTÉKREND ütközik meg a Kárpát-medencében a Halak korszakából a Vízöntő korszakába való átmenet idején. Az egyik az 'ószövetségi' szemet szemért, fogat fogért, a másik az 'újszövetségi' szeressétek egymást! Az egyik /első/ az 'európai', a másik /második/ a magyar. Az egyik az anyagi világban gyökerező és abban – akár mások rovására – elérhető jólét, a másik a spirituális világban gyökerező lelki béke, szeretet, harmónia és boldogság. (…)

És ami bennünket, magyarokat illet, akik a 'mag' népe vagyunk, akik amikor magunkról beszélünk – ha nem is tudatosan – nem a testünket, hanem a szívünkben élő fénymagot tartjuk lényünk lényegének, egészen biztosan nem az 'Új Világrend' építésében, hanem az 'Új Aranykorszak' építésében fogunk meghatározó szerepet vállalni.

Ehhez azonban minél előbb fel kellene oldanunk azokat az akadályokat, amelyek ezt a szerepvállalást késleltethetik. (…)”

Tudatosítanunk kell, hogy ami a magyarságot Európától megkülönbözteti, az a magyar szív és lélek szerinti értékrend, amely a közös jót, az értékteremtést, a békét, a harmóniát, az elfogadást és a szeretetet a mások kárára megszerezhető anyagi jólét elébe helyezi.

Létre kell hoznunk egy valódi tudati fejlődést szolgáló oktatási, tájékoztatási, kulturális hálózatot, és egy ennek megfelelő tananyagot.

Gondoskodnunk kell a természeti rendszerbe illeszkedő egészségmegőrző és rehabilitációs módszerek elterjesztéséről, valamint elérhetőségük biztosításáról.

Elő kell segítenünk az egészséges élelmiszerek termelésének, feldolgozásának, valamint terjesztésének lehetőségét és /optimális/ mértékét.

Ki kell alakítanunk egy párhuzamos – KAMATMENTES – pénzrendszert, akár helyi pénzek és takarékszövetkezetek bevonásával.

És (…) ott van még a környezetbarát technológiák intenzív fejlesztése, a meglevők felkarolása, elterjesztése és hozzáférhetővé tétele. (…)

A korszakváltás akkor is megtörténik, ha csak várunk és semmit nem teszünk. Ez azonban nem kifejezetten magyar tulajdonság. Mivel az úgynevezett nyugati civilizáción belül minden jel szerint a Kárpát-medencében él a legtöbb olyan ember, akinek az értékrendje az isteni szférából táplálkozik, itt fognak megjelenni a legnagyobb erővel ennek az értékrendnek az elnyomói is. Vagy már meg is jelentek… A megoldás ezúttal nem a 'forradalom', hanem a belső átalakulás, a magyar értékrendhez való igazodás, és annak a hétköznapi életben való alkalmazása.”

        (Balogh Béla: Elkezdődött /Új világrend vagy Aranykorszak?/,
        Bioenergetic Kiadó, Budapest, 2012.; 55-57., 85. és 142-143. oldal)

X. HALÁL CIVILIZÁCIÓ


249./  „(…) Megzavarodtunk. Az igazság keresése és követése helyett hazudunk. A tudásunk, a tudományunk az életről megzavarodott, hamis. A tudomány és a belőle táplálkozó technológia 'elhagyta a szolgálati helyét'. Ahelyett, hogy hogy a Föld igazi értékét, az életet, az élet biztonságát szolgálta volna és szolgálná ma is, az életellenesség, a pusztítás, a kapzsiság, a hamis tőkefelhalmozás, a kizsákmányolás, a zsarnokság, vagyis a halál szolgálatába szegődött. Fejlődést hazudunk, pedig fejlettnek csak azt a tudást, csak azt a tudományt volna szabad nevezni, amely védelmet nyújt az élővilágnak, amely mellett az élővilág és benne az ember egyre nagyobb biztonságban élhet. (…)

Kevésbé gondoljuk át, hogy az igaz útról a hazugság rabságába, az élet védelméről az életellenességbe, a 'halál civilizációjába' /II. János Pál pápa/ sodródásban annak is jelentős szerepe volt és van, hogy a nevekkel, a fogalmakkal hamiskodni is lehet.  A diktatúrák legfőbb jellemzője éppen a nevekkel, a fogalmakkal való visszaélés, idegen szavak, elnevezések gátlástalan használata. (…)

A hamis dogmák kiiktatása sürgető, mert elveszünk!

(…) Vegyük már észre, hogy mi az erdőségek, az élő fák, a zöld növények eltartottjai vagyunk! Lássuk be végre, ha tovább hazudozunk, a hamis elméletekben tobzódó tudományt istenítjük, ha nem változtatunk az életvitelünkön, akkor hamarosan lakhatatlanná tesszük önmagunk számára a Földet! (…)”

            (Kellermayer Miklós: Az ÉLET;
            Kairosz Kiadó, Budapest, 2012.; 15-16. és 90-91. oldal)


250./  „(…) A baj, az életellenes életvitel, az életellenes diktatúra, a zsarnokság, a 'HALÁL CIVILIZÁCIÓ' (…) döntően két kizsákmányolásból ered. Először is a föld mélyéről kirabolt, igazságtalanul értékesített kőszén, kőolaj és földgáz zabolátlan elégetéséből. Másrészt a több évszázada folyó, de a legutóbbi 2-3 évszázadban és azon belül is az utóbbi 2-3 évtizedben különösen is pusztítóvá vált erdő-, őserdő-irtásokból fakad. A szén, a kőolaj és földgáz égetése hamarosan véget ér, mert elfogynak. Ez az emberiség megmenekülése, gyógyulása szempontjából a leginkább reménykeltő hír! (…)

A légköri CO 2 tiszta O 2-re cserélését csak a fotoszintézis eredményezi. Az égetés kezdetétől tudni kellett volna, mennyivel kell növelni az őserdők területét, vagyis az olyan erdőket, ahová a fakivágás szándékával ember soha nem léphet be. Nem ez történt! Ellenkezőleg, az élő fák kivágása, a kivágott fák eladása a gyors pénzszerzés, a gyors meggazdagodás forrásává lett. (…) Az emberiség megsebzett életének, bajba-jutottságának gyakorlati értelemben is kikerülhetetlen gyógyítói az élő fák, az élő erdőségek, az élő őserdőségek! Tehát késedelem nélkül (…) gyorsított talaj-előállításba, erdők telepítésébe kell kezdeni a Föld minden országában, minden ország valamennyi kisebb-nagyobb közösségében! (…) Sajnos, a sivatagosodás, a vízhiány stb. miatt az erdősítés óráról órára, hétről hétre egyre nehezebb. De meg kell tennünk, nincs más alternatívánk! (…)”

   (Kellermayer Miklós: Az ÉLET; Kairosz Kiadó, Budapest, 2012.; 222-223. oldal)


251./  „(…) Ami a jelenlegi civilizáció meghonosodott rendjének látszik, az valójában csak egy nagy sebességű jármű tehetetlen, de látványos lendülete, melynek a motorja már felmondta a szolgálatot. (…)”

            (José Argüelles: Earth Ascending /Felkelő Föld/
            in: Daniel Pinchbeck:   2012   –   a Tollaskígyó visszatér   –                  /egy titokzatos civilizáció elképzelései a közeljövőnkről/;
            Édesvíz Kiadó, Budapest, 2006.; 68. oldal)


252./  „(…) A Föld megmentéséért folyó küzdelem, mint az új világrend szervező elve, lép majd az ideológiai csatározások helyébe.

A hidegháború csatazajának elültével nagyon is nyilvánvalóvá kezd válni a természetpusztítás nagysága, s az is, hogy milyen keveset tettünk eddig ellene.

Az 1970-es első 'Föld Napja' óta eltelt 20 évben majdnem 200 millió hektárnyi erdőtakarót vesztett el a világ, akkora területet, mint amekkora az USA-ban a Mississippitől keletre eső terület. A sivatagok 120 millió hektárt hódítottak el, nagyobb területet, mint amennyit jelenleg Kínában megművelnek. Növény- és állatfajok ezrei, amelyekkel 1970-ben még együtt osztoztunk e planétán, nem léteznek többé.  A két évtized alatt 1,6 milliárd emberrel növekedett a világ lakossága, többel, mint amennyi 1900-ban benépesítette a Földet. A világ földművelői 480 milliárd tonna termőtalajt veszítettek el, durván annyit, mint amennyire Indiában vetnek.

E pusztulás a kormányok környezetvédelmi erőfeszítéseinek ellenére haladt ennyit előre. (…) A Földért való küzdelem sorsa azonban saját értékeink és viselkedésünk megváltoztatásán múlik. (…)”

    (Lester R. Brown: Szemelvények a 'Világ helyzete' c. 1991. évi jelentésből;
    Moser Miklós: Körforgások a természetben és a társadalomban; 183-184. old., 
    Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium kiadása, Budapest, 1997.)


253./  „Az a környezetvédő, aki nem a környezetpusztítás okai ellen lép fel, a természet ellensége.”

                (Noam Chomsky természetvédő, nyelvész;
                idézi: Síklaky István: Létbiztonság és harmónia;
                A pénzuralmi rendszer alternatívája;
                Éghajlat Könyvkiadó, Budapest, 2003., hátsó borító)


254./  „(…) Az evolúció – legyen az a természetben vagy az emberi világban – bizonyos alapvető, megismétlődő – helytől, időtől, valamint a fejlődő dolgok természetétől független – tulajdonságokkal bír. Az első ilyen megismétlődő jellegzetesség az evolúciós folyamatok kibontakozásának módjában mutatkozik meg.

Bárhol történjék is, az evolúció folyamatosan és rendületlenül halad, de nem símán és zökkenőmentesen. Az esetenkénti, átmeneti visszafejlődésektől eltekintve az evolúció összességében visszafordíthatatlan, és kibontakozásának módja határozottan nemlineáris. (…)

    Az emberekre és a társadalmakra váró legfontosabb legfontosabb kihívás az     életünket uraló és a jövőnket meghatározó  JELENLEGI  CIVILIZÁCIÓ     MEGVÁLTOZTATÁSA. Ez átmenetet jelent a logoszból, a mai gazdaságilag,     politikailag és kulturálisan széttöredezett civilizációból egy szolidaritásra meg     nemzetek és kultúrák közötti együttélésre és együttműködésre törekvő     globális civilizációba, a holoszba. (…)

Az agyunknak más dolgok és emberek hologramjára való ráhangolódása azt jelenti, hogy továbblépünk a jelenlegi, énünkhöz kötött és az érzékszerveinkre korlátozódott tudatosságról egy tágabb, transzperszonális TUDATosságra. Ennek a váltásnak feltehetően nagy jelentőségű következményei lesznek. Amikor az emberek kialakítják magukban a transzperszonális tudatosságot, ráébrednek arra, hogy milyen erős kötelékek kötik őket egymáshoz, a bioszférához és a kozmoszhoz. Nagyobb empátiával tekintenek majd más kultúrájú emberekre, és
nagyobb érzékenységet tanúsítanak majd az állatok, a növények és a teljes bioszféra iránt. Ennek eredményeként egy új civilizáció láthat majd napvilágot. (…)”

        (László Ervin: Világváltás /A változás harmonikus útja/
        Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2008.; 31., 55, és 161.oldal)


255./  „(…) Evo Morales bolíviai elnök (…) //aki a nevében hordja a 'morál', az 'erkölcs' szubsztanciáját, és ez akkor is igaz, ha ő is vétkezik, téved olykor e 'síkos és nehéz pályán'! – a szerk.: LHA// (…) jelentős politikus mondta a következőket az ENSZ tavaly szeptemberi ülésszakán:

'… és azt szeretném mondani, hogy a maja naptár (2012.) december 21-ét az idők végének és az időnélküliség kezdetének jelzi. Ez a „Macha” vége és a „Pacha” kezdete. Ez az önzés vége és a testvériség kezdete. Ez az individualizmus vége és a kollektív szemlélet kezdete… A gyűlölet vége és a szeretet kezdete. A hazugság vége és az igazság kezdete. A szomorúság vége és az öröm kezdete. Az elválasztottság vége és az egység kezdete.' (…)”.

        (A 'Demokrata' hetilap vezércikkének végén idézet; 2013. november 20.) 


256./  „(…) Emlékeztetni kell a pénzhatalmi elitet, hogy az általa elterjesztett és működtetett pénzrendszer valójában egy XVIII. században kialakított, az akkori korszaknak megfelelő információs rendszer, amely az eltelt háromszáz év alatt eltorzult és használhatatlanná vált. A XXI. században, amelyet információs korszaknak is szoktak nevezni, az emberiségnek a civilizáció szinte minden vonatkozásában sikerült hatalmas változásokat elérnie. Ez alól azonban kivétel a pénzügyi rendszer, amelynek elmaradt a gyökeres átalakítása, megújítása. 

A jelenlegi hitelpénzrendszeren belül olyan kamatmechanizmus működik, ami a pénzügyi szektort  rákos daganathoz hasonlítható beteges növekedésre kényszeríti. Mivel a pénzrendszer maga alá gyűrte az érték-előállító termelő gazdaságot, ezért a termelő gazdaság is a folyamatos növekedés kényszerétől szenved. Bolygónk pótolhatatlan erőforrásait fel kell áldozni a kamatmechanizmus miatt exponenciálisan növekvő pénzrendszer kielégíthetetlen igényeinek. Véges Földünkön azonban semmilyen alrendszer nem növekedhet végtelenül. A természeti környezetet pusztító beteges növekedés helyett az erőforrások megtartására van szükség. Ha továbbra is érvényesül a természet- és életellenes pénzrendszer dominanciája, az visszafordíthatatlan és tragikus következményekkel jár az egész emberiség számára.

Fel kell számolni ezt az elavult hitelpénzrendszert, ami ma az államok feletti nemzetközi pénzkartell ellenőrzése alatt áll. Ennek a magánmonopóliumban lévő pénzrendszernek a segítségével a nemzetközi pénzügyi közösség folyamatosan eladósítja az államokat, a vállalatokat és az egyes személyeket is. (…) 

David Graeber fejti ki Dept /Adósság – a szerk.: LHA/ című munkájában, amely 2011-ben jelent meg az Egyesült Államokban, hogy ha megértjük az adósság társadalmi eredetét, hajlandóak leszünk újratárgyalni a hitelek feltételeit, legyen szó a körülmények megváltozásáról, jelzálogkölcsönökről, hitelkártya-adósságról, diákhitelről vagy egy egész ország szuverén adósságáról. A világot jelenleg sújtó pénzügyi válság azt mutatja, hogy az emberek //értsd: a felelős döntéshozók – a szerk.: LHA// hajlandóak az adósság elengedésére, ha azok az intézmények, amelyeket az eladósítás létükben fenyeget, fontosak a számukra. (…) Nekünk kell kezdeményezni a jelenlegi globális magánpénz-monopólium lecserélését kamatmechanizmus nélkül működő közpénzrendszerre, helyreállítva a nemzetállamok közjót és a közérdeket védelmező pénzügyi szuverenitását.

Graeber azt ajánlja, hogy a Bibliából ismert 'jubileumi évhez' hasonlóan //ötven évente – a szerk.: LHA// minél előbb EL  KELL  ENGEDNI  VALAMENNYI  EMBER  ÉS  ORSZÁG  TELJES  ADÓSSÁGÁT. Az általános adósságelengedés az emberiség újkori történelmében igen ritkán fordult elő. Az ókorban azonban Mezopotámiában, Babilonban, Asszíriában, Egyiptomban és a Ptolemaiosz-dinasztia uralma alatt álló területeken az adósságelengedés rendszeresen előfordult. Az uralkodók, akik egyben az államot személyesítették meg, megtanulták, hogy bizonyos mértéket meghaladó eladósodás után lázadásokra kerül sor. Különösen olyan ínséges időkben alakultak ki zűrzavaros viszonyok, amikor szárazság volt, rossz volt a termés, és a földműves nép nem tudta teljesíteni adósságszolgálati kötelezettségeit. Az első ilyen állami adósság-elengedésre az ókorban a magyar néppel rokon sumeroknál került sor. A sumer király rendeletben törölte el az adósságokat. Graeber szerint ma is egy ilyen adósságelengedésre volna szükség, de nemcsak azért, hogy ily módon sok ember szenvedésén enyhítsünk, hanem azért is, hogy arra emlékeztessen: a pénz nem érinthetetlen szent dolog, és hogy az erkölcsös magatartás és emberi tisztesség ismérve nem az adósság megfizetése. Ellenkezőleg! Az az erkölcstelen, ha a hitelező az adós tönkretétele, sőt elpusztítása árán is ragaszkodik az adósság-szolgálat maradéktalan teljesítéséhez.

Az elavult kamatozó magánpénzrendszer felett eljárt az idő. (…) Ha létezik még érdemi demokrácia, képesnek kell lennünk a megújulásra, és átgondolva újra meg kell állapodnunk egymással az univerzális erkölcs alapján. A gátlástalan önzésen alapuló szervezett magánhatalmat az univerzális erkölcs elvein nyugvó igazságos közhatalom helyreállításával lehet és kell legyőzni. (…)”

                (Drábik János: Kié a Magyar Állam?
                A magyar nemzeté vagy a szervezett magánhatalomé?
                Gold Book Kft., 2012.; 352-354. oldal)


257./    „Csak amikor már
    kidöntöttétek
    az utolsó fát…

    Csak amikor már
    megmérgeztétek
    az utolsó folyót…
    
    Csak amikor már
    kifogtátok
    az utolsó halat…

    Csak akkor
    értitek meg majd,
    hogy a pénzt…
    megenni – nem lehet!”

                        /A 'kree' indiánok jövendölése/


258./  „Kétségtelen etikai igazság, hogy minden embernek azonos fejlődési lehetőségekhez van joga. Túl könnyen változtatható azonban ez az igazság azzá a valótlansággá, mely szerint potenciálisan minden ember azonos értékű. (…)

Az a tévhit, miszerint helyes 'kondicionálást' feltételezve az embertől csaknem minden elvárható, vele csaknem minden megcsinálható, alapjául szolgál annak a sok bűnnek, melyet a civilizált emberiség a természet – így az ember természete és az emberség – ellen elkövet. 

Szükségszerűen a legtragikusabb következményekkel jár, ha egy világot átfogó ideológia – az abból adódó politikával együtt – hazugságra épül. Az ÁLDEMOKRATIKUS DOGMA kétségtelenül felelős az Egyesült Államokat fenyegető morális és kulturális összeomlásért, amely örvényével valószínű, hogy magával sodorja az egész nyugati világot.

A. Mitcherlich (…) jól tudja, milyen veszélyes, hogy az emberiséget egy téves, csak manipulálói számára kedvező érték-kódexszel dogmatizálják. (…) Még sohasem volt a tömegszuggesszió olyan hatásos, még sohasem rendelkeztek a manipulálók olyan hatékony, tudományos tapasztalatokra épített propaganda technikával, olyan beható 'tömegkommunikációs eszközökkel', mint ma. Továbbá hatalmas embertömegek és kisszámú etnikai csoport 'állnak egymással szemben'. (…)”

            (Konrad Lorenz /orvosi és fiziológiai Nobel-díjas/: 
            A civilizált emberiség nyolc halálos bűne /1973.!!!/;
            IKVA – SZÁMALK Kiadó, Sopron, 1988.; 83-84. oldal)


259./  „(…) A kereszténység hirdette, hogy oszd meg mással, amid van, mert mindenki a testvéred. A kereszténység feltámadást és örök életet ígér, könyörületet és megbocsátást ajánl a gyűlölet és a bosszúállás helyébe. A MAGYAR nemzet is az élet kultúráját választja a halál kultúrájával szemben. A nemzeti megmaradást választja a világuralomra törő globális hatalmi elit kormányzása helyett. Csak így maradhat meg!

A magyar sorsdráma világtörténelmi dráma része. A küzdelem ebben a világdrámában a pusztító világerők és a megmaradásért küzdő életerők között folyik. A  HALÁL  és az  ÉLET  kultúrája áll szemben egymással. Ennek a sorsdrámának egyszerre vagyunk írói és szereplői. (…)”

                (Drábik János: Kié a Magyar Állam?
                A magyar nemzeté vagy a szervezett magánhatalomé?
                Gold Book Kft., 2012.; 106-107. oldal)


Az együttműködés isteni parancsát ekként látja egy mai olasz író, jeles gondolkodó:


260./  „(…) Riporter: A kilencvenes évek elején sokan hittek az európai népek nagy barátságában. Elképzelhetőnek tartja, hogy például magyarok és szlovákok, magyarok és románok idilli békében éljenek együtt?

Claudio Magris: Ha nem teszik, az öngyilkosság. Az én álmom olyan európai állam, amelyben eltűnnek a kisebb államok. Ennek nem érzelmi okai vannak, hanem pusztán gyakorlatiak. A mai problémák nagyon nagyok, és a megoldásoknak is nagyszabásúaknak kell lenniük. (…)

        (Wekerle Szabolcs: Másik oldal /riport Claudio Magris olasz íróval,             a 2012. évi budapesti nemzetközi könyvfesztivál díszvendégével/;
        Magyar Nemzet Magazin; 2012. április 28., 23. oldal)

//Összegezve, és a témát – egy időre – lezárva: a Belső-Magyarországot övező „peremvidékek” jelenlegi lakóinak mindössze két dolgot kell mielőbb eldönteniük:

   a.)  önmagukat továbbra is győztesnek/nyertesnek vélvén (holott – ma már számításokkal, elemzésekkel bizonyított tény – mindannyian veszítettek az egybenmaradás víziójához viszonyítva!) folytatják a „héj lázadása a mag ellen” című hamis/hazug alapú játszmát (Pap Gábor zseniális megközelítése), – ahol a mag értelemszerűen a „mag-har” vagyis a magyar –, és bent maradnak eme önpusztító csapda-helyzetben; ez a „HALÁL CIVILIZÁCIÓ”, vagy

   b.)  megbékélnek a Kozmosz Rendjével és – ennek megfelelően (pl. a F. Jehlicka egyetemi tanár, a Szlovák Tanács elnöke által jegyzett, 1933-ban Bécsben, francia nyelven megjelent kiadvány: „A szlovák nemzet felhívása a francia nemzethez: 'Osszátok fel Csehszlovákiát!' szellemében, avagy Lucian Boia román történész: „Vesztesek és győztesek – Az első világháború újraértelmezése” című kiváló tanulmánykötete jegyében) igaz alapokra helyezik múltjukat és így jövendőjüket, és – velünk, magyarokkal és egymással összefogva, EGYÜTT – megkezdik a Kárpát-haza átvezetését a „logosz” korszakából a „holosz” korszakába (László Ervin tudományos víziója, feladatkijelölése), az „ÉLET ÉRTÉKREND” szerint, a Szent Korona értékrend szellemében.

Minden gondolkodó Kárpát-medencei honpolgár tegye föl ÖNMAGÁNAK az egyetlen igazán fontos kérdést: mi az a tisztességes vágyam, óhajom, amit – úgy vélem – nem tudnék megvalósítani az Apostoli Magyar Királyság (a hatfokú értékrend /Isten-Élet-Boldogság-Szeretet-Rend-Igazság/ alapján szerveződő állam) keretein belül?! Létezhet ilyen? – LHA//


261./  „A legszentebb föld az, ahol a régi ellenségek barátokká válnak.”

        (A Csodák Tanítása;
        Közli:    Cary Ellis: A 21. századi Szuperember /Kvantum Életmód/;
        Angyali Menedék Kiadó, Budapest, 2015., 247. oldal)

XI. REND – ÁLLAMFORMA


262./  „(…) A Természet törvénye és a világ rendje

Ha a Természet nem csupán fizikai, hanem élő természetű is, sőt, szellemiséggel, szellemi iránnyal is bír, akkor ki kell tágítsuk a természeti törvény fogalmát is. Az ősi ember átfogó érzékelésében a Természet érzésbeli és értelmi kötődéseit, irányultságait is felfogta, és ebből merített erőt ahhoz, hogy saját természetében is rendet teremtsen. 'Legszélesebb értelemben a Természet törvénye a valóság lényeges tulajdonságaiból származó, a cselekvéseket irányító szabály. Az ősi kultúráktól a máig – újra és újra – a Természet törvényéhez fordul az ember, hogy mértéket, irányadást, célt kapjon. A természeti törvény ismerete teszi lehetővé, hogy hűek legyünk igazi lényünkhöz.' – írja 'A Vallás Enciklopédiája' /Sturm, 1995., 9., 318./. (…) A kozmikus rend, a világrend ősidők óta az emberiség alapélménye, meghatározó eszméje volt. Ilyen egyetemes eszme nélkül, amely az egész életet, a közösségi együttélést irányította, az emberiség teljes zűrzavarba merült és korán elpusztult volna. Minden jel szerint a kozmikus rend, a világrend belső és külső érzékelése és a kettő összhangjának élménye nemcsak tanult, hanem egyben velünk született eszme is. (…)”

        ( Grandpierre Attila: Életünk és a Mindenséget átható rend;
        Barrus Könyvkiadó, Budapest, 2004., 49-50. oldal)


263./  „(…) /Makovecz/ Imre úgy fogalmazott, hogy az ifjúság a jövő, és őrájuk kell támaszkodni. Amikor megyek az utcán, vagy utazom a vonaton, és látom az ifjakat, olykor megkérdezem magamban Imrét, hogy ezekre gondoltál?

Mert belőlük hiányzik valami. Hiányzik az a kontinuitás, ami évszázadokra visszamenőleg ugyanezt a vonalat képviselte. Ez egy új világ, és abszolúte szabadosságot jelent számukra, mert egyszerűen semmiféle tapasztalatuk nincs a rendről. (…) Sajnos, az a helyzet, hogy a 90-es években születettek nem tapasztalhatták meg, milyen egy olyan ország, ahol REND van. (…)”

    (Kampis Miklós /építész, 80 éves/: Egyetlenegy valódi hatalom létezik:
    a szellem hatalma; közli: Országépítő /folyóirat/; 2016/1, Bpest, 14. oldal)


264./  „(…) Ég és föld RENDjének megtartása a természet szerinti, igazságos uralkodás legfontosabb törvénye. Minden hatalom, uralom hamis, ha a természet láthatatlan törvényei helyett önös érdek vezeti azt. (…)”

        (Lantantius; in: Gönczi Tamás: Pogány Biblia – Koppány hagyatéka
        /A magyar ősvallás szakrális öröksége/,
        Angyali Menedék Kiadó, Budapest, 2015., 448. oldal)


265./  „(…) A Törvény az általam már alig ismert (mások által szándékkal elhomályosított) önnön példám ősemlékezete.

Mert 'apám, ő abban nőtt föl, hogy a törvény szent. Mert a törvény, amelyik védelme alatt ő emberré nevelkedett, a régi Magyarország törvénye, valóban szent volt. Egy szent korona törvénye volt, mely nem tett különbséget ember és ember, csupán erkölcs és erkölcstelenség, erény és bűn között.' (Wass Albert)

S mi a Törvény?

A Természet tisztelete. Megszentelni az Eget és a Földet. Meghajlás a Föld elemi erői előtt. Nem ártani.

A jó szomszédi viszony. A három generáció együttműködése. A föld, a víz, a levegő és a környezet, azaz: az élettér feltétel nélküli megbecsülése. Minden Élet tisztelete. Hagyományaink őrzése és továbbadása.

Törvény az, melyre mozdul a Lelkiismeret; a Törvény az, amely valamikor a szívünkbe lett vésve; a Törvény: 'a magas ég felettem s az erkölcsi tartás bennem'. A Törvény az, amelyről a Sötét Erők mindenképpen szeretnék leszoktatni a népemet.

A Törvényt forradalmi korokban az Emberiség nagy Tanítói hozzák le a Földre. A Törvény sohasem változik; az ember az, aki változik, mondjuk ki csendben: jobbul.”

            (Szőke Lajos: Csillagösvényen /nyomtatott jegyzet/;
            2008 előtt; 'Magyar vagyok' c. fejezet, 106. oldal)

//Lásd még: Magyar Adorján: A lelkiismeret aranytükre /Adatok a magyar ősvallás erkölcstanából/; Duna Könyvkiadó Vállalat, Svájc, 1975.; első kiadás: 1937., Szeged – a szerk.: LHA//


266./  „DEMOKRÁCIÁBAN  a tényleges  NÉPAKARAT  kormányoz, választott képviselői által. A demokrácia biztosítéka az egyén fegyelme.

Mi is ez:

     – nem kibújni a kötelességek, a köz szolgálata alól;
     – nem élre tülekedni üres fejjel;
     – nem téveszteni össze üzletet csalással, jóságot hülyeséggel;
     – nem kötni végletekig az ebet saját véleményedhez („karódhoz”);
     – nem bandázni (klikkeket-pártokat alakítani);
– nem lopni a köz vagyonát;
– nem bosszulódni, ha posztodról levált a közakarat;
– nem kémkedni az állam polgáraira;
– nem korlátozni az önvédelem jogát és lehetőségét;
– nem sanyargatni kisebbségeket.

A demokrácia nem kecske, nem lehet bevezetni. Ahol erkölcsileg és műveltségben gyarló a lakosság, dugába dől a demokrácia. Ott pártok acsarkodnak egymásra, érvek helyett szitkozódnak, és végül a régi zsarnokság helyett nem demokrácia, nem szabadság áll elő, hanem új zsarnokság.

Csak a JÓ SZOMSZÉDSÁG TÖRVÉNYÉ-nek jegyében van szabadság és demokrácia: mindent szabad, ami nem árt másnak!

A tehetségtelen vezérkedő veszélyes a közre, még ha jó ember is, 'jó magyar'. Az élre nem a jámborak, lelkesek kívánatosak, hanem az értelmesek. 

Rosszat tanácsolni, rosszul dönteni jó szándékkal – károsabb a rosszakaratnál, mert nem környékezi gyanakvás. Ezért legyetek résen! A nemzet ellenségei nemzeti színben virítanak! Ebből két fajta van. Az egyik rosszakaró, a másik egyszerűen elvtelen. Ez a rosszabbik.

Van még két káros szerzet: egyik a félig-meddig elmagyarosodott idegen, aki magyarkodik, és mindent túlzásba visz. A másik fajta barom, aki világpolgárnak hiszi magát, pedig csak sehonnai bitang. Nincs benne hajlandóság sem kegyelethez, sem tisztelethez, sem áldozatra a Köz-ért.

Mindezek a szerzetek nyüvögnek Magyarországon, meg még többek is. Ülünk a parton, várjuk a vihart.”

    (Bendes József: I. Demokrácia, szabadság; közli:
    Máté Imre: Yotegrit 2 – a rábaközi tudók /sámánok/ szellemi hagyatéka – 
    Püski Kiadó, Budapest, 2005.; 195. oldal)

//Ennek kapcsán próbáljuk már megérteni a CÉL-t: mindenki akarata, egyéni óhaja (demokrácia) helyett mindenki érdeke, közösségi kívánalma – közösségi súlyával kifejezve (allokrácia) valósuljon meg! Hogyan is írja Illyés Gyulánk?  „Részlet-igazát ki-ki illessze a közösbe”! – ennyi a nagy „titok”… – a szerk.: LHA//


267./    „Deák Ferenc! megélünk mi
        Kend nélkül;
    Kívánjuk a szabadságot
        Rend nélkül!”

                    (Arany János: Demokrata-nóta /1867./)


268./  „(…) Félúton lehettem, amikor egy fa mellett üldögélve Örkény táltost pillantottam meg, aki eljött elém. Lova tőle nem messze békésen legelt.

–    Sokat vártál? – kérdeztem.
–    Már hónapok óta vártalak – válaszolta mosolyogva. (…)
–    Hogyan tudtad meg, hogy meg fogok érkezni hozzád? – kérdeztem kíváncsian.
–    A Kék Ég Világossága világában értesültem, hogy Sólyom havában (június a hun kalendáriumban) lesz egy sólyom jegyű látogatóm, akinek át kell adnom az üzenetet.
–    Milyen üzenetről beszélsz?
–    Az ősök üzenetéről, amelyet egy látomásos álomban kaptam.
–    Mit mondott az üzenet?
–    A Kék Ég Világosságában a következő szavakat hallottam teljesen világosan:

'Sólyom népei veszélyben vannak, a pusztulás vár rájuk, ha nem hallják meg az ősök segítséget nyújtó szavát. A hatalom a varjak, a keselyűk, a hiénák és a sakálok kezébe került. Nem tűrik el a sólyomélet szabadságát, és a sólymokat csak galambként fogadják el, azzal a feltétellel, ha felszedik az utcákon az elszórt morzsát és hulladékot. Az új világ kiszámítható és beprogramozható gondolkodási és cselekvési modelleket vár el mindenkitől. A szavak, a színek, a gondolatok, a mozdulatok és a cselekvés spontán, változatos használata tilos, és csak abban az esetben fogadhatók el, ha az előírt és uniformizált keretek szabályait betartják. Birkákra és tehenekre van a leginkább szükség, melyeket nyírni és fejni lehet.

A sólymok csak az állatkert ketreceiben elfogadhatók, vagy kitömve a múzeumokban. A birkákat és a teheneket birka- és tehénbőrbe bújt, 'szabadságot, egyenlőséget és testvériséget' hirdető hiénák és óriáskígyók irányítják, önző anyagi érdekeiknek megfelelően, a „DEMOKRATIKUS KORMÁNYZÁS” demagógiájával.

A pénz, az anyagi érdek elsődleges céllá válik; a lelki, szellemi tényezőket félresöprik. Egy lehetséges kiút marad: lélekben megmaradni sólyomnak, a családot és a kisebb sólyomközösséget titkos lelki erőddé változtatni, ahol az ősi értékek szertartásának fényei szabadon kigyulladhatnak és világíthatnak.

A sólymok vonuljanak vissza fészkeik, családjaik oltalmába és ott várják meg, amíg eljön az idő, amikor ismét ősi erényeik lelki és szellemi értékei szabadon szárnyalhatnak a kék ég végtelenségébe.'

Így szólt az üzenet. Nagyon kevesen vagyunk már, akik a sólyom népének az ősi értékeit követik, de bármennyire kevesen vagyunk is, az a fontos, hogy lelki erődöket alkossunk ősi értékeink szent energiájával. Az Isten megjutalmazza azokat, akik tudnak várni ősi értékeik lelki erődjében. (…)”

        (Cey-Bert Róbert Gyula: A sólyom embere útjai
        /A Belső Kék Csend útjain; A szabadság és a halál útjain/,
        Paginarium Kiadó, Fót, 2001.; 394-395. oldal)


269./    „És a francia forradalom hármas jelszava?
    'Szabadság, egyenlőség, testvériség'.
    No, ne mán…!!!
    Dehogynem!
    Bizonyosan nem így, hanem pontosan ekképpen: 'Szabadság, egyenlőség a     törvény előtt, testvériség'…
    És ez akkora különbség?!?!?!
    Igen, ez LÉNYEGI különbség. Mert jelzi:
    Először: a cselekvés ELŐTT jár mindenkinek az EGYENLŐ jog, lehetőség.
    Másodszor: a cselekvés UTÁN – az egyedi adottság, akarat, képesség, erő,      szándék, stb. nyomán – megmutatkoznak a feltétlenül ELTÉRŐ teljesítmény,     eredmény mérőszámai. Ott különbségek vannak. Nincs egyenlőség.”

//A pontos meghatározás figyelembe veszi az emberi életnek kereteket adó időtényezőt; a hanyag definíció elhanyagolja e lényegi momentumot, négydimenziós világunkat (három térbeli dimenzió: szélessége, hosszúsága, magassága/mélysége, továbbá negyedikként: az idő-dimenzió!), ezáltal valótlan/hazug ismeretet közvetít. Az anyagi életnek időkeretei vannak. Csak a lét örök. –  a szerk.: LHA//

                (Ludányi-Horváth Attila, okl. közgazda /2011./)


270./  „(…) Nem minden ember egyenlő – ISTEN előtt annyira sem, mint ember előtt, mert a szellemvilágban a SZELLEM értékét mérik. A JÓ SZOMSZÉDSÁG TÖRVÉNYE értelmében azonban mindenkinek joga van az egyenlő esélyhez. (…)”

        (A bácsák tanítása – igék régi mesterek szájából – ;
        Máté Imre: Yotengrit 2; A rábaközi tudók (sámánok) szellemi hagyatéka;
        Püski Kiadó, Budapest, 2005.; 148-149. oldal)


271./  „(…) 'Hadtáp'-társadalomban élünk! Logisztikai társadalomban! Tudnunk kell: mindenekelőtt a háború megnyeréséhez szükséges a logisztika! Ez a lényeg!

Az egész társadalmat militarizálják! Állandó készültségben élünk. 1903 előtt nem létezett útlevél! Azóta túszok vagyunk! (…)”

            (Ekler Dezső építész; Hír TV, 2014. február 23. 11.50 h)


272./  „(…) A demokrácia működése megmutatta, hogy a vezetők kiválasztásának módozatai nem garantálják sem hozzáértésüket, sem becsületességüket. (…)

A demokrácia eddigi gyakorlata (…) feltárta, hogy a nép előtti felelősség csupán hiú ábránd, különösen, ha rosszul képzett és rosszul informált egyénekről van szó. Ugyanakkor néhány – a történetírók által is feljegyzett – esemény felveti az átláthatóság limitáltságát, a titok határainak kérdését, a magánélet védelmének eltörlését, különösen, hogy a médiumok magukra nem tekintik érvényesnek a felelősség, az átláthatóság és az elszámoltathatóság ezen szabályait.

Ezzel a problémakörrel szembesülve hasonló helyzetben találjuk magunkat, mint egy rendkívül vékony és szakadásveszélyes kötélen való egyensúlyozáskor: azt kockáztatjuk, hogy olyan szélsőséges helyzetbe zuhanunk, mint a dühöngő individualizmus, amelyben a civil társadalom tagjai (…) nem törődnek az 'általános érdek' fogalmával (…) Ez a káosz (…) közeli állapot. (…)

A végletekig vive a gondolatot, ezen az úton az irracionalitás és előre jelezhetetlenség összeeszkábált politikai rezsimjéhez érkezünk, ahol a zsarnok nélküli zsarnokság rendszerét találjuk. (…)”

        (ZANA, Esther /kutatási és fejlesztési igazgató; IEHEI, Nizza, Itália/:
        Globalizáció és kormányzás; közli: Joó Rudolf Emlékkönyv;
        Ki őrzi az őrzőket?; kiadja: Külügyminisztérium, Bpest, 210-211. old.)


273./  „(…)    DEMOKRÁCIA

Fontos döntéseid előtt valószínűleg megkérdezel néhány olyan embert, akinek adsz a véleményére, majd meglévő szempontjaid szerint SÚLYOZOD a megkérdezetteket, és annak mértékében veszed figyelembe válaszaikat.

Vagy képzeld el, hogy pároddal együtt három gyerekről kell gondoskodnotok. A családi költségvetést, ugye, nem demokratikusan szavaznátok meg. Mert akkor a gyerektöbbség okán lehet, hogy elfagyiznátok a pénzt. Dolgaidról eszedben sincs demokratikusan dönteni.

A természetben sehol nincs demokratikus döntés. Azt csak Neked találta ki a ravasz Uralkodó! Hogy ne akard kiegyenesíteni a kaszát, ha bármit tesz is.

(A Marsról nézve aranyos, amikor emberek 'igazi demokráciáért' tüntetnek…)


        ALLOKRÁCIA

Közös-ségeinkben a közös döntést kialakító szabály: Mindenki szavazatát a Közösségi Értékével súlyozottan vesszük figyelembe.

Mindenkinek van az adott közös-ségre vonatkozó Közösségi Értéke. Magasabb a Közösségi Értéke annak, aki már többet tett a közös ügyért. Hogy ezt mérhetővé tegyük, felvesszük az Ügyet Támogató Viselkedések Listáját. Ebbe a közösség bármely tagja bármikor betehet bármilyen új szempontot. Ezekre a közösség minden tagja szavazhat -100 és +100 közötti pontértékkel, kifejezve, hogy szerinte annak a közös ügy szempontjából mekkora az ÉRTÉKE Mindenkit komolyan veszünk. Kampány nincs, és folytonosan lehet szavazni. A szavazatok súlyozott átlaga jelenti az adott szempont közösségi súlyát. Így alakul a Közös Ügyet Támogató Viselkedések Rang-sora. Ez a csoport ÉrtékRendje.

A Közösségi Értékek dinamikusan változnak: A csoport egy tagja, amikor megnyilvánul valamely rangsorolt viselkedésben, akkor annak Súly pontértéke hozzáadódik addigi Közösségi Értékéhez.

Bárki, bármikor tehet javaslatot, hogy a közösség erejét mire fordítsuk. Ezekre a közösség minden tagja szavazhat -100 és +100 közötti pontértékkel. A szavazatok Közösségi Értékkel súlyozott átlaga jelenti a közös akaratot. Az összes javaslatot megvalósítjuk a súlyuk szerinti arányban. Így mindenki akarata – a közösségi súlya arányában – érvényesül.


        4D ZÓNA

A 4D Zóna az életükért TELJES felelősséget vállaló EMBEREK léttere. A 4D Zónában vagy, amikor döntéseidért teljes felelősséget vállalva (!nem besz)ÉLSZ, és kívül vagy, amikor nem. Ezt senki más nem dönti el helyetted. A 4D Zóna mindig akkora, ahány ember éppen a teljes felelősségvállalás szellemi állapotában van. Területi kiterjedése nincs. Politikai határok és nyelvi különbségek nem osztják meg. Fizikai távolságoktól és földi hatalmi rendszerektől függetlenül létezik.

Viszonyaink: önmagunkkal való megegyezésünk a Becsületes Játék Szerződés. Ez nem jogrend, és nem lehet betartatni mással. Tudjuk, honnan jöttünk és miért. Nem állampolgárnak (alattvalónak) születtünk. Dolgainkat 'Én-Te' viszonyban intézzük, nem pedig 'hivatalosan'. Nem bújunk Korlátolt Felelősségű cégek, tisztségek mögé.

A 4D SzabadEgyetemen és a 4D NemSuliban a dimenzióváltás-képességet, a 'Megértés minden határon túl' képességét fejlesztjük. Nem a munkaerőpiac igényeinek kielégítését tesszük. Tudatunkat egy(ség)ben tartva, egész(séges) életet élünk. Nem hozunk létre két(féle)séget. Szellemi síkon gyógyítunk; az okokat kezeljük, nem a tüneteket.

A 4D Zónában EGYÜTTMŰKÖDŐ 4D MunkaCsoportokat működtetünk, nem pedig VERSENGŐ Korlátolt Felelősségű Társaságokat.

Közös döntéseinket  ALLOKRATIKUSAN  hozzuk.  Nem alkalmazunk demokráciát.

Elszámolásainkban Végtelen Pénzt használunk. (Nem azonos a 'helyi pénz'-ekkel!) Nem tart fenn félelmet, nem tud elfogyni. A 4D Köz(ös)gazda(g)ságban az egyensúlyok fenntartását támogatjuk. Ahol nincs félelem, nincs ok a felhalmozásra. (www.4dzona.hu)

(A Marsról nézve, ugye, ez már elég jó… ?!) (…)”

        (Puszta Csaba: 4D SzabadEgyetemi Lapok 1. 'frissítve', 2011. 08. 04.
        /A legnagyobb elkötelezettségünk, hogy örömben éljünk!/


//Feladatunk: Már pusztán az előző néhány idézet is ragyogóan mutatja be, mennyire jogos a visszakérdezés a taglalt fogalomkörben: „Milyen demokrácia és melyik korból?!” Önkéntelenül is ide kívánkozik egy minta. Tóth Ferenc könyvének címe adja a mintát: „Madarat tolláról, embert Istenéről”. Ha Petőfi hangsúlyosan a „Magyarok Istenére” esküszik, akkor mi is vizsgáljuk meg, mit mutat nekünk a magyar hagyomány. Nyugodtan megfogalmazhatjuk sommás véleményünket: egészen biztosan itt is a magyar népi bölcsességhez, erkölcsiséghez, a tisztes élő hagyományhoz (a tradicionális székely-magyar 'tizedes rendszer' gondolatvilágához), vagy épp az eme alapokkal harmonizáló korszerű változathoz, „allokrácia” alkalmazásához kell nyúlnunk – össztársadalmi szinten!  – a szerk.: LHA// 


274./  „(…) A királyi rang a taoista és a közép-amerikai gondolkodásban egyaránt a közvetítés tevékenységét jelenti a lét szintjei vagy síkjai – a Menny és a Föld – között. A király látja el 'a világ középpontban tartásának' szerepét, fenntartva a rendet a kozmikus tengely közepén elfoglalt helyéről. 

Ha egy hasonló 'világ-középpontosító' feladatnak kell eleget tenni ahhoz, hogy jelenlegi civilizációnkat áttérítsük egy másik ösvényre, úgy egy ilyen lökés csak az uralkodó struktúrán kívülről érkezhet (…).”

    (Daniel Pinchbeck:   2012   –   a Tollaskígyó visszatér   –                 /egy titokzatos civilizáció elképzelései a közeljövőnkről/, 2006.; 401. oldal )


275./  „Ahol a piac uralkodik, ott a tőkés társaság a király.”  

                            (David C. Korten)

//Azaz: valójában mindenképpen királyságban élünk; akár a '44-es német megszállás által jogtalanul 'felfüggesztett' alkotmányos Magyar Királyságban, akár a fent jelzett 'megfoghatatlan' királyságban. Annyi a lényegi különbség, hogy az első változatban létezik a magyar király/kormányzó-választás, a magyar nemzet akaratkinyilvánítási 
lehetősége, a második esetben egy láthatatlan, felhatalmazás és megválasztás nélküli – ezért aztán felelősség és rokonérzelmek nélküli – arctalan hatalom diktál népnek és országnak. Gondoljuk tovább: miféle-fajta alávetettségben – hatalom (önkényen alapul) vagy uralom (szakrális, természetjog alapú) alatt – akarunk élni!? – LHA//


276./  „(…) Miért kell helyreállítani az alkotmányosságot? (Mi kell és mi nem kell Magyarország népének?)

NEM KELL a GDP (teljes hazai termék) állandó növelése, NEM KELL a külföldi tőke becsábítása, NEM KELL a világpiaci versenyképesség erőltetése, mert mindezek arra szolgálnak, hogy a bankokat és az exportot a kezükben tartó multikat és hazai multimilliomos kiszolgálóikat továbbgazdagítsák az ország népe nagy többségének továbbszegényedése árán.

KELL a történelmi alkotmány, a Szent Korona eszme visszahelyezése az ország társadalmi rendjének alapjává, és így az 1944-es német megszállással megszakadt jogfolytonosság helyreállítása, mert erre az alapra épülhet a független, jóléti Magyarország. (…)”

                (Síklaky István: Létbiztonság és harmónia
                /A pénzuralmi rendszer alternatívája/; 236. oldal
                Éghajlat Könyvkiadó, Budapest, 2003.)


277./  „(…) Nép és nyelv egymás nélkül nincs, de nem kell, hogy a népnek egy nyelve legyen //ez ellentétben áll a francia tradícióval, a mániákus 'frankofóniával'! – a szerk.: LHA//. Nép és nemzet összetartozik, de az a nép nemzet, amely történeti rangot szerzett.

A nép tradicionális fogalom, éspedig mint ahogy a sok ellenpólusa az egynek, a nép is ellenpólusa az egyetlen királynak. Népnek királyi ellenpólusa nélkül nincs értelme, és minden valószínűség szerint ilyen csonka alakban nem nép többé, hanem olyan szubszociális kategória, amelyet külön meg kell határozni. A nép az, amely királyát SZOLGÁLJA, és a király az, aki népét SZOLGÁLJA. Ez a kölcsönös hűség teremti a nemzetet, és csak ha ez a hűség él, nyerhet történeti rangot.

A köztársaság nemcsak annyit jelent, hogy a királynak nincsen többé népe, hanem azt is, hogy a népnek nincsen többé királya. A KÖZTÁRSASÁG A CIVILIZÁCIÓ FELBOMLÁSI TÜNETE, mert kétféle köztársaság van: az egyik az önfegyelmét vesztett individualizmus, a másik a totalitárius kollektív hatalom jegyében áll.

Vagy – ahogy Platón mondja – a szubszociális nép az egyéni önkény és a kollektív önkény végletei között hánykolódik. Mert az önkényuralkodó nem a népért, hanem a népen uralkodik. Uralma azonban nem uralom, hanem bitorlás. A bitorlás pedig válságtünet. (…)”

                    (Hamvas Béla: Az öt géniusz;
                    Életünk Könyvek, 1989., 52-53. oldal)


278./  „(…) A tettek a kapcsolatok rendjében csak alárendeltségi viszonyban lehetségesek, amint ezt Karácsony Sándor mérte fel. Ki, kinek, hogyan van alárendelve, ez minden emberi közösségnek az alapkérdése. Az organikus formája ennek az apai tekintély. (…) Éles különbséget kell tennünk a szellemi tekintélyre támaszkodó, tehát belülről fakadó „URALOM” és az erőszakra támaszkodó, elidegenült „HATALOM” között. Az alárendeltség elviselhetetlen formája, az elnyomás az utóbbiból következik.

Karácsony a magyar társas lélek specifikumát abban látta, hogy az erőszakon alapuló alávetettséget mi sohasem fogadjuk el, ámbár általában tudomásul vesszük mint sorscsapást. Ettől vált oly idegenné a mi számunkra szinte minden állam-berendezkedés az elmúlt fél évezredben. Eme idegen elnyomónak tekintett hatalom ellenében folyamatosan fenntartottuk viszont azokat a közösségi szerveződéseinket, amelyeket Bibó István 'a szabadság kis köreinek' mondott, és ebből a tapasztalati tényből építette föl a maga szekuláris //azaz: világi, nem egyházi – a szerk.: LHA// államfilozófiáját is.

Minden hatalommal kapcsolatban alapkérdés a felelősség kérdése, és Bibó (…) szerint az európai társadalomfejlődésnek az értelme: (…) létezik erkölcsi elv a hatalommal szemben, amellyel az megítélhető. (…)

Felismerte, a közösség egészére történő visszavezetés nélkül semmiféle szekuláris megalapozás a hatalomnak nem adható. (Meg kell jegyeznem, éppen ez az alapja egy nem közös származáson, hanem 'vérszerződésen' alapuló nemzetfelfogásnak is.) Jól ismerte azonban az úgynevezett 'tömegdemokrácia' súlyos árnyoldalait is, amiktől óva intett már Arisztotelész az államelméletében. Demokrácia (…) ugyanis nem létezhet szellemi tekintély, azaz felelősen gondolkodó és általánosan elfogadott szellemi elit nélkül. (Láthatjuk, hogy itt a hatalomnak az uralomra való visszavezetése történik.) Végeredményben olyan szellemi tekintélyről van szó, amit a társadalom el is fogad, mint magától értetődőt. (…)”

        (Miklóssy Endre: 'Válj azzá, ami vagy!'
        Magyar Kulturális Kalauz; Napkút Kiadó, Budapest, 2011.; 343-344. o.)


279./  „Nemzetünk fejlődése főleg két nevezetes tényezőnek: a monarchikus eszmének és az önkormányzatnak összműködésén alapul.

Az utóbbi a régibb keltű. Hívek is maradtunk hozzá mindvégig. Sohasem történt meg, hogy a szabad alkotmánytól elfordultunk. Még Mátyás király ellen is kitört az elégedetlenség, sőt lázadás is támadt, midőn mellőzte az alkotmányos formákat. (…) Még Angliában, a szabadság hazájában is (…) volt idő, amikor a nemzet többsége a parlamentárizmustól a Stuartok abszolutabb kormányzatához fordult, és csak a kisebbség nagyobb intelligencziája és megfeszített ereje védte meg az alkotmányt. Csak nálunk van a szabadság kultuszának ezredéves szakadatlan tradicziója.

De emellett ugyanazzal a kitartással ragaszkodtunk a monarchikus eszméhez is. Míg sok állam próbálkozott meg a republikával, nálunk a nemzet sohasem akart köztársaságot, s midőn egy királytól elpártolt, helyébe mást választott. Midőn Bethlen Gábor és II. Rákóczi Ferenc idején a kuruczok az uralkodót trónvesztesnek nyilvánították, uj királyt készültek választani. Maga Kossuth sem tartotta a köztársasági államformát nálunk kivihetőnek és helyesnek. Még ő is a királyságnak maradt híve. //!!!!!!! – a szerk.: LHA// (…) 

Egy királyság, a magyar felfogás szerint, összes alkotmányunknak, nemzeti létünknek legfelsőbb képviselője, épp úgymint kifelé hatalmi érdekeinknek és az ország méltóságának legelső őre. Ekként benső összefüggésben, HARMÓNIÁBAN van szabadságunkkal. A király jogainak teljességét csak megkoronázása után gyakorolja, a koronázás ténye pedig, az eskünél fogva, amelyet tesz, az alkotmányhoz kapcsolja. (…)”

    (gróf Andrássy Gyula: Alkotmányunk és a királyság; „Nemzeti dicsőségünk”     /Szalon Kiadás/; Grill Károly kiadása, Budapest, 1900.; 283-284. oldal)


280./  „(…) A királyság visszaállítása (…) azt jelenti/jelentené, hogy formálisan visszatérünk az alkotmányos királyság – ez volt az utolsó, még jól működő államformánk – államformájához; ámde azzal a lényegbe vágó kiegészítéssel, hogy ez az államforma a Szent Korona-tan alapján ezúttal a VALÓDI DEMOKRÁCIÁT fogja megvalósítani, amelyben a király nem egy újabb teljhatalmú diktátor, hanem a parlamenti demokrácia rendeltetésszerű működésének szakrális felettese, legfőbb egyszemélyi ellenőre. Olyasvalaki, aki (…) garancia arra, hogy Magyarországon soha többé nem valósulhat meg a törvénytelenség, a hazugság, a csalás és a káosz istentagadó, igazságtipró rémuralma.

A szakrális királyság 

egyrészt garancia arra, hogy bolsevik (51%-os) többséggel nem tagadhatók le az égről a csillagok, mert a király minden ilyen és hasonló 'többségi döntést' hivatalból megvétóz, megsemmisít; 

másrészt arra, hogy Magyarország vagyona (földje, vízkincse, GDP-je stb.) többé semmilyen 'privatizációs trükkel' nem idegeníthető el, mert a magyar vagyon , a magyar érték – a Szent Korona közvetítésével – szakrális, isteni védelem alatt áll.(…)”

            (Czike László: A magyar nemzet legsürgősebb tennivalói
                        a királyság mielőbbi visszaállításáért)


281./  „(…) A magyar alkotmányos, államfilozófiai modell, amely a szuverenitást, a hatalom teljességét a Szent Koronára ruházza, kizárja, hogy emberi hatalom elvileg is jogosultságot követeljen a hatalom teljességére. (…)”

    (Tóth Zoltán József: A magyar állam metamorfózisa;
    forrás: 'Élet a Szent Korona jegyében' – A magyar értékekre épülő társadalom;
    Magyarságtudományi Füzetek Kisenciklopédia, 10. füzet;
    kiadja: Hun-idea Szellemi Hagyományőrző Műhely; 21. oldal)


282./  „(…) A magyar történeti alkotmány alapelveinek összegzését jelentő Szent Korona-tan (…) az 1980-as – '90-es években a kérdéssel foglalkozók körében külföldön is elfogadottá vált, hogy Európában bizonyíthatóan Magyarországon különült el először a király vagyonától az államvagyon, ami azt jelenti, hogy Európában először a magyar király gyakorolt törvényes közhatalmat /Joseph Canning/. (…)”

            (Tóth Zoltán József: Élet a Szent Korona jegyében
            /A magyar értékekre épülő társadalom/
            A magyar állam metamorfózisa; 21. oldal,
            „Magyarságtudományi Füzetek”, Kis-enciklopédia 10. füzet)


283./  „(…) Az ALKOTMÁNY a nemzetnek a maga eredetéről, céljáról és a hatalomról megfogalmazott közös tudata, amely a Szent Korona-tanban testesül meg, annak szimbólumrendszerében mutatkozik meg, tehát ELSŐDLEGESEBB, MINT AZ ALAPTÖRVÉNY. (…) Nyilvánvaló, hogy az alkotmány szerinti cselekvést, vagyis az alkotmányosságot a 'lex naturalis' //természeti törvény// szabályozza, vagyis az alkotmányosságnak a 'ius naturale'-ban //természetjogban// van meg a végső alapja.

Mivel a 'lex naturalis' változhatatlan, az is következik, hogy az alkotmány lényege is változhatatlan, csak koronként a körülményekhez kell alkalmazni. Ez az alkalmazás azonban már nem az alkotmány lényegét változtatja meg, hanem az alaptörvényt módosítja, és az azon alapuló tételes törvényeket ('leges positivae'). (…)

A 'ius naturale' biztosítja, garantálja az önfenntartáshoz való jogot: ez az elsődleges hatásai közé tartozik. Az önfenntartás a puszta léten és életen kívül a SAJÁT  JELLEG  fenntartását is jelenti. //!!!!! – a szerk.: LHA// Ezt alátámasztja az a metafizikai igazság, amely szerint minden lény annyiban tökéletes, amennyiben megőrzi specifikus jellegét. Ámde a magyar nemzet specifikus jellegének megőrzését az alkotmány és a Szent Korona-tan biztosítja. Tehát az alkotmányunkhoz és a Szent Korona-tanhoz //pontosabban: értékrendhez – a szerk.: LHA// való ragaszkodásunknak természetjogi alapjai vannak.

A majdan helyreállítandó kétkamarás országgyűlés felsőházának leghelyénvalóbb feladata elsődlegesen a tételes törvények természetjogi alapjai feletti őrködés, szemben az alsóházzal, amely tételes törvények alkotója. (…)”

        (Tudós-Takács János:
        Alkotmányosság és természetjog metafizikai megközelítése,
        a „Történelmi Alkotmányunk Jogán” c. kötetben; 65. és 67-68. oldal,
        kiadta: Alkotmányossági Műhely és Fórum Társaság, Bpest, 2003.)


284./  „Semmiféle nagy emberi átalakulás nem követelheti lelkünk és szellemünk gyáva kiürítését, emberi jellegünk feladását, NÉPEGYÉNISÉGÜNK hitvány megtagadását.”

    (Féja Géza /XX. századi népi író/; közli: Szavainkban a kincs
    /Tanulmányok a nemzet jövőjéről/, 'A népi írók még mindig veszélyesek?';
    Inter Leones Kiadó, Budapest, 1996., 205. oldal)


285./  „(…) Karácsony /Sándor/ (…) ebből kiindulva rendkívül radikális, a korunkban elterjedt negativitást meghaladó pozitív korkritikát ad. (…) Megmutatja az alig vitatható értékrendet és realizálásának az útját is. Az alap igen egyszerű: az ÉRTÉKEKnek, vagyis a velük AZONOS LÉTEZÉSnek a megőrzése, tehát mindazé, amit készen kaptunk a születésünkkel.

Mi az, amit kaptunk? Magát a világot, mindenestül, beleértve önmagunk szemléletét is. (…)”

        (Miklóssy Endre: Válj azzá, ami vagy!  Közli:
        Magyar Kulturális Kalauz; Napkút Kiadó, Budapest, 2011., 339. oldal)


286./  „(…) Mi érezzük hivatásunkat a Duna-medencében, úgy is mint magyar hivatást, úgy is mint európai hivatást. (…) Sohasem néztünk a Duna medencéjén túlra, de azon belül évszázadokon keresztül játszottuk a gondos anya szerepét. (…)

A mi (…) állameszménk a béke állandósulása, mert az együtt élő embercsoportok, nemzetek, nemzetiségek, foglalkozások, városok és falvak egyetértése és egymást megértése érvényesül benne. Ez az állameszme A  BÉKÉN  ÉS  A  MEGÉRTÉSEN  alapul. Az ilyen állameszme az európai jövőnek egyedüli megmentője, szolgálója lehet, és mint ilyen, hozzá fog járulni ahhoz – ha Isten megsegít s botor fővel nem teszünk kárt önmagunkban –, hogy ilyen Európa épüljön fel a mi segítségünkkel is. (…)

Magyarországot magyarul kell vezetni, magyar formák, magyar élet formái szerint.”

        (Teleki Pál /politikus, miniszterelnök/: Merjünk magyarok lenni! 1943.)


287./ 

   a.)  „A mai világ a Sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi Embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”

        (Schweidel József aradi vértanú /1849. október 6./; a Bács megyei             Zomborban született 1796-ban, vagyontalan német polgári családból)

   b.)  „Istenem! Az Újkor ifjúsága Egész Ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei! Virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük!”

        (Nagysándor József aradi vértanú /1849. október 6./; Nagyváradon
        született 1804-ben, magyar nemesi családból)

    (Forrás: Kárpátia Együttes: „Az utolsó szó jogán” CD és videoklip; 2015.?)

//A Szent Korona értékrend követésében így (életét áldozva a magyar haza szabadságáért), ekkor és itt találkozott – a magyar nemzet tagjaként – a német anyanyelvű katona a magyar anyanyelvűvel. Ma, kb. 166 évvel később, a Kárpát-hazában változatlanul érvényesnek, időszerűnek tűnnek az idézett gondolatok… – a szerk.: LHA//


288./  „Az ember önmagát a Teremtőtől származtatja, még akkor is, ha az evolucionista elméletre hivatkozik. Mert, bár az anyag felépítését magyarázni tudja, a még ismert legapróbb összetevő, a színtöltés viselkedését és az összetartó erőket is ismerni véli, a kiindulási pont eredetét értelmével felfogni képtelen.

Fentiek okán, az ember magának jogokat önnön erejéből csak olyan forrásból tud meríteni, amelynek tartalmát ismeri, és hatását uralni képes. A Teremtő, aki az ember által belátható világot megtervezte és hatásait vezérli, az ember megteremtése után hagyta, hogy teremtménye a Kozmikus Rend szabályait megismerve, életterének rendezését és közösségeinek irányítását önmaga végezze. A bölcsek azt mondják, hogy a Teremtő, a döntési szabadság fejében, egyetlen kötelmet rakott az ember vállára:
A  KOZMIKUS  REND  SÉRTHETETLEN!
A jog tehát döntési szabadság, ugyanakkor tőle elválaszthatatlan a kötelem, aminek folyománya, hogy a kötelem nem teljesítése azonnali jogvesztéssel jár.
E posztulátumból kiindulva minden emberi közösség szabadon megválaszthatja a saját életvitelét szabályozó Rendet. Azonban az emberi faj fennmaradását csak az a jogrend biztosítja, amelynek forrása a Kozmikus Rend. Minden más forrás olyan hatásokat enged működni, amik sértik a Kozmikus Rendet, következményként pedig az ember pusztulását idézik elő.
Az ember evilági leszületésekor tanulatlan – nem tudatlan (!), hanem képzetlen. Felnőtté akkor válik, amikor szüleitől, tanítóitól elsajátítja saját léte fenntartásához szükséges ismereteket. Miután az ember társas lény, önnön döntési szabadságát korlát közé szoríthatja, amely korlátot törvénynek mondanak. Ezek a törvények a Kozmikus Rend szabályait kell, hogy hordozzák, és a közösség fennmaradását, gyarapodását kell, hogy szolgálják. Az írott történelem ezt a szabályozást szokásjogként tartja nyilván. Amelyik emberi közösség másként szabályozza létét, annak e világi fennmaradása korlátozott.
A feledékenység és a tudatlanság számolatlan közösséget emésztett már fel. Az elmúlás veszélyét elkerülni csak a Kozmikus Rend állandó tanulmányozásával lehet, ugyanakkor a megismert törvények írásba foglalása az utókor biztos támasza lehet (lásd az ókori törvényoszlopokat, az őskori ménhíreket). Az írott törvényeket a szokásjog kodifikációjának (írott törvénybe foglalásának) mondják. A jog alapítása, mint az ember szabad döntésének megnevezése, csak jogforrásból meríthető azzal, hogy csak – és csakis – a joggal járó kötelem teljesülése esetén leend hatása. Mindezekből következik, hogy minden emberi közösség saját jogrendet alkot, amit Alkotmánynak neveznek.  ORSZÁGNAK  tehát  ALKOTMÁNYA  NINCS, csupán közösségbe szerveződött emberek egyező elhatározásából születetten létező alkotmány lehet. Úgy nevezik, hogy Társadalmi Szerződés, amely létrejött egyrészről a közösség minden tagja, másrészről a Kozmikus Rend között, és nem a vezetők és vezetettek között felállított viszony, illetve rend szerződése. Az emberi közösség magára veszi a szabad döntését korlátozó szabályokat, a Teremtő pedig biztosítja a közösség e világi fennmaradását. Ha a Kozmikus Rend szabálya változik, a közösség tudósai erről tudomást szereznek, és a közösség felkészülten kezelheti a változást. Ha közösség szabályai sértik a Kozmikus Rendet, a Teremtő tekintet a szabályt érvényre juttatja, helyreállítja a Rendet. (…)”

            (Farkas József, filozófus; kézirat;  a szerző engedélyével; 2013.)


289./ 

   a.) „(…) Európában egyáltalán nem ritka az alkotmányos (parlamentáris) monarchia: Spanyolország mellett ez az államformája Dániának, Svédországnak, Norvégiának, az Egyesült Királyságnak, Hollandiának, Belgiumnak, Luxemburgnak, és Andorrának. Némileg szélesebb hatalom birtokosa az uralkodó Monacóban és Liechtensteinben. És bármilyen különös, voltaképpen monarchia a világ legbefolyásosabb miniállama, a Vatikán is. //Ez összesen egy tucatnyi európai monarchia!!! – a szerk.: LHA// (…)

(Így) látja a kérdést a lapunknak nyilatkozó Ian Roberts, a Brit Monarchista Liga alelnöke: 'Minden politikai berendezkedés költséges. Az amerikai elnöki rendszert például sokkal több pénzből tartják fenn, mint a brit monarchiát. (…) Egyfajta bónusz (az is), hogy a királyi család (évente) közel 500 millió fontot fizet az Egyesült Királyságnak a turisztikai ágazaton keresztül.

A brit monarchisták szerint 2012-13-ban az adófizetők fejenként mindössze 58 pennyvel járultak hozzá a királyi család kiadásaihoz, ami igazán jelentéktelen összeg. (…) Az alkotmányos királyságban megvan az a lehetőség, hogy jobban működtessék, mint a köztársaságot. Természetesen a meg nem választható államfő  és a választott kormányfő közötti hatalommegosztás nem a legdemokratikusabb megoldás. (…)

//Ez csak a nyugati monarchiák gondja; a Magyar Alkotmányos Királyságban a Szent Korona (értékrend mint jogi személy) a nemzedékek során – évszázadokon – átívelő, legfelső uralkodó /1/, és ezt SZOLGÁLJA – rövidebb távon – a KIRÁLY /2/, és szintén ezt SZOLGÁLJA – még rövidebb távon – a MINISZTERELNÖK /3/, és ezt követi-őrzi-ápolja-működteti az alattuk-mellettük élő NÉP /4/. (Hiszen az ősi magyar joggal, a királyválasztás jogával élő nép emeli be a hatalomba – bizonyos feltételrendszer teljesülése esetén – mind a király személyét, mind a miniszterelnök személyét.) Ez a lényeg, a hatalmi négyszög, és ez eltér az összes európai monarchia elvi és gyakorlati működésrendjétől!

Ez a hatalmi négyszög ráadásul az ÉLET NÉGYSZÖGE a hierarchia jegyében, amely legmagasabb szinten felel meg a Kozmikus Rendnek: a 21 galaktikus őstípus közül a legmagasabb, a 21.; a  HUNAB KU nevű négypólusú struktúra jeleníti meg ezt a „modellt”. Erről írja a szakirodalom: „Minden rejtett kincs közt, mely a fényre bukkan / Nincs lenyűgözőbb / Mint a Hunab Ku 21/ A teljesség egysége (…) /A mindenség tudása a béke tudása / A békét érteni alámerülés / A galaktikus kibontakozás / Ámulatos, határtalan ragyogásába.” (José Argüelles – Stephanie South: Az időtér könyve; Kornétás Kiadó, Budapest, 2011./?/)

Ezt, az évezredes szokásjogot rögzíti írásos formában – legkésőbb 1222, az Aranybulla óta – Magyarország Történeti Alkotmánya. Ezt kell fölismerniük az embereknek, helyesebben: nekik csupán megérteniük és elfogadniuk kell. A felismerés már megtörtént… – a szerk.: LHA.//

Azonban az uralkodó személye nemzedékeken és kormányokon átívelő stabilitást jelent, méghozzá olyan módon, amelyet a korlátozott időre választott elnök képtelen kifejezni. Így aztán mindaddig, amíg a monarchia népszerű és eleget tesz az alkotmányos és jogi normáknak, sokkal jobban működik, mint a köztársaság' – véli Ian Roberts. (…)

A viták kereszttüzében elsikkad az a tény, hogy a királyság intézménye valójában nem veszélyezteti a köztársasági gondolat és gyakorlat hegemóniáját.  

//Hibás fogalomhasználat! A 'köztársasági' helyett a 'valódi közösségi' fogalom használata helyes. A királyság és a köztársaság bizonyos alapelvei antagonisztikus, azaz kibékíthetetlen ellentmondásban vannak!– a szerk.: LHA//

A XXI. századi európai királyságokból eltűnt a szakralitás. (…)
 
//Igaz, épp ez a gond; a 'valódi közösség' csak szakrálisan működhet hosszú távon, tehát ezt az alapot kell újra a helyére tenni; a helye pedig: a közösségi élet alapja – a szerk.: LHA//

A fogyasztást mindenek fölé emelő globalizációban is szükség van olyan állócsillagokra, akikre felnézhetünk. Az uralkodók pont ilyenek. (…)”

            (Szentesi Zöldi László: Koronák és kamerák;
            Demokrata /hetilap/, 2014. június 18.; 26-29. oldal)


   b.) „Az alkotmányos monarchiák – amint a történelem bizonyította – hatékony gátat jelentettek a szélsőjobboldali és a szélsőbaloldali totalitárius törekvéseknek. Szerkezetük – lassú reformok és konzervatív korrekciók sorozataként – mérsékelt demokratikus berendezkedést, egyensúlyi helyzetet és hatékony parlamentáris működést eredményezett. (…) A megkérdőjelezhetetlen – vagyis legitim, nem csak legális – tekintély biztosítása mellett a monarchikus berendezkedés egy-egy nemzet hagyományainak egészét is megtestesíti. (…) Amint Pethő Sándor, a Magyar Nemzet alapítója, nem mellesleg legitimista teoretikus írta: 'Reformért, javításért, haladásért, demokráciáért, szociális igazságért magyar embernek nem kell okvetlenül köztársaságot alapítania' és 'a legitimizmusnak, amely jog, elv és tradíció, mindig lehet alkalomadtán jövője, ha egy társadalom és egy nemzet megnyugszik a politikai járványok változásai után, és ha már megunta az új dolgokkal való kísérletezés szerencsejátékát.' (…)”

            (Békés Márton /történész-politológus/; 
            Demokrata /hetilap/, 2014. június 18.; 28. oldal)


290./  „(…) Amikor a római kereszténység hazugságainak ellentmondásai következtében, valamint azért, mert spirituális tanításokat használt a hatalmi struktúrák felépítésére és őrzésére, olyan romlott állapotba került, hogy észhez kellett téríteni, elérkezett az idő az első hozzáadott sokk belépéséhez. Ez pedig Attila megjelenése volt a Kárpát-medencében. Azon a földrajzi helyszínen, ahol már a következő energetikai pontja van a Földnek, a szívcsakra, aminek az átlényegítését szolgálja az egész világkorszak. Csak ERRŐL A HELYSZÍNRŐL lehet a ROMLOTT  EURÓPÁT  ÉSZHEZ TÉRÍTENI. Csak a szíven keresztül jött impulzusok azok, amelyekre hallgatva az ember, de az emberiség is képes megváltozni. Attila véghez is vitte művét. Megadta a keresztény Európa fejlődéséhez a szükséges, hozzáadott sokkot.”

        (Harsányi László: Nostradamus! Most én mondom…; 205-207. oldal,
        „Múlt – jelen – jövő” c. fejezet; Girardi Kft. kiadása, Budapest, 2000.)


291./  „(…) Összehasonlítva Magyarországot a kis antanttal, tapasztaljuk, hogy az a holnap erőcsoportosulásában központi magot képez, melyet nem hagyhatunk figyelmen kívül  azért, hogy utódai hódító vágyainak engedjünk. A magyarok a Duna-medence kereskedelmi és hadászati központjában egy erőd birtokában vannak. (…)

Eljön az idő, mikor Magyarország a természeti törvényeknek megfelelően keresni fogja 'elveszett tagjait', melyek valamilyen módon ÖNMAGUKTÓL ismét hozzá fognak kapcsolódni. (…)

Magyarországnak ismét abba a helyzetbe kell kerülnie, hogy Közép-Európa újjászervezésében azt a szerepet tölthesse be, melyre belső értéke és földrajzi helyzete rendelte!”

            (De La Reveliere //rövid idővel Trianon után – LHA//;
            közli: Lángi A. Mária: Trianon – 
            nyilatkozatok és vélemények a Trianoni Békeparancs ellen;
            Kiadja: a Creo Kft. a Met Publishing Corp. megbízásából;
            Hungary – USA, 1996.; 66. oldal)


292./  „(…) Mi történt a rendszerváltáskor? Mi tettünk valamit, vagy velünk tettek valamit? Átakasztottak egy moszkvai húskampóról egy New York-i húskampóra? De miért van húskampó nemzetek számára? Ki vezet bennünket, és miért nem vezethetjük magunkat mint nép és nemzet? Miért kell állandóan idegent majmolnunk? Mi ennyire szeretünk idegent majmolni? Jobb lett az új rendszer, vagy rosszabb? Nem úgy általában, hanem valóságosan, és a nép többségének életét tekintve, és megmaradásunk szempontjából nézve? Élhetünk-e úgy, hogy nem törődünk megmaradásunkkal? (…) Ha nem fogadhatjuk el, mégis miért fogadjuk el? Minden el van odázva azért, hogy a fő kérdés: – ki vezet, ki az úr? – véletlenül se kerüljön elő. (…) A magyarságnak van-e joga feltenni a kérdést: ki és mi címen vezeti és birtokolja az országot, a hatalmat?

De ezekre a kérdésekre nincs komoly válasz, mert uralkodó elitünk éberen őrködik, hogy ne legyen. A felületes, egyenirányított, hazug válaszokat szünet nélkül köpik a politikai vízköpők. (…) Csak éppen arra nem válaszolnak, hogy (…) miért megyünk arra, amerre voltaképpen nem akarunk menni.

Mert a sír felé megyünk, s ez kimondhatatlan borzalom. És szégyen is. (…) Ha a kormányok változnak, de a lényeg változatlan marad, akkor mindegyik esetben ugyanannak a vezetőrétegnek az uralma valósul meg. Ez másként nem is lehet. Így is van. A jobb- és baloldal lényegében véve csak színjáték: AZ URALKODÓ ELIT UGYANAZ. Különösen áll ez a láthatatlan hatalomra. Ebből azonban nem következik, hogy ezt a hatalmat egyszer végre nem szabad láthatóvá tenni. Megnevezni, néven szólítani. S természetesen kicserélni. (…)

Szívós munkával, lassú építkezéssel, irodáról irodára, színházról színházra, házról házra, kertről mezőre, mezőről kertre, faluról falura való előnyomulással, megalkuvás nélkül kell hazánkat visszafoglalnunk. Ehhez pontosan kell tudnunk, mi és hogyan történt velünk. (…)

Az emberiség, s különösen Európa, a demokrácia dajkameséjében él. Egyes országaiban, északon és Svájcban valódi demokrácia valósult meg, most azonban – Spengler szóhasználatával élve – a cezarizmus, a parancsuralom korszaka kezdődött el, antiterrorista világháborúnak elnevezve. Ez dajkamese. (…)”

            (Csurka István: Az áldozat imperializmusa /2004-2005.?/;
            Havi Magyar Fórum /havilap/, 2014. június; 10-25. oldal)


293./  „(…) Kétféle történetírás létezik: a horizontális, amely az időtengelyen vizsgálódik, és a vertikális, amely az üdvtörténeti szempontokat veszi figyelembe.

(…) A magyarságnak mindenféle jogalapja megvan arra, hogy – esendősége és gyarlósága ellenére is – hitelesen képviselje az egyetlen Komolyságot: a Jézusi tanítást. Mert indulási pozíciója egylényegű a Krisztusi szellemiséggel. Itt nem a testvér kiirtása, hanem annak megemelése motivál, és a végső életcél is egylényegű e motivációval.

Ma az európai társadalom az egymás mellett élés minimumának egy kétpólusú működtető rendszert hitelesít. A jog terén a római jog az alap, az erkölcsiség terén a zsidó-keresztény hagyomány. Csakhogy MINDKETTŐ FORRÁSA GYILKOS. A jog alapját adó Rómáé Romulus, míg az erkölcs alapját rögzítő zsidó-keresztény hagyomány Káin által bestiális. Az örökséget egyébként a mai napig szorgalmasan kamatoztatják is /Romulus=„rendben van, hogy nem etikus, de jogszerű”; zsidó-keresztény, tehát ószövetségi alapú erkölcs=önzés és gátlástalanság a közélet minden területén/.

A magyar mitológia és eredetmítosz azonban Hunortól és Magyartól származtatja erkölcsi alapvetéseit, akik – a görög hitvilág Kasztorjához és Polluxához hasonlóan – nem az önzést és a gátlástalanságot, nem egymás lemészárlását, hanem a másik felemelését tekintették üdvözítő alternatívának. Ez tehát az indulási pozíciója. (…)

A leigázó birodalmak hatalomgyakorlási szokásai egyet jelentenek a Krisztusi útról való letéréssel, vagyis a keresztútjárás feladásával, annak negligálásával – a visszafordíthatatlan bukással. (…) Ami azonban egészen bizonyos: a mi kultúránk, a mi történelmünk Trianonnal a keresztút végéhez ért. (…)

Illúzióink ne nagyon legyenek. A trianoni döntés egészen sötét démonitása nem csupán abban merült ki, hogy egy országot szétszakított. Ennél sokkal többről is szó volt. Ebbe az ítéletbe ugyanis már időzített bombaként automatikusan volt kódolva a döntéshozók iránti gyűlölet magvának elhintése. Ha pedig egy alapvetően kegyelemre építő kultúrának talajába elültetik a gyűlölet bármilyen formáját, akkor az azt is jelenti, hogy az a kultúra, mely eddig a szeretetre épített, riasztó közelségbe kerül a gyűlölet realitásához, és ha nem elég erős az ellenálló képessége ahhoz, hogy a kiprovokált indulatainak gátat szabjon, akkor – elsodródva a megbocsátás ethoszának ösvényéről – gyakorlatilag a feltámadás esélyét játszhatja el végérvényesen. Amikor tehát Trianonban egy ország szétszakítását megtervezték /és megvalósították/, akkor nem csupán a halál állapotába küldtek egy nemzetet, de a feltámadásának lehetőségét is megpróbálták a legminimálisabb szintre csökkenteni. Vagyis egy olyan pályára állították át a váltót, ahol a sínek egyenesen a szakadékba vezetnek.

Mindezt felismerve azonban bátran állíthatjuk, s talán ez nem túlzás: világtörténeti jelentőségű esemény lehetősége nyílt meg előttünk, hogy megmutassuk a világnak: sem a befelé, sem a kifelé irányuló gyűlöletnek nem engedünk teret, hanem továbblépünk a Krisztusi nyomvonalon, és hozzá hasonlóan, aki az őt halálba küldőkért imádkozott és bűneiknek bocsánatát kérte még a keresztfán is, nekünk szintén ezt a lépést kell megtennünk. Ezért van világtörténeti jelentősége annak, hogy most a magyarság – és annak kultúrája, műveltsége – hogyan reagál. Most megmutathatjuk, hogy ellenségeinken nem bosszút állni szándékozunk, hanem – azok gyengeségein vagy bűnein felülemelkedve – a megbocsátás hangját erősítjük. (…)

Ezért feladatunk végrehajtása közben kizárólag az Ember Fiának lábnyomaiban haladhatunk lépésről-lépésre előre, mert éreznünk kell, hogy Krisztus egyetlen hátrahagyott lábnyomában is mélyebb és igazabb tanítás rejlik, mint az alexandriai könyvtár valamennyi kötetében együttvéve.

Hogy életünk menetét e felismerés tükrében irányíthassuk tovább, fel kell számolnunk végre a politikatörténet kódolt veszélyeit. Be kell látnunk, hogy a mások letaposása által kikönyökölt relatív győzelmek csupán a végső bukás előszobái. Meg kell értenünk, hogy nem Macchiavelli a fejedelem; vagyis le kell mosnunk az ember homlokáról a gyűlölet káini pecsétjét, művelődésünket és életünket pedig Attila kardjával, Csontváry ecsetével és a Fohászkodó Üdvözítő kegyelmével kell továbbírnunk.

S ha ez sikerül, akkor nem felállunk, hanem csonkolt állapotunkban is megemelkedünk. Aki viszont megemelkedik, mindig magasabbra jut, mint aki feláll.”

    (Miklósvölgyi János: Keresztény, vagy kereszt(rejtv)ény műveltség?;
    Dobogó /Mitikus Magyar Történelem/ 2013. október-december; 16-20. oldal)


294./  „(…) A magyar eredet-monda és öntudat, küldetéstudatot is hordoz. (…) Ennek üzenete, hogy a magyarság az isteni örök igazság letéteményese. (…) 

A szakrális közösségi rend az igazságosság, az egyenrangúság, az örökös áldozatvállalás, az embertársainkkal és a környezettel való, az életet és annak feltételeit megtartó VISZONYT jelenti.

 A szakrális közösségi rend az örök isteni törvények betartásával az önkormányzó, önellenőrző, forrásait nem felélő, a megújulásra képes KÖZÖSSÉGET jelenti.

A közösség sorsát irányító és ellenőrző – 'igaz' és 'derék' – emberek szakrális tudásuknak megfelelően jutnak felelős közösség-irányító pozícióba a hierarchia eredeti, valódi értelmében. (…)”

            (Tóth Zoltán József: Élet a Szent Korona jegyében
            /A magyar értékekre épülő társadalom/
            'A magyar állam metamorfózisa'; 8. oldal,
            „Magyarságtudományi Füzetek” Kis-enciklopédia 10. füzet)


295./  „(…) A hierarchikus rendszerű társadalom-működést egyetlen igazi veszély fenyegetheti, és az ellenzői minden esetben erre hivatkozva is támadják. A zsarnoksággá fajulás veszélyéről van szó. Ez akkor következik be, ha a 'szent uralom' kulcsfontosságú pozícióit – kakukkfiókákként – hatalmi tébolyban szenvedő önjelöltek vagy mindenre elszánt maffiavezérek kaparintják meg. Az emberiség egyetemes történetében egyetlen olyan társadalomszerveződési modellt ismerünk, amelyik a hierarchia keretei között hathatósan el tudja hárítani a zsarnokságba torkollás veszélyét. Ez a Szent Korona működési elve, illetve ennek az elvnek az érvényesülése a napi gyakorlatban. (…) A Szent Korona jogainak érvényesítése nem egyetlen személyre, a királyra hárul, hanem egyenlő arányban foganatosítja azokat a nemzet és a király. Így mind a tömeg-uralomba, mind a parancs-uralomba csúszás lehetősége kiküszöbölődik.

Nem a magyarságnak, hanem az EMBERISÉGNEK A LÉTÉRDEKEI diktálják a Szent Korona felségjogainak helyreállítását! //!!!!!!! – a szerk.: LHA//

(…) Tudnunk kell: a Szent Korona által képviselt jogrend nem időleges érvényű! Ahogy tegnap érvényes volt, úgy érvényes ma is, holnap is, amíg emberi közösségek emberhez méltó életet akarnak élni a Földön. (…)

Szent Koronánk képrendje, benne a két ingyen gyógyító szent orvossal, királynak és nemzetnek egyforma hangsúllyal példázza: mi nem hódítani, hanem gyógyítani igyekszünk, az élet minden területén. Mert a világ ma nagyon beteg. És … csakis személyes jó példával orvosolható. (…) Az utat azonban nemcsak megtalálni kell. El is kell indulni rajta. Úgy legyen! (…)”

        (Pap Gábor: Hívogató; Dobogó – Mitikus Magyar Történelem
        /kéthavonta megjelenő folyóirat/; 2005. október; 10-11. oldal)


296./  „(…) Az  EMBER  lényege – milyen különös, hogy ezt eddig így nem ismerték fel – nem az, hogy individuum, nem az, hogy társas lény, hanem az, hogy NEMZETI  LÉNY . (…) Az ember lényegéhez tartozik a gondolkodás, a nemzet lényegéhez tartozik a nyelv, és ez a kettő egymástól elválaszthatatlan. Gondolat és nyelv összetartoznak, mint az egyén és a nemzet. Nincs nyelv gondolat nélkül, és a gondolat elvész a nyelv nélkül. Hasonlóan nincs nemzet egyének nélkül, és az egyén elvész a nemzet nélkül. Ahogy a gondolat (…) csak a nyelv segítségével valósíthatja meg belső lényegét, úgy az egyén is csak a nemzet segítségével nyerheti el emberi távlatait. (…) //!!!!! – a szerk.: LHA//

'A nép, a nemzet a történelem terméke, a történelmi fejlődés évmilliói során természetes úton alakult ki, ezért ISTENI ALKOTÁSNAK TEKINTHETŐ' – írja Grandpierre K. Endre /Isten szava a magyar nép szava, 1996., 69. oldal/.

Az emberré váláskor nem az egyes ember, hanem  AZ  EMBERISÉG  VÁLT  EMBERRÉ (!) //ez a lényeg – a szerk.: LHA//. Ez pedig azt jelenti, hogy a Természet az emberiség létrehozásakor csakis a legátfogóbb közösségi törvények érvényre juttatásával érhette el az emberré válást. Ezek a legátfogóbb közösségi törvények tehát egyben  TERMÉSZETI  TÖRVÉNYEK  voltak.  Az első természetes emberi közösség létrejöttében közvetlenül kifejeződtek a Természet szellemiségének természeti törvényei. És mivel az emberré válás legfontosabb jegye az öntudat, a másokkal közölhető, a minden ember számára felfogható és közös valóságként fenntartható, önálló valóságként megszilárduló gondolat, a nyelvi gondolat, ezért az emberré válás a nyelv, az első, természetes nyelv megjelenésével kell egykorú legyen. Mivel pedig az emberré váláskor az emberiség egy nyelven kellett beszéljen, ezért az emberré válás egyszersmind az első nyelv, az első nemzet megszületését is jelentette. (…)”

            (Grandpierre Attila: A Természet és a nemzet;
            idézi: Síklaky István: Létbiztonság és harmónia;
            Éghajlat Könyvkiadó, Budapest, 2003., 170. oldal)


297./  „(…) Herder formulájában találjuk meg először a nemzetiség fogalmának megalapozását. A humanitásnak ez a lelkes hirdetője a nemzetek jogát a humanitás elvéből vezette le: a nemzet – nem pedig az állam – az emberiség természetes szerve. (…)”.

            (Masaryk G. Tamás: Az új Európa /A szláv álláspont/;
            „Globus” Könyvnyomda, Lapkiadó és Irodalmi Rt.
            Kosice, 1923.; 36. oldal)


298./  „(…) 1989-ben elérkezünk az úgynevezett „rendszerváltozáshoz”, ahol a szóban forgó lényegi vonatkozásban gyakorlatilag semmi nem történt. Az 1949-es sztálini úgynevezett „alkotmányt”, (…) az ellenség által a magyar nemzetre oktrojált valamit –  amit utána elkereszteltek „alkotmánynak” – gyakorlatilag érintetlenül hagyták. Bizonyos dolgokat megfoltozgattak, megbabráltak, eljutva egészen a legutóbbi fejleményekig, a recens, úgynevezett „alaptörvényig”. Ennek esetében mérleget vonva: a törvényes állapot visszaállítását valójában meg sem kísérelték, s helyette álproblémák mentén folyó, önkényes „alkotmányozó” színjáték zajlott, illetve zajlik. (…) Márpedig jogi alapelv az, hogy törvénytelenség törvényességet nem eredményezhet. Akkor sem, ha a törvénytelenség adott esetben évtizedek óta áll fenn,  ami valójában csak súlyosbítja a helyzetet. Mindaddig tehát, amíg az 1945 tavasza óta tartó törvénytelen állapotot érdemben, deklaratíve, annak összes konzekvenciáival valaki fel nem számolja, addig minden „alkotmánymódosításnak” nevezett bármi teljes mértékben érvénytelen s tulajdonképpen nevetséges dolog. (…)

Ugyanakkor azt is látnunk kell, az illegitim köztársasági és demokratikus káoszban kifejezésre jut valami, ami az ember jelenlegi alászállott állapotát hűen tükrözi. És ha azon a a módon, ahogy itt folyik a hatalom kézben tartása, pontosabban az usurpatiója, a 'bitorlása', tehát ha ezeknek a viszonylatrendszereknek a körében valósítanának meg valamiféle „királyságot”, az a blaszfémia, a káromlás és az árulás 'non plus ultrája' lenne. Nem a forma az elsődlegesen fontos, amit meg kell változtatni; más szóval: a monarchia, a királyság, a királyiság tökéletlen, parodisztikus képviseletének a veszélyére nagyon szigorúan és határozottan felhívnám a figyelmet. Az pedig, hogy ki lenne megfelelő helyzet esetén a király, valójában nem – vagy minimális mértékben – eldöntendő kérdés, és főként nem demokratikus értelemben: vagyis a többség dönt sötét ostobasága értelmében. E kérdésre a válasz ugyanis – éppen az itt vázolt elvek és a legitimitás értelmében – adott. (…) A királyság egy rendezett és magasrendű tudati világ szimbolikus kivetülése és megjelenése a földi, emberi világban. Ez a fontos, ez a lényeg, ez a szelleme. (…) A monarchikus államberendezkedés az egyetlen, ami valóban megfelel a lét és a tudat hierarchikus strukturálódásának, szent uralmi renden alapuló rétegződésének és felépülésének. (…) Akinek önmagában, önmagával kapcsolatban szellemi céljai vannak, aki emelkedettebb, és nem pusztán az evilágiság és a földi világ körében megragadható, semmitmondó életcélok jegyében próbálja az életét leélni, annak számára egy benső, szellemi monarchia kialakítása vagy helyreállítása elengedhetetlen.

Mire gondolok?

Ha csak a testre, a pusztán fizikai, testi struktúránkra vonatkoztatnánk azt az elvet, ami most társadalompolitikai síkon érvényesül, tehát, hogy állítólag mindenki egyenlő, és a többség dönt, akkor például a kezemet alkotó inak, vagy a lábam izomszövetei, sőt, a testemben lévő betegségokozó baktériumok és vírusok demokratikus szavazást tarthatnának arról, hogy a szívem ütemre járjon-e, és a vért és a tápanyagokat rendezett ritmusban és ideális rend szerint pumpálja-e beléjük. (…) Tehát ha egy egyenlőség érvényesülne, és mindegy lenne, hogy milyen rendet követ, akkor a drámai következményeket nagyon gyorsan meg lehetne tapasztalni. Ez is azt mutatja, hogy hierarchikusan rendeződik a lét, hierarchikusan rendeződik az ember – fiziológiai, fizikai struktúrája vonatkozásában is, tudatállapotairól nem is beszélve. (…)

Egyének és mikroközösségek estében léteznek reális lehetőségek, és ahol feltétlenül fennállnak, az az egyén: a magasrendű, önmagában magas célokat kialakítani akaró és ápolni kívánó ember esetében. Valószínűleg ez a legutolsó időkig így marad. Sejthetőleg a metafizikai értelemben vett sötétség erői is felismerik végül, és – a demokratizmus és egalizmus előre megtervezetten átmeneti kalandja után – magukévá teszik a királyság eszméjében rejlő lehetőségeket… (…)” 

            (Baranyi Tibor Imre: Királyság és királyiság;
            Magyar Hüperión /A jobboldali értelmiség folyóirata/;
            2013. november – 2014. január, 280-290. oldal)


299./  „(…) A szuverenitás a főhatalom – a hatalom teljességének megkérdőjelezhetetlenül korlátlan és kizárólagos – gyakorlását jelenti. //Bináris kódolással: „1” az értéke. Azokban az esetekben viszont, ha sérül a „korlátlansága és kizárólagossága”, ott „0” az értéke. – a szerk.: LHA// A történelem során akár a király volt a szuverén, akár a nép, olyan alkotmányjogi berendezkedések alakultak ki, ahol a hatalom egyetlen ember vagy embercsoport kezében összpontosult. Ahol a király volt a szuverén, ő vonhatott be másokat a hatalomba, és elsősorban alá-, fölérendelt hatalmi struktúrák alakultak ki. Ahol a nép a szuverén – akár diktatórikus, akár demokratikus rendszerről, akár a demokratikus jogállam rendszeréről van szó – a nép nevében eljárók jogosultak a hatalom teljességére. A hatalmi ágak megosztása ebben a struktúrában is – a végrehajtó hatalom túlsúlyával – szintén centralizált hatalmi monopóliumhoz vezet. 

A magyar történeti alkotmányalapelveinek összességét jelentő Szent Korona tan alapján azonban a SZUVERÉN nem a király, vagy a nemzet, vagy együtt a kettő, hanem a SZENT KORONA. Mégpedig pont fordítva, mint Európában máshol: a //magyar// nemzet mint a hatalom elsődleges gyakorlója, birtoklója vonta be a koronázással a királyt a hatalomba. A magyar közjogi hagyomány szerint  A  KIRÁLY  – mint  ELSŐ  AZ EGYENLŐK  KÖZÖTT  – ugyanolyan tagja a koronának, mint a magyar állampolgárok. //!!!!! – a szerk.: LHA, vagy ahogyan Bognár József /történész/ magyarázza: „Nem korlátlan úr a király, a korlátlanság a közösséget illeti, tehát a királyt és a nemzetet együttvéve. Az uralkodó csak akkor király, ha leteszi az esküt az alkotmányosságra – vagyis a kiegyensúlyozottságot biztosító alapfogalmakra s intézményekre – és azt követően a fejére kerül a szimbólum.”//

A magyar alkotmány alapstruktúrája a korona-nemzet-király hármassága lett, amely mellérendelő és megosztott hatalomgyakorlás volt. Mivel a hatalom kizárólagosan sem a királyé, sem a népé nem volt, így a nemzet és a király között megosztott volt a hatalmi struktúra. Nem csupán a hatalmi ágak különültek el egymástól, hanem az egyes hatalmi ágakon belül is megtörtént a hatalom megosztása. Ugyanazon hatalmi ágon belül az egyes intézmények elsősorban a király, más intézmények az önkormányzó nemzet befolyása alatt voltak. Egymás nélkül nem működhettek törvényesen, viszont megakadályozták bármelyik oldal önkényes törekvéseinek sikerességét. (…)”

//Úgy kell elképzelnünk ezt a strukturált hatalmi „mátrix-rendszert”, mint amelynek függőleges oszlopai és vízszintes sorai jól szőtt vászonhoz hasonlíthatóak. Minden változás a rendszerben egyszerre mozgatja az egész „szövetet”, így tartja egészben-egységben a nemzet életének szövetét. Egy-egy szálnak, fonálnak (pl. egy vármegyének, avagy a kincstárnak) nincs lehetősége „liberális szabadosságra”, önkényes mozgásra. A lényeg: a nemzet egységének, egységes működésének elősegítése, védelme. Ez a fajta állami működési rendszer a legnagyobb veszélyt jelenti a mai képviseleti demokráciára, amelyben – a lazán és rosszul szőtt szövetben – elegendő egy-egy szálat a hatalmi struktúrában „kézbe keríteni” – pénzügyileg, illetve gazdaságilag megszállni – és attól fogva már a „kézbe kerítők” érdekei mozgatják a társadalom, a nemzet életének szövetét. – a szerk.: LHA//

                (Tóth Zoltán József: Vihar előtt – válaszúton;
                Két Hollós kiadás; Budapest, 2011.; 242. oldal)


300./  „A kormányt leláncolja az alkotmány.”

 (Thomas Jefferson, az USA 3. elnöke /1801-1809./; Hír TV, Hard Talk; 2013.05.11.)

//A műsorban szereplő hírszerző tiszt hír-kiszivárogtatásának alapállása az volt, hogy ő az USA alkotmányának megtartására és védelmére tett esküt, és a kormány alkotmányszegése esetén neki ezt, az alkotmány védelmét kell szem előtt tartani, iránytűként követni…; párhuzam a Magyar Történeti Alkotmánnyal: „az ellentmondás és ellenállás alkotmányos joga és kötelme”. Ha egy ország, mondjuk, nem működteti legalább háromnegyed évezredes írott alkotmányát, hanem csak az alacsonyabb jogi szintet jelentő valamiféle alaptörvényét, akkor persze a kormánynak is kisebb a történelmi-erkölcsi elkötelezettsége, mozgástere. – a szerk.: LHA//

XII. MATEMATIKA


301./  „A teremtés matematikai folyamata a logaritmikus spirált követi, amely maga a valóság élő struktúrája. E logaritmikus spirál mindenféle kagylón és csigán, még ökölbe szorított kezünkön is megfigyelhető. Ez a spirál a valóság matematikai rendje. (…) A logaritmikus spirál a fejlődés isteni tervét fejezi ki. A teremtés csigavonala mindenütt felfedezhető a természetben. Nézzük csak meg a fenyőtoboz, az összetekeredett kígyó, az ember és az állatok magzatának rajzolatát! Ugyanerre a modern civilizációban is ráismerünk a fonott kosár, a papírtekercs, a vécépapír guriga és mindenféle csévélt és feltekert tárgy formájában. (…)

        (José Argüelles-Stephanie South: Az időtér könyve;
        Idő és társadalom: Az Új Föld látomása;
        Kornétás Kiadó, Budapest, 2011., 50. és 38. oldal) – a szerk.: LHA//


302./  „(…) Nem egy véletlenszerű mindenség lakói vagyunk, ellenkezőleg, világunk rendkívül rendezett, összefüggő, geometrikus és matematikus elveknek engedelmeskedő, dinamikus és tudatos. Stabilitása nemlineáris alapokon nyugszik. Maga az emberi szervezet is a finomhangolás elképesztő példája. 10 a 14. hatványon számú sejt alkotja – azaz 100 000 000 000 000 sejt –, és mindegyikük másodpercenként tízezer bioelektromos folyamatban vesz részt. Mindezek a reakciók és leadott jelzések szinte azon nyomban összehangolódnak az összes többi sejt életfolyamataival. Az emberi szervezet tehát koherens, egységes energiamező, amelynek elemei folyamatos kapcsolatban állnak egymással az ingerületi folyamatok terjedésénél is nagyobb sebességgel. (…)”

            (Kingsley L. Dennis: Új tudatosság egy új világért;
            Édesvíz Kiadó, Budapest, 2012.; 125. oldal)


303./  „A  matematika  determinista. Kettő meg kettő mindig négy.  A  fizika  pedig a matematika alkalmazása az univerzumban, ahol az anyag és az energia univerzális törvényeknek és erőknek engedelmeskedik. (…) Az anyag hajlamos a spontán szerveződésre, a világegyetem törvényeinek megfelelően. Ez a szerveződés komplexifikációt is jelent. (…) Amikor ez a bonyolódás elér egy küszöböt, vagyis amikor az atomok elemekké szerveződnek, attól kezdve már nem a fizika, hanem a  kémia  foglalkozik velük. Vagyis a kémia voltaképpen komplexifikált fizika. Amikor ezek az anyagok még tovább bonyolódnak, megszületnek az élőlények. (…) Egyetlen cél hajtja őket: a túlélés. Ezzel azt akarom mondani, hogy a  biológia  komplexifikált kémia. Amikor a biológia nagyon bonyolulttá válik, megjelenik az intelligencia és a tudat. (…) A pszichológusok és a pszichiáterek már bebizonyították, hogy minden viselkedésnek van valami oka, nem spontán jön létre. (…) Ez azt jelenti, hogy a pszichológia  komplexifikált biológia. (…)

Amikor a dolgok legegyszerűbb gyökerét keressük, azt találjuk, hogy  A  TUDAT ALAPJA  a biológia, a biológiáé a kémia, a kémiáé a fizika, a fizikáé pedig  A MATEMATIKA.”

// 'Mottó' a könyv legelején, a 'Bevezető' előtt:
„A könyvben leírt összes tudományos adat megfelel a valóságnak. A könyvben kifejtett tudományos elméleteket fizikusok és matematikusok támasztják alá.”//

            (J. R. dos Santos: Az isteni formula /Einstein utolsó üzenete/,
            Kossuth Kiadó, Budapest, 2010., 454-455. oldal)


304./  „(…) A lényeges és a lényegtelen elválasztása szívós munkát követel. Közben dolgunk akadhat elemi döntéssel: ismerős az 'igen' vagy a 'nem' választását kísérő érzet (…).

A fogalom-rendszerek (…) és alkotóelemeik egyaránt értelmezhetők halmazként; struktúráikra alkalmazható a matematikai logika. (…) véges számú elemet tartalmazó fogalmi közegben előállított bármely nem-elemi döntés visszavezethető egy (1) elemi döntésre. (…)

A kimunkált definíciót tekinthetjük a jogbiztonság logikai őrének. (…)

Neumann (…) szabályokba foglalt állítások programozásával kapcsolatos tételéből következik, hogy lehet ok-okozati összefüggés egy verbális szabályrendszer logikája és a számítógép kapcsolási struktúrája között. (…) A társadalmi szabályokban használt fogalmak olyan halmazt képeznek, amely elemeinek logikai kapcsolódása, illetve azok változásai ugyanarra az – elemi döntési (…) avagy nevezetes bináris al-halmaz – elvre építhetők fel, mint amelyen a számítógép működik. (…)”

                    (Czeglédi János: Lisszabonus)

A fent idézett, 2011-ben elhunyt Czeglédi János (okl. dr. közgazda, elemző, nyugalmazott főkonzul) alkotta meg a „helyes döntés elmélete és gyakorlata” nevű generikus technológiát. Azt a módszert, amellyel „ellentmondásmentes és hézagmentes jogszabály” alkotható, épp Neumann János fent jelzett gondolatisága jegyében. Tömören fogalmazva: a társadalmi csoportok és viszonyrendszereik matematikailag megragadhatók, éspedig egyértelműen. A bináris kódolás ugyanis bármiféle részrehajlástól – érzelmi és érdek alapú megfontolástól – mentesen valósítja meg a társadalom viszonyainak (szociológia, jog, stb.) leírásánál a magyar népi bölcsességet: „Kicsit terhes kislány nincs; vagy várandós (1), vagy nem az (0).” 

E technológia mindenütt eredményesen  alkalmazható és alkalmazandó is, ha kételyt kizáróan egyértelmű, helyes eredménnyel akarjuk zárni vizsgálatainkat.

Ezek után frissítsük fel Dieter Brüll „elsöprő erejű”  felismerését, lényeglátását, pontos fogalmazását (azaz a fogalmakkal való helyes bánásmódot)! Eszerint a VALÓSÁG kényszerítő. Ezért számunkra KÖTELEZŐ a valóság megismerése során adódó felismeréseket döntéseinkben érvényesíteni! (A tudatosan ettől eltérő döntések ugyanis nem valóság-alapúak, tehát hazugok; alkalmatlanok a világgal kapcsolatos további hiteles érintkezés fenntartására; bináris megközelítésben: érvényességük: '0'.)

„A valóság kényszerítő” természeti törvényként jelentkező igazságát a matematika képes megjeleníteni, a gyakorlatba átültetni a jog számára, mintegy „hamisíthatatlanul”, esendő emberi elfogultságot, belemagyarázást vagy tévedést kizáró módon! Ehhez az is szükséges, hogy a bináris kódolással vizsgált kérdésekre adott „0” értékű válaszokra a bíróságok, ügyészségek, hivatalok a későbbiekben semmiféle gondolatisággal, megfontolással  ne hivatkozhassanak, hiszen azok minden valós alapot nélkülöznek!

Konkrét példa: különbségtétel a pénzeszközök és a vagyoneszközök között, majd kötelező következtetések:

Vizsgáljunk meg néhány információt és tegyünk fel néhány kapcsolódó kérdést! A világ talán legismertebb közgazdaságtan könyve – azonos címmel – a Samuelson (Nobel-díj!) – Nordhaus amerikai szerzőpárosé. „A PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK választéka” c. fejezetben a következőket tanítja:

„(…) A pénzügyi piacok (…) magánemberként is közvetlenül érintenek bennünket, ha házunkra  jelzáloghitelt veszünk fel, ha befektetést eszközlünk gyermekeink majdani iskoláztatására készülve, nyugdíjas éveinkre takarékoskodunk, vagy pénzt teszünk félre rosszabb időkre. (…)

A befektetések legfontosabb fajtái a következők: a pénz, (…) a takarékbetétek, (…) a kormányzati értékpapírok, (…) a részvények, (…) a //magán! – LHA// nyugdíjalapok. (…)

A pénzügyi eszközök felsorolásában nem szerepel az a legfontosabb VAGYONESZKÖZ, amellyel a legtöbb ember rendelkezik, nevezetesen a saját családi otthon. Az emberek implicit vagyonának számít továbbá a társadalombiztosítási és egészségbiztosítási szolgáltatásokra vonatkozó jogosultságuk //állami! – LHA//, ezeknek azonban nincs valódi piaci értéke. (…)”

Később pedig az alábbiakat tanítják a professzorok:

„(…) Amikor valamilyen pszichológiai őrület eluralkodik a piacon, ezzel spekulációs buborékok és összeomlások alakulhatnak ki. (…) A spekulatív buborék önmaga várakozásait valósítja meg. (…) Az árfolyamok a remények és az álmok hatására emelkednek, nem azért, mert a vállalatok nyeresége és osztaléka dagad. (…) A spekulációs buborékok MINDIG összeomláshoz vezetnek. (…)”

        (Paul A. Samuelson – William D. Nordhaus: Közgazdaságtan;
        KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2003.
        „A pénzügyi eszközök választéka” c. fejezet: 467-468. oldal;
        „Buborékok és összeomlások” c. fejezet: 470. oldal)


Rögzítsük a lényeget: a befektetés fajtáinál jelzett ötféle pénzeszköz egységesen „befektetés természetű”. Jellemzőjük: van hozamrátájuk, van hozamuk (pozitív vagy negatív). Igénybe vételük, használatuk is e célt szolgálja.

Viszont a háromféle vagyoneszköz egységesen „NEM befektetés természetű”, 
hanem – modern kori – életfeltétel. Jellemzőjük: nincs hozamrátájuk, nincs hozamuk (sem elméletileg, sem gyakorlatilag). Igénybe vételük, használatuk is ilyen jellegű.

Kötelező következtetés: mind fogalmilag, mind a közgazdasági lényeget illetően két különböző – értsd: nem keverhető – kategóriáról van szó!

Első kérdés: ha a világhírű közgazdász professzorok által írt egyetemi alaptananyag külön fogalmi körbe sorolja a pénzügyi eszközöket és ettől eltérő körbe tagolja be a vagyoneszközöket (mintegy a  létbiztonság feltételeiként), és ez utóbbi körbe sorolja a „saját családi otthont”, akkor a magyarországi bankok és az állami hivatalos szervek milyen jogon térnek el e szakmai egyszeregytől és a hitelfedezetként történő csalárd bevonással  milyen jogon kezelik pénzügyi eszközként a vagyoneszközt, a családi otthont?! (Ha a szomszéd – a fél világ – netán kútba ugrik, nekünk is feltétlenül ezt a cselekvési modellt kell követnünk?!)

Ingatlan fedezetű hitelt csak másod-lakásra, üres telekre, nyaralóra, termőföldre, bányára stb. lehetett volna alapítani, családi otthonra nem. Efféle törvényhozói, megértő szándékot jelez az 1996. évi CXII. törvény, a Hitel és Pénzügyi törvény, amelynek 200.§-a kimondja: „Semmis a fogyasztóval kötött, a vételi jog biztosítéki célú kikötésére vonatkozó szerződés, ha a vételi jog a kötelezett által lakott lakóingatlanra vonatkozik.”  Sajnálatos módon e 'gyengébb szinten' megrekedt a lakott családi otthon magyar jogvédelme, nem terjedt ki a jelzálog-fedezet azonos célú tiltására, pedig a jogalkotó eredeti, életfeltételt – így ÉLETET – védő szándéka egyértelmű. A kiterjesztés felelne meg az Alaptörvény „Alapvetés L) cikk” szellemiségének.

Minden – állami és banki – döntés-előkészítői és döntéshozói szintet képviselő közgazdásznak vizsgáznia kellett a fent idézett tananyagból. Kötelességük lett volna a tanultakat alkalmazni! Ha pedig szembehelyezkedtek a tudósok által korábban megállapított valósággal – bármi (pl. politikai) okból – , úgy most kell sürgősen korrigálni, éspedig visszamenőleges hatállyal, az immár felismert valóságnak megfelelően. A tévedésért, hibáért, károkozásért pedig kizárólag a hazai bankok (elkövetők) és a magyar állam (engedélyező-eltűrő) a felelősek (együttes felelősségük matematikailag: „1”); a károkat is kettejüknek – jelentősen a bankok kárára eltérő arányban – kell viselni (ugyanis a magyar állam vállalása megint csak a magyar adófizető terhe, aki épp a banki megtévesztés áldozata).

A lakás (családi otthon) céljára – bármilyen nevezetű hitelkonstrukcióban – hitelt felvevők megtévesztett partnerek, ezért vétlenek (felelősségük matematikailag: „0”, azaz nulla), a következmények hatásai alól mentesítendők a „semmisség elve” – mint filozófiai elv – alapján. Ráadásul a tudás-monopólium birtokosai a banki és az állami illetékesek voltak, szemben a képzetlen hiteligénylőkkel.

Második kérdés: ha köztudott – márpedig szakmai körökben az (!) -, hogy a spekulációs buborékok MINDIG összeomláshoz vezetnek, milyen állami megfontolás indokolta a devizahitelezés, a tőzsdei játszmák hatásának beengedését a magyar vagyoneszközök gazdálkodási területére?! A vagyoneszközök körébe tartozó másik területen, a társadalombiztosítási szolgáltatások (kötelező magán-nyugdíjkassza) terén a magyar állam VISSZAMENŐLEGES hatállyal már érvényesítette szuverenitását. Jogos a kérdés: mikor lép ugyanilyen eltökéltséggel a vagyoneszközök másik területét, a lakott családi otthonokat érintő tőzsdei hatások és az igazságtalan (mert a tudomány által eleve valós alap nélkülinek minősített) jelzálog-alapítás TELJES KÖRŰ elhárítása, azaz semmissé nyilvánítása érdekében?! Formailag mindkét területre – társadalombiztosítás és lakott családi otthon – a havi befizetések jellemzőek, csupán az időtényezőben van eltérés (a nyugdíjalapba befizetés előzetes jellegű, „fogyasztása” késleltetett, a korhatár elérésével kezdődik; ezzel szemben a a családi otthont érintő lakáshitelek eredményének „fogyasztása” már a beköltözéssel megindul). Ez a csekély eltérés érintetlenül hagyja a két közgazdasági terület jellegének azonosságát (vagyoneszközök!), az állami felügyelet jogosságát (a 3. vagyoneszközhöz, az állami egészségbiztosításhoz hasonlóan).

Ráadásul a családi otthonokból történő nagyszámú kilakoltatás valójában ún. „lassított” népirtás (matematikai bizonyító képlet rendelkezésre áll), márpedig a népirtást tiltja az ENSZ 1948. 12. 09-én hozott határozata, így a magyar jogrendszer is. Lásd: Alaptörvény Q) cikk és T) cikk (3) bekezdés! Már csak ezért is megengedhetetlen a mostani állapot, a jelenlegi jogi helyzet.

A fentiekből adódóan egyértelmű és sürgős – állami mulasztást korrigáló – törvényhozói és kormányzati (bíróságok tájékoztatása a tudományos eredményekről, módosított eljárási rend kialakítása, stb.) lépéskényszer van, és ennek alapján TÖRÖLNI KELL a bankok bejegyzett JELZÁLOGJOGÁT  LAKOTT  CSALÁDI OTTHONOKRA, be kell szüntetni a kilakoltatásokat. (Hiszen a bankoknak is birtokában volt a Samuelson-Nordhaus-féle, fent idézett ismeret; tehát a rosszhiszemű, de legalábbis vétkesen hanyag eljárásuk egyértelműen bizonyítottnak tekinthető. Így a hitelfelvevők – a vétlenek – mentesítendők bármiféle hátrányos következménytől!)

A  bankok – a végső hatás felől vizsgálva, s ezúttal figyelmen kívül hagyva a szándékosság vagy vétkes hanyagság vizsgálatának témakörét – ún. „gazdasági bérgyilkosként” cselekedtek (lásd: John Perkins: Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai), állami engedélyezés, illetve tűrés mellett. A bankvilág egyszerűen figyelmen kívül hagyta Bagdy Emőke pszichológus zseniális meglátását (kb. 2010.): „Nem minden a miénk, amit megszerezhetünk.”

Aki pedig – magyarként, kultúremberként – inkább a nemzeti költészeten keresztül érti meg, érzi át a pszichológus prózai gondolatát, annak idézzük ide a Szózat költőjének bölcsességét, a régmúltból is a mának szóló üzenetét:


305./        „Ne nézz, ne nézz vágyaid távolába,
        Egész világ nem a mi birtokunk,
        A mennyit a szív felfoghat magába,
        Sajátunknak csak annyit mondhatunk.”

            (Vörösmarty Mihály; közli: Emlékkönyv
            /A legjelesebb magyar költők szemenszedett mondatai/,
            kiadja: Heckenast Gusztáv, Pest, 1862.; 123. oldal)


Vegyük észre, hogy Vörösmarty számára természetes fogalom a „szív bölcsessége”, és az is nyilvánvaló, hogy ez – az ANYAGTALAN érték – magasabb rendű bármiféle pénzügyi – ANYAG kötődésű – érdeknél, értéknél! 

        (Ludányi-Horváth Attila /okleveles közgazda, elemző/ 2013/2016.)


306./  „(…) Szinte minden tudományunkat matematikai alapokra igyekszünk helyezni, és csak így látjuk jelenségeit igazán bizonyítottnak. (…) 

Ha a világ létezik, annak csak nagyon egyszerű logikája lehet, hiszen a számítógépeink 0-val és 1-gyel jegyeznek meg mindent és azért egészen jól működnek. A lényeg a variabilitásban rejlik és nem a bonyolultságban. (…)”

(Kisfaludy György: A lélek zengése /a dinamikus hullámgeometria tükrében/;
Az Univerzum Universitas Szabadegyetem jegyzete, Budapest, 1998., 5. és 23. oldal)


Gödöllő-Máriabesnyő, 2016. 5. 31.  Ludányi-Horváth Attila (okl. közgazda – elemző)

Jegyzet: erdélyi festő (Kuti Dénes) képe: Magyar Krónika, 2015./10. október, 82. old.


Ajánlás: Dr. Bezzegh Tibor néhai ifjú barátomnak, Pilis-barlangi szakrális áldozathozatala emlékére, a nagyrabecsülés és megértés jegyében!

B. T.: „Amennyi gyalázat, disznóság és aljasság van ebben a magyar parlamentben, azt nem lehet ép ésszel kibírni…” (2014.)

3,227 total views, 2 views today